Mikor végignéztük a filmet, Harry egyből elkezdte a nyakamat csókolgatni. Lehunytam a szememet és csak élveztem. De mikor kezei már a fenekemet markolászták, eltoltam magamtól.
- Erre még várni kell, nagyfiú! - kacsintottam rá.
- Mi? Mégis miért:?
- Mert van egy kis meglepetésem. - mondtam, majd felkaptam a táskámat és berohantam a fürdőszobába. Gyorsan elővettem a fehérneműket, amiket direkt ezért csomagoltam el. Elsőnek egy párducmintás fehérneműszettet vettem fel, hozzáillő magassarkúval. Óvatosan kiléptem a fürdőből, mire Harry egyből rám kapta a tekintetét. A fejem búbjától egészen a cipősarkamig végig stírölt. Mosolyogva nyalta meg a száját, majd megszólalt.
- Direkt kínzol, nem igaz?
- Ez nem kínzás. Csak megmutatom, hogy mi is a tiéd. - kacsintottam rá, majd tettem 3kört a szobában, néhol egy kicsit pucsitottam, de héé... a barátnője vagyok. Előtte ezt megtehetem.
Visszamentem a fürdőbe, majd átvettem egy fekete-vörös fehérneműszettet. Ha az előző nem ütötte ki nála a biztosítékot, akkor majd ez fogja.
Ahogy kiléptem Harry már fel is állt.
- Oké, elég! Nem kell a kínzás. Tisztában vagyok azzal, hogy mi az enyém. És te az enyém vagy. Jól mondom? - mondta egy kicsit durvábban, miközben a nyakamat hintette be csókokkal.
- Jól mondod. - biztosítottam, majd szenvedélyesen megcsókoltam, és szép lassan minden úgy ment, ahogy annak kellett.
*Serena szemszöge*
Ahogy Amy elment Harryvel, egyből előkaptam a telefonomat és tárcsázni kezdtem.
- Szia, bébi! Miújság?
- Amy most ment el. Akkor itt töltöd az éjszakát?
- Anyuéktól meg kell kérdeznem. De maximum azt mondom, hogy az egyik haveromnál alszom. Ismered anyuékat...
- Hát igen. Mindenképpen küldj sms-t, hogy jössz vagy nem.
- Rendem bébi. Csók.
- Szia. - az ágyra dobtam a telefonomat, majd elkezdtem készülődni. Ismertem a szüleit. Biztos, hogy elfogják engedni.
*Másnap reggel Amy szemszöge*
Harryvel már a kocsiban ülünk. Elképesztően jó éjszakát tudunk magunk mögött. De a tudat, hogy most hazamegy Holmes Champelbe... 3napig nem fogom látni. Amióta együtt vagyunk, minden napot együtt töltöttük. Nagyon furcsa lesz nélküle.
- Min gondolkozol már megint? - hallottam meg Harry hangját, miközben kezét a combomra simította,
- Semmin. Csak nagyon vigyázz magadra, - kértem miközben összekulcsoltam ujjainkat.
- Miattam nem kell aggódnod. Minden este hívni foglak. Meg reggel. Meg mikor unatkozom.
- Meg mikor kanos leszel? - nevettem fel.
- Kiakarod próbálni a telefonszexet? - húzta pimasz mosolyra ajkait.
- Majd meglátjuk. - nevettem még mindig.
Megálltunk a lakásunk előtt, majd eljött a tényleges búcsú ideje.
- Nagyon fogsz hiányozni. - csókoltam meg.
- Te is nekem. Nagyon vigyázz magadra, csak ennyire kérlek. És annyira, ha Max menne addig, amíg nem vagyok ott, semmi olyat ne csináljatok, amire nem adtam áldásomat!
- Még megcsókolnom is nehezemre esik.
- Jól van. Na, menjél. Serena már biztosan vár.
- Szeretlek!
- Én is téged! - még egyszer megcsókolt, majd kiszálltam a kocsiból a cuccaimmal együtt és bementem.
- Serena! Itt vagyok! - szóltam be, mire semmit nem kaptam válaszként. - Serena! - szóltam megint, de még mindig semmi. Felmentem a lépcsőn, be egyenesen Serena szobájába. Lehet, hogy nem kellett volna...
-AARON?
