Funky Buddha ~1/21

Sziasztok.:)
Na itt is az új rész.:D Ismételten elég rövid lett, de a következő, az már az ÉVADZÁRÓ lesz.! :DDDD Remélem várjátok.:D Lécci komizzatok és pipáljatok, mert egyre kevesebbet kapok, és nem tudom, hogy mi a véleményetek...:(((((
Love.♥

Harryvel egyből taxiba pattantunk. Direkt az étteremnél hagytuk a kocsimat, mert tisztában voltam azzal, hogy én is inni fogok, és úgy meg nem akarok vezetni. London egyik legnépszerűbb clubjába mentünk, a Funky Buddha-ba. Ezt a helyet még Andy mutatta nekem, mikor még Liam szülinapját szerveztük. Nekem kifejezetten tetszik ez a szórakozó hely, mert nagyon hangulatos.

Ahogy a taxist kifizettük, a biztonsági őrök már törzsvendégekként köszöntek.

- Danielle! Harry! Jó látni titeket. Andy, Mazz is bent vannak már. – mosolygott ránk kedvesen Scott.

- Andy is itt van? – néztem rá meglepően.

- Igen. Nem rég jöttek. Mazz szülinapját ünneplik.

- Liam hogy-hogy nincs itt?

- Andy azt mondta, hogy lehet, később benéz, de még Ő sem biztos benne.

- Oké. De mi bementünk.

- Jól van. Jó szórakozást!

- Köszi! – ahogy beléptünk Harryvel, egyből a bárpulthoz indultunk. Kikértünk 2 whiskyt, majd mély beszélgetésbe kezdtünk.

- Harry, nem akarlak még én is ezzel fárasztani, de ugye te sem hitted, hogy Caroline olyan simán hagyni fogja ezt az egészet úgy, hogy Taylorral együtt van?

- Fogalmam nincs, hogy mit gondoltam. De az a para, hogy Carolinet sokkal közelebb érzem magamhoz, mint Taylort. Én Carrel szeretnék lenni. És most minden elrontottam…

- Akkor miért nem mentél utána?

- Mert Taylort már elhívtam New Yorkba.

- MIT CSINÁLTÁL?

- Elhívtam New Yorkba. Tudom, hogy hülye vagyok, de mentségemre szóljon, hogy részeg voltam, de Taylor nem, és nagyon emlékezett rá, míg én nem.

- Ahogy hazajöttünk New Yorkból, keresd meg! Harry, szereted Carolinet. Nagyon látszik rajtad. Nem értem, hogy miért nem akarod magadnak, meg neki bevallani.

- Lehet, hogy jobb lenne neki, ha nem tudná. Nem én vagyok neki a megfelelő fiú. Nézz rá. 33 éves. Érett nő.  Szerintem nem egy 18 éves gyerekkel szeretne lenni. Jobban járna, ha összejönne Ollyval, vagy nem tudom… ez a 15 év nagyon sok…

- Figyelj, nem fogok kiselőadást tartani. De én is 5 évvel idősebb vagyok Liamnél. A legelején nagyon félt, hogy nem lesz elég jó nekem a korkülönbség miatt, de szó nincs arról. Azért vagyok vele, mert úgy szeretem, ahogy van. És nem érdekel a korkülönbség. Tudod, van az az idézet, hogy a szerelemben a magasság, a tömeg és a kor nem számít. Előtted is legyen ez. Szereted, igaz?

- Igen. De már egy ideje. Csak tényleg nem merem senkinek sem bevallani. Még magamnak sem.

- Sziaaaaasztoooook! – ölelt át „valaki” hátulról. Szembe fordultam vele, és láttam, hogy az a valaki, nem más, mint Andy. Elég ittas állapotban.

- Neked is szia. Mazz merre van? Jó lenne felköszönteni. – nézett rá mosolyogva Harry. Mit ne mondjak, elég jól tudja leplezni az érzéseit.

- A rúdtáncos lányoknál van. Szülinapja alkalmából ingyen táncot kap.

- Nagyon jó… Liam jön? – kérdeztem.

- Azt mondta, hogy olyan 11 körül beugrik. – gyorsan megnéztem az órámat. Fél 11. Akkor megvárom.

- Harry, felköszöntjük Mazz-t? – fordultam Harry felé, aki már az én whiskymet itta. Nem szóltam inkább semmit sem, mivel nem akartam most megbántani. Nagyon maga alatt van. Nem kell, hogy én is rátegyek még egy lapáttal.

- Menjünk. – bólintott. Felálltunk a bárszékekről, és elkezdtük keresni Mazzt. Andy velünk tartott, így hamar megtaláltuk a rúdtáncosokat.

- Nem akarsz te is ott táncolni? – suttogta a fülembe Andy. Tény és való, hogy régebben nagyon vonzott a rúdtáncolás.

- Túl józan vagyok most ahhoz. – mosolyogtam rá.

- Ezen segíthetünk. – mondta, majd oda adott egy koktélos poharat, amiben valami rózsaszín trutyi volt.

- Mi ez?

- Nem tudom. Most keverte a mixer. Idd meg. Én is ettől vagyok már ilyen. – nevetett fel elég érdekesen. Hát, megittam. Lehet, hogy nem kellett volna. Elképesztően erős volt. De tény, hogy sokkal felszabadultabb voltam. Odamentünk a szülinaposhoz, majd felköszöntöttük. Leültünk mellé, majd elkezdtünk beszélgetni, és még többet inni. Közben a táncos lányok lejöttek a kis színpadról. Nagyon szemeztem a rúddal, de nem akartam leégetni magamat.

- Miért nem mész fel táncolni? – Harry.

- Nem tudom. Nem akarom magamat égetni…

- Mivel égetnéd le magadat? Azzal, hogy az itteni táncos lányok fél kézzel is megvered táncban? Ne nevetess már! Sipirc, fel! – szólt rám Andy, majd elkezdett a színpad felé tologatni. Felléptem, majd az egyik kezemmel megragadtam a rudat. a DJ betette Rihanna – Pour It Up című számát, így már a megfelelő zene is megvolt. Forogtam egyet, majd a lábamat átlendítettem a rúdon, és hátra hajoltam. Csak a zenére figyeltem. Nem éppen érdekelt, hogy kik nézik, ahogy itt táncolok. Lehet, hogy kissé sok erotikát csempésztem bele néhány mozdulatomba, de így volt kerek az egész tánc. Már csak azt vettem észre, hogy vége a számnak, és a srácok állva tapsolnak. Köztük Liam is. Mikor jött ide? Látta az egész táncomat?

Kipirulva lejöttem a színpadról, majd köszöntem Liamnek 2 puszival. Leültem a kanapéra, majd az elkezdett koktélom kezdtem tovább inni. Liam mellém átölt, majd feltűnés nélkül az egyik kezét a derekamra simította, és a fülemhez hajolt.

- Azt hiszem, hogy otthonra veszünk egy ilyen tánc rúdat. – mondta, majd a nyakamba csókolt.

- Ez még nagyon a jövő zenéje, Kicsim. – mosolyogtam rá.

- Mióta vagytok itt?

- Fél órája talán. Andy mondta, hogy 11 körül érsz ide, így gondoltam, hogy megvárlak.

- Én meg azt sem tudtam, hogy itt lesztek.

- Harry ki volt. Inkább elhoztam inni egy kicsit. De majd neked kell haza vinned.

- Persze. Én megyek hozzád éjszakára.

- Kicsit feltűnő lenne, hogy együtt indulunk el innen, és egyenesen hozzám megyünk.

- Akkor te hamarabb elindulsz, és én meg még kerülőt is tenni fogok.

- És Harryvel mi lesz?

- Andyék majd elintézik.

- Rendes barát vagy mondhatom. – nevettem fel. Szembe fordultam vele, mire gyors puszit nyomott a számra. - Nyilvánosan kaptam? Mi van veled?

- Nem bírom már, ezt te is tudod. Nem akarunk lassan elindulni?

- Akkor én elindulok. – mosolyogtam, majd mindenkitől elköszöntem. Liam majd később utánam jön, de erről senkinek sem kell tudnia. Scottól is elköszöntem, aztán meg sem álltam hazáig. 

Indulás az éjszakába ~1/20

Sziasztok.:D
Hát itt vana z új rész. Kicsit szar, kicsit unalmas, és kicsit rövid.:DDDD De remélem, hogy tetszik.♥
Love.♥

Ott álltam egyedül. Nem értem, hogy miért csinálta ezt.Ha tudta, hogy nem lehet köztünk semmi, akkor ez most miért kellett? Azt nyíltan tudták, hogy Liammel való szakítás tönkre tett engem. Josh és Andy végig ott voltak velem…

Leültem az öltözőben lévő kanapéra és vártam. Nem fogok innen elmenni addig, amíg nem beszélek Josh-sal. De Caroline… Ezen a héten már nem jövök be… És nem akarok így elmenni New Yorkba. Biztos próbájuk van… Hát, akkor megyek a színpadhoz. Megtöröltem a szememet és már indultam is. Jól meggondoltam. Éppen a „Call Me Maybe”-t próbálták. Ahogy vége lett a fiúk lapcsiztak egymással.

- Josh! Beszélnünk kell! – szóltam egy kicsit durván.

- Szerintem mindent megbeszéltünk. – mondta, miközben átölelte az egyik táncost. És ki volt az a lány? Hát Taylor…

- Most letolod ide a formás seggedet, és meghallgatsz! – mondtam már tényleg idegesen, mire Josh elmosolyodott és elindult felém.

- Mondjad!

- Most állj le ezzel a „laza vagyok, leszarok mindent” stílussal, mert ez nagyon nem te vagy. Nagyon sajnálom, ami köztünk történt, de tudtad nagyon jól, hogy Liamet szeretem. És én meg azt tudom, hogy nagyon is érdekel ez az egész. Nekem nem tudod tagadni!

- Nem is fogom. Danielle, nekem sokat jelentett az a csók. Első pillanattól tetszel, de tisztában vagyok azzal, hogy te Liamet szereted és vele vagy boldog. Eért sem akarok beleavatkozni ebbe.

- Ezért összejöttél Taylorral?

- Hát… annak nem mondanám. De elvagyunk.

- Ha már más nem elégített ki, igaz? Egy rohadék vagy, Josh! – elég hangosan beszélgettünk már. Egyszerűen felidegesített. Se szó, se beszéd ott hagytam. Nem bírtam tovább nézni. Nem éreztem iránta semmit, de azért szar, hogy a táncosok között az egyik legnagyobb ribanccal jött össze. Idegesen fújtattam, miközben kiértem a kávézóhoz, ahol Caroline már várt.

- Történt valami? – jött oda egyből Car, mivel láthatta, hogy ideges vagyok.

- Joahnak beolvastam. Inkább menjünk. – Caroline csak bólintott, és már mentünk is a kocsimhoz. Egyenesen egy étteremhez hajtottam, és lehet, hogy egy kicsit gyorsan vezettem, mivel Caroline nem egyszer szólt rám. Nincs mese, Josh rohadtul felidegesített. Leparkoltam az étteremhez, majd bementünk. Egy pincér felvette e rendelésünket, majd Car hosszú idő után megszólalt.

- Oké, joshról nem kérdezlek, de Liammel mi van?

- Semmi. Együtt vagyunk. Vasárnap megyünk New Yorkba és akkor jelentjük be. Tegnap éjszakát nálam töltötte, és olyan jó volt vele aludni. És reggel az ágyba hozott nekem reggelit, és istenem annyira szeretem.

- Végre boldog vagy. Jó ezt látni. – mosolygott rám kedvesen.

- És veled mi történt? Harry?

- Ne is mond… Tegnap voltunk ugye Starbucksba, utána átmentünk hozzám. Egy kicsit szórakoztunk, majd elkezdi nekem, hogy milyen jó, hogy van szeretője. Én meg csak néztem rá, hogy  ez most mi, és elkezdi, hogy Taylor Swifttel ő már néhány hónapja együtt van és azt hitte, hogy én ezt tudom. De nem tudtam, így elküldte a francba. Azóta hívogat. Két percre sem hagyja abba. – vette elő az iPhone-ját, aminek a kijelzőjén ott villogott, hogy Harry most is hívja. – Ezen kívül már 69 nem fogadott hívásom van. Már 70.

- Ha következőnek hív, majd én felveszem.

- Akkor már fel is veheted. – nyújtotta a telefonját, amin most is Harry neve volt. Elvettem tőle a telefont és elhúztam a zöld ikont.

- Car? Végre felvetted. Nagyon sajnálom, amit mondtam. Ha kell szakítok Taylorral. Érted megteszem. Kérlek.

- Danielle vagyok. Harry, ezt nagyon elcseszted, ugye tudod?

- Igen, tudom. De vele vagy? Hol?

- XF stúdióhoz legközelebbi étteremben vagyunk.

- 10 perc. – mondta, majd letette.

- MOST KOMOLYAN IDEHÍVTAD? – vett fel egy kicsivel erősebb hangnemet Car.

- Igen. Meg kell beszélnetek. Ahogy ide ér én elmegyek.

- Beszélek vele, de akkor te is maradsz.

- De ehhez semmi közöm nincs.

- Kérlek, maradj. – kért Caroline, és láttam a szemében, hogy szüksége van rám.

- Oké. – adtam meg magamat. Amíg vártunk Harryre, kihozták a kajánkat és enni kezdtünk. Éppen hogy felvágtam a húst, Harry meg is jelent.

- Sziasztok. – adott nekem 2 puszit, de Caroline semmit nem hagyott neki.

- Ööm, Caroline kérte, hogy maradjak, de ha baj akkor elmegyek. – mondtam, mikor Harry is leült az asztalhoz.

- Nem baj. – mosolygott rá, majd Carolinehoz fordult. – Figyelj, tisztában vagyok azzal, hogy nagyon elcsesztem, sőt… De, ha akarod, akkor tényleg szakítok Taylorral. Érted megteszem. Csak kérd.

- Harry, ne miattam tedd meg. Akkor csináld, ha te is így akarod. Ha Taylorral jól érzed magadat, akkor ne mondj nekem ilyeneket. Nekem fontosabb az, hogy te boldog legyél. Nem érdekel, ha én szarul leszek.

- Ne mondj ilyeneket! Nem akarom, hogy szenvedj.

- Bocsi, hogy beleszólok. . szólaltam meg. – De Harry, egy kérdést tisztáznod kell magadban. Taylort szereted vagy Carolinet? Ha erre nem tudsz válaszolni…

- Szereted Taylort? – kérdezte Car, miközben elfojtotta a sírást.

- Én nem tudom. – hajtotta le a fejét Harry.

- Ha már így mondod, akkor valamit érzel iránta. Ha nem is szerelmet, de valamit biztos.

- De nem akarlak elveszíteni.

- Mint barát, itt leszek mindig. De nekem most mennem kell. Sziasztok. – zárta le ennyivel Car, és már el is vonult. Nem értettem ezt az egészet. Ahogy Caroline kilépett az ajtón, Harry egyből idehívta a pincért.

- Egy whisky lesz. Legyen dupla. – a pincér bólintott, de én közbe szóltam.

- Nem lesz semmi sem az úrnak. Kérem, csak a számlát hozza. – a pincér elment, Harry meg mérgesen rám nézett. – Ne nézz rám így! Nem itt fogsz berúgni. Elmegyünk a kedvenc báromba. Na, gyerünk!

- Imádlak! – ölelt meg Harry. A pincér kihozta a számlát, kifizette Harry, mivel nem engedte, h én fizessem, aztán elindultunk az éjszakába.

Facebook csoport.:)

Sziasztok.:)
Akit érdekel, annak mondom, h a blognak csináltam egy facebook csoportot. Természetesen mindenféle Payzeres cuccokat meg lehet ott osztani.:DDD Szóval, CSATLAKOZNI.;) ♥

https://www.facebook.com/groups/328516027279385/330143183783336/?comment_id=330145077116480&notif_t=group_comment

Harry és Caroline, de még Josh is... hosszú nap lesz ez a mai... ~1/19

Sziasztok.!
Na itt is van az új rész.:) Remélem tetszeni fog.:) Pipáljatok és kommenteljetek pleaseeee.♥
Csók.♥

Elképzelhető az, hogy valaki a boldogság miatt nem tud aludni? Elmondom a választ. Igenis, elképzelhető, mivel nekem a valóság szebb, mint az álmaim. Szorosan Liamhez bújva töltöttem az éjszakát. Egy percre sem voltam képes eltávolodni tőle.

- Miért nem alszol? – szólalt meg hirtelen Liam. Kb. 4 óra lehetett.

- Nem tudok aludni. Vagy inkább kedvem nincs.

- Holnap van edzésed?

- Nincs. Egésznap itthon vagyok. Úgy terveztem, hogy megnézek néhány filmet egy doboz csoki fagyi társaságában.

- Nyálasan romantikus filmeket akartál nézni, igaz?

- Inkább sírosan, nyálasan romantikus filmeket.

- Sokat sírtál?

- Emiatt ne emészd magadat. Ez már a múlt.

- Tudod milyen szar volt hallgatni Eleanortól, Perrietől és Carolinetól, hogy mindig csak rosszkedvben látnak, vagy sírva, vagy teljesen összeomolva?

- Te érdeklődtél rólam? – fordítottam a fejemet felé meglepetten.

- Ez annyira meglepő? – nevetett fel. – Ahogy tudom, te is érdeklődtél rólam. – mosolygott még mindig.

- Ezt honnan veszed? – komolyan, ha Louistól, akkor halott az-az ember…

- Az most legyen az én titkom.

- Tudod, hogy utálom a titkokat.

- Nagyon jól tudom, de ezt az információt akkor is megtartom magamnak. És igen, érdeklődtem rólad, majdnem mindennap.

- Miért nem jöttél inkább át?

- Átjöttem. De akkor a legjobb barátommal találtam magamat szemben, aki nem mellékesen félmeztelen volt.

- Jó, mert Ő itt volt velem végig! De ebbe ne menjünk bele. Nem nézünk meg valami filmet? Aludni képtelen lennék.

- Csak, ha horrort nézünk.

- Muszáj?

- Igen. – vékaszolt, majd egy puszit nyomott a homlokomra és kiszállt az ágyból. Lehajolt a DVD-s polchoz, amíg én gyönyörködtem benne. Igen, nagyon nyálas, de jól esett. Mindenét szeretem. Az izmos hátát, kerek fenekét, a lábait, a hasát, a nyakát, az arcát. Egyszerűen minden porcikáját.

- Paranormal Activity 3 jó lesz? – fordult meg, kezében az említett DVD-vel.

- Még mindig a horror ellen vagyok.

- Majd megvédelek a rémisztő bácsiktól. – mondta nevetve, majd betette a filmet és visszabújt mellém.

- Az is jó lesz. – bújtam hozzá, majd kezével átölelte a derekamat, ezzel is közelebb húzott magához. Én a kezemet a mellkasa körül kulcsoltam át, és így kezdtük el nézni a filmet. Már az 5. percnél unni kezdtem. Utálom a horror filmeket. Így, ha már én unom, akkor szórakozok egy kicsit. Mivel még mindig ugyanúgy vagyunk Liammel az ágyban, így elkezdtem csókolgatni és simogatni a mellkasát. Liam hangosan felsóhajtott.

- Miért csinálod ezt? – emelte fel a fejemet.

- Nem tudom, mire gondolsz. – mosolyogtam rá, mintha tényleg semmit sem csináltam volna. Már majdnem megcsókolt, mikor egy sikolyt hallottunk a TV-ből és hirtelen szétrebbentünk. – Kapcsold ki azt a szart, és majd elleszünk inkább valahogy.

- Ötleteim vannak, az biztos. – mosolyogva állt fel az ágyról, majd kikapcsolta a berendezést. Visszafeküdt mellém az ágyba, majd egymást kezdtük kényeztetni. Semmi szex, csak kényeztetés. És néha igenis jó ez. Csak mi ketten vagyunk, senki más.

********

- Ébresztő, szépségem! Hasadra süt a nap! – hallottam meg Liam rekedtes hangját, amitől kirázott a hideg. Jó értelemben.

- Nem akarok. Még 5 percet. – motyogtam a párnámba.

- Ki fog hűlni a reggeli, szóval kelj fel!

- Csináltál reggelit? – néztem fel rá.

- Igen csináltam. Fel is hoztam. – mutatott a tálcára, ami az ágy szélén volt. Mosolyogva ültem fel, majd beletette az ölembe a jól megpakolt tálcát. Egy csókot nyomtam a szájára, és elkezdtem enni a reggelimet.

- Te nem eszel?

- Már ettem.

- Korán keltél.

- Volt okom rá. – még mindig zavarba tud hozni, amit mindig kihasznál. Bekapcsolta a TV-t, míg én reggeliztem. Hamar elpusztítottam, a tojásrántottat, a 2db meleg szendvicset, megittam a kávémat, majd letettem a földre a tálcát, és ismét odabújtam Liamhez.

- Egésznap így fogunk lenni? – kéredzetem mosolyogva, és bíztam benne, hogy azt mondja, hogy igen.

- Nem. Vasárnap reggel megyünk New Yorkba. Ma elmész Eleanorral bevásárolni, megveszel mindent, ami kell és ennyi.

- De most csütörtök van. 3 nap és megyünk.

- Tudom. Furcsa lesz megint, igaz? – nevetett fel, miközben belepuszilt a hajamba. Találtunk egy jó filmet a TV-ben, azt végig néztük, majd kikeltünk az ágyból, és készülni kezdtünk.

*******

Eleanor 3 óra körül jött át, és elmentünk a közeli plázához. Persze nem bírta ki, hogy ne kérdezzen Liamről…

- Akkor most minden oké köztetek?

- Igen.

- És jössz New Yorkba?

- Igen.

- És lefeküdtetek?

- ELEANOR! – néztem rá kikerekedett szemekkel. Nem tesz jót neki, hogy ennyi időt van Louisval.

- De, naaaaaaaa! – nyavalygott, mint egy 5 éves.

- Igen. Boldog vagy? – mondtam ki, miközben eléggé elvörösödtem.

- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ! – visított fel. Szerintem jobban örült, mint mi Liammel. Jó, ez azért túlzás. Nálunk jobban ennek nem örülhet.

- Nyugi, El! Majd New Yorkban megünnepeljük. – nevettem fel én is.

- Oké. Hallottad, hogy Harry most kivel van együtt?

- Én arról tudok, hogy Caroline-nal összejárogat.

- Igen, az még mindig tart, de Taylor Swifttel jött össze.

- Mi van? De, hogy? És miért? És Caroline?

- Caroline nem beszél vele. És néhányszor találkozgattak, így összejöttek.

- Mióta?

- Állítólag már 2 hónapja.

- Szerintem maximum januárig bírják.

- Louisval mi is annyit mondtunk. – igen, nálunk szokás, hogy fogadunk Harry kapcsolataira. Lehet, hogy bunkóság, de mi jól szórakozunk. Amint beparkoltunk a pláza mellé, egyből elkezdtük a többnél több bolt felavatását. Eleanorral lehet a legjobban vásárolni. És most, hogy kezd ismét minden jó lenni az életemben, ennél boldogabb már nem is lehetnék. Lehet, sőt biztos, hogy beszélnem kell Josh-sal. Szerintem ma vásárlás után el is intézem. Nem szólok Eleanornak, mert akkor biztos, hogy Liam fülébe jutna, és nem akarok még egy balhét.

*******

- Nekem be kell, hogy menjek az XF stúdióba. Hazavigyelek? – kérdeztem Eleanortól, mikor több tucat táskával kijöttünk a plázából.

- Nem kell. Louisval itt találkozok. Nem sokára itt lesz.

- Oké, de nekem rohannom kell. Ugye nem baj?

- Dehogyis. Menj nyugodtan.

- Köszönöm. Louis puszilom. - mondtam, majd két puszit adtam Elnek, elmentem a kocsimhoz és mentem is a stúdióhoz. Ahhoz képest elég hamar odaértem, és rohantam is be. A kávézóban éppen Caroline és Olly beszélgettek.

- Sziasztok! – köszöntem, majd megöleltem őket. – Car, veled minden rendben?

- Mondhatjuk úgy is. És veled?

- Velem minden oké, majd egyszer beülünk valahová és megbeszélünk mindent.

- Rendben. Ma?

- Nekem tökéletes. Csak el kell még valamit intéznem. Öm… nem tudjátok, hogy hol van Josh?

- Öltözőjében. – mosolygott rám Olly.

- Köszönöm. Car, akkor találkozzunk itt. Sietek! – és már mentem is az öltözőkhöz. Megálltam annál az ajtónál, ahol a „UNION J” papír volt. Óvatosan bekopogtam, és vártam. Nem is kellett sokat, mivel George egyből kinyitott az ajtót. Ahogy meglátott hatalmas mosoly jelent meg az arcán, és megölelt.

- Mi van veled? – kérdezte, miközben még mindig ölelt.

- Velem minden oké. De Josh itt van?

- Igen. Bent van egyedül. Nekem amúgy is dolgom van. – mondtam, majd el is ment. Mondjam azt, hogy izgultam? Csak egy kicsit. Óvatosan benyitottam, ahol Josh éppen a haját zselézte. Ahogy a tükörben meglátott felém fordult.

- Szia! – köszöntem neki, szinte suttogva.

- Hali! Ha közölni akarod vele, hogy megint Liammel vagy, de nem akarod, hogy köztünk bármi feszültség is legyen, a miatt a csók miatt akkor megnyugtatlak. Nem semmi baj. – mondta elég nagy éllel a hangjában.

- De haragszol rám…

- Nem haragszok. Én élveztem azt a csókot, de már akkor tudtam, hogy Liamet szereted, és köztünk nem lehet semmi sem. Megértettem. De most mennem kell. Szia. – mondta, és ott hagyott egyedül a könnyeimmel.

Az este. ~1/18

Sziasztok:)
Na itt is van a rész.:) Remélem tetszeni fog..:))) Jó olvasását.♥
Puszii.♥

Amint hazaértem ledobtam a cuccaimat és rohantam fürdeni. Van még 2 és fél órám, amíg ideérne Liam. Végre megint minden oké. És itt is alszik. És megyek velük New Yorkba. És végre megint mindenki előtt együtt lehetünk. El nem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok. De komolyan.

Miután lefürödtem, beköltöztem a szekrénybe. Rosszabb vagyok, mint az első randi előtt. Hosszas keresgélés után megállapodtam egy fekete cicanadrágnál és egy fehér bő felsőnél. Mivel volt még időm, így a nappaliban rendet tettem, majd a konyhában, a fürdőben és a szobámban is. Magyarul mindenhol. Egy kicsit izgultam. Csak nem tudom, hogy miért. Ha úgy nézzük, akkor 2 éve együtt vagyunk, és elég sokszor aludt már itt. Fogalmam nincs, hogy mi van velem. Komolyan úgy viselkedem, mint egy 16 éves lány, akinél most alszik először a barátja. A nappaliba kikészítettem néhány filmet, egy üveg kólát és egy tál popcornt. Egy bort is kivittem, mivel Liam ihat már alkoholt is. Mire mindent elrendeztem már majdnem 11 volt, így gyorsan bementem a fürdőbe és feltettem egy kevés sminket is. Mikor kiléptem a fürdőből, pont csengettek. A szívverésem a kétszeresére gyorsult. Szép, lassan lépkedtem az ajtó felé, de legszívesebben rohantam volna. Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam az ajtót. Ott állt Ő. Ha a csenegetés miatt kétszeresére gyorsult a szívverésem, akkor ahogy megláttam a tízszeresére. Sötét farmert, és egy sötétebb kék kabátot viselt. Haja már nőni kezdett, és ez még szexibbé tette. Nem tudom elhinni, hogy képes vagyok újra és újra beleszeretni. Szerintem ez már nem normális.

- Szia! – köszönt, és már megakart csókolni, de elfordítottam a fejemet.

- Bárhol lehet egy lesi fotós. Gyere be inkább! – mosolyogtam rá, majd elléptem az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Ő is villantott egy szexi mosolyt, majd bejött végre. Ahogy bezártam az ajtót, egyből megéreztem két kezet a derekamon, az ajkait pedig a nyakamon. Kellemes bizsergés járta át a testemet, majd egy jól eső sóhaj hagyta el a számat.

- Annyira hiányoztál. – suttogta a nyakamba, mire megfordultam és egyből megcsókoltam. Ismét a régi érzés. Pillangók a hasban és a világ megszűnik körülöttem. Vajon normális, hogy 24 évesen, 2 év járás után még mindig ezeket váltja ki belőlem ez az ember? Amikor elváltunk egymástól, szó szerint fizikai fájdalmat éreztem. Komolyan ennyire vágyom rá? A válasz nagyon egyszerű. IGEN!

- Elküldted a másik pasidat? – fogta meg a kezemet, leült a kanapéra, majd az ölébe húzott. Pont, mint régen.

- Igen. Igaz, hogy nem szívesen ment el, de mondtam neki, hogy majd holnap kárpótolom.  – mosolyogtam gonoszul.

- Igen? És ha holnap is itt alszok, akkor beverhetem a képét?

- Nem! Még szingli vagyok, szóval semmi közöd ahooz, amit csinálok.

- Szívem! Soha nem voltál szingli. Csak nem mutatkoztál velem. És a kettő nem ugyan az.

- Jó, vedd, aminek akarod! Nézzünk meg egy filmet! – böktem a dohányzó asztalon lévő dolgok felé.

- Oké, válassz. De normálisat! – tudja jól, hogy mindig boldog leszek, ha én választhatok filmet, így mosolyogva álltam fel az öléből, mire rácsapott a fenekemre. Hátra fordultam, de Liam csak aranyosan mosolygott rám. Most őszintén, lehet rá haragudni? Mert szerintem nem. Odaléptem az asztalhoz, és mivel alacsonyan volt, így rendesen bepúcsítottam Liamnek. Ismerem a gyengéit, így muszáj mindig kijátszanom ezeket. És, mint mindig, most is elértem a célomat. Megragadott a derekamnál fogva, és visszahúzott az ölébe.

- Tudom, hogy direkt csinálod, de akkor én is csinálok valami szándékosat. – duruzsolta a nyakamba, majd légy puszit lehelt oda, aztán… Aztán elkezdte szívni. Most még ez is jól esett tőle. Holnap lehet, hogy elég nagy nyoma lesz, de az most annyira nem tudott érdekelni. Hangosan, zihálva vettem levegőt, ezzel is mutatva, hogy élvezem. – nem hiszem el, hogy még ez is tetszik neked.

- Figyelj. – fordultam meg az ölében, így szemben voltam vele. – Elképzelésed sincs arról, hogy mennyire vártam, hogy itt legyél. Olyan voltam 2 órával ezelőtt, mint egy 16 éves. Annyira izgultam. Még szép, hogy minden egyes érintésedet vagy csókodat élvezni fogom. Nem érdekel, hogy durván érintesz, vagy gyengéden. A fontos az, hogy te csinálod.

- Mondtam már, hogy én vagy a világ legszerencsésebb fiúja?

- Nem. Miért vagy az?

- Mert ilyen csodálatos, okos, szép, intelligens, tehetséges barátnőm van, mint te. Soha nem tudtam, hogy mivel érdemeltelek ki, de köszönöm mindennek, aki ezt így akarta.

- Nagyon szeretlek. – fogtam két tenyerem közé arcát.

- Én is téged. – mondta, majd ajkaink egymásra találtak. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, míg ő megfogott a térdhajlatomnál és felemelt, majd óvatosan lefektetett a kanapéra. Elkezdte ismét a nyakamat édes csókjaival behinteni, kezeivel pedig az oldalamat simogatta, majd megfogta a pólóm szélét, és óvatosan elkezdte felfelé húzni. Kicsit megemeltem a hátamat, hogy könnyebb legyen neki. Amint eldobta a felsőmet lassan végig nézett fedetlen részeimen.

- Nagyon sokat fogytál. – nézett a szemeimbe, és láttam rajta, hogy nagyon aggódik.

- Nem volt étvágyam és sok próba volt. Kérlek, ne aggódj! – húztam vissza magamhoz pólójánál fogva és durván megcsókoltam, majd fordítottam a helyzetünkön és én kerültem felülre. Lekaptam róla a pólóját és fedetlen felsőtestét kezdet el csókolgatni, míg a kezei a fenekemre tévedtek és bele markoltak. Hangos sóhaj hagyta el a számat. Most ő fordított a helyzetünkön, és minden úgy történt, ahogy kellett.

 *****

Liam hasára rajzolgattam kis köröket, míg ő a hátamat simogatta. Rég volt az, hogy ilyen romantikus legyen az együttlétünk. egyfolytában figyelt, hogy minden jó-e. Tényleg nagyon szeretem. Soha nem gondoltam, hogy lesz az életemben valaki, akit tényleg ennyire tudok szeretni. Nekem Ő az életem.

- Miért fogytál le ennyire? – kérdezte hirtelen.

- Nem tudom. Egyszerűen nem volt étvágyam, de a próbák száma meg csak nőtt. Nekem kifejezetten fel sem tűnt, hogy fogytam. De így ahogy mondod, akkor tudom, hogy az egyik farmerem miért esik le rólam.

- Danielle! Ebben a néhány hónapban legalább 7 kilót leadtál. Csak azt nem értem, hogy miből. Kicsim, normálisan kell enned! Ma mit ettél?

- Csak egy szendvicset próba előtt…

- Ugye tudod, hogy ez nem épp normális? Ha Niall ezt hallaná, egyből kirohanna egy éjjel-nappali gyors kajáldába.

- De mivel te Liam vagy, így nem csinálsz ilyet.

- Megcsinálnám, ha mutatkozhatnánk együtt. De így… Inkább csinálok én valamit. – mosolyogva állt fel és Ádám-kosztümben kiment a konyhába. Jól megnéztem magamnak ezt a félistent, aki csak az enyém. Fenekénél egy kicsit leakadtam és az ajkamba haraptam, majd megráztam a fejemet, és inkább visszaértem a jelenbe.  Felvettem a fehérneműimet és Liam pólóját, és utána vittem a boxerét. Liam éppen a hűtőben kotorászott, mikor odamentem a háta mögé, és ráhajoltam, így átölelve derekát.

- Tudod, hogy egésznap elnéznél, ahogy meztelenül kóborolsz a házban, de most inkább vedd fel legalább a boxeredet.

- Jó, de csakis a te kedvedért. – felvette az említett ruhadarabot, majd megához húzott egy hosszasan megcsókolt.

- Na, és mi lesz az éjféli vacsora? – kérdeztem, mikor elváltunk egymástól.

- Hát, semmi normálist nem találtam, így maradunk a mirelit pizzánál.

- Tökéletes! – bekapcsoltuk a sütőt, majd mikor felmelegedett a pizzát betettük. Felültem a konyhapultra, Liam pedig odajött és a két lában közé furakodott. Elkezdtük csókolgatni, és simogatni egymást.

- Már tudom, hogy mi hiányzott az elmúlt hónapokban. – mondta, mikor elváltunk egymástól és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Na mi?

- Az, hogy veled legyek. Hogy a konyhádba csókolózzunk, hogy a nappalidba csináljuk, hogy te csókolj, hogy te simogass. Csakis te kellesz nekem Danielle! Senki más.

- Most már itt vagyok! És soha nem fogom engedni, hogy ismét szétszakítsanak minket egymástól.

- Én sem, arra mérget vehetsz.

- Mindkettőnknek kínszenvedés volt ezek a hónapok, de túléltük. És most ez a legfontosabb.

- Magyon-nagyon-nagyon szeretlek! – csókolt meg újra és újra. Közben kész lett a pizza is. Bevonultunk a nappaliba, és az üveg borunkkal együtt elfogyasztottuk. Mivel már így is elég késő volt, szorosan összebújva lefeküdtünk aludni. Hivatalosan is az egyik legboldogabb napom volt.