2. díj.^^

Köszönöm szépen: Tara K.

Mivel már kaptam egy ilyen díjat, így ha nem baj, akkor csak a kérdésekre válaszolnék.♥

- Milyen volt a 2012-es éved? -- csalódásokkal teli
- Mért kezdtél el blogot írni? -- unalom csodákra képes.;)
- Mi a kedvenc fiú illetve lány neved? -- Fiú: Ádám, Dávid, Lány: Viktória
- Mi a kedvenc filmed? -- Barátság extrákkal
- Ha egy napra az lehetnél aki akarsz ki lenne az és miért? -- Perrie Edwards. Mert ő Zayn csaja.:D
- Milyen szupererőt választanál? -- fogalmam nincs.XD
- Milyen filmben szerepelnél szívesen? -- egyértelmű, hogy romantikusba, ahol főszereplő vagyok, és boldog.
- Van valamilyen fóbiád? -- nincs.:D
- Milyen nyelveken beszélsz? -- magyar.XD angol, francia
- Szereted a karácsonyi filmeket? Ha igen, melyik a kedvenced?  -- Lebilincselő karácsony.:)
- Megváltoztatnád a keresztnevedet másra? Ha igen mire? -- igen, Viktóriára, vagy Adriennre

A bizonyos csók miatt ~1/14

Nagyon jól tudom, hogy Liam nagyon ki fog borulni, ha elmondom neki, hogy mi is történt velem és Joshsal, de őszintének kell lennem. Ha Andyt nem is mondom el, legalább ezt tudja.

- Hát… - kezdtem bele, de semmi erőm nem volt hozzá. Nagyon jól tudom, hogy ezzel elveszítem Liamet, de már tényleg mindegy. – Egyik napot Joshsal töltöttem, és hazakísért. Aznap sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Nem, nem feküdtünk le egymással, de csók volt. – mondtam el a történteket egy szuszra. Andyre néztem, aki szorosan mellém állt, nehogy Liam annyira ideges legyen, hogy meggondolatlanságot csináljon. Aztán Liamre néztem, aki még mindig emésztette a hallottakat, de nagyon látszott az arcán, hogy csalódott. – Kérlek, mondj valamit!

- Nem tudok mit mondani erre Danielle. Én kikötöttem, hogy semmit nem fogok csinálni Leonával, csak el vinni randizni. Erre te… Az első ember szájába belemászol. Remélem tisztában vagy vele, hogy soha nem csalódtam akkorát emberben, mint most benned? –a könnyek egyre csak gyűltek a szemembe, amik hamarosan az arcomon folytak le. Megállíthatatlanul elkezdtem sírni, és az sem segített, amit utána fűzött hozzá. – A legjobb az lenne, ha most egy ideig hanyagolnánk egymás társaságát. Ennek a Royal Variety próbáknak vége van, utána tényleg nem kell, hogy találkozzunk.

- Liam ne csináld ez! Könyörgöm! Egy alkalom volt! Akkor is…

- Akkor is mi volt? Nem hiszem, hogy Josh kényszerített arra a csókra.

- Nem, de Liam. Tudod jól, és Josh is nagyon jól tudja, hogy csakis téged szeretlek, és nekem nem számított az a csók.

- Ennek már mindegy Danielle! Andy, majd beszélünk. – pacsizott le legjobb haverjával, majd kiment a szobából. Ismét összetörtem. Csak most sokkal rosszabb voltam, mint reggel. Most Andy nem tudott felkaparni a földről, mert nem engedtem neki. Rettentő ideges voltam magamra. Belegondolok, hogy mit szólt volna ahhoz, hogy Andyvel is csókolóztam… Az maga a pokol. Rettentő hangosan sírtam. Nem ismertem magamra. Hogy tudok ennyi sírni? Miatta? A válasz egyszerű. Teljes szívből szeretem.

- Danielle, kelj fel! – húzott fel valaki, akiről tudtam, hogy nem Andy, mivel Ő soha nem ért volna hozzám ilyen erősen. – Nem eshetsz depresszióba! Elmondtad neki, és pont. Legalább tudja! Ne csináld ezt! Semmi értelme nincs!

- DE szeretem. Nem bírom nélküle. Ez az elmúlt néhány hónap maga volt a pokol. Főleg olyankor mikor a különféle cikkeket olvastam, ahol Leonával virított. Már az is szar volt. De akkor tudtam, hogy bármikor együtt lehetünk ismét. Most gondolj bele. Ha a menedzsment most benyögné, hogy együtt lehetünk, Liam nem foglalkozna vele, mivel most teljes szívből megutált.

- Ne mutasd ki ennyire, hogy fáj!

- Őszintén! Ha veled és Eleanorral történne ez, akkor szerinted Eleanor milyen állapotban lenne?

- Nem tudom. Biztos, hogy rosszban. De te erősebb vagy minden lánynál, akit valaha is ismertem. Ezen is túl fogsz lépni. Ha nem is hamar, de idővel. És Liam is rájön, hogy nem is követtél el akkora hibát. Csak ne lássalak így, oké? – nézett bele mélyen a szemembe.

- Oké. De most mennem kell. Próbára jöttem, nem pedig drámázni. – mosolyogtam rá, mire bólintott is kiment a szobából. Andyre néztem, aki szó nélkül odajött hozzám, és megölelt. Hosszason öleltük egymást, majd mi is kimentünk a szobából, és elindultam a próbára.

Andy most is megvárt, és hazakísért, de most természetesen nem aludt itt, mivel nem akartunk még nagyobb balhét, mint ami van már.

/1 héttel később/

Nem járok be próbákra, nem voltam az élőn shown sem. Cserbenhagytam Jameséket, mivel nem mentem el nekik drukkolni. A TVből néztem az eseményeket, és fájó szívvel néztem végig James és Ella párbaját, ahol James nyert.

Szerda van, ami azt jelenti, hogy már javában mennek a próbák a következő showra, de a Royal Variety-ra is. Az elmúlt egy hétben Andy jött át nagyon sokszor, meg háromszor voltam Royal Variety próbán. Máshova nem is mentem. De még ez is sok volt nekem, mivel ott mindig láttam Liamet. Nem zavartatta magát, hogy milyen pocsékul nézek ki, miközben tudta, hogy miatta van az egész.

Éppen a szokásos délutáni alvásomra készültem, amit egy hete vezettem be, mikor csengettek. Semmi kedvem nem volt vendégekhez. Lassú léptekkel mentem ajtót nyitni. Ahogy kinyitottam megpillantottam Jamest, Ellát és Josht. Mindhármuk arcán látszik, hogy aggódnak értem.

- Sziasztok. – szólaltam meg, mire Ella egyből odajött és magához ölelt.

- Minden rendben? – Ella.

- Semmi sincs rendben. – remek, megint elkezdtem sírni… Ella elkezdi simogatni a hátamat, majd visszavezet a nappaliba. Leülünk mindannyian a kanapéra, majd mindhárman érdeklődöen néznek felém.

- Liam végleg megutált. Más nem tudom vissza csinálni. Hülye voltam, aztán a hülyeségemet elmondtam neki, majd megutált. Látni nem akar már…

- Elmondtad neki? – nézett rám meglepődve Josh. Tudtam, hogy mire gondol. A mi csókunkra.

- Igen. Muszáj volt, hogy egy másik sztorit lefedjek vele.

- Várjunk, mit mondtál el Liamnek? Én vagyok az egyetlen, aki nem ért ebből az egészből semmit sem? – néz körbe James.

- Én sem értek semmit. Danielle, vagy Josh! Mondjátok már el, hogy mi volt. – szólalt meg Ella is. Félve Joshra nézek, aki nem néz a szemembe. Van egy olyan érzésem, hogy haragszik rám. De egyszer úgyis megtudták volna, akkor most miért ilyen??

- Az egyik napot Joshsal töltöttem. Nagyon jól elvoltunk, vásároltunk, kávéztunk meg minden. És este meg hazakísért. És, hát.. Akkor elcsattant egy csók is közöttünk. Liamnek meg ezt elmondtam, így utál…

- De még mindig nem értem, hogy miért is kellett elmondanod Liamnek… - nézett fel Josh.

- Mert a múlthéten Andy nálam aludt, de nem történt semmi, de Liam azt hitte. Teljesen kiborult, és mikor odamentünk hozzá, hogy legalább Andyre ne haragudjon, így magamra vállaltam, hogy én csináltam hülyeséget, de Andy nem. Aztán ezt elmeséltem neki, és közölte, hogy az lenne a legjobb, ha egy ideig kerülnénk egymás társaságát. – ahogy az utolsó mondatot mondtam ismét könnyek gyűltek a szemembe, amiket gyorsan le is töröltem. Még mindig fáj, amiket a fejemhez vágott. De teljesen igaza volt. Egy ribanc lettem. Nincs barátom, és csak simán váltogatom a csók partnereimet. Körülnéztem a szobán, és láttam, hogy meg sem tudnak szólalni. Azért nem ennyire megdöbbentő tényt közöltem velük. Jó, tényleg furcsa, hogy Joshsal csókolóztam, de nem ennyire.

- De ti, ugye nem vagytok együtt? – mutatott rám és Joshra Ella.

- Nem, nem, dehogy. – mondtuk egyszerre Joshsal. Még hogy én és Josh? Jó vicc. Nekem más nem kell csakis Liam. Arra meg várhatok egy jó ideig. Jó hosszú ideig.

- Akkor Liam most engem is utál, ne igaz? – Josh.

- Azt nem tudom. Csaj azt, hogy bennem nagyon nagyot csalódott, így elég sokáig tényleg vége van a kapcsolatunknak. De azt nem hiszem, hogy rád, annyira nagyon haragudna. – még beszélgettünk egy ideig, majd a fiúknak próbára kellett mennie, így Ella is elment. Megint egyedül maradtam. De talán nem is akkora nagy baj. Mostanában egyedül sokkal jobb, mint társaságban. 

Karácsonyi Payzeres novella.:)))

Sziasztok.:) Most nem új résszel jövök, hanem egy teljesen független Payzer karácsonyi novellával.:) Remélem, hogy tetszeni fog.:) És mindenkinek  BOLDOG KARÁCSONYT.! ♥♥
Love.: Dzsenniii.♥

Mint ahogy megszoktam, Liam karjaiban ébredetem. De ez a nap mégis sokkal különlegesebb volt, mivel karácsony reggel van. A kedvenc ünnepem az évben. És idén mindennél jobb lesz, mivel Liammel és az egész One Direction brigáddal tölthetem.

- Jó reggelt, Csipkerózsika! – keltett csókkal Liam.

- Neked is! Mennyi az idő?

- 11 múlt, szóval kelj fel, és menjünk el fát venni. – mondta, majd ki is kelt az ágyból, ám ez nekem nem ment annyira könnyen. Még egy kicsit lustiztam, majd nagy nehezen én is kikászálódtam az ágyból. Egyből a fürdőbe mentem, elvégezni a reggeli teendőket, majd felöltöztem, és lementem a többiekhez, akik már nagy nyüzsgésben volta.

- Liam, mehetünk! – szóltam oda barátomnak, aki mosolyogva bólintott.

- Srácok, valaki jön velünk fát venni? – kérdezte.

- Mi megyünk veletek. – mondta egyből Eleanor, így Louis is kénytelen volt abbahagyni a díszítést, és jönni velünk. Megegyeztünk, hogy mi hozunk egy nagy és szép fát, ők pedig csodálatossá varázsolják a házat. Szegény Perriet egyedül hagytuk a fiúkkal, de csak megbirkózik velük.Elkezdett esni a hó, ami miatt még jobban karácsonyi hangulatom lett. Közben mi beszálltunk a kocsiba, és Louis vezetett. Liammel mi hátul voltunk, hogy mindannyian a párunk mellett lehessünk.

Hamar odaértünk, és mivel a karácsonyi vásáron keresztül kellett menni a piachoz, így nem állhattam meg, hogy ne nézzek körül. Mindig is szerettem az ilyen fajta vásárokat.

- Lécci, nézzünk körül! – kérleltem Liamet.

- Nem tudom, Dan…

- Lécci. – néztem rá kiskutya szemekkel, és egy csókot nyomtam a szájára.

- Fenébe is, mindig tudod, hogy lehet engem meggyőzni. – mosolygott rám, majd ismét egy csókot nyomtam a szájára. – Louis, egy kicsit elmegyünk nézelődni. Egy óra múlva találkozzunk ott a piac előtt, oké?

- Rendben, de akkor egy óra múlva! – szólt ránk „szigorúan” a tegnapi szülinapos. Tegnap igen nagy partyt csaptunk neki, ezért se volt annyi energiám reggel felkelni.

Rákulcsoltam az ujjaimat Liamére, és fülig érő szájjal mentünk körbe-körbe a vásárba. Vettünk forralt bort, kürtöskalácsot, sült gesztenyét, meg csináltunk egy csomó fényképet is. Legszívesebben koriztunk is volna, de már nem volt rá időnk. Így is néhány perccel később értünk oda a megbeszéltnél.

- Csakhogy itt vagytok! Vegyünk fenyőfát, és menjünk haza! Reméljük, hogy még semmi baja nincs a háznak! – imádom, mikor Louis próbál felnőttesen viselkedni. Mióta betöltötte a 21-et – vagyis tegnap óta – próbál komoly lenni, de nagyon nehezen megy neki.

- Jól van, na! Nyugi van! Csak egy kicsit nézelődtünk! De akkor nyomás! Vegyünk valami szép fát, és legyél boldog! – mondta némi gúnnyal Liam. Én halkan felnevettem, majd mind a négyen elindult fát nézni.

Már félórája keressük a megfelelő fát, már négy fele váltunk, mikor meghalottuk Eleanor hangját, amin minket hív. Gyorsan odamentünk hozzá, majd rámutatott 3 méteres normand fenyőre.

- Remek szemed van, Baby! – csókolta meg Louis barátnőjét, majd szólt az eladónak, hogy megvenné ezt a fát. Ki is fizettük, majd a fiúk elcipelték a kocsiig. Nagy nehezen betették, úgy, hogy az egész kocsin keresztül ment, így Liammel nem tudtunk semmit sem csinálni, mert egy rohadt fa volt köztünk.

Ismét hamar hazaértünk, és Eleanorral előre mentünk, hogy a fiúknak ki tudjuk nyitni az ajtót. Ahogy beléptünk az állunk a padlót verdeste. Minden teljesen fel volt díszítve, és ki volt világítva. Soha nem láttam még ennyire feldíszítve egy házat.

- Na, itt a fa! Asszonyok, kezdhetitek feldíszi… - Louis sem tudta befejezni a mondatát, mivel meglátta, hogy mennyire karácsony stílusban pompázik az egész ház. – Aztaa! – csak ennyit tudott kinyögni.

- Tetszik? – jelent meg mellettünk Perrie és Zayn mosolyogva.

- Még, hogy tetszik? Szerelmes lettem ebbe a házba! – mondtam, és még mindig nem fogtam fel, hogy ilyen szépen és alaposan díszítették fel a házat.

- Ennek örülök. De Louis, hozzátok a fát! Megmutatom a helyét, és akkor kezdhetjük is a díszítését neki is! – mondta Perrie. Nem tudom, hogy mi van ebbe a lányba, de valamitől nagyon pörög. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk nem segítettek neki olyan nagyon sokat, így majdnem az egészet ő csinálta, de még így is van energiája mindre. Le a kalappal előtte.

Louis letette a fát, ahová Perrie mondta, majd előkerültek a karácsonyfadíszek. A fiúkat elküldtük, és mi hárman lányok neki kezdtünk.

Cirka egy óra alatt végeztünk vele, és nagyon meg voltunk elégedve a végeredménnyel.

- Na, látom végeztetek a fával is! – jött oda Zayn és hátulról megölelte Perriet, aki csak mosolyogva bólogatott. – Akkor indulás felfelé, öltözzetek át, hozzátok az ajándékokat, és ajándékozzunk! – adta ki az utasítást, amit megfogadtunk, és mentünk is.

Felmentem a Liammel közös szobámba, ahol bent találtam az én kis majmomat, amint épp a nyakkendőjét próbálja bekötni. Amint meglát, rám mosolygott, majd gyors csókot váltunk.

- Ne segítsek? – utaltam a nyakkendőre, mire hálásan rám nézett, és bólintott egyet. Bekötöttem neki, majd ismét megcsókolt. De most sokkal hosszabban. – Szeretlek. – suttogtam ajkaiba.

- Én is téged. Nagyon. – válaszolta, majd ismét megcsókolt. Miután elváltunk egymástól lement a srácokhoz, mert valamit meg akart még velük beszélni. Én elmentem fürdeni, majd felvettem egy kicsit ünnepélyesebb ruhát. Megcsináltam normálisan a hajamat, majd a sminkemet is, és elindultam lefelé. Ahogy mentem lefelé, megcsapta az orromat a sült pulyka illata. Vagyis lemaradt a főzésről. Szerintem csak jól jártak vele.

- Segítsek valamit? – mentem oda a lányokhoz, akik sürögtek- forogtak a konyhában.

- Csak teríts meg! A vacsi nem sokára kész. – úgy tettem, ahogy mondták és megterítettem nyolc főre.

Amint készen lettem a terítéssel a pulyka is készen lett, és a fiúk is bejöttek a konyhába. Helyet foglaltunk az asztalnál – természetesen mindenki a párja mellett – majd neki láttunk az ünnepi vacsorának. Nem kell mondanom, hogy a legtöbbet a mi kis Niallerünk ette, de nem is baj, legalább nem maradt semmi. Miután bepakoltunk a mosogatógépbe, kivonultunk a karácsonyfához, és elkezdődött az ajándékozás.

Mindenki egyenként adta oda az ajándékokat, és kíváncsian lestük, hogy ki mit kapott és kitől.

Kicsit – na, jó nagyon – meglepett, hogy amikor Liam osztogatta az ajándékokat, akkor engem kihagyott. De ez csak is nekem tűnt fel. A többiek úgy kezelték, mintha természetes lett volna.

Amikor én jöttem soron, mindenkinek kiosztottam az ajándékát, és a végére hagytam Liamet. Az apró kisdobozt a kezemben szorongattam, majd egy kicsit félénken, de megszólítottam Liamet.

- Liam! És ez a te ajándékod! Boldog karácsonyt! – mondtam egy kicsit idegesen, mikor odajött hozzám, és elvette a kezemben lévő dobozkát. Egy csókot nyomott a számra, majd kinyitotta a dobozt. A szívem a torkomban dobogott, hogy mit fog szólni hozzá. Belenézett a dobozkába, majd egy kicsit megállt, és csak nézte a benne lévő tárgyat. A szívem kihagyott néhány ütemet, mikor semmilyen érzelmet sem tudtam leolvasni az arcáról. Majd belenyúlt a dobozkába, és kivette a benne lévő kiscipőket.

- Akkor ez most azt jelenti, hogy… - kezdett bele, de befejeztem helyette a mondatot.

- Hogy apuka leszel. – mondtam, miközben a könnyeimmel küzdöttem. Nem mondott semmit, csak odajött és szorosan megölelt, majd elengedett és hosszasan megcsókolt. Mikor elváltak egymástól ajkaink a többiek felé fordult, akik értetlenül néztek ránk, mivel senkinek sem mondtam el, hogy terhes vagyok. Liam felmutatta a babacipőket, majd kezét a pocakomra simitotta. A többiek nagy örömtapsban törtek ki, majd Louis szólt Liamhez.

- Szerintem ez a tökéletes pillanat!

- Szerintem is! – válaszolta Liam, majd felém fordult, és a farzsebéből kivett egy nagyon apró dobozkát. – Nem így akartam. Nem így mindenki előtt, hanem úgy, hogy csak ketten vagyunk, de nem érdekel. Most kell megtennem. – kezdett bele, majd letérdelt elém. – Sok mindenen mentünk keresztül, de én mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Danielle Peazer, leszel a feleségem? – nyitotta ki a dobozt, amiben egy jegygyűrű volt. A lélegzetem elállt. Nem tudom elhinni!

- Igen! Igen! Igen! – mondtam ki azt a bizonyos szót, ami mindkettőnk életét megváltoztatja. Felhúzta gyűrűsujjamra a gyűrűt, majd felkapott és a levegőben elkezdett pörögetni. A többiek csak hangos tapssal reagáltak a történtekre, ami még jobban megmosolyogtatott.

- Óvatosan, a kicsinek ne legyen semmi baja! – figyelmeztette Liamet Eleanor, majd Liam letett és úgy csókolt meg.

- Hány hónapos a pici? – Perrie.

- 2.

- ÉS mióta tudod? – nézett rám Liam.

- Két hete. Direkt itt akartam elmondani, úgy, hogy előtte senkinek sem mondom el. Úgy gondoltam, hogy jó karácsonyi ajándék lenne.

- A világ legjobb ajándékát adtad nekem, ugye tudod? – puszilta meg a fejem búbját Liam.

- Most már tudom. – bújtam közelebb a VŐLEGÉNYEMHEZ. Egy ideig biztos, hogy nem fogom megszokni, de minden úgy van, ahogy kell lennie. Szeretem őt. Nagyon.

Félreértés... ~1/13

Sziasztok.♥ Nagyon sajnálom a késést, de... nincs rá jó mentségem. Na, mind1... Remélem, hogy tetszeni fog az új rész.:) És, ha addig nem hoznék új részt, akkor mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJÉVET szeretnék kívánni.♥ Komizzatok, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre erről a részről.:) ÉS, ha még nem tetted meg, akkor iratkozz is fel.:) ♥

Love.: Dzsenniii.♥

*Liam szemszöge*

Ahogy megláttam az ajtóban Andyt, egy szál boxerben, teljesen elborított a düh. Mégis mit keres ez itt?

- Haver, én… - kezdett bele, de nem hagytam, hogy befejezze.

- Ne! Ne mondj semmit! Mégis mit keresel itt? Mit keresel a barátnőm lakásában, egy szál boxerben? Mi? Mégis mit? – emeltem fel a hangomat.

- Először is, gyere be, és ott megbeszéljük. – mondta, majd teljesen kinyitotta az ajtót, hogy be tudjak menni. Miközben mentem, vállammal szándékosan belementem, mire csak felsóhajtott.

*Andy szemszöge*

Mit ne mondjak, igazán tud időzíteni Liam is, hogy mikor jöjjön meglátogatni Daniellet… De MOST tényleg nem történt semmi sem köztünk. Múltkor is csak egy-két csók volt.

- Na, akkor mesélj! Mégis mit keresel a csajom lakásában? – kérdezte egy kicsit higgadtabban, de azért látszott rajta, hogy nagyon ideges.

- Először is, nem a csajod, másodszor pedig nem volt semmi sem, csak tegnap kimentem elé próba után, aztán átjöttünk hozzá, és késő volt már, így itt aludtam.

- Andy, te vagy az, aki rohadtul tudja, hogy mennyire szeretem ezt a lányt. És képes vagy így hátba szúrni. – kezdett el kiabálni.

- Liam, könyörgöm! Nem csináltam semmit! – próbáltam magyarázkodni, több-kevesebb sikerrel.

- Basszus, mi a fenéért kiabáltok kora reggel? – jött le a lépcsőn Danielle, és nagyon nem könnyítette meg a helyzetemet, mivel csak egy hosszú póló volt. Nagyszerű…

- Legalább jó volt? – nézett rám Liam, és láttam a szemében, hogy mindjárt elsírja magát.

- Mondom, hogy nem történt köztünk semmi. Kérlek, higgy nekem!

- Valamiért nem tudok Andy. – hajtotta le a fejét, majd Danielle felé indult, aki még mindig a lépcsőn állt, mivel nem mert lejönni. Ahogy meglátta, hogy Liam hozzá közeledik, egy kicsit összerezzent. Félt. – Te meg! Rád már nem is tudok mit mondani! Komolyan? A legjobb barátommal? Büszke lehetsz magadra! Egy utolsó ribanc lettél Danielle! Ezt kell, hogy mondjam! – ahogy ezeket Liam kimondta, láttam, hogy Danielle elkezd sírni.

- Liam, most menj el! – szóltam rá, mielőtt még jobban megbántaná Daniellet.

- Mi van? Már együtt is vagytok? Már minden happy köztetek? Már mindent el is terveztetek? Már össze is fogtok költözni? Jajj, de aranyosak vagytok. – kezdett el gúnyolódni.

- Liam, ha nem vagy képes felfogni, hogy nem történt köztünk semmi, akkor mindegy. De hagyd békén Daniellet, és menj el! – szóltam rá egy kicsit élesebben.

- Jól van. Megyek is! Jó szórakozást nektek a nap további részéhez! – mondta gúnyosan, majd elment. Ahogy becsukta az ajtót, Danielle összeesett, és a földön kezdett hangos sírásba. Egyből odamentem hozzá, felkaptam, majd lefektettem a nappaliban lévő kanapéra.

- Mi- mi-miért ilyen rohadt bo- bo- bonyolult mi-minden? – kérdezte szipogva, és szegény, alig kapott levegőt.

- Nyugodj meg! Hallod, minden rendben lesz! Idővel! – próbáltam nyugtatni, miközben én is felültem a kanapéra, és szorosan megöleltem.

- Már 3 hónapja ezt hallgatom, hogy-hogy minden re- rendben le- lesz. De- de nem lesz se- semmi sem rendben. Mo- most megutált egy é- életre.

- Shhhhh, nem utált meg. Csak furcsa volt neki, hogy ilyen szituációban talált minket, és mindent túlkombinált. Majd ha lenyugszik, akkor elmondjuk neki, hogy mi is történt köztünk.

- Azt a csókot is el akarod neki mondani? – emelte fel a fejét.

- Hát… Szerintem legyünk vele őszinték. Nem?

- Elmondom neki, hogy csókolóztam Joshsal, téged nem kell, hogy megtudjon. Elég lesz, ha engem utál.

- Biztos vagy benne?

- Most már mindegy nekem. De megyek készülni, mert próbára be kell, hogy menjek.

- Elkísérlek.

- Nem kell.

- De.

- Ma Royal Variety-ra is van próba. Ott biztos, hogy ott lesznek Liamék. Nem lenne előnyös, hogy együtt lásson minket.

- Pont ezért megyek. Hogy normálisan megmagyarázzuk neki a dolgokat.

- Jó, ahogy akarod. Akkor felmegyek, elkészülök, és mehetünk is. – tájékoztatott, majd fel is rohant az emeletre. Én addig felvettem a tegnapi ruhámat, megmostam az arcomat, majd bementem a konyhába és csináltam magamnak és Dannek egy kávét.

*Danielle szemszöge*

Nagyon nem ilyen reggelt akartam. Még mindig remegek a sírástól. Miután Andyvel megbeszéltük, hogy elkísér a próbákra, felrohantam az emeletre, majd bezárkóztam a fürdőszobába. Levettem a pizsamának használt hosszú pólómat, majd beálltam a zuhany alá. Megengedtem jó forró vizet, ami mindig is segített, hogy ki tudjam üríteni a fejemet. De a mai reggel nekem túl sok volt. Soha nem hittem volna, hogy egyszer így össze fogunk veszni Liammel. De most a legfontosabb nekem, hogy Andynek megbocsájtson. Ha nekem nem is, legalább a legjobb barátjának.

Olyan 20 perc után elzártam a vizet, majd kiszálltam a kabinból. Megtörölköztem, majd a köntösömet magara kapva mentem ki a szobámba. Egyből megcsapta orromat az isteni kávé illata, így biztos voltam benne, hogy Andy feltalálta magát lent. Kivettem a szekrényemből egy fehérnemű szettet, majd a ruháimat, amiket gyorsan fel is kaptam magamra. Táskámba belepakoltam az edzsés cuccomat, majd lementem Andyhez.

Andy a konyhában a pultnak dőlve szürcsölgette kávéját, és ahogy láttam, valamin nagyon gondolkozott. Láttam, hogy a pultra ki van készítve az én kávém is, így odamentem mellé, felkaptam a csészémet, majd megszólaltam.

- Liamen gondolkozol, igaz? – kortyoltam bele egy nagyot kávémba, ami tökéletesen volt ízesítve. Hát, igen. Andy nagyon ismer.

- Részben. Egy életre megutált. Most odamehetünk neki magyarázkodni, de semmi sem biztos. Főleg az nem, hogy egyből a nyakunkba fog borulni.

- Meg kell próbálnunk. Majd, ha nem sikerült, akkor kezdjük ezt az önmarcangolást. Addig ne. De, ha majd arra kerül a sor, akkor is csak engem okolhatsz mindenért. Te semmiben sem vagy hibás.

- Ne beszélj ilyeneket! Mindketten hibásak vagyunk ebben a dologban. Igyuk meg a kávét, és menjünk, nehogy elkéss. – egy aprót bólintottam, majd elfogyasztottuk a kávénkat. Semmisem jön össze mostanában nekem. Mióta szakítottunk Liammel egy csődtömeg vagyok. Semmire sem vagyok jó. Addig van még szerencsém, ameddig az állásom meg van. Ha azt elveszítenem, akkor lenne vége az életemnek.

***

Az X-Factor próbának hamar vége lett. Gyorsan eltáncoltuk néhányszor a koreográfiákat, majd mehettünk is. Így Andyvel elindultunk a Royal Variety próbájára. Ugye nem kell mondanom, hogy mekkora gyomorgörcsnek volt a birtokába?

Ahogy leparkoltam az épület parkolójában, egyből rosszabbul lettem. Hogy miért? Mert megláttam Harry kocsiját, vagyis biztos, hogy itt vannak.

Idegesen trappoltunk fel a lépcsőkön, de tudtuk, hogy egyszer úgyis beszélnünk kell Liammel. De azt nem hittem volna, hogy ilyen hamar. Épphogy felértünk a harmadik emeletre (mivel ott lesz a próba) egyből megláttuk az egész One Direction brigádot. Egyből kiszúrtak minket, majd odaintettek, kivéve Liam. Ő csak állt, és nézett. Na, akkor most vagy soha!

- Liam! Beszélhetnénk? – kérdeztem meg óvatosan, mert bevallom, hogy nagyon féltem. Igaz, hogy itt van velem Andy, de akkor is.

- Mégis minek? – vetette oda flegmán.

- Hogy megmagyarázzuk a ma reggel történteket.

- Szerintem eleget hallottam.

- Nem hallottál semmit, mivel nem engedted, hogy elmondjuk, szóval kérlek Liam! Gyere, hadd beszéljük meg ezt az egészet! – hangomban fel lehetett ismerni a könyörgés hanglejtését. De ez volt a célom. Mivel tényleg könyörögtem neki, hogy meghallgasson minket.

- Jól van. – adta be a derekát. Benyitott az egyik szobába, majd intett, hogy kövessük őt. Elhaladtunk a fiúk mellett, akikre egy mosolyt villantottam, amit viszonoztak. Legszívesebben az mind az ötöt agyon ölelgettem volna, mivel nagyon hiányoznak a mindennapi hülyeségeik. – Na, meséljetek! Mi és hogyan történt?

- Először is, ne haragudj Andyre. Ő az egyetlen, aki nem érdemli ezt. Én követtem el hibát, de ő nem. Rám nem haragudhatsz, mivel nem csinált semmit. Komolyan, nem történt köztünk semmi sem tegnap éjszaka. – tegnap éjszaka nem, de egy-két héttel ezelőtt igen, de az most mellékes. – Csak igaz barátom volt, mert meghallgatott mindenféle történetet, ami tört velem. De komolyan semmi sem volt köztünk. – ajj, de utálok neki hazudni, de most nagyon muszáj volt.

- Akkor nem történt semmi sem? – fordult Liam Andy felé.

- Semmi nem volt köztünk. – válaszolt Andy.

- Nagyon sajnálom, haver! Csak… Tudod... – sajnálkozott Liam, majd megölelte legjobb barátját.

- Tudom, Tesó! Semmi baj! – néhány percig úgy álltak ölelkezve, majd elváltak egymástól, és Liam rám nézett.

- Hogy értetted, hogy te követtél el hibát? Mit csináltál Danielle? – hát, akkor, ha már ilyen őszinték vagyunk, akkor azt hiszem, hogy be kéne neki vallanom, hogy mi is volt köztem és Josh között…

Az első díjam.:) ♥

Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küld tovább néhány blognak.:)

Akkor kezdjük.:DDD

1., 

- Hatalmas Payzer fan vagyok, mint látszik a blogból.:D

- Nagyon imádom az olasz kajákat

- Zayn a kedvencem a bandából, első perctől fogva, de nagyon imádom a többieket is.

- Egyszerűen imádom Andy Samuelst és Josh Devinet

- Nem vagyok oda a Zerrie-ért.:D

- Olyan szerelemre vágyok, ami olyan, mint Danielle-é és Liam-é

- A példaképem *dobpergés* Danielle Peazer.:D

- A szőkék értenek a legjobban, ahhoz hogy elrontsák az életemet

- Sajnos szerelmes vagyok

- Kedvenc városom Los Angeles és London

- Rendezvényszervező, vagy fotós szeretnék lenni

2.,

1.Ki a kedvenc 1D-s fiúd? -- Zayn

2.Ki a példaképed? -- Danielle Peazer

3.Ki/Mi ösztönzött arra hogy blogot kezdj írni? -- Az életben való csalódásaim

4.Ha te lennél az egyik fiú barátnője, akkor milyen munkába kezdenél? -- Akkor is fotósba.:D

5.Miről szól a blogod? (5-6 mondatban írd le ) -- Rövidebben is megy.:D Annyiról, hogy van egy pár, akit kényszerítenek arra, hogy szakítsanak, de mivel már lassan 2éve kapcsolatban vannak, ez nehezen megoldható. De amit muszáj, azt muszáj így megteszik. Majd titokban találkozgatnak, meg minden, közben történik egy-két izgalmasabb sztori, meg veszekedés, de a lényeg, hogy szeretik egymást, és megint együtt akarnak lenni.

6. Hány éves vagy? -- 15.:)

7.Melyik a kedvenc dalod a 'Take Me Home'-ról? -- I Would.♥

8.Közösen vagy egyedül írsz blogot? -- Egyedül.:)

9.Van twittered/ask.fm-ed? -- Mind2 van.:)

10.Van a blogodnak facebookon csoportja/oldala? -- nincs.:(

11.Mit gondolsz Haylor-ról? -- Semmi. Mindig is Haroline fan voltam, és vicces olvasni, hogy mennyien visszasírják Carolinet. Én mindig is tudtam, hogy hiba volt az ő szakításuk, mert olyan lány fog csak jönni, akit mindenki utál. De annyira nem tud érdekelni. Ő problémájuk, és életük.

3.,

1. Hány blogod van.?

2. Miért kezdtél el írni?

3. Olvasóidat ismered-e.?

4. Mióta vezetsz blogot?

5. Ha több blogod van, akkor melyik áll közelebb hozzád?

6. Ki a példaképed.?

7. Kedvenc 1D barátnő.?

8. Legutáltabb 1D barátnő.?

9. Van twittered.?

10. Mit akarsz elérni az életben.?

11. Kedvenc város Magyarországon belül.?

4. Küldöm...

Adának

Áginak

Nem erre számítottam...~1/12

Sziasztok.:) Itt is van az új rész.:) Remélem tetszeni fog.:DDD De annyira nem is mondanék ehhez a részhez semmit.:D Csak annyit, hogy komizzatok, mert nagyon érdekel a véleményetek, és ha még nem tettétek meg, akkor iratkozzatok fel.;)
Love.: Dzsenniii.♥

Tegnap a srácok elég sokáig maradtak, így akkor nem volt se időm, se kedvem elpakolni. De most sem érek rá, mivel rohanom kell próbára. Nem, nem az X-Factorba. Ma ott nincs próbám, hanem a hivatalos tánccsapatommal. Mára rendkívüli próbát tettek be, így mindenkinek kötelessége bemenni.

Reggel, ahogy felkeltem egyből a fürdőbe mentem, mint szoktam és elvégeztem a reggeli teendőimet. Utána odamentem a szekrényemhez, és hosszas keresgélés után kiválasztottam a mai ruha összeállításomat is. Gyorsan bedobáltam a táskámba, amik kellenek, és indultam is.

Most a reggelivel voltam úgy, mint tegnap a pakolással. Se időm, se kedvem nem volt hozzá. De annyira nem is kell. Néha nem is szoktam reggelizni, és simán kibírtam az egésznapot. Egyszer volt olyan, hogy elájultam, de az is azért volt, mert akkor egésznap nem ettem semmit, és egy 10 órás próbán vettem részt.

Nem sokára megérkeztem, ahhoz az épülethez, ahol a próbák szoktak lezajlani. A parkolóban már minden táncosnak láttam a kocsiját, így biztos voltam abban, hogy én vagyok az utolsó, aki megérkezett.

Bementem az épületbe, és a táncosok nagy része lent ült a kávézóban. Vagyis semmiről sem maradtam le. Még jó. Megláttam a vadul integető Daisy-t, akivel a táncosok közül legjobb a kapcsolatom. Soha nem volt olyan jó, hogy együtt menjünk vásárolni,  vagy ilyesmi, csak simán itt próbákon ápoltunk jó kapcsolatot.  

- Azt hittem, hogy már nem is jössz be próbára. – köszöntött, mikor odaléptem hozzá, és megölelt.

- Azért, amit muszáj, azt muszáj. És ide járni, valahogy muszáj. Ha normális karriert akarok. – mosolyogtam rá, amikor elengedtük egymást.

- És, minden rendben van? – nézett rám együtt érzően.

- Igen. Kezdem megszokni a helyzetet, de sokan segítenek benne. Szóval, igen. Minden rendben van.

- Ennek örülök. De szerintem induljunk be a terembe, mert már 10 óra, így is elmúlt. – igen, Daisy mindig a pontosság híve volt. Nem volt olyan alkalom, hogy ő valahonnan is késett volna. De igaza van. Fő a pontosság.

- Végre, hogy itt vagytok! – fogadott minket Peter, aki ilyen koreográfus féle volt, de nagyjából ő intézte a csapatnak a fellépéseket, meg ilyeneket. Mikor mi Daisyvel beindultunk, úgy gondolták a többiek, hogy akkor nekik is jönni kell, ezért fogadott így minket, mert ezzel együtt mindenki bejött. Na, értitek. – Ha mindenki figyelne, akkor elmondanám, hogy hol léphettek fel a jövő héten.

- Ugye nem megint valami lerobbant pubban, mint a múltkor. Enyhén szólva is szar volt ott minden, már bocsánat. – mondta az egyik táncos, Jessica.

- Nyugi, most nem olyan hely. Sokkal jobb. Felléptek a Royal Variety-n. – mondta nemes egyszerűséggel, nekünk meg az állunk a földet verte. A ROYAL VARIETY! Ahol a Királynő is ott lesz! Nem tudom elhinni.

- Peter! Ezt most komolyan mondod, vagy csak szórakozol velünk? Mert, ha szórakozol, akkor nagyon nem jársz jól, mert mi 20an vagyunk és szétverünk az biztos. – szólalt meg az egyik srác, Jeremy.

- Nem viccelek. Teljesen komolyan mondom. Holnap már kezditek is a próbát ott. Szóval, mindent bele srácok! Én bízok bennetek. – kacsintott egyet, majd el is ment. Hát, igen, Neki nagyjából ennyi a feladata. Akkor is, ha koreográfusnak lett felvéve. Na, mindegy.

- Felfogtátok, hogy a Királynő előtt fogunk fellépni? – Daisy.

- Én még rohadtul nem. A Királynő előtt, basszus. Ez nagyon nagy.

- Akkor szerintem, próbára fel! Hadd legyenek ránk büszkék! – adta a végszót Jeremy, majd mindenki beállt a helyére, és el is kezdtük a próbát.

Mindent beleadtunk ebbe a próbába. Főleg én. Mindennél jobban meg szeretnék felelni, hogy ne úgy ismerjenek fel az utcán, hogy Liam Payne exbarátnője, hanem Danielle Peazer táncos. Tudom, hogy mindig lesznek emberek, akik Liam miatt ismernek, de ez ellen tenni nem lehet. Beleszerettem, így muszáj volt vállalnom a következményeit is. Amit annyira nem is bánok. Azt akarom, hogy lásson. Lásson ott a Royal Variety-n. Azt akarom, hogy utána odajöjjön hozzám, és azt mondja, hogy „Büszke vagyok rád!”. A mostani helyzetet elnézve ez elég sok minden, de ha még együtt lennénk… Néhány hónapja…

A legtöbbet hoztam ki magamból ezen a próbán, ami meg is látszott rajtam. De nem csak én voltam így ezzel. Elég sokan beleadtak apait-anyait az egész próbába.

Próba után gyorsan átöltöztem, majd kimentem az előtérbe telefonálni. Eleanort hívtam, hogy elmondjam neki, hogy milyen lehetőséget kaptunk. Én nagyon, de nagyon örülök ennek az egésznek, de komolyan. Kicsöng, kicsöng, kicsöng…

- Szia, Dani! Mizu? – szólt bele Eleanor.

- Szia. Nem fogod elhinni, hogy hol fog fellépni a tánccsapatunk!

- Találgathatok?

- Ugyse fogod kitalálni, de azért hajrá!

- A Royal Variety-n?

- Honnan tudtad? – esett le az állam. Na, jó mégis honnan tudja?

- Kb. 3 perce hívott fel ezzel a hírrel Louis is, hogy fellépnek ott. Gondoltam, hogy akkor ti is.

- Mi? Akkor a One Direction is fellép ott? Akkor Liam is ott lesz? Akkor látni fog?

- Hát, nagy valószínűséggel.

- Ezt nem hiszem el. Komolyan mondom, ez kész…

- Dan, mi van?

- Semmi, csak pont most gondolkoztam azon, hogy Liam nélkül meg ez, meg az… mindegy… De akkor ott lesznek ők is?

- Attól tartok, hogy igen…

- Nagyon jó… Akkor megint látnom kell…

- Nyugi, nem lesz semmi baj!

- Én is remélem! De most mennem kell. Majd még beszélünk. Jó legyél!

- Szia! – ahogy letettem a telefont, mentem is ki az épület elé, ahol már Andy várt. Igen, ismét idejött elém, hogy együtt töltsük a napot, de megmondtuk, hogy semmiféle alkohol nem kerülhet a szervezetünkbe.

- Ideje volt már, hogy ki gyere! – ma mindenki elfelejt köszönni, most komolyan? Odamentem hozzá, majd szorosan megöleltük egymást.

- Bocsi, csak Eleanorral telefonáltam, és közölte vele, hogy a One Direction is fellép a Royal Variety-n.

- Igen. És ez miért is baj?

- Üljünk be a kocsiba, és út közben elmondom.

Oké, de hova megyünk?

- Éhes vagyok, szóval keresünk egy Nando’s-t.

- Benne vagyok. – beszálltunk az autóba, gondosan bekötöttük magunkat, majd gázt adtam. Andynek mondtam, hogy taxival jöjjön, mivel itt van az én kocsim, és majd azzal megyünk mindenfelé. – Na, akkor miért is baj, hogy a srácok is fellépnek ott?

- Mert mi is fellépünk ott a tánccsapattal. Tök boldog voltam, hogy végre egy olyan fellépés, ami Liam nélküli, meg minden, erre kiderül, hogy ők is ott lesznek. Persze, nagydolog, hogy ott lehetnek, ahogy nekünk is, csak így… De mindegy. Az X-Factoros hetet is kibírtuk, ez is menni fog szerintem.

- Igen, de azt a hetet, hogy bírtátok ki? Mindennap elvonultatok az öltöződbe. És mielőtt megkérdeznéd, Liam mondta el ezt az egészet.

- Ez szép. A twitterjére véletlenül nem írta ki?

- Azt hiszem oda nem. De a facebookjára igen.

- Nincs is facebookja.

- Tudom. – mosolygott gonoszul, mire megütöttem a vállát. – Ne ütögess, hanem vezess! Nő vagy, így jobban oda kell figyelned a vezetésre, szóval… Valahogy nem akarok meghalni.

- Kösz szépen. Ez nagyon kedves volt. Tudod, ez az én kocsim, vagyis bármikor simán kidobhatlak innen, ha úgy tartja kedvem.

- Az egy dolog, de te nem vagy egy olyan szívtelen ember, aki ezt megtenné.

- Az a baj, hogy már te is nagyon jól ismersz. – megérkeztünk egy Nando’s-hoz, gyorsan kikértük a kajánkat, majd leültünk. Andynek elmeséltem, hogy mi történt velem az elmúlt időben, amíg nem találkoztunk, vagyis elmeséltem neki, hogy mi is történt Joshsal. Mire végeztem az egész sztorival, igen későre járt, ezért inkább átmentünk hozzám, és ott folytattuk a beszélgetésünket.

- Amióta szakítottatok két emberrel is smároltál. Nem tesz jót neked ez a szingli élet.

- Már miért nem tenni jót? Mi? Amíg szingli vagyok, addig kiélem magamat, és pont. Nem kérek tőled is felvilágosítást, arról, hogy milyen felelőtlen vagyok meg minden. Szerintem nem követtem el semmiféle hibát azért, mert megcsókolt egy fiú. Vagy aki szerint meg ez egy megbocsáthatatlan bűn, akkor az ne barátkozzon velem, ne beszéljen velem, mert én ilyen vagyok, és pont. – keltem ki magamból ismét. Nem hiszem el, hogy képesek ennyire felidegesíteni ezzel, hogy 24 órán belül kétszer is fel kell emelnem a hangomat.

- Danielle, nyugi van! Csak mondtam. Egyébként meg a te életed. Csak legyen ott a fejedben, hogy bármikor újra együtt lehettek Liammel, és akkor az a Josh meg le lesz tojva.

- Itt van a fejemben. Ezért is nem beszéltem azóta normálisan Joshsal. Egy szóval sem emlegettük azt az estét, meg semmi. Csak megtörtént, és pont. Nem lesz folytatása, mert én nem akarom. És Joshban is van annyi, hogyha a lány nem akarja, akkor elfogadni.

- Oké. Én akkor nem is mondok többet. Csak tényleg ésszel csinálj mindent.

- Azon vagyok. Figyelj, késő van már. Ha akarsz, akkor maradj nyugodtan éjszakára.

- Hát, akkor ha nem nagy kérés, akkor maradnék.

- Csak a vendégszobába kupi van. Így a kanapé van.

- Nekem tökéletes.

- Oké. Akkor tudsz mindent, hogy hol van, igaz?

- Persze.

- Oké. Akkor én megyek is aludni, mert fáradt vagyok. Jó éjszakát!

- Neked is, Dan! – elmentem fürdeni, majd belebújtam a pizsamámba, és már feküdtem is le aludni, mivel valami rohadt fáradt voltam.

*Másnap reggel, Liam szemszöge*

Kíváncsi voltam, hogy hogy van Danielle a tegnapi reggel után, ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek és megnézem. Csak nem kapnak le, vagyis remélem, hogy nem kapnak le a fotósok, sem a rajongók. Reggel elvégeztem a teendőimet, gyorsan megreggeliztem, és hívtam is egy taxit, aami hamar itt is volt, így indulhattam is.

Kifizettem a taxist, majd mentem is a bejárati ajtóhoz. Már 10 óra is elmúlt, így biztos, hogy fent van már. Megnyomtam a csengőt, majd körülnéztem, nehogy valahol legyen egy újságíró. Nem nyitott Danielle ajtót, így még egyszer csengettem. Ez már hatásosabb volt, mivel hallottam, ahogy a kulcs fordul a zárba, majd nyílik az ajtó. Ám nem épp az a látvány fogadott, amit akartam. Elképzeltem, ahogy Danielle kócos hajjal, a hosszú pólójában - amit pizsamának használ – nyit ajtót, erre szembe találom magamat a legjobb barátommal, aki igencsak hiányos öltözetben van, mivel csak egy boxer van rajta.

Baráti összejövetel ~1/11

Sziasztok.:) Hát, nem is tudok semmit sem mondani. Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de minden összejött most nekem. De hosszas szenvedés után itt a 11. rész.:) Remélem tetszeni fog nektek.:) Mivel ismét együtt van Liam és Danielle a való életben, így már meg van a fejemben, hogy hogyan fog zárulni a blog, de addig még sok-sok minden fog itt történni.:) Szavazzatok, hogy milyen lett, és komizzatok.:) Jó olvasást.^^ 
Love.: Dzsenniii.♥

Ahogy mondtam Liamnek, felmentem és gyorsan lefürödtem. Az ingjét összehajtottam, majd rátettem az ágyára. Mennyi emlék van ebben a szobában. Mennyi időt töltöttünk itt. Kettesben.  Bármikor, ha a szüleimmel összevesztem, vagy próbákon valami nem úgy történt, mint kellett volna, mindig itt vigasztalt meg. Mikro romantikázni akartunk, akkor is mindig itt voltunk. Túl sok emlék.

Rendbe tettem az arcomat is, majd lementem a fiúkhoz. Louisék épp a TV-t nézték, mikor leértem, így köhögtem egyet, de nagyon nem foglalkoztak velem. Vagy túl érdekes volt a mese(!) amit néztek, vagy simán süketek.

- Louis! Indulhatunk? – szólítottam meg, mire felkapta rám a fejét, és felállt.

- Aham. Próbára ne vigyelek be?

- Nem kell. Vagy, nem tudom, hogy hol van a kocsim…

- James tegnap odavitte a házadhoz. A kocsid meg van, nyugi. – állt fel Liam is, és a kezét a vállamra tette.

- Akkor jó. – sóhajtottam, majd Liam felé fordultam. – Majd találkozunk valamikor! Vigyázz magadra!

- Majd hívlak, ha tudok valamit, hogy mikor lehetünk megint együtt…

- Jól van. Szia! – már indulni akartam, de visszarántott magához. Erősem megölelt, de ez most nekem annyira nem számított, csak az, hogy az ő karjaiban vagyok. Visszaöleltem, és a fejemet mellkasához tettem. Nem is vágytam másra, csakis arra, hogy így maradjunk. Ameddig csak tudunk. Mégis elváltam tőle, mert nem mi alakítjuk az életünket. Most nem. Rámosolyogtam, majd elmentem. Louis jött utánam. Beültünk a kocsijába, majd Louis egyből gázt adott. Ki néztem az ablakon, és azon gondolkoztam, hogy miért történnek velem ezek. Miért csókolóztam Andyvel és Joshsal is, miközben Liamet szeretem?

- Min gondolkozol? – szólalt meg Louis.

- Semmin, ami érdekes lenne. Csak… nem értem a menedzsmenteteket. Miért csinálja ezt? Miért jó neki, ha Liam nem boldog, így nem úgy áll a dolgokhoz, mint régebben?

- Nem tudom. De előre rettegek, hogy mi lesz, mikor nekünk kell majd Eleanorral „szakítanunk”… Nagyon nem bírnám ki, és szerintem Eleanor sem.

- Nem tudtok semmit sem tenni ez ellen?

- Nem tudom. Paul már jó néhány hónapja beszél velük, de eddig semmi haszna nem volt az egésznek. Paul azt szeretné, ha boldogok lennénk, de mióta ti szét mentettek, így az egész banda hangulata a véka feneke alatt van.

- Rossz ezt így hallani. De nekem sem épp a legjobb, ezt elhiheted.

- Gondoltam. De jól mutatod az ellenkezőjét.

- Muszáj. Máskülönben hallgathatnám azt mindennap, hogy „Jajj, Danielle! Mi a baj? Még mindig Liam? Ugyan, ne is foglalkozz vele! „ Ezt így. Köszi, de ehhez semmi kedvem sincsen.

- Igaz. Na, itt vagyunk Vigyázz magadra, és tényleg ne csinálj semmi hülyeséget.

- Jó, nem fogok. Na, szia! – adtam két puszit Louisnak, majd kiszálltam, és bementem a házba. Mosolyogva láttam, hogy az autóm, a kocsi feljárón áll. A táskámból gyorsan kivettem a tegnap használt táncruhámat, bedobtam a mosókonyhába, majd bementem a szobámba, ott is a szekrényemhez, és kikerestem egy cicanadrágot, és egy topot, meg egy bő felsőt, amit bele is tettem a táskámba. Visszamentem a szekrényemhez, majd kivettem belőle egy világos farmer csőnadrágot, és egy hosszított felsőt, majd felvettem a Nike cipőmet, amibe táncolni is tudok, majd elindultam. Bepattantam a kocsimba, és meg sem álltam a stúdióig.

A stúdió előtt kint állt James, JJ, Jayme, George és Josh is. Fogalmam nincs, hogy mit keresnek kint, de gyorsan kerestem egy parkoló helyet, majd odamentem hozzájuk.

- Sziasztok! Nektek nincs még próbátok? – kérdeztem, miközben mindenkinek nyomtam két-két puszit az arcára.

- Nem. Szünetünk van.

- Ja, akkor jó. És miért nem megyünk be?

- Minden rendben van? – James.

- Persze. Miért nem?

- Mert tegnap eléggé kivoltál. – JJ.

- Tudom. De minden rendben van. Miattam nem kell izgulni.

- Danielle, mindnyájunknak fontos vagy. Tudjuk, hogy megviselt a szakítás, és azt is, hogy Liamnél aludtál. Biztos, hogy minden rendben van? – James.

- Srácok, most komolyan! Miért ne lenne?

- Honnan tudjunk? Nincs nő agyunk, hogy ezeket tudjuk. – kalimpált össze-vissza George, miközben magyarázott.

- Nyugi, nincs semmi sem. De most menjünk próbára, mert engem lenyakaznak.

*Élő show után, otthon*

Nagyon jól sikerült a show. A fiúk és Ella is nagyon jól szerepelt. Nagyon remélem, hogy holnap nem kell értük izgulnom.  Most itthon ülök, és nézem a TVt. De mikor ment valami értelmes film, ebben a dobozban? Szerintem soha. Odamentem a DVD-s polcomhoz, majd keresgélni kezdtem. Végül levettem a Kémes hármas című filmet, és betettem a lejátszóba. Pont a konyhából jöttem vissza a kezemben egy popcornnal teli tállal, és egy pohár colával, mikor csöngettek. Letettem a kezembe lévő dolgokat a dohányzóasztalra, majd mentem ajtót nyitni. Ahogy kinyitottam, megláttam egyik barátnőmet a pasijával. Igen, Perrie és Zayn álltak az ajtó másik oldalán.

- Sziasztok! Hát, ti? – öleltem meg mindkettőjüket.

- Gondoltuk meglátogatunk, vagy baj? – Perrie.

- Dehogy baj. Gyertek be! – invitáltam be őket. Beültünk a nappaliba, majd elkezdtünk beszélni, miközben kinyomtam a DVD lejátszómat, mert esélytelen volt, hogy megnézem ma este a filmet. Már nagyban ment mindenről a sztorizgatás, mikor ismét csengettek.

- Hívtatok még valakit? – kérdeztem, miközben, elindultam az ajtóhoz.

- Mondtuk Louisnak, és Joshnak, hogy átjövünk. Lehet, hogy ők azok. – Perrie.

- VÁRJ! Milyen Joshnak szóltál? – álltam meg egy pillanatra és visszanéztem Perriere.

- Devine-nak. Nyugi. – bálaszolt Zayn barátnője helyett. Kifolytam a bent tartott levegőt, majd ismét elindultam ajtót nyitni. Mivel már elmondták, hogy kik jönnek, így nem is lepődtem meg, hogy őket találtam magam előtt. Mindenkit szívélyesen fogadtam, még Becc-et is, akit annyira még nem is ismerek. Ők is csatlakoztak hozzánk, majd így 7en elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, míg kaptam egy olyan kérdést, amit ma ki akartam volna hagyni.

- És, Danielle! Van valami pasi a láthatáron? – jött a kérdés Joshtól.

- Öm.. hát… - fogalmam nincs, hogy mit kéne mondanom. Vagy, hogy Josh  (Union Jből) minek számít, meg Andy minek számít, szóval így elég húzós. Segítségkérően néztem Louisra, mivel ő tudtam, hogy mi történt tegnap, igaz, innen senki nem tud se Andyről, se Joshról. Ezekről csakis Caroline tud. Louis kérdőn nézett rám, mivel nem tud segíteni, mert ő sem tud rólam nagyjából semmit. – Hát… Van egy X-Factoros srác, akivel megvagyunk, de semmi több sincs. – mondtam ki végül.

- Meddig jutottatok? – Perrie.

- Liam tud róla? – Louis.

- Ezt miért nem mondtad eddig? – Eleanor.

- Csók volt már? – Zayn. Jöttek sorba a kérdések, én meg csak kapkodtam a fejemet.

- Csók, nem, bocsánat és igen. – adtam sorba a válaszokat. Mindenki nagy szemekkel nézett rám. – Öm… Szerintem rendelek pizzát. – próbáltam terelni a témát, és kimentem a konyhába. Az egy fiókból kivettem a pizzás szórólapot, majd megrendeltem, amit kellett. Azzal a tudattal mentem vissza, hogy a többiek biztos, hogy nem fogják megemlíteni az előbb hallottakat, de természetesen csalódnom kellett. Ahogy leültem, meg is kaptam az első új kérdést.

- Mikor volt az a csók? – Perrie.

- Csütörtökön. – fújtam ki hangosan a levegőt.

- Aznap, mikor vettük fel a dalt? – nézett rám Louis, elkerekedett szemekkel.

- Igen.

- Volt benned alkohol? – Zayn.

- Nem.

- Akkor mégis miért tetted? – Eleanor.

- Nem tudom. De komolyan úgy érzem magam, mint valami vallatáson. Szingli vagyok. Hadd éljek már. Két éve nem voltam más pasival, csakis Liammel. Most tartunk egy kis szünetet, hadd csináljam már azt, amit akarok, anélkül hogy bárki is beleszóljon. 24 éves vagyok. És akkor éreztem azt, hogy igazán élek. Nekem tetszett. Más véleménye meg nem érdekel, már bocsi srácok. – keltem ki magamból. – Igen, rohadtul hiányzik Liam, de most nem tudunk mit tenni. Ki kell bírnunk néhány hónapot egymás nélkül, addig meg miért ne csinálhatnám azt, amit akarok?

- Danielle, nyugi! Csak nem értettük ezt az egészet.

- De értettétek. Csak nem vagytok mellettem. Az elmúlt egy hónapban csak Caroline volt képes odajönni hozzám, hogy mégis mi bajom van. Ha a múltkor nem hívlak fel Perrie, akkor veled sem találkoztam volna. Caroline mindet tud rólam, hogy mi történt velem a szakítás óta. ÉS most már nem akarom, hogy naponta hívogassatok, hogy mi van velem, mert tudom, hogy csak emiatt lenne ez.

- Sajnáljuk. – mondta lehajtott fejjel Eleanor.

- Semmi baj, csak rosszul esett. Én sajnálom, hogy így kikeltem magamból. – mentem oda Eleanorhoz, és megöleltem.

- NAGY ÖLELÉS! – kiáltott fel Louis, így mindenki körénk jött. Igen, ők igaz barátaim. Ha az elmúlt időben nem is voltunk sokszor együtt, attól még azok.

Másnapi szembesülés ~1/10

Sziasztok.:) Itt is van az új rész.: Köszönöm a 2000 oldalmegtekintést.:))) Annyira örültem tegnap, mikor megláttam a friss Payzer képeket, hogy húúúúú.:DDDD Remélem nem csak én örültem nekik.:D Na, de itt a rész.:P Várom a véleményeiteket.:)) Jó olvasást.^^

Love.: Dzsenniii.♥

Nem tudom elhinni. Egyszerűen lehetetlen. Hogy kerülhettem ide? Mégis, hogyan? De emlékszem, hogy… Na, jó nagyjából semmire sem emlékszem a tegnap estéből. De akkor sem értem, hogy miért pont ide kerültem.

Óvatosan kikeltem az ágyból, és mivel csak(!) egy bugyi volt rajtam, odamentem Liam szekrényéhez, és kivettem belőle az egyik kedvenc kockás ingjét. Állandóan ebben voltam, mikor még együtt voltunk, és reggel felkeltünk. Már ösztönösen adta mindig ezt az inget.

Kimentem a szobából, egyenesen a konyhába. Ahogy odaértem, leesett, hogy nem csak Liammel vagyunk kettesben a házban.

- Szép jó reggelt, buli királynő! – köszöntött mosolyogva Louis.

- Jobbat! Hogy kerültem ide? – ültem le az asztalhoz, és masszírozni kezdtem a fejemet, mivel még mindig nagyon hasogatott. Igaz, mitől múlt volna el… Közben Louis felállt, odahozott nekem egy pohár vizet, és egy gyógyszert. – Köszönöm. – mondtam hálásan, majd bekaptam a gyógyszert, és leöblítettem a vízzel. – Na, szóval! Hogy kerültem ide?

- Ezt, majd Liam elmondja. Nem akarok ebbe beleavatkozni.

- Komolyan azzal avatkoznál bele, ha elmondanád, hogy hogyan kerültem ide?

- Jó, na. Taxival. Így jobb.

- Nagyon… Csak te vagy itt, vagy itt vannak a többiek is?

- Csak én. Tegnap Liam engem hívott, hogy jöjjek át, így csak én jöttem.

- Biztos, hogy volt jobb dolgot, szóval kérlek, ne haragudj rám… - néztem rá bűnbánóan.

- Hülye vagy? Mindent megért, hogy láttalak olyan segg részegnek. Amíg Liammel együtt voltál nem láttalak ilyennek. De még részegnek sem. Szóval, mindent megért. De amúgy sem volt semmi dolgom, így még jobb volt.

- Nem hiszem el, hogy megint így kiütöttem magamat…

- Megint? Miért, nem ez volt az első? – hirtelen ötlött belém, hogy olyat mondtam most Louisnak, amit szerintem senki sem tud, csak én és Andy. Fogalmam nincs, hogy elmondjam-e neki, vagy sem. Ha elmondom neki, akkor elképzelhető, hogy tovább adja Liamnek, de ha nem mondom meg neki, akkor meg bedurcázik.

- Mindegy. Van lefőzve kávé? – tereltem el a témát, miközben odamentem a kávéfőzőhöz, és láttam, hogy igenis vagy lefőve kávé, így ez a kávé téma nem tartott ki sokáig…

- Amint látod, van. De mi az, hogy megint kiütötted magadat?

- Semmi, Louis. El akarom felejteni azt az éjszakát. Oké?

- De miért? Bántottak akkor vagy mi történt? – jött oda hozzám, és láttam a szemében a féltést. Igen, Louisval régen olyanok voltunk, mint a tesók. Csak annyira nem mutattuk ki, de így éreztünk.

- Nem, dehogy. Csak nem úgy alakult az-az éjszaka, ahogy akartam.

- Nem inkább a reggel? – nevetett fel.

- Nem. Nem feküdtem le senkivel, ha erre akarsz célozni. Amióta szakítottunk senkivel sem szexeltem.

- Csak Liammel. – mondta mosolyogva. Erről mégis honnan tud? – Mielőtt megkérdeznéd, kicsit feltűnő volt, hogy minden próba után hozzád ment, majd csak olyan egy óra múlva jött ki. Aztán szerdán, mikor elmentél azzal a táncos gyerekkel, akkor rá is kérdeztünk, hogy mi van veletek, és akkor elmondta, hogy mit csináltatok egész héten.

- Értem… - szóval Liam mindent elmondott nekik. Hát oké… De még mindig nem tudom, hogy kerültem ide, és mit csináltunk éjszaka Liammel… Bár, ha az eléggé hiányos öltözékemet nézzük, akkor lehet néhány tippem.

- Jó reggelt! – csoszogott be a konyhába Liam, teljesen fáradt fejjel. Louisval visszaköszöntünk, majd normálisan kinyitotta a szemét, és megállapodott a tekintete rajtam. Vagyis az ingjén. – Jó az inged! – mosolyodott el.

- Kösz. Na, ha végre te is felkeltél, elmondanád, hogy mi is történt tegnap este/éjszaka?

- Semmire sem emlékszel? – kérdezte, miközben egyre közelített felém. Én csak megráztam a fejemet, és már ott is volt előttem. Komolyan azt hittem, hogy meg fog csókolni, erre… Erre elvette mögülem a kávét… Igen, nagyon nagyot csalódtam. – Hát, szerintem nézd meg a telefonodat. Elküldött sms-eket. – mondta, majd leült az egyik székre, és elkezdte inni kávéját.

- Jó, hol van a telefonom?

- A táskádban.

- És az hol van?

- Itt. – jött vissza Louis. Egyáltalán mikor ment ki? Egyből odamentem a táskámhoz, kikutattam a telefonomat. Az elküldött sms-ekhez mentem, ahogy mondta, majd legfelül megpillantottam egy smst, amit hajnali 1-kor küldtem, és Liamnek címeztem. Félve nyomtam a megnyitásra. Volt is okom félni. Ez állt az smsben.

„Liam, nagyon hiányzol! Akarlak most! Kérlek, gyere ide!”

Nem hiszem el, hogy ennyire részeg voltam, hogy képes voltam ilyet küldeni Liamnek. Ránéztem, akinek az arcán, csak egy büszke mosoly volt. Nem is állíthattam volna, hogy másnak akartam küldeni, mivel benne van a szövegben az, hogy „Liam”. Nagyon ügyes vagyok mit nem mondjak.

- Jó. Meséld el, hogy mi volt ezután.

*Tegnap, hajnali 1:00 Liam szemszöge*

Még jó, hogy nem tudtam elaludni, így egyből reagálni tudtam Danielle sms-ére. Inkább felhívtam, hogy ne kelljen többet várnom, így egyből tárcsáztam. Két csöngés után fel is vette.

- Liam! Gyere ide! Kérlek! – hallottam meg egyből Danielle hangját, de a háttérben hangos zene szólt. Biztos elment bulizni. A hangja nem félelmet tükrözött, hanem vágyat.

- Hol vagy most? – kérdeztem.

- Josh, hallod hol is vagyunk? – kérdezte ezek szerint Joshtól nevetve.

- Úgyse jegyeznéd meg, inkább add oda a telefont. – mondta Josh, és ezek szerint elvette a telefont.

- Josh, hol vagytok?

- Nature Pub. Tudod, hogy hol van?

- Igen. Maximum 20 perc és ott vagyok.

- Oké. – gyorsan kinyomtam a telefont, majd egy másik számot kezdtem el tárcsázni.

- Répás éjszakát! Mit akarsz ilyenkor? – szólt bele Louis.

- Kell egy fuvar a Nature Pubba.

- Mégis minek?

- Danielle ott van.

- És?

- Segg részeg.

- Két perc és nálad vagyok. – azzal le is tette a telefont. Fogalmam nincs, hogy miért reagált így ssrra, hogy Danielle részeg, de addig jó, ha gyorsan jön.

Tényleg nem telt két percbe és itt is volt. Gyorsan beszálltam mellé, és meg sem álltunk a Nature Pubig. A pub előtt kint volt Josh, James, Ella és Danielle. Louis gyorsan leparkolt, én pedig kipattantam a kocsiból, és egyenesen hozzájuk mentem.

- Sziasztok! – köszöntem, majd Danielle rám emelte tekintetét, és elmosolyodott, miközben Joshon támaszkodott.

- LIAM! DRÁGÁM, VÉGRE ITT VAGY! – mondta egy kicsit fennhangon, majd odajött hozzám, és szorosan megölelt, majd a nyakamat kezdte csókolgatni.

- Jól van, Kicsim! Nézd, ott van Louis! Menj oda hozzá. Nem sokára megyek én is. – nem válaszolt semmit, csak a számra nyomott egy puszit, és már ment is. Közben Jamesékhez fordultam. – Hogy tudta ennyire kiütni magát?

- Fogalmunk nincs. Pedig ugyanazt itta, amit mi is. És nézz ránk, semmi nem látszik… - Josh.

- Ment ő egyszer piáért?

- Igen, azt hiszem kétszer is. – Ella.

- Akkor biztos, hogy magának is kikért ott valamit, és ott lehajtotta vagy nem tudom. Mindegy, most hazaviszem, és megpróbálom holnap időben bevinni próbára is. Csak nem tudom, hogy nála meddig tart a másnaposság.

- A táncosoknak holnap 1-től van próbájuk. Addigra kéne bevinni. – Josh.

- Oké. Na, sziasztok! – visszamentem a kocsihoz, és láttam, ahogy Louis pont segít Dannak beszélni a kocsiba. Beültem Danielle mellé, Louis is beszállt a vezetőülésre, majd elindultunk. Danielle egyfolytában simogatott, puszilgatott, ami tényleg nagyon jól esett, mert nagyon hiányzik, de tudtam, hogy részeg.

Hamar hazaértünk, és megkértem Louis, hogy maradjon éjszakára, hátha lesz valami baj, vagy valami. Dant felvittem a szobámba, lefektettem az ágyra, majd befeküdtem mellé.

- Liam!

- Igen?

- Mindig is szeretni foglak. Bármi is legyen. Akkor is, ha mással látlak. Nem fog érdekelni.

- Kicsim, én is szeretlek, és mindig is foglak. Soha nem fogom tudni elfelejteni az elmúlt két évet. – nyomtam egy puszit a homlokára. Közelebb jött hozzám, majd szép lassan csókolgatni kezdett, majd vetkőztetni. – Hé-hé-hé! Részeg vagy!

- A lehető legjózanabb vagyok! Kérlek, Liam! – nézett rám kiskutyaszemekkel. Nem hiszem el… Még részegen is cuki, ezekkel a szemekkel. Nem tudtam nemet mondani. Jó, élveztem is az egészet, de pasiból vagyok, és egyszerűen imádom ezt a lányt. Ő a mindenem.

*Jelen, Liam szemszöge*

A beszélgetésünket nem mondtam el neki. Magam sem tudom, hogy miért, de inkább úgy láttam jónak, hogyha nem tud róla. Nem kell tudni azt a „szeretlek”-es részt.

- Nagyjából ennyi.

- Nagyjából, vagy teljesen?

- Teljesen.

- Oké. Akkor én elmegyek, lezuhanyozok, utána Louis hazadobnál? Még úgyis korán van. – fordult Louis felé.

- Aham. – bólintott Louis. Danielle elvonult a fürdőbe, így ketten maradtunk Louisval. – Hallod, tesó! Tényleg csak ennyi volt?

- Nem. Még szex előtt elmondtuk egymásnak, hogy szeretjük egymást, és mindig is fogjuk.

- Miért nem mondtad el neki?

- Még magam sem tudom, haver….