"Egy kis teret szeretnék" ~ 2/21

Lent a medencénél még egy órát elhülyéskedtük, majd fáradságra fogva elindultunk fel a szobánkba. Reméltem, hogy a többiek is olyan állapotban vannak, mint Serena-ék, így én nem a közös szobánkba mentem, hanem Harryhez. Óvatosan kopogtam be az ajtón, végig hallgattam egy sor szitkozódást, ami minden bizonnyal Harrytől jött, majd nyílt az ajtót. Meglepődött fejjel nézett rám, aztán egyből kapcsolt és behúzott a szobájába. Azonnal ajkaimra tapadt és szenvedélyesen csókolni kezdte azokat.

- Tiszta víz vagy. Hol voltál? - húzódott el tőlem.

- Maxékkel lementünk medencézni. - meséltem mosolyogva, miközben leültem egy fotelbe. - De úgy csinálsz, mintha nem bikiniben lennék előtted.

- Jó, tudod, hogy előbb beszélek, mint gondolkozok - nevetett fel és a minibárból kikapott egy üveg sört.

- Alig múlt el dél és te már iszol - játszottam a sértődött barátnőt, mire Harry csak nevetve rázta a fejét.

- 36 éves vagyok. Megtehetem. - nevetett még mindig. - Este itt alszol? - kérdezte, miközben felállított a fotelből, majd leült a helyemre és az ölébe húzott.

- Nem hiszem - ráztam a fejemet - Maxékkel kitaláltuk, hogy este elmegyünk valamerre szórakozni, és nem tudom, hogy mikor fogunk visszajönni. De ha az jó neked, hogy hajnalban valamikor bejövök, akkor szívesen alszom itt.

- Mi? Várj! Max-szel, Serena-val és Aaronnal mész el bulizni késő este egy idegen városban?

- Igen, most ezzel mi a bajod?

- Amy, 16 éves vagy. Az lehet, hogy Liamék eddig mindenhova elengedtek téged, de arra ne számíts, hogy én is ilyen simán el foglak engedni.

- Apun fog múlni az egész, és ha meghallja, hogy Max is velem lesz, egy szó nélkül el fog engedni. Harry, neked ebbe semmi beleszólásod nincsen! - álltam fel az öléből és úgy beszéltem hozzá ingerülten.

- Ó, igen? Fogadni mernék, hogy majd az éjszaka közepén egymás szájában lógva fogtok hazajönni Max-szel. Ne idegesíts már fel, Amy! Tudom nagyon jól, hogy mire megy ki ez az egész.

- Mégis mire? Várj, segítek! Együtt akarok lenni a bátyámmal és a legjobb barátnőmmel. Az teljesen más téma, hogy Max is ott lesz velünk, mert nem fogom itt hagyni egyedül egy szobában. Serena-val nem tudom mióta nem szórakoztunk együtt, mert egy hónapja minden időmet veled töltöm, az előtti hónapban pedig Serena volt Ibizán. Bármit láthatsz az egészbe, de én tudom, hogy te vagy az egyetlen férfi az életemben. Vagy már nem tudom...

- Ezzel mire akarsz utalni?

- Nem tudom, Harry. Eddig semmi probléma nem volt kettőnk között, erre az első veszekedésünk olyan, hogy üvöltözünk egymással, mert féltékenykedsz. Nekem lenne okom, mert a mai napig lányok milliói akarnak téged.

- Amy, csak mond, hogy mit akarsz, és azt fogjuk csinálni!

- Egy kis teret szeretnék. - mondtam ki suttogva. Nem akarom elveszíteni, hisz éppen hogy az enyém lett. De mégis... Nem tudom elviselni, ha valaki nem bízik meg bennem.

- Akkor ne is keresselek, ameddig itt vagyunk?

- Ne. - suttogtam még mindig. Odamentem hozzá, egy puszit nyomtam az arcára, majd kisétáltam a szobából. Lehet, hogy nem éppen a legjobb megoldást választottam, sőt biztos vagyok benne, de ha nem képes bennem megbízni, akkor nem tudok mit csinálni. Neki is jót fog tenni ez az egész, mert áttud gondolni mindent. Hogy ténylegesen egy 16 éves kis fruskára akarja e pazarolni az idejét. Mert ha nem, én teljesen meg is érteném. Nem esne jól, de teljesen megérteném. Nem az Ő súlycsapatában vagyok. A korombeli pasikkal kéne lennem, nem pedig Harryvel. Neki egy olyan nő kell, aki már gyereket szülne neki, és feleségül tudná venni. Én még ehhez túlságosan is fiatal vagyok. Nem mellesleg pedig anyuék ki is herélnék Harryt, ha kiderülne, hogy terhes vagyok.

Műmosollyal az arcomon lépte be a szobánkba, ahol a többiek TV-t néztek. Lehuppantam Max mellé az ágyra, majd minden erőmmel azon voltam, hogy a TV-ben szereplő riporterre koncentráljak, aki éppen az mesélte, melyik sztárpár ment megint szét. Sokat nem értettünk belőle, mivel spanyolul beszéltek, de mivel angolul nagy betűkkel oda volt írva, hogy BREAK UP STORY, így könnyebb dolgunk volt az értelmezéssel.

- Oké, mik ezek a nagy sóhajok? – ült fel Serena és egyenesem rám nézett.

- Nem tudom, miről beszélsz – válaszoltam, miközben szememmel még mindig a képernyőt néztem. Tudtam, hogyha ránézek, akkor hangos zokogásban fogok kitörni.

- Srácok, nem mennétek le a bárba inni valamit, vagy akármit csinálni, amíg Amyvel beszélek? – utasította a fiúkat drága barátnőm, mire a fiúk egy szó nélkül kivonultak a szobából. Aaron az ajtóból még egy biztató mosolyt küldött felém, majd bezárta maga mögött az ajtót. Serena törökülésben leült mellém, mire én is feltápászkodtam fekvő pozíciómból.– Hadd, halljam! Túl hamar visszajöttél Harrytől.

- Szakítottunk… - suttogtam, miközben a körmömmel babráltam.

- Jaj, drágám! – ölelt meg hirtelen. Ez volt az a pillanat, mikor eltört a mécse. Hangosan sírtam fele, miközben Serena a hátamat simogatta, és egyre szorosabban ölelt. – De, miért? Mi történt?

- Nem bízik bennem – váltam el tőle, miközben a szememet töröltem – meséltem neki, hogy este négyen bemegyünk a városba, mire elkezdett féltékenykedni Maxre, nekem meg elegem lett, és időt kértem tőle. De tudom, hogy neki is jót fog tenni. Vagyis, csak neki fog ez jót tenni.

- Mégis miből gondolod ezt? Az oké, hogy a te oldaladról ez az egész szenvedés lesz, de szerinted neki, miért lenne könnyebb? Tekintve, hogy neki nincs senkije, akivel ezt megtudná beszélni, mivel egy barátja se tud arról, hogy ti együtt vagytok.

- Igazad van. Írok Eleanornak, hogy menjen át hozzá, beszélgetni. Ő legalább tudja, hogy mi van velünk. – vettem elő egyből a telefonomat és egyből írni kezdtem anyu legjobb barátnőjének.

- Ugye tudod, hogy ha Eleanor át megy, akkor Louis bácsi kérdezősködni fog és rá fog jönni, hogy mi is folyik itt.

- Jelen esetben még az sem érdekelne, ha apu megtudná, csak Harry ne legyen egyedül, és ne magát okolja mindenért – Eleanornak el is küldtem az üzenetet, és csak reménykedtem, hogy nem fog kérdezősködni, hogy mire fel írtam neki, csak csinálja, amire megkértem.

- Szerintem nem kéne mennünk este – szólalt meg legjobb barátnőm.

- Mégis miért? Az lenne a legjobb, ha most azonnal tudnánk indulni. Teljesen egy ilyen estére van most szükségem, és nem arra, hogy itt feküdjek egy hotelszobában, miközben Harry tőlem 30méterrel ugyanúgy szenved.

- Ahogy gondolod. De akkor menj át apádékhoz, és tájékoztasd őket a terveidről – válaszul csak bólintottam egyet, és már fel is álltam az ágyból, felkaptam magamra egy ruhát és indultam is anyuék szobájába.