2/11

Az ebéd - amit nagyjából Max kedvéért hoztunk össze - egész jól sikerült. Apa egyfolytában nyomatta a favicceit, amin csak Max nevetett, de Ő is csak kényszerből. Apu valamiért nagyon megkedvelte, aminek többször hangot is adott. Ilyenkor mindig Harryre pillantottam, aki mindig lehajtotta a fejét. Elfogott a bűntudat. Rossz volt így látni. Lehet, hogy nem kellett volna ez az egész.
- Mond, Max! Nincs kedved ma itt aludni? - kérdezte apu, mire egyből felkaptam a fejemet, ahogy anyu és Harry is.
- Drágám, szerintem túl korai ez még. - nézett furán anyu apura.
- Miért lenne az? Boldogak, fiatalok és látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. Emlékezz vissza, hogy mi...
- Szívem! Ezt ne a gyerekek előtt!
- Igaz. - mondta apu, mire mindenki felnevetett. - De, mondom nyugodtan itt aludhatsz. - nézett Maxre.
- Liam, tisztában vagy azzal, hogy egy 19 éves srácot engedsz a lányod ágyába? Ha egy kicsit is hasonlít rám... - szólt közbe Harry, de apu közbe vágott.
- Szerintem elkéne halasztanotok ezt az itt alvás. - mondta apu komoly fejjel, mire ismét mindenki felnevetett. Harryre néztem, aki gyorsan rám kacsintott, majd tovább folytattuk a beszélgetést.
*Este 11-kor*
Mint az elmúlt napokban, most is 11-kor találkozunk a fürdőben Harryvel. Felkaptam magamra a köntösömet, majd rohantam is. Amint beértem, egyből felkapcsoltam a villanyt, de Harry sehol sem volt volt. Nem értettem. Mindig Ő szokott itt lenni előbb. Gondoltam várok egy ideig, biztos nemsokára itt lesz. Hát, nagyon nagyot tévedtem. Már lassan 20perce vártam, mikor még mindig sehol sem volt. Gondoltam megnézem, hogy a szobájában van-e. Felálltam a kádról - mivel eddig ott ücsörögtem - kimentem a fürdőből, és egyenesen Hazz szobájához mentem. Kopogás nélkül nyitottam be, de lehet, hogy nem kellett volna. Harry édesdeden aludt az ágyán. Lábujjhegyen odalépkedtem hozzá, mikor megláttam, hogy most is csak egy boxer van rajta. Lehajoltam hozzá és egy csókot nyomtam a szájára, amitől elkezdet pislogni. Nem akartam, hogy felkeljen, csak egy "jóéjtcsókot" akartam neki adni.
- Basszus, mennyi az idő? - ült fel az ágyán, mire elmosolyodtam.
- Fél 12 lesz. De aludj nyugodtan. Majd holnap bepótoljuk. - mosolyogtam rá, miközben végig simítottam fedetlen mellkasán, mire halk nyögés hagyta el a száját, amitől elmosolyodtam.
- Holnap nem megyünk inkább a lakáshoz? Végre kettesbe tudnánk lenni. - húzott magához a derekamnál fogva, így kifli pózban feküdtünk az ágyán.
- És mit mondjak? Kihez megyek? Serenához? Egyből felhívnák keresztaput, hogy ott vagyok-e.
- Mond azt, hogy Max szülei megakarnak ismerni, és lehet, hogy utána ott alszol. De természetesen külön ágyon, nehogy Liam itt idegeskedjen.
- Oké, megpróbálom. És te? Te mit fogsz mondani?
- Azt, hogy néhány napra hazamegyek. Így te már másnap jössz haza, míg én még néhány napot távol leszek. - puszilt bele a nyakamba, mire kirázott a hideg, és jobban odabújtam hozzá.
- Úgy itt maradnék éjszakára. - szomorodtam el.
- Hidd el, baby én is örülnék neki.
- Nem mehetnénk vissza Párizsba? Olyan jó volt ott kettesben. - fordultam vele szembe.
- Az lenne a legjobb. - nyomott egy csókot a számra. Csókunkat a folyosóról beszűrődő hangok zavarták meg, mire teljesen ledermedtünk.
- Bazd meg. - szólalt meg Harry, mire mindketten gyorsan kiugortunk az ágyból.
- Mit csináljak? - kérdeztem rémülten.
- Ülj le, maradj itt, én addig megnézem, hogy ki az. - suttogott, majd kiment a szobából. Rettenetesen elkezdet görcsölni a hasam a félelemtől. Mi van, ha lebukunk? Mi van, ha apu az, és be fog jönni? Gondolni se merek a következményekre. Gondolatmenetemből az ajtó nyílásának hangja zökkentett ki. Gyorsan felkaptam a fejemet, mire megláttam Harryt és anyut.
- Anyu. - intettem neki erőltetett mosollyal az arcomon.
- Harry, csukd be az ajtót! - szólt anyu, enyhe éllel a hangjában. Harry azt csinálta, amit kért, majd felkapcsolta a villanyt. Végignéztem anyun, akin hozzám hasonlóan egy köntöst viselt.
- Ömm... Most nagyon ideges vagy? - haraptam be az alsó ajkamat.
- Nem vagyok ideges, csak ritka szar tervvel álltatok elő a holnappal kapcsolatban.
- Mi van? Mindent hallottál? - szólalt meg Harry is.
- Elég vékonyak a falak. Örüljetek neki, hogy Liam már rég bealudt.
- Oké. Örülünk. De hogy érted, hogy ritka szar a terv, amit beakarunk adni holnap?
- Mond azt apádnak, hogy Serenával elmentek az egyik kisebb házunkhoz, és ott maradtok éjszakára. Andyékkel én beszélek, te csak Serenával beszél erről. Harry a te alibid meg nem rossz. Sőt, kifejezetten jó. Amy, neked az első dolgod, ha reggel felkelsz 6-kor, akkor egyből hívd fel Serenát, és beszéld le vele ezt az egészet.
- Várj, miért kell 6-kor kelnem? - néztem anyura döbbenten, mire csak elmosolyodott.
- Ha nem akarod, hogy apád reggel itt találjon, azt ajánlom, hogy reggel korán keljetek.
- Mi? Amy itt aludhat? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Igen. De halkan legyetek, mert ha hangosak vagytok, azt már nem tudom kibeszélni Liamnél. Na, jóéjt. - adott egy puszit a homlokomra, majd magunkra hagyott minket. Mosolyogva fordultam Harry felé, aki hozzám hasonlóan felfelé görbítette a száját. Odarohantam hozzá, majd ráugrottam, a lábaimat a dereka köré fontam, majd hevesen megcsókoltam. Csak faltuk egymás ajkait. Nem tudtuk elhinni, hogy végre megint együtt lehetünk. Harry kezei nem vacakoltak. Egyikkel a fenekemnél tartott, a másikkal a köntösömet próbálta kibogozni, sikerrel. Amint lekerült rólam, az ágy felé indult el, és óvatosan letett rá.
- Soha nem fogok hozzászokni, ahhoz, hogy az enyém vagy. - csókolt bele a nyakamba, miközben az apró topomat szedte le rólam.
- Szokj hozzá! Örökre a tiéd vagyok. - motyogtam, miközben egy csókért húztam magamhoz.

Az álbarát ~ 2/10

Harryvel az éjszakai találkozásaink egyre gyakoribbak lettek. Magyarán mindene este a fürdőszobában voltunk. Igazán romantikus, nem igaz? De legalább együtt tudunk lenni.

Aputól már megkaptam a fejmosást a tetkó és a percing miatt, de amin meglepődtem, hogy annyira nem is volt ideges. Teljesen nyugodtan leült velem beszélgetni, hogy miért is akartam, meg hogy ugye nem fogom megbánni később. Ezek után azon kezdtem el gondolkozni, hogy a Harryvel való viszonyomról is, majd ilyen nyugodtan fog-e beszélgetni vele. De ez teljességgel lehetetlen.

Most éppen a szobámban olvasgatok és zenéthallgatok, mikor kinyílik a szobám ajtaja, és anyu lép be rajta. A zenét lehalkítom, majd mosolyogva fordulok anyu felé.

- Kicsim... - szólal meg, de megijeszt a hangja, mert eléggé kétségbeesett.
- Igen?
- Fhhuu.... Apád kezdi észre venni, hogy nem olyan vagy, mint régen, és teljesen biztos abban, hogy szerelmes vagy.
- MIVAN?
- Igen... Most beszéltem vele, és mondta, hogy teljesen ki vagy virulva, és biztos, hogy pasi van a háttérben.
- Basszus. Basszus. Basszus. Akkor most mit csináljunk? Mondjam el neki, hogy együtt vagyok az egyik legjobb barátjával?
- Nem tudom, hogy jó lenne-e...
- Akkor? Mutassak be neki valami kamu barátot, aki eljátssza, hogy együtt van velem, és teljes szívből szeret engem, haogy én is őt?
- Nem is rossz ötlet. - csillan fel anyu szeme.
- Csak vicceltem...
- Jó, de én nem. Bemutatsz apádnak egy álbarátot, és akkor még eszébe sem jutna, hogy te Harryvel együtt vagy, és akkor a nagy boldogságodat is elkönyvelné annak, hogy amiatt a fiú miatt van.
- Oké, és mégis honnan szerezzek egy olyan fiút, aki eljátszaná? Még fiúbarátom sincsen...
- Azt én megoldom. Te beszélj Harryvel erről az álbarát izéről, hogy ne lepődjön majd meg,
- Jól van... - nem akarom ezt az egészet. Egy álbarát? És anyu miért nem akarja elmondani apunak, hogy mi van köztem és Harry között?

*******

Már egy hete annak, hogy anyu kitalálta, hogy legyen álbarátom. Ma fog jönni Max és bemutatkozik apuéknak. A megállapodásunk úgy van, hogy csók, kézfogás, ölelkezés van. Ahogy ezeket felsoroltam Harrynek, nem éppen volt elragadtatva, de tudta ő is, hogy apu előtt nem bukhatunk le, így jó, hogy lesz Max.

Az egész történetünk annyi, hogy amikor Harryvel elmentünk bulizni, akkor ismertem meg Max-et, majd véletlenül egy időben utaztunk Párizsba, így azt a hetet is vele töltöttem részben, és hivatalosan 2 és fél hete vagyunk együtt. Nagyon jó.

Most éppen a szobámban ülök és arra várok, hogy megszólaljon a csengő, és hülye szerelemes tini módjára majd lerohanjak ajtót nyitni. Harrytől tegnap éjszaka vagy 100x bocsánatot kértem azok miatt, amiket ma fogok csinálni. Képes vagyok én erre? Ez egyenlő a megcsalással. Én meg arra nem vagyok képes. Főleg nem Harryvel szemben. Én szeretem őt. Mi van, ha emiatt az egész miatt nem fog bennem többet bízni? Én azt nem fogom kibírni.

Megszólalt a csengő, majd nagyot sóhajtottam és elkezdtem a színjátszást.

- ITT VAN MAX! - üvöltöttem, majd rohantam le a lépcsőn. Mindenki a nappaliban volt, amíg én ajtót nyitottam. Max állt az ajtó előtt, kezében egy virággal, majd alig láthatóan bólintottam egyet, hogy most már egy "pár" vagyunk.
- Szia szépségem! - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a számra. Harry szerintem már most ideges...
- Szia! - mosolyogtam vissza. - Gyere, a többiek már várnak. - kulcsoltam össze ujjainkat, majd átmentünk a nappaliba. - Mindenki, ő itt Max. Max ők itt mindenki.
- Fhuu... Sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyi nő lesz itt, mert akkor több virágot hozok, de így csak Amy anyukájának hoztam.
- Semmi baj, Max. Elnézzük neked. - mosolygott rá Perrie. - Amúgy Perrie vagyok. A férjem Zayn. Nagyon örülünk, hogy Amy ilyen fiút talált magának.
- Remélem ez jót sejtett. - nevetett fel zavartam Max, miközben még mindig egymás kezét fogtuk. Sorra jött mindenki bemutatkozni, de én végig Harryt néztem. Egyszer találkozott a tekintetünk, amikor rám mosolygott, és kacsintott egyet. Pont keresztapuék jöttek, amikor ismételten visszatértem fejben is a jelentben, és nem éppen a tegnap éjszakát idéztem fel.
- Max, ők itt Andy és Daisie, vagyis a kereszt szüleim, és a lányuk Serena, aki egyben a legjobb barátnőm. - mutattam be őket, majd jött mindenki. Komolyan már én untam. Miért vagyunk ilyen sokan? Apu nagy mosollyal az arcán jött bemutatkozni, amit nem értettem. Max-szel elkezdett mindenről beszélgetni, majd mondta, hogy később folytatták. Majd jött anyu, aki mindenről tud, így előtte nem kellett játszanunk, így suttogva beszéltünk.
- Hogy bírjátok?
- Nem hittem, hogy ennyien lesznek itt. - nézett körül Max.
- Alapból 10-en lakunk itt. És most még jött Serenáék, mert keresztapu mindenáron megakarta ismerni a pasit, aki elcsavarta a fejemet.
- Értem...
- Ha tudná, hogy már 18 éve ismeri...
- Tényleg, amúgy kivel vagy te együtt? - érdeklődött Max.
- Harryvel.  Ott áll a kanapénál. A göndör. - mosolyogtam. Ha róla kell beszélnem, akkor nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak.
- Hány éves? - nézett kikerekedett szemekkel Max.
- 35. 19 évvel idősebb nálam. - mosolyogtam még mindig.
- Jól van fiatalok, én megyek. Az utolsó úgyis Harry. - simitott végig a karomon anyu, majd ment apu után. Harry ellökte magát a kanapétól, és egyenesen idejött.
- Harry Styles. - fogtak kezet.
- Max Walker.
- Nagyon vigyázz... - kezdett bele Harry, de közbe szóltam.
- Tudja, hogy mi együtt vagyunk.
- Ja, ebben az esetben, még jobban vigyázni rá, bármikor elmentek itthonról.
- Miért el kell mennünk itthonról? - néztem furcsán.
- Igen, mert a sajtónak is be kell adnotok, hogy együtt vagytok.
- Nagyon jó...
- Akkor ugye senki sem tudja, hogy az álbarátod vagyok, csak Harry és Danielle?
- És Serena. Ő a legjobb barátnőm, így mindent tud rólam.
- Értem. És a bátyád?
- Ő is mindent tud rólam, kivéve ezt az egészet. Neki semmiféleképpen sem akarom elmondani. Egyből rohanna apuhoz. Az meg nem lenne a legjobb.
- Gyertek, készen van az ebéd. - hallottuk meg Eleanor hangját, így a beszélgetésünk abba maradt, és átvonultunk az ebédlőbe. Ahogy aput láttam, az első pillanatban megkedvelte Max-et. Tisztában vagyok azzal, hogy Harryt nem fogadná el, de... Nehéz. Nekem is, és Harrynek is. Csak éljük túl ezt az egészet.