Karácsony Payzer novella

Fáj. Rettenetesen fáj. De akkor nem tudtunk mást csinálni. Közös megegyezés alapján szakítottunk, mégis fáj, hogy azzal a Smith-szel van együtt. Boldogan és felszabadultan, és többnyire részegen. Én soha nem engedtem neki, hogy berúgjon. Lehet, hogy hagynom kellett volna? Hagynom, hogy hülyét csináljon magából a világ szeme láttára? Lehet, hogy én rontottam el. Legalábbis sok rajongó ezen a véleményen van. De én nem. Nem lettem volna képes végig nézni, ahogy tönkre teszi magát. Mindenben támogattam. Mindig ott voltam vele. Soha nem kértem tőle semmit, maximum annyit, hogy jöjjön el egy-egy fellépésemre. És talán a legfontosabb a mi kapcsolatunkban az volt, hogy teljes szívemből szerettem. Szerettem? Hülye vagyok... Még mindig szeretem. De lehet, hogy a mai világban ez a legjelentéktelenebb, és a legfontosabb, hogy egy szóra szétnyissák a lányok a lábukat. És Liamnek ilyen kell? Olyan, akinek csak a reflektorfény számít? Eltaszítja Liamet a barátaitól. Harry nem egyszer megjegyezte nekem, hogy legszívesebben kidobná a házból, mikor ott van. De Liam azt mondja, hogy szereti. Mindig felteszem a kérdést ilyenkor, hogy mégis mit? Mit szeret benne? És Liam szülei is odavannak érte. Ha Liamen igazi, boldog mosolyt látnék, nem szólnék egy szót sem. De ez a hamis, erőltetett mosoly... Jó, szülinapi képek... Egy szót mondok. Alkohol. Mellettem a jókedve miatt mosolygott. Lehet, hogy s Smith csajjal is jól érzi magát, de nem látszik. Elfogadtam a döntését. Rossz számomra, de Liam boldogsága nekem mindennél fontosabb. Hiányzik, hogy éjjel 3-ig beszéljünk telefonon, vagy skype-on. Hiányzik, hogy hozzábújhassak. Hiányzik az illata. Hiányzik a selymes haja. Hiányzik, hogy beletúrhassak. Hiányoznak a csókjai. Hiányzik, hogy esténként vele aludhassak el. Hiányzik az érintése. Mindene hiányzik. És erre itt kell egy Starbucksban rájönnöm karácsony napján.
Gondtalanul ittam a cappuchinomat az egyik asztalnál, gondolataimba elmerülve, mikor a kávézó ajtajára néztem, ahol éppen bejött valaki. Az ajtó felett lévő csengőből hallottam, ezért reflexszerűen kaptam oda a fejemet, de bár ne tettem volna. Liam lépett be a kávézóba. Mosolyogva indult el a pénztár felé, engem észre se véve. Kinéztem a hatalmas ablakon, ahol egy kis családot pillantottam meg. Apuka alig lehetett 23 éves és az anyuka se lehetett több. A kislány pedig, aki közöttük sétált, maximum 3éves. Egy nap lehet, hogy én is így fogok sétálni a családommal a hóesésben.
De nem Liammel. Nem azzal az emberrel, akivel 2,5 évet együtt voltam, nem azzal az emberrel, akit szeretk. Nem azzal az emberrel, aki alig néhány méterre van tőlem, mégsem vesz észre. Akivel együtt akarok lenni.
- Aranyosak, nem igaz? -  hallottam meg a hangját, mire a gyomrom görcsbe rándult, szívem a torkomban dobogott és akaratlanul is elmosolyodtam.
- Elképesztően. Már nekem is itt kéne tartanom. - motyogtam halkan, mégis tudtam, hogy hallja.
- Nem biztos. Lehet, hogy még nem találtál olyat, akivel elképzeled az életedet. - De, már megtaláltam. Téged.
-Lehet. De... Ebbe inkább ne menjünk bele. - mosolyogtam rá.
- Ahogy akarod. Nem baj, ha csatlakozom? Alig van msáhol hely. Nem tudtam, hogy karácsonykor is ennyire tele vannak a Starbucksok. - mondta, és eléggé meglepődtem. De nem lehetek olyan bunkó, hogy elküldöm. Amúgy is. A mai napig szeretek a közelében lenni.
- Dehogy baj. - mondtam, majd levettem a bevásárló szatyrokat a székről, mivel én is csak ma vásároltam be karácsonyra. Leült, majd beállt köztünk a kínos csend, ami eddig soha nem volt. Mindig velünk volt Andy vagy Harry. Kettesben alig voltunk a szakításunk óta.
- Minden rendben van Sophia-val? - kérdeztem mosolyogva.
- Nem kell úgy csinálnod, mintha kedvelnéd. Nem te vagy az egyetlen a közelemben, akinek rossz véleménye van róla. De nem érdekel. Én szeretem őt, és...
- Ez a legfontosabb. - mosolyogtam tovább, miközben darabokra törtem. Szereti. Szereti. És engem már nem. Engem már elfelejtett. Már nem érdeklem.
- Veled minden oké? - terelte a témát, aminek nagyon örültem. De erre mit mondjak? Hogy minden oké? Utálok neki hazudni. De ha az igazat mondom, akkot megbántom. Nem akarom,. hogy tudja, hogy mennyire össze vagyok törve.
- Ebbe se menjünk bele, Liam... - ismételtem meg magamat, miközben lehajtottam a fejemet.
- Danielle... Mond el! Kérlek! - a kezét az államra csúsztatta, ezzel is kényszerítve, hogy a szemébe nézzek. A könnycseppek már égették a szemeimet. Nem bírom magamban tartani. Hirtelen egyre több könnycsepp jelent meg az arcomon, mire Liam magához húzott, és a hátamat kezdte el simogatni.
- Hiányzol. - zokogtam bele pulcsijába, mire szorosabban húzott magához. Fogalmam nincs, hogy körülöttünk az emberek mit gondolhatnak rólunk, de nem is tudott érdekelni.
- Miért nehezíted meg a dolgomat? - puszilt bele a hajamba, miközben még mindig szorított magához.
- Nem akarom ezt az egészet. Fáj. Nem érted, hogy rohadtul fáj ez az egész? - néztem rá, miközben el-el csuklott a hangom. Nem válaszolt semmit, csak felállt.
- Gyere velem! - nyújtotta a kezét, amit egyből elfogadtam. Felvettük a kabátjainkat, és a cuccainkat, és egyenesen a kijárat felé indultunk kézen fogva. - Kocsival vagy? - kérdezte, mire bólintottam, és rámutattam az autómra, ami pont szemben állt velünk. Átjutottunk a 4 sávos autóúton, majd én beültem a vezetőülésbe, Liam pedig mellém, míg a csomagokat hátra dobtuk.
- Hova? - kérdeztem.
- Ahol az első randink volt. - nézett bele a szemembe, mire én elkaptam tekintetemet, mivel nem akartam megint elsírni magamat. Beindítottam a kocsit, majd elindultunk oda. Arra a helyre, ahol először jelentünk meg, mint egy pár. Fiatalok voltunk, boldogak és gondtalanok. Ez mind régen volt. Most idősebbek vagyunk, én egyáltalán nem boldog és tele van az életem gondokkal. Lehet, hogy Liamnek most is olyan élete van, mint 3 évvel ezelőtt, csak nélkülem. Lehet, hogy nélkülem teljes életet él. Lehet, hogy nem is hiányzom neki. Lehet, hogy nem is szokott rám gondolni. Lehet, hogy sosem szeretett.
Hamarabb odaértünk, mint gondoltam volna. Nagy nehezen találtam egy parkolóhelyet, majd elindultunk. Néma csendben sétáltunk egymás mellett. Figyeltem ahogy a gyerekek hógolyóztak, amíg néhány szülő meg gyerekeik kedvére hóembert építettek.
- Emlékszel, mikor először voltunk itt? - nézett rám mosolyogva Liam.
-Mikor az egyik kutya rád ugrott te pedig hátra estél? - nevettem fel, mire Liam hevesen bólogatni kezdett.
- Azt soha nem fogom elfelejteni. - nevetett ő is.
- Én azt az egész napot nem fogom elfelejteni soha. Akkor csókoltál meg először. Akkor készültek rólunk az első közös képek. Ha úgy nézzük itt kezdődött minden.
- Igen.
- Azért akartad, hogy ide jöjjünk?
- Miért?
- Hogy ott érjen véget az egész kapcsolatunk, ahol elkezdődött? - Liam nem válaszolt, csak lehajtottam a fejét. - Akkor akár az X-Factor házhoz is vihettél volna. Vagy tudod mit? Elég lett volna, ha azt mondod, hogy többet nem akarsz rólam hallani.
- Nem erről van szó. Csak így könnyebb.
- Mindig is túl romantikus voltál. Ezért is szerettem beléd. Ezért is szeretlek még mindig. - ahogy kimondtam az utolsó mondatot akkor jöttem rá, hogy mit is mondtam.
- Még mindig? - kapta fel a fejét.
- 25 éves vagyok. Nem viccből leszek szerelmes. Tudom, hogy szereted Sophia-t. Ezért nem is akarok beleszólni ebbe. Haza tudsz menni, vagy hazavigyelek?
- Megoldom. Felhívom Harryt. Majd Ő hazavisz.
- Puszilom a srácokat. Szia Liam! - intettem neki, majd elindultam. Néhány lépést tehettem meg, mikor valaki visszarántott, megfordított, majd megcsókolt. Kinyitottam a szememet, és láttam, hogy ez a valaki nem más, mint Liam. De mégis mit vártam, hogy ki más lesz az? Ahogy rájöttem, hogy ő az, egyből visszacsókoltam, kezemet nyaka köré kulcsoltam, és úgy csókoltam, mintha az életem múlna rajta. Liam szorosabban tartott a derekamnál fogva, miközben újra és újra megcsókolt. Nem érdekelt minket, hogy alig kapunk levegőt. Nem érdekeltek az emberek, akik körülöttünk voltak. Csak mi ketten számítottunk. Nem bírtam betelni ajkaival. Hiányzott. Nagyon is. Több hónapja erre a pillanatra vártam. És most itt van, és csókol, mint régen. A keze a derekamról a fenekemre csúszott, majd belemarkolt, mire belenyögtem szájába. Bármennyire is hideg volt, mégis melegem lett csókjától. Ajkaink elváltak egymástól, homlokát az enyémnek döntötte.
- Vegyük ezt a csókot, egy búcsúcsóknak. Mindig te maradsz az első szerelmem, de muszáj tovább lépnünk. Szeretlek, Danielle. Mindig is szeretni foglak. - simított végig arcomon, majd elment. Ott hagyott. Egyedül a könnyeimmel,

És ismét magyarázkodunk... ~ 2/12

Miközben nyelvharcokat vívtunk, Harry ügyesen leszedte rólam a nadrágomat, így egy szál bugyiban feküdtem alatta. Végig nézett rajtam, majd megnyalta ajkait. Szája rátámadt az egyik mellemre, míg a másikat kezével masszírozta. Hangos sóhajok hagyták el a számat, mikor ráharapott mellbimbómra. Elkezdett csókolgatni, majd egyre lejjebb haladt. Mikor elért a bugyimhoz, felnézett rám, mire bólintottam egyet. Úgy viselkedett velem, mintha most először lennénk így együtt. Óvatosan lehúzta rólam a fehérneműmet, majd belső combomat lepte el csókokkal. Egyre közelebb került oda, ami által zihálásaim egyre hangosabbak lettek. Harry egy puszit nyomott középpontomra, majd szó szerint falni kezdte. Hangosan felnyögtem, és az egyik kezemmel a lepedőbe markoltam, a másikkal Harry hajába túrtam. Hátam ívben feszült, így Harry jobban elmélyült bennem. Éreztem már az ismerős érzést az alhasamban. Ezt eddig csak Harry hozta ki belőlem, mivel csak vele voltam együtt, de nem is bántam. Villámcsapásként ért az orgazmus, amit hangos zihálással/sóhajjal reagáltam le. Harry most először juttatott  el szájjal a csúcsra, de egészen biztos, hogy nem utoljára. Harry mosolyogva jött fel a lábam közül.
- Erre nem számítottam - néztem rá kipirult arccal.
- Nem hittem volna, hogy ennyire élvezni fogod. - nevetett fel halkan. Itt az idő, hogy visszaadjam neki ezt a szívességet. Fordítottam helyzetünkön, így Harry került alulra. Lágy csókokat nyomtam felsőtestére, majd szó szerint letéptem róla alsónadrágját. Férfiassága már a hasát érte, annyira fel volt izgulva.Kezemmel kezdtem el rajta dolgozni, mikor kezét, az enyémre tette.
- Ha nem akarod, akkor nem muszáj. - nézett rám komolyan
- Te is kielégítettél. Most én jövök. - kezét levette az enyémről, majd folytattam, amit az előbb elkezdtem. Lassan fel-le húzogattam rajta a kezemet, miközben Harry reakcióit figyeltem. Csukva volt a szeme, miközben ajkait harapdálta. Előre dőltem, hogy megcsókolhassam, de kezem nem fejezte be a munkálódást. Faltuk egymás ajkait, miközben Harry minkét kezét levezette fenekemhez, és időnként belemarkolt. Mikor már éreztem, hogy farka kezd remegni kezeim közt, elszakadtam ajkaitól, lehajoltam és számba vettem férfiasságát, és elég nagy tempóban szopni kezdtem.
- Amy... - hallottam meg Harry erőtlen hangját, mire felnéztem és láttam, hogy milyen élvezetes arccal néz rám. Gúnyosan elmosolyodtam - már amennyire tudtam - és még gyorsabban szoptam tovább. Harry alig 2 perc múlva elélvezett, én pedig jó kislány módjára az egészet lenyeltem. Mosolyogva vetődtem le Harry mellé, aki egyből a mellkasára vont.
- Erre nem számítottam - ismételt meg.
- Te is kielégítettél, így én is téged.- nyomtam egy puszit az arcára.
- De még nem végeztünk. kacsintott rám.
- Reméltem is. - nevettem fel, mikor felém kerekedett és a nyakamat kezdte el csókolgatni, miközben lassan belém csusszant, mire hangosan felnyögtem.
- Apád nehogy meghalljon minket. - duruzsolta a fülembe, miközben lassan elkezdett mozogni. Ekkor jöttem rá, hogy apuék alig néhány szobával vannak arrébb, de ez az egész így még izgalmasabb. Egyre hangosabbak lettek a sóhajaim, mikor  Harry egyre gyorsabban kezdett el mozogni. Sóhajaimból nyögések lettek,  mire Harry megcsókolt, ezzel is elnémítva engem.
- Basszus, Styles! - szakadtam el ajkaitól, mivel az ismerős, feszítő mégis csodálatos érzést éreztem az alhasamban.
-Nyugi, baby. Én is mindjárt! - mondta, miközben még gyorsabban kezdett el mozogni. Imádtam, mikor "baby"-nek hívott szex közben. Jobban beindított. - Nyögd a nevemet, ha elmész! - ez elég hamar bekövetkezett, sőt... Sokkal hamarabb, mint számítottam rá. Hangosan nyögtem barátom nevét, mire elmosolyodott. Végzett még néhány lökést, mire ő is elment. Fáradtan fordult oda hozzám, majd mellkasára vont. Kis köröket rajzolgattam felsőtestére, míg ő a hátamat simogatta.
- Styles! Örülök, hogy van csajod végre, de halkabban is... - nyitott be Eleanor, mire Harryvel egyből felültünk. - Ti? Liam tudja? Mióta? BASSZUS!
- Eleanor! Nyugodj meg! Adj 2 percet, és elmagyarázunk mindent. - szólalt meg Harry, mire El bólintott egyet, majd elfordult, hogy feltudjunk öltözni. Gyorsan magunkra kaptuk ruháinkat, majd szóltunk El-nek. Leültünk az ágyra, Harryvel összekulcsoltuk ujjainkat, majd kicsit félve néztünk Eleanorra.
- Mióta tart ez köztetek? - szólalt meg El, miközben össze-vissza mutogatott ránk.
- Amy szülinapja óta...
- Akkor már, mikor Párizsba mentettek, akkor is együtt voltatok?
- Hivatalosan Párizsba jöttünk össze. Előtte csak... - kezdtem bele, de Harry közbe szólt.
- Dugtunk.
- Hazz... - ráztam a fejemet.
- Ez elég durva. Liam tudja? - Eleanor.
- Nem, csak anya tudja.
- Liam előbb-utóbb rá fog jönni.
- Igen, de ha lehet, akkor ne tőled tudja meg. Majd mi beszélünk vele. - Harry.
- És az a majd mikor lesz?
- Amint úgy érezzük. Magyarán fogalmunk nincs.
- És Danielle ezt tűri?
- Azt nem mondtuk. Inkább csak beletörődött. De mást nem is tehetett volna. Ha eltiltja tőlem Harryt, akkor is megtaláltuk volna a módját, hogy találkozzunk.
- Szimplán megszöktettem volna, és még most is Párizsban lennénk. - mondta Harry, mire halkan kuncogni kezdtem. Eleanorra néztem, aki eddig elég feszült arccal nézett ránk, de mostanra megenyhült.
- Nem tudom... Louis tudja? - nézett El Harryre.
- Nem. Senki sem tudja, csak Danielle, Serena és Max.
- Mi van? Max elviseli, hogy Harryvel csald? - kerekedtek ki Eleanor szemei, miközben rám nézett.
- Dehogy. Anyu ötlete volt, hogy legyen egy álbarátom. Így jött Max. Tudja, hogy mi van Harry és köztem, és segít nekünk, hogy apu véletlen se sejtse, hogy van valami közöm Hazz-hoz.
. Akkor azért volt Dan és Hazz annyira az ellen, hogy Max itt aludjon.
- Pontosan. És sajnálom, hogy hazudtam.
- Mikor?
- Amikor Párizsra pakoltunk. Megkérdezted, hogy Hary és köztem van-e valami. Én meg letagadtam.
- Semmi baj Amy. - mosolygott rám. Felálltam és megöleltem.
- Nem fogom elmondani senkinek. De legyetek óvatosabbak. Mázlitok van, hogy én jöttem be, és nem más.
- Köszönjünk. - mosolyogtam rá hálásan, miközben Harry odajött mögém, átölelte a derekamat és az állát a vállamra tette.
- Aranyosak vagytok. De szerintem aludjatok. Elég késő van.
- Miért? Hány óra?
- Amikor átjöttem, akkor volt fél 4.
- Basszus. Akkor inkább visszamegyek a szobámba. 2 ürára nincs értelme maradni. - néztem szomorúan Harryre.
- Én megyek. Jóéjt nektek. - köszönt el Eleanor, de vissza nem tudtam, mivel Harry letámadta ajkaimat.
- Veled akarok aludni. - kezdte el csókolgatni a nyakamat.
- Holap együtt alszunk, ígérem. Reggel első dolgom lesz, hogy beszélek Serenával, és este nálad találkozunk. Jó lesz így?
- Veled akarok élni. Hogy bármikor hozzád érhessek, bármikor csókoljalak, bármikor kényeztesselek. Csak veled akarok lenni. - motyogta, miközben még mindig a nyakamat csókolgatta.
- Egy hónapja se vagyunk együtt. Ténylegesen ennyire komolyan gondolod a kapcsolatunkat?
- Mindennél komolyabban. És tudod miért? Mert szeretlek. Csak téged, és senki mást. Legszívesebben tényleg megszöktetnélek innen, hogy csak velem legyél, és senki mással se kelljen foglalkoznunk.
- De miért pont én? Én csak egy 16 éves kislány vagyok, re meg egy 35 éves felnőtt, sikeres ember. Már a gyereken és a házasságon kellene gondolkoznod.
- Veled akarok családot alapítani. Nem mással. Egy nővel sem éreztem magam olyan, jól, mint veled.
- Szeretlek, Harry. - mondtam, majd lágyan, hosszasan, megcsókoltam.

2/11

Az ebéd - amit nagyjából Max kedvéért hoztunk össze - egész jól sikerült. Apa egyfolytában nyomatta a favicceit, amin csak Max nevetett, de Ő is csak kényszerből. Apu valamiért nagyon megkedvelte, aminek többször hangot is adott. Ilyenkor mindig Harryre pillantottam, aki mindig lehajtotta a fejét. Elfogott a bűntudat. Rossz volt így látni. Lehet, hogy nem kellett volna ez az egész.
- Mond, Max! Nincs kedved ma itt aludni? - kérdezte apu, mire egyből felkaptam a fejemet, ahogy anyu és Harry is.
- Drágám, szerintem túl korai ez még. - nézett furán anyu apura.
- Miért lenne az? Boldogak, fiatalok és látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. Emlékezz vissza, hogy mi...
- Szívem! Ezt ne a gyerekek előtt!
- Igaz. - mondta apu, mire mindenki felnevetett. - De, mondom nyugodtan itt aludhatsz. - nézett Maxre.
- Liam, tisztában vagy azzal, hogy egy 19 éves srácot engedsz a lányod ágyába? Ha egy kicsit is hasonlít rám... - szólt közbe Harry, de apu közbe vágott.
- Szerintem elkéne halasztanotok ezt az itt alvás. - mondta apu komoly fejjel, mire ismét mindenki felnevetett. Harryre néztem, aki gyorsan rám kacsintott, majd tovább folytattuk a beszélgetést.
*Este 11-kor*
Mint az elmúlt napokban, most is 11-kor találkozunk a fürdőben Harryvel. Felkaptam magamra a köntösömet, majd rohantam is. Amint beértem, egyből felkapcsoltam a villanyt, de Harry sehol sem volt volt. Nem értettem. Mindig Ő szokott itt lenni előbb. Gondoltam várok egy ideig, biztos nemsokára itt lesz. Hát, nagyon nagyot tévedtem. Már lassan 20perce vártam, mikor még mindig sehol sem volt. Gondoltam megnézem, hogy a szobájában van-e. Felálltam a kádról - mivel eddig ott ücsörögtem - kimentem a fürdőből, és egyenesen Hazz szobájához mentem. Kopogás nélkül nyitottam be, de lehet, hogy nem kellett volna. Harry édesdeden aludt az ágyán. Lábujjhegyen odalépkedtem hozzá, mikor megláttam, hogy most is csak egy boxer van rajta. Lehajoltam hozzá és egy csókot nyomtam a szájára, amitől elkezdet pislogni. Nem akartam, hogy felkeljen, csak egy "jóéjtcsókot" akartam neki adni.
- Basszus, mennyi az idő? - ült fel az ágyán, mire elmosolyodtam.
- Fél 12 lesz. De aludj nyugodtan. Majd holnap bepótoljuk. - mosolyogtam rá, miközben végig simítottam fedetlen mellkasán, mire halk nyögés hagyta el a száját, amitől elmosolyodtam.
- Holnap nem megyünk inkább a lakáshoz? Végre kettesbe tudnánk lenni. - húzott magához a derekamnál fogva, így kifli pózban feküdtünk az ágyán.
- És mit mondjak? Kihez megyek? Serenához? Egyből felhívnák keresztaput, hogy ott vagyok-e.
- Mond azt, hogy Max szülei megakarnak ismerni, és lehet, hogy utána ott alszol. De természetesen külön ágyon, nehogy Liam itt idegeskedjen.
- Oké, megpróbálom. És te? Te mit fogsz mondani?
- Azt, hogy néhány napra hazamegyek. Így te már másnap jössz haza, míg én még néhány napot távol leszek. - puszilt bele a nyakamba, mire kirázott a hideg, és jobban odabújtam hozzá.
- Úgy itt maradnék éjszakára. - szomorodtam el.
- Hidd el, baby én is örülnék neki.
- Nem mehetnénk vissza Párizsba? Olyan jó volt ott kettesben. - fordultam vele szembe.
- Az lenne a legjobb. - nyomott egy csókot a számra. Csókunkat a folyosóról beszűrődő hangok zavarták meg, mire teljesen ledermedtünk.
- Bazd meg. - szólalt meg Harry, mire mindketten gyorsan kiugortunk az ágyból.
- Mit csináljak? - kérdeztem rémülten.
- Ülj le, maradj itt, én addig megnézem, hogy ki az. - suttogott, majd kiment a szobából. Rettenetesen elkezdet görcsölni a hasam a félelemtől. Mi van, ha lebukunk? Mi van, ha apu az, és be fog jönni? Gondolni se merek a következményekre. Gondolatmenetemből az ajtó nyílásának hangja zökkentett ki. Gyorsan felkaptam a fejemet, mire megláttam Harryt és anyut.
- Anyu. - intettem neki erőltetett mosollyal az arcomon.
- Harry, csukd be az ajtót! - szólt anyu, enyhe éllel a hangjában. Harry azt csinálta, amit kért, majd felkapcsolta a villanyt. Végignéztem anyun, akin hozzám hasonlóan egy köntöst viselt.
- Ömm... Most nagyon ideges vagy? - haraptam be az alsó ajkamat.
- Nem vagyok ideges, csak ritka szar tervvel álltatok elő a holnappal kapcsolatban.
- Mi van? Mindent hallottál? - szólalt meg Harry is.
- Elég vékonyak a falak. Örüljetek neki, hogy Liam már rég bealudt.
- Oké. Örülünk. De hogy érted, hogy ritka szar a terv, amit beakarunk adni holnap?
- Mond azt apádnak, hogy Serenával elmentek az egyik kisebb házunkhoz, és ott maradtok éjszakára. Andyékkel én beszélek, te csak Serenával beszél erről. Harry a te alibid meg nem rossz. Sőt, kifejezetten jó. Amy, neked az első dolgod, ha reggel felkelsz 6-kor, akkor egyből hívd fel Serenát, és beszéld le vele ezt az egészet.
- Várj, miért kell 6-kor kelnem? - néztem anyura döbbenten, mire csak elmosolyodott.
- Ha nem akarod, hogy apád reggel itt találjon, azt ajánlom, hogy reggel korán keljetek.
- Mi? Amy itt aludhat? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Igen. De halkan legyetek, mert ha hangosak vagytok, azt már nem tudom kibeszélni Liamnél. Na, jóéjt. - adott egy puszit a homlokomra, majd magunkra hagyott minket. Mosolyogva fordultam Harry felé, aki hozzám hasonlóan felfelé görbítette a száját. Odarohantam hozzá, majd ráugrottam, a lábaimat a dereka köré fontam, majd hevesen megcsókoltam. Csak faltuk egymás ajkait. Nem tudtuk elhinni, hogy végre megint együtt lehetünk. Harry kezei nem vacakoltak. Egyikkel a fenekemnél tartott, a másikkal a köntösömet próbálta kibogozni, sikerrel. Amint lekerült rólam, az ágy felé indult el, és óvatosan letett rá.
- Soha nem fogok hozzászokni, ahhoz, hogy az enyém vagy. - csókolt bele a nyakamba, miközben az apró topomat szedte le rólam.
- Szokj hozzá! Örökre a tiéd vagyok. - motyogtam, miközben egy csókért húztam magamhoz.

Az álbarát ~ 2/10

Harryvel az éjszakai találkozásaink egyre gyakoribbak lettek. Magyarán mindene este a fürdőszobában voltunk. Igazán romantikus, nem igaz? De legalább együtt tudunk lenni.

Aputól már megkaptam a fejmosást a tetkó és a percing miatt, de amin meglepődtem, hogy annyira nem is volt ideges. Teljesen nyugodtan leült velem beszélgetni, hogy miért is akartam, meg hogy ugye nem fogom megbánni később. Ezek után azon kezdtem el gondolkozni, hogy a Harryvel való viszonyomról is, majd ilyen nyugodtan fog-e beszélgetni vele. De ez teljességgel lehetetlen.

Most éppen a szobámban olvasgatok és zenéthallgatok, mikor kinyílik a szobám ajtaja, és anyu lép be rajta. A zenét lehalkítom, majd mosolyogva fordulok anyu felé.

- Kicsim... - szólal meg, de megijeszt a hangja, mert eléggé kétségbeesett.
- Igen?
- Fhhuu.... Apád kezdi észre venni, hogy nem olyan vagy, mint régen, és teljesen biztos abban, hogy szerelmes vagy.
- MIVAN?
- Igen... Most beszéltem vele, és mondta, hogy teljesen ki vagy virulva, és biztos, hogy pasi van a háttérben.
- Basszus. Basszus. Basszus. Akkor most mit csináljunk? Mondjam el neki, hogy együtt vagyok az egyik legjobb barátjával?
- Nem tudom, hogy jó lenne-e...
- Akkor? Mutassak be neki valami kamu barátot, aki eljátssza, hogy együtt van velem, és teljes szívből szeret engem, haogy én is őt?
- Nem is rossz ötlet. - csillan fel anyu szeme.
- Csak vicceltem...
- Jó, de én nem. Bemutatsz apádnak egy álbarátot, és akkor még eszébe sem jutna, hogy te Harryvel együtt vagy, és akkor a nagy boldogságodat is elkönyvelné annak, hogy amiatt a fiú miatt van.
- Oké, és mégis honnan szerezzek egy olyan fiút, aki eljátszaná? Még fiúbarátom sincsen...
- Azt én megoldom. Te beszélj Harryvel erről az álbarát izéről, hogy ne lepődjön majd meg,
- Jól van... - nem akarom ezt az egészet. Egy álbarát? És anyu miért nem akarja elmondani apunak, hogy mi van köztem és Harry között?

*******

Már egy hete annak, hogy anyu kitalálta, hogy legyen álbarátom. Ma fog jönni Max és bemutatkozik apuéknak. A megállapodásunk úgy van, hogy csók, kézfogás, ölelkezés van. Ahogy ezeket felsoroltam Harrynek, nem éppen volt elragadtatva, de tudta ő is, hogy apu előtt nem bukhatunk le, így jó, hogy lesz Max.

Az egész történetünk annyi, hogy amikor Harryvel elmentünk bulizni, akkor ismertem meg Max-et, majd véletlenül egy időben utaztunk Párizsba, így azt a hetet is vele töltöttem részben, és hivatalosan 2 és fél hete vagyunk együtt. Nagyon jó.

Most éppen a szobámban ülök és arra várok, hogy megszólaljon a csengő, és hülye szerelemes tini módjára majd lerohanjak ajtót nyitni. Harrytől tegnap éjszaka vagy 100x bocsánatot kértem azok miatt, amiket ma fogok csinálni. Képes vagyok én erre? Ez egyenlő a megcsalással. Én meg arra nem vagyok képes. Főleg nem Harryvel szemben. Én szeretem őt. Mi van, ha emiatt az egész miatt nem fog bennem többet bízni? Én azt nem fogom kibírni.

Megszólalt a csengő, majd nagyot sóhajtottam és elkezdtem a színjátszást.

- ITT VAN MAX! - üvöltöttem, majd rohantam le a lépcsőn. Mindenki a nappaliban volt, amíg én ajtót nyitottam. Max állt az ajtó előtt, kezében egy virággal, majd alig láthatóan bólintottam egyet, hogy most már egy "pár" vagyunk.
- Szia szépségem! - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a számra. Harry szerintem már most ideges...
- Szia! - mosolyogtam vissza. - Gyere, a többiek már várnak. - kulcsoltam össze ujjainkat, majd átmentünk a nappaliba. - Mindenki, ő itt Max. Max ők itt mindenki.
- Fhuu... Sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyi nő lesz itt, mert akkor több virágot hozok, de így csak Amy anyukájának hoztam.
- Semmi baj, Max. Elnézzük neked. - mosolygott rá Perrie. - Amúgy Perrie vagyok. A férjem Zayn. Nagyon örülünk, hogy Amy ilyen fiút talált magának.
- Remélem ez jót sejtett. - nevetett fel zavartam Max, miközben még mindig egymás kezét fogtuk. Sorra jött mindenki bemutatkozni, de én végig Harryt néztem. Egyszer találkozott a tekintetünk, amikor rám mosolygott, és kacsintott egyet. Pont keresztapuék jöttek, amikor ismételten visszatértem fejben is a jelentben, és nem éppen a tegnap éjszakát idéztem fel.
- Max, ők itt Andy és Daisie, vagyis a kereszt szüleim, és a lányuk Serena, aki egyben a legjobb barátnőm. - mutattam be őket, majd jött mindenki. Komolyan már én untam. Miért vagyunk ilyen sokan? Apu nagy mosollyal az arcán jött bemutatkozni, amit nem értettem. Max-szel elkezdett mindenről beszélgetni, majd mondta, hogy később folytatták. Majd jött anyu, aki mindenről tud, így előtte nem kellett játszanunk, így suttogva beszéltünk.
- Hogy bírjátok?
- Nem hittem, hogy ennyien lesznek itt. - nézett körül Max.
- Alapból 10-en lakunk itt. És most még jött Serenáék, mert keresztapu mindenáron megakarta ismerni a pasit, aki elcsavarta a fejemet.
- Értem...
- Ha tudná, hogy már 18 éve ismeri...
- Tényleg, amúgy kivel vagy te együtt? - érdeklődött Max.
- Harryvel.  Ott áll a kanapénál. A göndör. - mosolyogtam. Ha róla kell beszélnem, akkor nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak.
- Hány éves? - nézett kikerekedett szemekkel Max.
- 35. 19 évvel idősebb nálam. - mosolyogtam még mindig.
- Jól van fiatalok, én megyek. Az utolsó úgyis Harry. - simitott végig a karomon anyu, majd ment apu után. Harry ellökte magát a kanapétól, és egyenesen idejött.
- Harry Styles. - fogtak kezet.
- Max Walker.
- Nagyon vigyázz... - kezdett bele Harry, de közbe szóltam.
- Tudja, hogy mi együtt vagyunk.
- Ja, ebben az esetben, még jobban vigyázni rá, bármikor elmentek itthonról.
- Miért el kell mennünk itthonról? - néztem furcsán.
- Igen, mert a sajtónak is be kell adnotok, hogy együtt vagytok.
- Nagyon jó...
- Akkor ugye senki sem tudja, hogy az álbarátod vagyok, csak Harry és Danielle?
- És Serena. Ő a legjobb barátnőm, így mindent tud rólam.
- Értem. És a bátyád?
- Ő is mindent tud rólam, kivéve ezt az egészet. Neki semmiféleképpen sem akarom elmondani. Egyből rohanna apuhoz. Az meg nem lenne a legjobb.
- Gyertek, készen van az ebéd. - hallottuk meg Eleanor hangját, így a beszélgetésünk abba maradt, és átvonultunk az ebédlőbe. Ahogy aput láttam, az első pillanatban megkedvelte Max-et. Tisztában vagyok azzal, hogy Harryt nem fogadná el, de... Nehéz. Nekem is, és Harrynek is. Csak éljük túl ezt az egészet.

Otthon, édes otthon. ~ 2/9

Már Londonban vagyunk, és éppen a taxiban ülünk, és megyünk hazafelé. Anyu ténylegesen csak egy napot maradt, majd ment tovább Madridba. Mindennap beszéltünk telefonon, ahogy apuval is. Telefonon és skype-on keresztül igen higgadtnak tűnt apu, szóval nem tudom, hogy mi fog várni rám, ahogy hazaérünk. Harry egyfolytában azt mondogatja, hogy nem kell félnem, apu biztos, hogy nem lesz ideges. Próbálok hinni neki, de ilyen estben ez elég nehéz.

A taxi leparkolt a ház előtt, kifizettük, majd Harry mondta, hogy menjek be nyugodtan, a csomagokat, majd Ő elrendezi. Kulccsal kinyitottam a bejárati ajtót, majd egyenesen a nappaliba mentem, mivel hangok szűrődtek ki onnan. Amint megláttam, hogy kik vannak itt egyből felsikítottam.

- KERESZTAPA! – indultam meg felé, és egyből a nyakába ugrottam.

- Mi van picúr, csak nem hiányoztam? – kérdezte mosolyogva, miközben felemelt és pörgött velem néhányszor.

- Nem, nem hiányoztál, csak a vicc kedvéért rohantam így hozzád.

- Jól van, akkor. – tett le mosolyogva. Remélem nem hitte, hogy ennyivel megúszhatja. Ahogy megfordult, hogy visszaüljön, egyből a hátára pattantam. – Amy, nem vagy már 6 éves, hogy ilyet játszunk. Andy bácsi már öreg ehhez.

- És nem csak ehhez vagy öreg. – jött ki a konyhából keresztanyu, vagyis Daisie.

- KERESZTANYU! – gyorsan leugrottam keresztapu hátáról, és keresztanyuhoz futottam. Szorosan megölelgettem, miközben felnevetett, hogy neki is mennyire tudok örülni.

- Örülök, hogy ilyen jó kedved van. – ölelt vissza.

- Nagyon megható, hogy ennyire szeretitek egymást, de kb. még 3 bőrönd van a kocsiban, és ezt a kettőt is alig bírtam behozni. – jelent meg az ajtóban Harry.

- De Amy, nem csak egy bőröndöt pakoltunk össze neked? – kérdezte Eleanor, aki a kanapén ült Louis mellett, aki pedig egyfolytában simogatta Eleanor pocakját.

- De igen, csak… - kezdtem bele, mire Harry beleszólt.

- Csak 3 napot annak szenteltünk, hogy Párizs összes butikját bejárjuk, és vásároljon, így kellett venni, még bőröndöket. – mondta pufogva, mire ledobta a bőröndöket, és visszament a taxihoz. Keresztapa és apu mentek utána, hogy tényleg ne egyedül kelljen szegénynek pakolni, amíg én nyugodtan leültem a kanapéra Eleanor mellé.

- És fogadjunk, hogy nekem nem hoztál semmit. – foglalt helyett mellettem Niall.

- Ezt ki mondta? – néztem rá mosolyogva. – Mindenkinek hoztunk ajándékot.

- Szegény Harry… - sóhajtott fel Louis.

- Most miért? Nem neki kellett hallgatni, hogy minden öt percben siránkozik.

- Lehet, de te meg felvásároltad egész Párizst.

- Az már más téma. – nevettem fel. – Amúgy anya hol van? – néztem körbe, mivel anyut nem is láttam még, mióta itt vagyunk.

- A konyhában. – Daisie. Felálltam a kanapéról és egyből a konyhába vettem az irányt. Anya a konyhai ablakon nézett kifelé, miközben nagyokat kortyolt a bögréjéből. Több mint valószínű, hogy tea volt benne, mivel ilyenkor mindig azt iszik.

- Szia, anya! - köszöntem halkan, mire egyből rám kapta a tekintetét, és elmosolyodott. Letette a pultra a bögréjét, és egyből odajött hozzám, és szorosan magához szorított.

- Szia, Amy! - köszönt ő is, miközben egy puszit nyomott a fejemre. - Apádat elintéztem. Nincs kiakadva a tetkó és a percing miatt. - mosolygott rám biztatóan.

- Akkor ez azt jelenti, hogy mondjam el neki Harryt?

- Nem. Vagyis igen, csak ne most. Oké?

- Rendben. - mosolyogtam rá.

- Nem akarom megzavarni ezt a családi pillanatot, de azt hittem, hogy a legjobb barátnődet is észre fogod venni, hogy itt dekkol, már vagy 1 órája. - hallottam meg egy női hangot a konyha másik részéből. Odakaptam a fejemet, és megláttam Serenát. Serena Samuels. Keresztapuék lánya. És egyben az én legjobb barátnőm. Egy idős velem, vagyis Ő néhány hónap múlva lesz 16, szóval fiatalabb. 

- SERENA! - üvöltöttem, majd egyből barátnőmhöz rohantam és szorosan megöleltem.

- Oké, tudom, hogy szeretsz, és örülsz nekem, de meg fogsz fojtani. 

- Most ez érdekel a legkevésbé... Majdnem egy hónapja nem láttalak, mert valaki a családjával Ibizán nyaral...
- Jól van, na... De ne tudd meg, hogy milyen pasik voltak ott. - kezdett el áradozni.
- Oké, lányok! Ti osszatok meg egymással MINDENT, ami az elmúlt egy hónapban történt, én addig kimegyek a többiekhez. - mondta anya, és jól kihangsúlyozta a "minden" szót, vagyis azt akarja, h Serenának elmondjam, hogy mi volt/van Harryvel.
- Anyukád nagyon furcsa ma. Nem tudod, hogy mi baja lehet? - kérdezte egyből Serena, ahogy anyu kiment.
- Nem tudom. Lehet azért, mert Harryvel együtt vagyok. - vontam vállat.
- MIVAN? TE EGYÜTT VAGY ....? - nem hagytam neki, hogy befejezze a mondatát, hanem a kezemet a szájára tapasztottam.
- Igen, de ezt senki sem tudja, csak anya, és most már te. Szeretnénk, ha ez egy ideig még így is maradna.
- És anyukád hagyja ezt?
- Hát... Látta rajtunk, hogy szeretjük egymást meg minden. Engem is meglepett. Azt mondta, hogy egy kicsit később mondjuk el apunak, mert most biztos, hogy alapból ideges a tetoválás és a percing miatt.
- Van tetkód? A pc-t látom, de muti a tetkót. - csillant fel barátnőm szeme, mire hátat fordítottam neki, elsöpörtem a hajamat, így megcsodálhatta a lapockámon lévő tetoválást. - Ez rohadt jó lett. - áradozott barátnőm, miközben leültünk a bárszékekre.
- Most te mesélj. Milyen volt Ibiza? Pasi volt?
- Ne tudd meg, hogy még mennyi. És mind milyen jól nézett ki. Vissza akarok menni. - nyavalygott.
- És megint itt hagyni engem egy hónapra? Te teljesen megbolondultál?
- Dehogyis. Jönnél velem.
- Persze. Anyuék el is engednének minket kettesbe...
- És ha jönne velünk Harry? Legalább ti is együtt tudtok lenni, meg én is tudok magamnak szerezni valami pasit.
- Anyu nem hiszem, hogy értékelné. Nem akarom még jobban húzni a dolgokat. Apunak is minél előbb el szeretném mondani, mert ha nem, akkor csak nagyobb botrány lenne belőle, amit nagyon nem akarok.
- Hát... veled egy korú gyereket is választhattál volna.
- Igen... Akkor most nem lenne ennyire gáz a helyzet.
- De hogy jött ez az egész?
- A szülinapomon kezdődött minden. Vele mentem el bulizni. Sokat ittunk, felmentünk hozzá, lefeküdtünk, aztán másnap reggel mondta, hogy lehetne ez többször. Aztán elmentünk Párizsba, ahol benyögte, hogy szeret. Aktus közben. Akkor egy kicsit kiakadtam, mivel megbeszéltük a legelején, hogy semmi érzelem nem lesz. De utána megbeszéltünk mindent, és összejöttünk. Ennyi.
- Hát jó. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Egészségetekre. És... te szereted?
- Azt hiszem.
- Az "azt hiszem" nem válasz.
- Jól van. Igen, szeretem, most jobb?
- Sokkal. - vágott elégedett fejet.
- Kit szeretsz? - jelent meg mosolyogva Harry, mire Serena hangosan felnevetett. - Tudja? - mutatott barátnőmre.
- Serena előtt nincs titkom, szóval igen. - mosolyogtam.
- Akkor... - mondta, majd odajött hozzám, és hosszú csókot nyomott a számra, miközben kezeit derekamra vezette.
- Emberek, legyen bennetek tisztelet, hogy egy kiskorú és nem mellékesen szingli lány is itt van.
- Szereznünk kell neki egy pasit. - motyogom halkan Harrynek.
- Megoldjuk. - mosolyog, majd még egy puszit nyom a számra. - De amúgy azért jöttem be, mert Daisie kérte, hogy gyertek ki.
- Akkor indulááás. - pattant fel a székről Serena és egyből rohant a nappaliba, és a hangok alapján apja ölébe vágta magát. Igen, jó szokása. Én még odafordultam Harryhez, és egy lágy csókot nyomtam szájára, amit elég ügyesen meghosszabbított.
- Bárki bejöhet. - mosolyogtam bele csókunkba.
- Igen... Akkor menjünk. - szontyolodott el, majd elindultunk mi is a nappaliba. Mosolyogva ültem le Eleanor mellé, majd jöttek a kérdések, hogy milyen volt Párizs, mivel nem akarták még 60x végig hallgatni Andy sztoriját Ibizán, amikor rendelt egy sört és helyette almalevet kapott, mivel elég részeg volt. Így Harryvel belekezdtünk a mesélésekbe és mutattuk, hogy milyen képek készültek.

- Igen, az összesen én vagyok, mivel Harry nem akarta, hogy képek készüljenek róla... - meséltem, miközben a fényképezőgép kézről-kézre járt. Nevetve meséltük el a sztorikat, főleg azt, amikor Harry az Eiffel-toronynál elesett. Szimplán sétálgattunk, és egyszer csak azt látom, hogy a földön ül. Ezen a történeten mindenki jót nevetett, de még én is, miközben meséltem.
******
Keresztapuék ma itt alszanak, így Serenával pizsipartyt csinálunk. De csak mi ketten. Nálunk ez hagyomány, hogy amikor ő itt alszik, vagy én náluk, akkor nem alszunk éjszaka, hanem mindenféle dologról beszélgetünk.

Már pizsamában ültünk az ágyamon, miközben a laptopomról tettünk be jobbnál jobb zenéket, mikor SMS-em érkezett.

" 11kor várlak a fent fürdőben.;) xx H.♥"

- Na, ki írt.? - kérdezősködött egyből Ser.
- Harry. 11kor vár a fenti fürdőben.
- Tök izgalmas. Csak titokban találkozhattok, meg minden.
- Igen... Csak le ne bukjunk.
- Dehogy buktok. Anyuék már alszanak. Mindenki alszik már. Öregek ezek már ahhoz, hogy ilyen sokáig fent maradjanak.
- Jogos... - ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő digitális órámra, ami 10:35-öt mutatott. 25perc múlva ott kell lennem. - Szerinted átöltözzek?
- Te beteg vagy. - nevetett fel barátnőm.
- De most komolyan.
- Szívem, Harry annak örülne a legjobban, ha meztelenül mennél. ÉS NE MERD EZT MEGTENNI! - teszi hozzá komolyan. Az a baj, hogy ez a lány nagyon tudja, hogy mi jár a fejembe.
- Sminket se tegyek fel? - kérdeztem aggódva.
- Amelia... Neked Harry teljesen elvette az eszedet. Így menj, ahogy vagy. Jó, hogy nem kisestélyit akarsz felvenni azért, mert a budin találkoztok...
- Jól van...
- Inkább mutasd, hogy miket vettél Párizsban. - csillant fel barátnőm szeme. Odamentem a bőröndjeimhez, amiket Harry felhozott, és kipakoltam annak egész tartalmát. Serena csak nyál csorgatva figyelte a ruhákat.
- Jól van, melyik kell? - sóhajtottam fel.
- Túlságosan ismersz. - nevetett fel.
- Na?
- Azt a cipőőőőőt. - nyavalygott, miközben rámutatott az egyik magassarkú cipőmre.
- Vigyed...
- IMÁDLAK! - üvöltött fel.
- Csöndbe már. Amúgy nincs mit. - mosolyogtam rá, majd el is tette a cipőt. Tovább nézegettük a cuccokat, majd mire ismét ránéztem az órár, már 11:02-öt mutatott.
- Basszus... - pattantam fel az ágyra, és gyorsan magamra húztam a mamuszomat.
- Mi van?
- Már elmúlt 11. Majd jövök. - dobtam neki egy puszit, majd halkan kiosontam a szobából. Lábujjhegyen lépkedtem egészen a fürdőszobáig. Amint benyitottam teljes sötétség volt.
- Harry! Itt vagy? - suttogtam. - Harry? - néma csend. Kezdtem félni, csak azt nem tudom, hogy miért. Kezemmel már keresni kezdtem a villanykapcsolót, mikor hirtelen két kar ölelte át a derekamat. Megcsapott jellegzetes illata. Mosolyogva fordultam vele szembe. Igaz, hogy nem láthatta, de mindegy. Egy csókot nyomtam a szájára, miközben az egyik kezemet a vállára a másikat pedig a hajába vezettem fel. - Értesz ám a meglepetésekhez. Nem félsz, hogy valakire ilyenkor jön rá a cifra fosás, vagy valami?
- Az majd megy a másikba. - mondta, miközben a nyakamat kezdte el csókolgatni, és kulcsra zárta az ajtót.
- Komolyan itt a fürdőben? - nevettem fel halkan.
- Nyugi, a fürdőt nem fogjuk felavatni. Még.
- Jó tudni. - mondtam, miközben ismét megcsókolt, majd a fenekem alá nyúlt, és feltett a mosdóra.
Olyan mohón csókolt, mint még soha. De mégis lágyan. Soha nem tudtam elképzelni, hogy egy férfi, hogy tud egyszerre gyengéden és vadan csókolni, de most, hogy megtapasztaltam... Leírhatatlan érzés. - Miért írtad, hogy jöjjek? - kérdeztem két csók között.
- Veled akartam lenni. Nehéz volt kibírni ezt a napot anélkül, hogy ne lettél volna egész végig mellettem.
- Ki kell bírnod, nagyfiú. Egy ideig még ez lesz....
- Tudom... - mondta, miközben lehajtotta a fejét. Felemeltem az állánál fogva, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Megoldjuk, oké?
- De apád...
- Majd megbékél. Szeretlek.
- Én is téged.

Serena Samuels

Hála neked és Aaronnak. ~ 2/8

Amikor felébredtem, láttam, hogy Harry is alszik. Óvatosan kibújtam ölelő karjai közül, majd kimentem a szobából, olyan halkan, ahogy csak tudtam. Egyből anyu szobája felé vettem az irányt. Muszáj vele beszélnem négyszemközt erről az egészről.

Odaértem az ajtajához, majd óvatosan bekopogtam. Alig telt el néhány másodperc anyu már mosolyogva nyitotta ki az ajtót. Nem tűnt meglepettnek, biztos számított az érkezésemre. Kijjebb nyitotta az ajtót, hogy betudjak menni a szobába. Leültem az ágyra, majd anyu mellém ült.

- Tudtad, hogy jönni fogok, igaz? – néztem anyára.

- Nem tudtam, csak éreztem. – mosolygott rám.

- Sajnálom. – öleltem meg.

- Jajj, Kicsim! – kezdte el simogatni a hátamat. – Nem kell sajnálnod. Látszik rajtad, hogy szereted Harryt. Alig voltam veletek 10percet egy légtérben, de ahogy néztek egymásra, az mindent elárul.

- Apuval ti valaha szakítottatok?

- Ez hogy jön ide?

- Csak eszembe jutott. Na?

- Jaj… Hát… Mi apáddal kétszer szakítottunk. Először 3hónapra, utána együtt voltunk 5hónapot, másodjára pedig 4hónapot, és azóta együtt vagyunk.

- És neked voltak közben más fiúk az életedben?

- Nem, Kicsim. Nekem nem volt más kapcsolatom.

- Akkor apunak volt?

- Igen. Apádnak volt.

- Mesélsz róla?

- Már úgyis a múlt, szóval miért ne.

*2013. augusztus 20. Danielle szemszöge*

Végre visszaértem Amszterdamból. Ebben az évben már másodjára voltam ott, és nagyon szeretem azt a helyet, de mégis, ma inkább otthon akarok lenni egy doboz fagyi társaságában. Liammel már több mint 3 hónapja nem vagyunk együtt. És most nem a menedzsment miatt. A távolság miatt. Csak Liam azt nem tudja, hogy én 3hónapos terhes vagyok.

Ma van a This Is Us premierje, ahová én is hivatalos vagyok, de nincs semmi kedvem, mosolyogni a kamerákba, miközben legszívesebben elsírnám magamat. Semmi kedvem nézni Sophia elégedett arcát, ahogy magához öleli Liamet, és gúnyosan mosolyog rám, hogy el tudta tőlem venni. Tudom jól, hogy kifakadnék ott mindenki előtt, hogy terhes vagyok. Senki sem tudja, hogy állapotos vagyok, csak a szüleim, a bátyám és a nővérem, meg persze Liam (Lunniss), mivel neki mindent elmondok. Most is alig engedte, hogy elmenjek Amsterdamba táncolni. De megmondtam neki, hogy amikor az 5. hónapban leszek, akkor leállok a tánccal. Addig nem.

Ahogy megérkezem a londoni házamhoz, lezárom a kocsit, és a bőröndjeimmel megyek az ajtóhoz. Még a kulcsaimat sem tudom kivenni, mivel elkezd csörögni a telefonom. Kedvetlenül veszem ki a táskából, és látom, hogy Eleanor hív.

- Szia, El! Miújság? – szóltam bele.

- Danielle! Könyörgöm! Gyere ide a premierre! Én nem bírom ezt a Sophiat.

- Miért vagy vele akkor? – kérdeztem, miközben sikeresen megtaláltam a kulcsomat, és ki tudtam nyitni az ajtót, így be is tudtam menni.

- Mert Liam azt mondta, hogy maradjak mellette, nehogy bármi baja is legyen… Legszívesebben a sok Payzer rajongó közé dobnám, hogy szétszaggassák…

- Ez gonosz volt. – sóhajtottam fel, miközben leültem a kanapéra. – Amúgy, hogy tudtál felhívni, ha vele kell lenned?

- Félre jöttem Louisval, így ide nem jött a drágaság…

- De Louis bírja Sophia-t. Akkor miért viseli el, hogy így beszélj róla?

- Nem annyira érdekli. Liam látszólag boldog, és Louisnak csak ez számit.

- Ja, mert mellettem nem volt az, igaz?

- Ezt egy szóval sem mondtam.

- Te nem, de Louis néhányszor igen… Mindegy. Bocsi El, de nem akarok menni. Semmi kedvem se Liamhez, se Louishoz, se Liam tesóihoz, se a szüleihez és főleg nincs kedvem Sophiahoz. Sajnálom.

- Megértem…

- Passzold le Perrienek vagy valami.

- Nem tudom… Perrie és Zayn fotózkodnak, mivel Zayn megkérte Pezza kezét.

- Tényleg. Tegnap Perrie fel is hívott. Akkor nem tudom… Valahogy csak ki fogod bírni.

- Hát én is remélem. Holnap ne menjek át?

- Nem. Holnap Liammel vagy.

- MIVAN?

- Nem a Payne-nel.

- Ja, okés. Akkor majd valamikor még hívlak. Jó legyél. Szia.

- Szia, El! – ahogy letettük a telefont, egyből a konyhába mentem a fagyimért. Éppen hogy visszaértem a nappaliba, kapcsoltam volna be a TV-t, de a telefonom megint csörögni kezdett. Ezúttal Andy hívott.

- Szia, Andy! Nem, nem fogok elmenni a premierre…

- MI AZ, HOGY TERHES VAGY ÉS ERRŐL SENKI SEM TUD??????

- Mi? – a kanál kiesett a kezemből, annyira meglepődtem. – Ho-honnan veszed ezt a hülyeséget? – próbáltam semleges hangon beszélni, de nagyon remegett a hangom.

- Drága jó barátod Liam most hívott fel.

- De-de… A fenébe…

- Mióta tudod?

- Ajj… alig egy hónapja…

- De hiszen Amsterdamban voltál. És táncoltál!

- Igen. És?

- Nem szeretnél jobban vigyázni magadra?

- Amikor az 5. hónapban leszek, akkor már nem fogok táncolni.

- És Payne-nek mikor szándékozol elmondani?

- Daisie ott van melletted?

- Ez hogy jön ide?

- VÁLASZOLJ!

- Igen, miért?

- Akkor ezt nem most fogjuk megbeszélni…

- Miért nem?

- Mert szerintem mindent hall, és egyből menni fog majd Sophiahoz, hogy elmondjon mindent…

- Nem… Daisie nem szereti a nővérét. Főleg mióta együtt van Liammel, szóval ettől nem kell félned.

- Jól van… Nem szándékoztam elmondani Liamnek. Ő most boldog a barátnőjével. Nem akarok belerondítani ebbe az egész kapcsolatba…

- Te hülye vagy…

- Andy, kivel beszélsz? – hallottam meg egy férfi hangot a háttérből. Ő az.

- Senkivel haver. – hallottam Andy válaszát.

- Kösz, Andy, hogy egy senki vagyok. – szóltam bele hangosan, hátha Liam is meghallja.

- Danielle-lel beszélsz? – MEGHALLOTTA!

- Igen, tesó, de nyomos okom van rá!

- Add oda! – Liam. – Danielle! Miért nem vagy itt?

- Liam… Szerintem nem hiányzom onnan senkinek sem.

- De. Nekem igen.

- Liam. Barátnőd van…

- Vagyis, Eleanornak és Andynek nagyon hiányzol innen. – ahogy ezt kimondta lesütöttem a szememet.

- El-lel már beszéltem. Kibírja. Add vissza Andyt, hogy vele is tudjak normálisan beszélni.

- Oké. – csak ennyit mondott.

- Minden rendben van? – hallottam Andy hangját.

- Persze. – szipogtam. – Most leteszem. Majd beszélünk. Szia. – nem vártam meg, hogy válaszoljon egyből kinyomtam a telefont. Lefeküdtem a kanapémra, a fagyit letettem a kisasztalra, és elkezdtem sírni. Majd szép lassan álomba sírtam magamat.

/Másnap/

A csengő éles hangjára keltem fel. Felültem a kanapén, majd rájöttem, hogy piszkosan, és a tegnapi ruhámban aludtam el. Gyorsan felfogtam egy copfba a hajamat, majd kinyitottam az ajtót. Andy és Liam álltak ott. Megdöbbenve néztem a két fiúra. Andyre néztem, akinek a tekintetébe félelmet ismertem fel, majd Liamre pillantottak, akinek a szemeiből izzott a düh.

- Öm, jó reggelt. – mosolyogtam.

- Dan, Egy óra múlt. – mosolygott rám Andy.

- Ja, akkor mindegy. Mi járatban?

- Bemehetnénk? – szólalt meg Liam.

- Öm, persze. – mondtam, majd kinyitottam az ajtót, és bejöttek, majd leültek a nappaliba.

- Hogy-hogy itt vagytok?

- Tényleg nem akartad elmondani, hogy terhes vagy? – támadott le Liam.

- Úristen, Liam... Én, terhes? Te hülye vagy… - próbáltam laza lenni, és azt hiszem sikerült is.

- Andy elmondott mindent, majd felhívtam Liamet, aztán anyukádat. – nézett mélyen a szemembe, mire nagyot nyeltem. – És… Látszik a pocakod. – mosolyodott el halványan.

- Jól van… Igen, terhes vagyok. De neked ott van Sophia, szóval hagyjuk ezt a témát.

- Szerinted képes lennék Sophie-val lenni, miközben te a gyerekemet várod?

- Gyerekeidet… - suttogtam.

- Mi van? – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Ikreket várok.

- Úristen… - csak ennyit mondott, majd felállt a kanapéról, és fel-alá kezdett el járkálni a szobában.

- Emiatt nem kell szakítanod Sophia-val…

- Mi az, hogy nem kell? Te bolond vagy? Néhány hónap múlva 2 gyereket is szülni fogsz nekem.

- Igen. De ha Őt szereted, akkor felesleges velem lenned a gyerekek miatt.

- NEM SZERETEM SOPHIA-T!!!!! – üvöltött fel hirtelen.

- Mi van? – kérdeztük egyszerre Andyvel.

- Nem szeretem. Csak felejteni akartam.

- Srácok, én a kocsinál megvárom Liamet! – mondta Andy, és már ott sem volt.

- Engem akartál felejteni? – kérdeztem halkan.

- Igen. Nem tudtam szabadulni tőled. A mai napig téged szeretlek.

- Akkor miért kellett ez az egész? Miért szakítottunk akkor?

- Nem tudom. Hülye voltam.

- Az egyszer biztos. – mondtam mosolyogva, miközben felálltam, és odasétáltam mellé.

- Sajnálom ezt az egészet. – nézett rám bűnbánóan.

- Maradj már csöndben, és csókolj meg! – mondtam mosolyogva, mire ő is elmosolyodott és megcsókolt.

*2030. Amy szemszöge*

Anyu mosolyogva fejezte be a mesélést.

- Azóta minden oké köztetek? – kérdeztem.

- Igen. Hála neked és Aaronnal. – mosolygott rám, majd egy puszit nyomott a fejemre. 

Danielle/anya ~2/7

*Amy szemszöge*

Reggel Harryvel szándékosan korán keltünk fel, mivel nem tudtuk, hogy anyuék mikor fognak betoppanni. Harry átvitte a másik szobába a cuccait, mivel anyuék szándékosan két szobát foglalta, hogy még véletlenül se legyen semmi köztünk Harryvel. Ahogy már régebben mondta, ezzel már elkéstek. Amíg Harry a cuccait pakolászta, én gyorsan lefürödtem, és átöltöztem. Felvettem egy fehér top félét, és egy farmer rövidnadrágot. Hajamat most lófarokba kötöttem, mivel nem volt éppen sok kedvem igazgatni, és nagyon meleg is volt, és nem akartam, hogy az is melegítsen még.

- Öltözz át! – jelent meg az ajtóban Harry.

- Mi? Mégis miért? – néztem rá értetlenül.

- Azért, mert a szüleid nem sokára itt vannak, és azt kell lepleznünk, hogy nem vagyunk együtt, de ebben a cuccban, rád fogom vetni magamat. – jött oda hozzám Harry, és végig simított a karomon.

- Mit kell titkolnod előlem, Harry? – hallottunk meg egy női hangot az ajtóból, mire mindketten oda kaptuk a fejünk. Anya. A fenébe!

- Danielle! Hogy-hogy ilyen korán itt vagy? Liam?

- Ne kertelj, Styles! Mit kell lepleznetek előttünk? – félve Harryre néztem, aki lesütötte a szemeit. Tudtam, hogy nem fog semmit sem mondani.

- Anya. Harryvel együtt vagyunk. – mondtam ki a szavakat, de közben gondolkozni nem tudtam. Harry ujjaira kulcsoltam az enyémeket, hogy anyát bizonyítsam róla, hogy tényleg úgy van, ahogy mondtam. Anya csak kikerekedett szemekkel nézett ránk. Ahogy leesett neki, hogy mit mondtam, a kezéből kiestek a bőröndök, és leült az ágyra.

- Danielle, jól vagy? – kérdezte félve Harry.

- Hozzatok egy pohár vizet. – csak ennyit mondott. Harry egyből ugrott, és hozta is, amit anyu kért. Odaadta neki a vizet, de anya nem ivott bele. Nem-nem. Úgy gondolta szerintem, hogy Harrynek melege van, mivel ráöntötte az egészet.

- Oké, ezt megérdemeltem. – mondta Harry, miközben vizes pólóját kémlelte. Én a kezemet a szám elé kaptam, nehogy hangosan felnevessek.

- De még mennyire, hogy megérdemelted. Mióta vagytok együtt? – nézett rám anyu.

- Hivatalosan csak tegnap óta. Előtte meg…

- Mi volt előtte? – nézett rám kérdőn, majd leesett neki. – Styles!!!! Ribancnak használtad a lányomat?

- Ez erős szó, anya. Inkább barátság extrákkal kapcsolatnak mondanám.

- De mióta van köztetek szexuális kapcsolat?

- Amy szülinapja óta… - szólalt meg végre Harry is.

- De az csak most volt néhány napja.

- Tudjuk. – mondtuk egyszerre.

- Oké. Amy szereted Harryt? – nézett rám anyu.

- Igen. – néztem le a földre.

- Oké. Harry, te Amyt?

- Mindennél jobban. – jött oda mellém, és átölelte a derekamat.

- Jól van. Akkor áldásom rátok, de Harry! Ne merd felcsinálni a lányomat, mert akkor tényleg meghalsz.

- Nem fogom. – mosolyodott el Harry.

- Imádlak, anya! – rohantam oda hozzá, majd szorosan megöleltem.

- Én is téged, Kicsim. Örülök, hogy boldog vagy.

- Apa hol van?

- Vissza kellett mennie Londonba, így nem tudott idejönni. De mondta, hogy este skype-on várni fog minket. Ja, és ne higgyétek, hogy Liammel ilyen könnyen fog ez az egész menni. Amúgy is nagyon kivan a tetoválásod, és a percinged miatt. Ha megtudja, hogy a legjobb barátjával együtt vagy. Sok sikert a túléléshez.

- Elég bíztató. Akkor apu nagyon haragszik rám? – kérdeztem, miközben leültem az ágyra.

- Nem haragszik, csak nem tetszik neki. Azt hitte, hogy Aaron fog lázadni. Erre most ezek a gondok veled vannak. Vagyis nem gondok, hanem dolgok. Azt hitte, hogy Aaron fog majd tetkóért könyörögni. Erre te szó nélkül elmentél és megcsináltattad.

- Akkor balhé lesz, igaz? – néztem anyura, majd leültem az ágyra.

- Hát, nem tudom Kicsim, de lehetőleg mindenre készülj fel!

- Akkor balhé lesz. – hajtottam le a fejemet. Harry leült mellém, majd gyengéden magához húzott. – Nem akartam ezzel az egésszel semmi balhét, csak egy kicsit felnőni.

- Amy, 16 éves vagy. Előtted van még az élet. Így is már túl hamar felnőttél. – simogatta meg a hátamat Harry.

- És az egész a mi hibánk. Ha apád nem turnézott volna végig, és én sem járkáltam volna fellépésekre, akkor sokkal többet lehettünk volna veled és Aaronnal…

- Anya, ne okold magatokat. Semmi köze nincs ehhez senkinek sem. Én vagyok a bolond, hogy ezeket képes voltam megcsinálni. Már kelleni fog az a veszekedés, amit apu le fog rendezni, ha megtudja, hogy Harryvel együtt vagyok.

- Amy, lehet, hogy most hülyeséget fogok mondani, de egy ideig szerintem még nem mond el apádnak, hogy együtt vagytok Harryvel. A tetkó és a percing miatt így is ki van, nem akarom, hogy még emiatt is ideges legyen. És igen, engedélyemmel lehetek együtt titokban. De nem sokáig!

- Nagyon ideges lesz Harry miatt is, igaz? – néztem fel anyura, Harry kezei között. Mindig megnyugodtam a karjaiban, ez igaz. De most.  Semmi sem tudott volna megnyugtatni.

- Elképzelhető. Én most elmegyek, lezuhanyozom. Harry, te addig pakold vissza a cuccaidat ide, és akkor én megyek a másik szobába. És próbáld meg lenyugtatni Amyt. – adta ki Harrynek az utasításokat anyu, majd a bőröndjéből kivett néhány ruhát, és bement  a fürdőbe. Harry egy puszit nyomott a fejemre, majd elengedett, és elkezdte pakolgatni a bőröndöket.

Apa egy életre meg fog engem utálni. És ez mind azért, mer t Harryvel együtt vagyok, és menőnek akartam tűnni Harry előtt, hogy nem érdekelnek a szüleim, akkor csinálok tetkót, amikor akarok. Nagy hülyeség volt. De most már nem tudok mit csinálni. Apu ki tudja, hogy mit fog kitalálni, ha mindent megtud. Lehet, hogy képes és bentlakásos iskolába küld. Ami azt jelentené, hogy nem is találkozhatok Harryvel. Se anyuval. És a kicsi Dylant se látnám. A végén el is felejtené, hogy van egy nővére.

Szakítanom kéne Harryvel. De arra képtelen lennék. Túlságosan is fontos lett nekem. Nem tudnék tőle elszakadni.

- Hé, Amy! Miért sírsz? Kicsim? Mondj már valamit!! – gondolatmenetemből Harry rántott ki, ahogy a vállamat rázogatta.

- HARRY! – sírtam fel hangosan, és szorosan megöleltem. Ami közben gondolkoztam fel sem tűnt, hogy elsírtam magamat. Harry a hátamat simogatta folyamatosan, miközben csitítgatni próbált.

- Nem lesz semmi gond. Nem lesz semmi gond. – mondogatta folyamatosan, de most nem tudtam neki hinni. Apa nagyon meg fog haragudni rám is és Harryre is. És képes lesz arra, hogy szétszakítson minket. – Hallod, szerelmem! Nem lesz semmi gond. Nem fognak minket szétszakítani, ha erre gondoltál. Apáddal majd beszélünk, csak később. Ha bármit tenni, mindenre fogunk megoldást találni. Rendben?

- Re-re-rendbe-ben. – mondtam szipogva, mire egy csókot nyomott a számra. Elővett a zsebéből egy papírzsepit, és elkezdte letörölgetni a könnyeimet. Harry felült hozzám az ágyra, majd elterültünk rajta. Szorosan hozzábújtam, majd szépen álomba sírtam magamat.

Az álom ~ 2/6

*Harry szemszöge*

Ahogy visszaértünk a strandról, Amy beköltözött a konyhába, hogy csináljon vacsorát. Én leültem a nappaliba, és elkezdtem a TV-t kapcsolgatni. Közben pedig gondolkoztam. Amy csak most lett 16. Én vettem el a szüzességét. Én vagyok neki az első pasija. Lehet, hogy az első csókot is tőlem kapta? Biztos nem. Járt azért bulikba. Legalábbis Aaronnal. Most inkább nem foglalkozok vele. A távirányított letettem, mivel találtam egy focimeccset. Igaz, hogy franciául dumálnak hozzá, de milyen jó, hogy folyékonyan beszélek 3 nyelven.

- Kész a vacsi! – jelent meg szerelmem a konyhaajtóban. MA még nem is néztem meg, hogy mennyire dögös. Kivéve a strandon. De ott nagyon. És nem én voltam az egyetlen. Vagy 3 francia nyálgép fogdosta. Na, azokat mind leütöttem volna, de Amy nem engedte.

- Megyek. – álltam fel a kényelmes fotelből, és odamentem hozzá. Derekánál fogva magamhoz húztam egy csókra. – Mit főztél?

- Csak bundáskenyeret csináltam. Remélem nem gond.

- Tökéletes lesz. – nyomtam a homlokéra egy puszit, majd bementünk a konyhába.

******

Ahogy megvacsoráztunk, megfürödtünk (nem külön-külön), az esti tornát megcsináltuk, majd meztelenül feküdtünk egymás mellett és csak beszélgettünk.

- Amy?

- Igen?

- Én vagyok az első barátod?

- Igen…

- Az első csókodat is én adtam?

- Nem. Az egy buliban volt. De most miért lettél ennyire kíváncsi?

- Nem tudom, csak gondolkoztam ma, és…

- Az régen rossz. Nem kell ezekkel foglalkoznod. Csók terén nem, de máshogyan igenis te vagy nekem az első. És ezt jegyezd meg!

- Jól van, Kicsim. Aludjunk!

- Oké. Jóéjt. Szeretlek. – nyomott egy csókot a számra.

- Én is téged. – ölelkezve feküdtünk az ágyban, majd hamar el is aludtunk.

* Egy tóparti házban voltunk. Az egész banda ott volt, a feleségükkel, és a gyerekeikkel. Legidősebb gyereknek Aaron nézett ki. 26nak nézem. De, ha Ő itt van, akkor hol van Amy? Ránézek a kezemre, és látok rajta egy jegygyűrűt. Házas lennék?

- Harry, gyere, ülj már le! – mosolyog rám kedvesen Danielle. Csak bólintok egyet, majd leülök Louis mellé, aki éppen a kisfiúval játszik.

- Amy és Daisy hol vannak, Harry? – kérdezte Liam, mire felkaptam a fejemet. Miért tőlem kérdezi? És ki az a Daisy?

- Itt vagyunk már apu. – jön ki mosolyogva Amy a házból, kézen fogva egy gyönyörű szép kislánnyal. Amy még mindig gyönyörű. Így 26évesen is. Amy mosolyogva kapja fel a kislányt az ölébe, majd egyenesen odajönnek hozzám. Amy csókot nyom a számra, majd mosolyogva az ölembe teszi a kislányt, aki minden bizonnyal Daisy. – Kérlek, Harry! Ne engedd, hogy több nutellát egyen, és ne is etesd, mert nem akarom még egyszer megfürdetni.

- Még mindig furcsa nekem, hogy a lányom, az egyik legjobb barátom felesége, és már van egy 3 éves kislányuk. – csóválta a fejét mosolyogva Liam.

- Szívem, azt ne felejtsd el, hogy jön a második gyerekük is. – mosolyodott el Danielle, mire Amy mosolyogva simított végig a hasán. Daisyt egy kicsit felemeltem, és megpaskoltam a combomat, hogy az én drága feleségem odaüljön. Amy egyből vette a célzást, és mosolyogva ült le. Végig simítottam fedetlen combján, majd a nyakába pusziltam. Kezemet végül a hasán hagytam, hogy érezzem a kis lurkót, hátha rugdosni lesz kedve.

- Tudod már a nemét? – kérdezte Eleanor.

- Nem. Holnap kell visszamennem az orvoshoz, és akkor tudom meg. – olyan jó volt látni amyt, ahogy egyfolytában mosolyog.

- Helyesbítek. Visszamegyünk. Nem gondoltad komolyan, hogy én itthon fogok várni, amíg te megtudod a kis lurkónak a nemét.

- Jó, akkor ketten megyünk.

- Harry, komolyan csak annyi szerencséd van, hogy szereted a lányomat. Ha nem látnám, hogy ilyen boldog már réges-rég összevertelek volna. – Liam.

- Liam! Én, kérlek rá, hogy állj már le! Bármikor összejön így az egész csapat, csak azt halljuk tőled, hogy mit csinálnál Harryvel, ha megbántja a lányodat. Jól szeretnénk magunkat érezni. És nézz Amyre. A második gyereket várja Harrytől. Szerintem, ha Hazz nem szeretné, akkor használna legalább egy rohadt óvszert. Mindenki elfogadta, hogy együtt vannak, csak te nem. Pedig már lassan 10(!) éve együtt vannak! – szólt drága apósomra Perrie. Na, ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer pont Perrie fog engem megvédeni.

- Oké, leállok. Kértek sört?*

Felriadtam álmomból. Ez az álom eléggé előre vetítette a jövőt. Vagyis remélem. De akkor Liammel nagyon nehéz dolgunk lesz. De Amyvel leszek, akivel 2gyermekem is lesz, ha nem több. Mosolyogva fordultam Amy felé, majd a kezemmel a hasát kezdtem el simogatni.

- Harry, nem vagyok terhes, hogy a hasamat simogasd. – nyitotta ki szép barna szemeit.

- Még.

- Mi van? Nem használtál óvszert vagy, mi?

- Nyugi, Kicsim. Használtam. Csak meseszép álmom volt. – csókoltam meg lágyan.

- Mit álmodtál? – nézett rám mosolyogva.

- Hogy van egy 3éves lányunk, és a második gyerekünket várod.

- Szerintem meg fog történni? – bújt oda hozzám.

- Nagyon remélem szívem. Nagyon remélem. – nyomtam egy puszit a homlokára, majd úgy helyezkedtünk, hogy kényelmesen tudjunk elaludni.

Akkor együtt vagyunk? ~ 2/5

Amint kész lett a fürdő, egyből szóltam Harrynek, hogy jöjjön. Még mindig nem képes a szemembe nézni, így muszáj valamit csinálnom.

Gond nélkül levetkőztem előtte, majd mosolyogva beszálltam a kádba. Harry végignézte az akciómat, mire Ő is elmosolyodott. Gond nélkül lekapta ő is a ruháit, majd szembe velem beszállt hozzám. Közel „úsztam” hozzá, a lábaimat dereka köré kulcsoltam. Elkezdtem csókolgatni a vállát, a nyakát.

- Ezek után miért vagy velem ilyen? Az elején megmondtad, hogy semmi érzelem nem lesz, és én 35 éves fejjel nem vagyok képes ezt betartani, miközben egy 16 éves lány, meg betartotta. Azon gondolkoztam, hogy holnap hazamegyek. – az utolsó mondatnál felkaptam a fejemet.

- Ugye nem gondoltad komolyan azt, amit mondtál? Harry nem teheted! Ha te mész mennem kell nekem is. Semmit nem láttam még Párizsból. Csak a tetkó szalont. És én ezt a hetet veled szeretném tölteni, itt Párizsban. Nem Londonban anyámékkal. – néztem rá, majd az arcát kezdtem el lágy puszikkal behinteni. – Kérlek, Harry! – suttogtam szinte könyörögve, miközben megcsókoltam. Óvatosan átdugtam a nyelvem a szájába, ezzel is próbálva elmélyíteni csókunkat. Nem akartam, hogy ilyen miatt megváltozzon mindenről a véleménye. – Nem fogsz elmenni. Nem fogsz itt hagyni. És tudod, hogy miért? Mert én nem fogom engedni. Ha kell a barátnőd leszek, de nem hagyhatsz se itt, se máshol. Ebben a néhány napban túlságosan is fontos lettél nekem, ahhoz, hogy csak így elengedjelek.

- Komolyan megtennéd, hogy a barátnőm leszel? – nézett rám csillogó tekintettel.

- Ha ez kell, akkor igen. – csókoltam meg ismét. – Csak ne hagyj el! Ne hagyj itt!

- Nem lenélek képes elhagyni. – mondta, majd ahogy csak tudott magához szorított.

- Akkor most együtt vagyunk? – néztem fel rá mosolyogva.

- Nagyon úgy tűnik. – most Ő csókolt meg, de nem úgy, ahogy szokott. Ez a csók tele volt érzelemmel, szenvedéllyel, szerelemmel.

*****

Miután megfürödtünk, befeküdtünk a jó nagy franciaágyba, mivel már elég későre járt. Harryn csak egy boxer volt, míg rajtam csak fehérnemű. Igaz, Harry még ezeket is nehezen engedte, hogy rajtam legyenek. Ráfeküdtem Harry mellkasára, míg Ő átölelte a derekamat, és így néztük a TV-t.

- Ugye tudod, hogy nem titkolhatjuk ezt az egészet örökre? – szólaltam meg.

- Tudom. Csak azt nem tudom, hogy Liaméknek, hogyan fogjuk ezt az egészet beadagolni. Biztos, hogy meg fog ölni. De szerintem nem csak Ő. Szerintem mindenki.

- Nem hiszem. Lehet, hogy apa egy ideig ki lenne bukva, de szerintem nem tartana tovább 2-3 napnál. Tudod, hogy én vagyok az egyetlen kicsi lánya.

- Amit általában ki is használ, igaz? – kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Egyszer sem használtam ki. Csak akkor fogom, ha hazaértünk Párizsból és meglátja a tetkót és a percinget.

- Kis sunyi.

- Most, na… 2 fiútestvérem van. Plusz apám 4legjobb barátjával kell laknom. Ez kapásból 7 fiú. Lányból meg alig van 5. Nekünk, lányoknak elég nehéz.

- Igaz, de szerintem Louisék gyereke lány lesz.

- Honnan tudod, hogy Eleanor terhes? – ültem fel, hogy a szemébe nézzek.

- Eleanorral mindig is jóba voltam. Tudod, én mutattam be Louisnak is. Sőt, még anyudékat is én hoztam össze.

- Igen, ezekről hallottam. Csak azt hittem, hogy Eleanor csak anyunak mondta el eddig.

- Pedig nem. Sőt, szerintem most már az egész világ tudja.

- Miért?

- Elenaor ma mondta el Louisnak, hogy terhes. Louis több mint valószínű, hogy egyből ki is írta twitterre. Ismered, hogy milyen.

- Igen, ismerem…

- Na, látod. Szerintem aludjunk, így is elég késő van. Holnap mit akarsz csinálni?

- Elmenni az Eiffel-toronyhoz, meg strandra akarok menni. Nagyon jó idő van itt. Használjuk már ki, hogy nem Londonban vagyunk, ahol egyfolytában esik az eső.

- Jól van, Kicsim. Akkor holnap Eiffel-torony és strand. – nyomott egy puszit a hajamba. – De most már alvás.

- Rosszabb vagy, mint apu, amikor 6éves voltam.

- Lehet. Jóéjt. – egy „jóéjt” csókot nyomtam a szájára, majd hátat fordítottam neki, mire Ő hátulról átölelte a derekamat, és szorosan hozzám bújt.

*******

Reggel, mikor felkeltem, Harry még édesen aludt mellettem. Egyik kezével a derekamat ölelte, a másikat pedig a feje alá téve párnának használta. Meg tudnám szokni, hogy ilyen látványra ébredjek. De tudom nagyon jól, hogy soha nem lesz az, hogy mindennap egymás karjaiban alszunk el, és kelünk fel. Ha a srácok még jól fogadják biztos, hogy apuék nem. Aaron biztos nevetne, hogy nem találtam srácot a saját korosztályomba, hanem csak az eggyel öregebb generációban. Anya talán még annyira ki sem akadna. Dylan nem értene semmit, apu pedig… Szerintem mehetek majd Harryvel a balesetire. Már ha ezek után apu nem zár el egy toronyba, ahová csak neki van kulcsa. Majd én leszek Rapunzel, és leengedem hosszú, szőke hajamat. Aha, se. Hosszúnak hosszú hajam van, de nem olyan erős, hogy Harryt elbírja. Plusz nem is vagyok szőke. Na, mindegy.

Óvatosan kimásztam az ágyból, hogy még véletlenül se keljen fel Harry, majd elindultam a kis konyha felé, ami a szobához volt. A hűtő tele volt, így elkezdtem omlettet csinálni. Belevágtam mindenféle zöldséget, amit találtam, majd ment is a serpenyőbe. Mikor kész lett elővettem két tányért, és kiszedtem az adagokat. Pont fordultam volna az asztalhoz, kezembe a két tányérral, mikor „valaki” átölelte a derekamat és a nyakamba puszilt.

- Hadd tegyem le a tányérokat. – mosolyogtam, mire elengedte a derekamat, én pedig nyugodtan le tudtam tenni a kaját. Mosolyogva fordultam hozzá, karomat a nyaka köré kulcsoltam, majd egy hosszabb csókot nyomtam a szájára. – Jó reggelt! – mosolyogtam rá, mikor elváltak az ajkaink.

- Nem volt a legjobb, mert a BARÁTNŐM hamarabb felkelt, és nem várta meg míg felébredek, így egyedül voltam az ágyban. – mondta kiskutya szemekkel, miközben leült az egyik székre. Mosolyogva az ölébe ültem, majd válaszoltam.

- Igen, de a BARÁTNŐD, csak kijött a konyhába reggelit csinálni, hogy meglepjen téged. – nyomtam egy csókot a szájára.

- Akkor én nagyon szerencsés ember vagyok.

- Nem is tudod, hogy mennyire. – kacsintottam rá, majd elkezdtük a reggelit.

*****

-          Harry!!! Csinálj képet, léééccciiiiii! – kértem meg barátomat az Eiffel-torony előtt. Legszívesebben csókolózós képet csináltattunk volna, de tudjuk, hogy az a kép nem csak a mi kameránkba maradt volna meg, hanem elég sok másikba. Harry elővette a fényképezőt, én pedig úgy álltam be, hogy ne pont szembe legyek a kamerával, sőt háttal voltam neki.

-          Nem értem, minek kell Eiffel-tornyos kép, ha nem is látszik rajta az arcod? – kérdezte, miközben a strand felé vettük az irányt. Vagyis a kocsihoz, mivel Harry bérelt egy autót, amivel sokkal könnyebb bejárni a várost.

-          Pasi vagy. Nem értheted.

-          Szerintem nem is akarom. – nevetett, mikor odaértünk az autóhoz. Beültünk, majd indultunk a strand felé.

-          Örülök, hogy sötétített üvegű kocsit béreltél. – húztam gonosz mosolyra a számat.

-          Miért is? – nézett rám értetlen tekintettel.

-          Mert meg tudom ezt csinálni, - itt a kezemet a combjára simítottam. – anélkül, hogy bárki észrevenné.

-          Igen? Én pedig annak örülök, hogy automataváltós a kocsi.

-          Miért?

-          Mert így csak egy kezem kell ahhoz, hogy vezessek, a másikkal pedig tudom csinálni ezt. – mondta, majd a kezét a szoknyám alá helyezte. Na, ilyenkor bánom meg, hogy reggel szoknyát vettem fel.

-          Igen? Én pedig annak is örülök, hogy a fejedet nem mozgathatod, csak az út irányába, miközben én ezt simán megtehetem. – mosolyogtam még mindig, miközben elkezdtem a nyakát csókolgatni. Halk sóhajt eresztett, miközben megmarkolta a belső combomat. Halkan felnyögtem, majd elkezdtem Harry nyakát szívni. Mikor befejeztem, elégedetten ültem vissza a helyemre, és a kezemet is levettem a combjáról.

-          Ugye tisztában vagy azzal, hogy anyádék holnap jönnek, nekem meg egy kibaszott nagy lila folt van a nyakamon? Mégis, hogy fogod nekik ezt elmagyarázni?

-          Egyszerű. Felhoztál egy prostit. Ennyi.

-          Ja, mert akkor nem fogom azt kapni, hogy egy 16 éves lányra kéne vigyáznom, nem pedig ribancokkal foglalkoznom… Mindegy. Azt mondjuk, hogy elmentünk bulizni, ahol egy csajjal elkezdtem kavarni, és ez lett a vége.

-          Felőlem… - néztem ki az ablakon. Nehéz a mai napig elhinnem, hogy Harry 35 éves és csak egyéjszakás kalandjai voltak. Igaz, hogy most együtt vagyunk, de az egy napja sincsen. Nem tudom, hogy hűséges-e. Nem tudok nagyjából róla semmit, hogy milyen egy kapcsolatban, mivel az elmúlt 16 évben maximum két kapcsolatát láttam, akkor is olyan 3 éves lehettem.

-          Mi rosszat mondtam? – Harry hangja zökkentett ki a gondolatmenetemből.

-          Semmit. Csak gondolkoztam.

-          Na, hadd halljam!

-          Mit?

-          Tudom, hogy rólam. Kérdezz, válaszolok…

-          Oké. Miért nem kötelezed el magadat egy normális lány mellett?

-          Miért, te abnormális vagy?

-          Nem úgy értem. Hanem, aki korosztályban is hozzád való.

-          Huuhhh… Nem tudom. Mikor 17-18 éves voltam, akkor az idősebb nőkre buktam. De nagyon durván. Majdnem szétszedtem egy boldog családot, mert az anyukával kavartam. Az-az időszakom volt a gerontofil-korszakom. Most meg érthetetlen okokból, egy 16éves lányba szerettem bele. Igen, most van a pedofil-korszakom, mielőtt mondanád. Nagyon félek attól, hogyha apád rájön, képes és feljelent engem, és mellé még el is szakít tőlem. Nem akarlak elveszíteni semmiféleképpen sem. – kulcsolta össze a kezünket, és a kezemre lágy puszit nyomott.

-          Nem fogom engedni, hogy apu miatt minden megváltozzon. Az utóbbi néhány napban boldogabb vagyok, mint az elmúlt éveimben. Apu biztos, hogy ki fog akadni, de nem szakíthat el minket egymástól. Oké?

-          Hiszek neked. – mosolygott rám, mikor beparkolt egy üres parkolóhelyre, majd egy csókot nyomott a számra. Kiszálltunk a kocsiból, majd elindultunk a strand bejárata felé. Nem voltak sokan a pénztárnál, így hamar bejutottunk. Találtunk egy félig-meddig árnyékos helyet és oda letelepedtünk. Lekaptam magamra a ruhákat, így csak bikiniben voltam. Ránéztem Harryre, aki csak tátott szájjal nézett.

-          Mi az? – kérdeztem.

-          Nem mutat túl sokat ez a bikini?

-          És ez neked miért is probléma?

-          Nem lenne probléma, ha „kicsi Harry” már éppen nem lenne akcióban.

-          Tényleg, Harry? Komolyan? Ennyitől?

-          Fogalmad nincs, hogy milyen hatással vagy rám.

-          Oké, akkor… - odamásztam mellé, hogy a fülébe tudjak suttogni. – Ha kibírod ezt a néhány órát, amíg itt vagyunk, akkor mikor hazaérünk, azt tehetsz vele, amit csak akarsz. Rendben?

-          Benne vagyok. – mosolyodott el. Imádok üzletet kötni vele.

Párizs, tetkó, percing és Harry vallomása ~2/4

El sem hiszem, hogy már itt vagyunk Párizsban.  Igaz, anyuéktól a búcsúzkodás nehezen ment, mivel vagy 60x elmondták Harrynek, hogy semmilyen rosszba ne merjen bele vinni, ne merjen megrontani (upsz, az már megtörtént), és nagyon vigyázzon rám. És ez az első utam, hogy nélkülük megyek valahova hosszabb időre, mivel magántanuló vagyok, így táborokba sem jártam. Nem akartak kitenni nekem, annak, hogy miket kaphatok, mivel a szüleim híresek. Inkább jöttek a magántanárok.
- Ki pakoltál? – jött vissza a szobába a fürdőből Harry. Azt mondta, hogy gyorsan lefürdik. Valahogy reménykedtem, hogy visz be magával ruhát, és nem csak egy lenge törölközőben kell majd látnom, ami alatt nincs semmi.
- Igen, nagyjából. Ugye megyünk majd városnéző túrára? – néztem rá kölyökkutya szemekkel.
- Le sem tagadhatod édesanyádat. Ő is mindig a kiskutya szemekkel győzött meg mindenkit mindenről. – húzott magához, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Akkor ezt vehetem egy igennek? – néztem rá mosolyogva.
- Vegyed, aminek akarod. – nevetett fel, majd megcsókolt. Tök random. És ami legszebb az egészben, mióta itt vagyunk nem ez volt az első. Szembe fordultam vele, majd egyik kezemet belevezettem dús göndör tincseibe, míg a másikkal a törölközőjét próbáltam leszedni róla. Sikerrel. Belemosolygott csókunkba, majd ledöntött az ágyra, lekapta rólam a topomat, meg a rövidnadrágomat, és elkezdett mindenhol csókolgatni. A melltartó is hamar lekerült rólam, és az „ikreimre” fordított nagyobb figyelmet, miközben férfiasságát nekem döngölőzte. Így történt, hogy a párizsi hotelbeli ágyunkat is felavatottunk.
********
- Harrryyy! - nyavalyogtam neki a fürdőszobából, miközben Ő a konyhában evett. Fehérneműben álltam és azt nézegettem, hogy hogyan állnak nekem a köldök percing. De inkább elvetettem az ötletet és maradtam az orr pc-nél.
- Mi van? - jött be idegesen, majd egyből a csaphoz ment, mert valami sárga trutyi volt a nadrágján.
- Kajak bepisiltél, annyitól, hogy szóltam neked? - kezdtem el nevetni.
- Nem, csak olyan rohadt hirtelen, és rohadt hangosan szóltál, hogy megijedtem és az egész bögrés levesem tartalma most a nadrágomon van. - mondta, miközben vizes ronggyal próbálta a nadrágját tisztítani.
- Olyan béna vagy. - mondtam, majd elvettem tőle a rongyot, letérdeltem elé és elkezdtem tisztítani én is. Mivel a folt elég közel volt ágyékához, így elég gyengéden simogattam, mire elég hangos sóhajokat eresztet. Mikor már alig látszott a folt felálltam, majd egy puszit nyomtam borostás arcára.
- Vedd át a nadrágodat. Be akarok menni a városba. - mosolyogtam rá.
- Minek? - kérdezte, mikor levette a nadrágját.
- Percinget akarok csináltatni. - mosolyogtam rá.
- Mi? Mégis hova? - nézett rám meglepetten.
- Az orromba. Meg szeretnék egy tetkót is.
- Anyádék mit szólnának hozzá?
- Semmit. Van nekik is tetkójuk. Azzal nem lehet ellenvetésük. Ha a percing nem tetszik nekik, akkor kiveszem, és a lyuk meg majd beforr. Ennyi.
- Te aztán mindent előre megterveztél, mi? - húzott magához.
- Az biztos. - fejemet mellkasába fúrtam, míg mindkét kezemet levezettem fenekéhez, és erősen belemarkoltam.
- Ne csináld. - suttogta a fülembe, majd egy puszit nyomott a nyakamra és kiment a fürdőből. Követtem, majd odamentem a szekrényemhez. Kivettem egy terepmintás sortot, egy fekete kicsi topot, és egy fekete magassarkút.
Amint felvettem a ruhadarabokat Harry felé fordultam, aki tátott szájjal bámult.
- Ennyire szarul áll vagy mi van?
- Nem. Épp az-az, hogy túl szexy vagy benne. Semmi kedvem mindenféle francia csávónak beszólogatni, hogy foglat vagy. - ült le az ágyra, majd az ölébe húzott.
- Miért? Foglalt vagyok?
- Gyakorlatilag igen. Elméletileg szingli. - kezdte csókolgatni a nyakamat. Fordultam egyet az ölében, így szembe voltam vele, és a lábaimat dereka köré kulcsoltam. Harry egyből ajkaimra tapadt, és vadul tépni kezdte. Keze fel-alá járkált a hátamon, majd megállapodott a fenekemnél. Észbe kaptam, hogy el kéne indulnunk, ezért alsó ajkába haraptam.
- Indulnunk kell. Este kiengesztellek, ígérem. De menjünk! - adtam egy puszit még a szájára, majd leszálltam róla.
- És milyen tetkót akarsz.?
- Hát, még nem vagyok benne biztos, de a lapockámra szeretnék.
- És mit?
- Az legyen meglepetés. - kacsintottam rá. Harry csak mosolyogva megrázta a fejét.
- Ugye nem a nevemet, vagy az önarcképemet szeretnéd magadra tetováltatni? Akkor anyádék tényleg meg fognak engem ölni.
- Semmi köze sincs hozzád, szóval nyugi.
******
"@Amy_Payne : Na, milyen lett a percingem? ;) xx"

- Anyádék akkor biztos nem lesznek ki? Nekem tetszik meg minden, még így is, hogy a fólia rajta van, de anyád engem fog kinyuvasztani, ha nem tetszik neki.
- Nem lesz semmi baj. Ha nem tetszik nekik, akkor azt mondjuk, hogy te nem voltál ott velem, hanem egyedül mentem megcsináltatni.
- Ahogy akarod.
- De amúgy is. Neked van vagy 50 tetkód, és abból kb. 2 értelmes. És ennek meg legalább van értelme, szóval se apu, se anyu nem szólhat be. - mondtam, miközben a szállodába sétáltunk vissza. Harry már épp megszólalt volna, mikor meghallottam a telefonom csörgését. Anyu hívott.
- Bonjour, mama! - szóltam bele.
- Szia te kis francia! Na, milyen Párizs?
- Hát, amit eddig láttam belőle, egyszerűen fantasztikus.
- Ennek örülök. Ugye nem csináltál semmi hülyeséget?
- Ha hülyeség alatt azt érted, hogy nem e csináltattam percinget és tetkót, akkor azt kell mondanom, hogy de, csináltam hülyeséget.
- Jaj, Amy... Tudod jól, hogy engem nem zavar, de nem tudom, hogy apád mit fog szólni ehhez. Szerdán jön velem Párizsba.
- Szerdán jöttök?
- Igen, Kicsim. Szóval, készülj fel, hogy apádtól mit fogsz kapni. Nagyon nagy a tetoválásod?
- Az egyik lapockámon van, ami felmegy a vállamra. De majd küldök képet, ha akarod.
- Az jó lenne. Legalább apádat is fel tudnám készíteni. És a percingről is kérek képet!
- Oké, anyu meglesz.
- Jól van, Szívem. De nekem most mennem kell. Legyél jó, és vigyázzatok magatokra! Harryt meg puszilom.
- Átadom. Én meg aput. És mond meg neki, hogy szeretem.
- Oké, na szia Kicsim.
- Szia, anyu! - tettem le a telefont.
- Na, Dan üvöltözött? - kérdezte Harry, ahogy kinyitotta a szálloda szobánk ajtaját, mivel addig beszéltem anyuval, épp visszaértünk.
- Nem. Sőt, tök normálisan elviselte az egészet. De mondta, hogy apu már nem lesz ilyen könnyű eset, szóval készüljek fel, mert szerdán jönnek, és akkor biztos, hogy kapni fogok egy fejtágítást...
- Meddig maradnak? - kérdezte Harry, miközben leült az ágyra, engem pedig az ölébe húzott.
- Fogalmam nincs. De szerintem csak egy éjszakát. Anyunak tovább kell mennie.
- Akkor egy éjszakát kell kibírnom nélküled? - kérdezte, miközben a nyakamat csókolgatta.
- Igen, át kell menned a másik szobába, ami ki van véve.
- Miért én megyek? Miért nem te?
- Mert nekem sokkal több cuccom van, és sokkal több idő lenne. Érted?
- Persze már mindent. - mondta, miközben a derekamat kezdte simogatni, majd leszedte rólam az aprócska topot. Elkezdett csókolgatni mindenhol, amíg én is lehúztam róla pólóját, majd nadrágjának gombjával ügyetlenkedtem. Lábaim segítségével leszedtem róla, majd boxeren keresztül kezdtem simogatni férfiasságát az egyik kezemmel, míg a másikkal a fenekébe markoltam. Harry abbahagyta felsőtestem kényeztetését, és ajkaimét kezdte el. Amikor elvált ajkaimtól, homlokát az enyémnek döntötte, miközben egyik kezével végig simított arcomon.
- Szeretlek! - szólalt meg.
- MI VAN? - ültem fel hirtelen, mire Harry majdnem a földön végezte. - Mit mondtál, Harry?
- Semmit... Én... öm... Te... És... Ááá, hagyjuk. - mondta, majd feltápászkodott az ágyról, és bement a fürdőbe.
Azt mondta, hogy szeret. De a legelején tisztáztuk, hogy csak is testi kapcsolat lehet közöttünk. 19 évvel idősebb nálam, a fenébe is. Miért pont egy 16 évesbe kellett beleszeretnie? Ha bárki rájön erre az egészre, akkor mindkettőnknek annyi.
Felálltam az ágyról, majd odamentem a mosdó ajtóhoz.
- Harry, kérlek gyere ki! - kopogtam be, majd egyből be is akartam nyitni, de zárva volt. Gondolhattam volna... - Vagy engedj be! Kérlek, Harry! Beszéljük meg ezt az egészet! - hallottam, ahogy kattan a zár, és megláttam Harryt, aki időközben a nadrágját visszavette. Kijött a fürdőből, majd egyből leült az ágyra. Leültem mellé, a kezemet pedig a combjára simítottam. - Őszinte leszek veled. Fogalmam nincs, hogy hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni, mivel most először mondták ezt nekem. Vagyis úgy, hogy egy fiú, akivel valamilyen kapcsolatom van.
- Amy, én sem tudom, hogy miért mondtam. Valahogy abban a helyzetben, kijött belőlem, és nem tudom...
- Lehet, hogy ezt érzed?
- Lehet. De fogalmam nincs. A francba is, végig néztem, ahogy felnőttél. Soha nem fordult meg a fejembe, hogy lefeküdjünk, vagy bármi. De most, hogy megtörtént, meg minden... Ebben a néhány napban azt sem tudtam, hogy mi van velem. Azt vártam egyfolytában, hogy kettesben legyünk. Mikor odajöttél, hogy jöjjünk kettesben Párizsban, nem láttad, hogy mennyire örültem. A francba is... - állt fel az ágyról. - 19évvel idősebb vagyok nálad. Nem lehet ez az egész. - ütött bele a falba.
- Héé! - mentem oda hozzá, és megöleltem, miközben azt a kezét, amelyiket beleverte a falba megfogtam és lágy puszit nyomtam rá. - Nem tudom, hogy mit akarok. Így bele sem gondoltam, hogy mi lenne, ha én többet éreznék irántad, de ahogy kimondtad... Jajjj, Harry...
- Sajnálom. - emelte fel az államat, majd egy puszit nyomott a szám szélére. - Nem akartam, hogy ez legyen.
- Semmi baj. - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam. Hosszasan, és ráérősen. Harry úgy csókolt, mintha ez lenne az utolsó csókunk, miközben erről szó sincs. Nem fogom elengedni. Semmiféleképpen sem. - Megoldjuk. - mondtam, mikor elváltunk egymástól. - Csinálok egy fürdőt kettőnket, oké? - Harry csak bólintott, majd adtam neki még egy csókot, majd bementem a fürdőszobába, megcsinálni a fürdőt.