Hétfőn hajnali 4-kor már a reptéren voltunk. Én a bőröndömön ültem, miközben néha-néha 1-2 percre szerintem be is aludtam. Az éjszaka nem aludtam semmit, mivel Harry tegnap kora reggel jött haza, így az éjszakát együtt töltöttünk, már amennyit lehetett. Jó volt újra látni, még akkor is, ha csak néhány napig nem volt mellettem. Pont felnyitottam a szememet és a bejárat felé néztem, mikor megláttam Max-et egy hatalmas bőrönd kíséretében. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, majd rájöttem, hogy a társaságunkból olyan 10.en azt hiszik, hogy Ő életem szerelme, így gyorsan felpattantam és elé futottam. Igaz, annyira nem kellett volna, hogy meglepjen a jelenléte, mivel Harry múltkor elszólta magát, hogy Max is jön velünk, mert apu meghívta, de valahogy reménykedem, hogy csak kitalálta. - Max! - üvöltöttem, mikor odaértem hozzá és a nyakába ugrottam. - Mégis mit keresel itt? - Apukád felhívott, hogy nincs e kedvem veletek menni egy családi nyaralásra. És hogy mondhattam volna erre nemet? - mondta mosolyogva, majd elsuttogott nekem egy "sajnálom"-ot. Bólintottam, majd összekulcsoltuk ujjainkat és úgy mentünk vissza a többiekhez. - Remélem örülsz a kis meglepetésemnek. - vigyorgott apu. - Igen, nagyon köszönöm. - mondtam mosolyogva, majd odamentem hozzá megölelni. - Amy, ti kaptok a hotelben egy 4 fős szobát Serenaval és Aaronnel, így biztosra megyünk, hogy nem lesz semmi huncutkodás. - mondta nevetve anyu. - Én pedig szokás szerint egyedül leszek, mi? - nevetett fel Harry. - Mivel nincs se barátnőd, se feleséged, így igen. De lehetsz Dylannel egy szobában, Szívesen kölcsön adjuk. - poénkodott vele apu. - Áá, inkább maradok egyedül. - emelte fel védekezőn a kezeit Harry. - Srácok, induljunk, mert még be kéne csekkolni. - szólalt meg Zayn. Mindenki bólintott, majd fogta a poggyászát és indultunk is, A repülőn Max mellett ültem, így mindent megtudtunk beszélni, amit szükségesnek tartottunk.Szegény srácnak eléggé felkavarhattuk az életét. - Tényleg nagyon sajnálom, hogy apu így belerondított mindenbe. Fogadok, hogy jobb dolgod is lett volna ebben az egy hétben - kértem tőle bocsánatot úgy huszadjára. - Amy, ezt már megbeszéltük. Otthon nyomkodnám a gépemet ebben az egy hétben, így még jól is jön az utazgatás. Nyugodj meg! - ölelt át szorosan. - És, mi a helyzet Harryvel? Még mindig együtt vagytok? - Igen, minden a legnagyobb rendben van köztünk. Csak egyre jobban érezzük a nyomást a kapcsolatunk miatt. Nem titkolhatjuk örökre apu előtt ezt az egészet. Szombaton ahogy a bátyám és Serena bejelentették, hogy együtt vannak, és láttam, hogy apu mennyire örül nekik, rájöttem, hogy az én kapcsolatomnak soha nem fog ennyire örülni. - De hisz a mi "kapcsolatunknak" örül, sőt imádja, hogy együtt vagyunk. - szólt közbe Max. - Igen, de te 4 évvel vagy nálam idősebb, míg Harry 19-cel. Téged soha nem ismert, Harryt viszont több mint 20 éve. Van különbség kettőtök között. - suttogtam, nehogy valaki meghallja. Nincs arra szükségem, hogy mindenki megtudja a Harryvel való kapcsolatomat. Majd akkor, ha Harryvel készek leszünk elmondani apunak. Onnantól bárki megtudhatja. Erre Max csak bólintott egyet, így lezártnak tartottam a témát. Körbe néztem, hogy ki mit csinál. Serena éppen a bátyám vállán aludt, miközben Aaron zenét hallgatott. Perrie-ék halkan beszélgettek, Niall-ék ujj birkóztak - igen, ha van pár, akik soha nem fognak felnőni, azok ők -, Louis-ék a baba nevén veszekedtek - tényleg, remélem Eleanornak semmi baja nem lesz a repüléstől -, apuék pedig azon vitáztak, hogy most kin aludjon Dylan. Szívesen bevállaltam volna, de tudom nagyon jól, ha az öcsém idekerül, akkor én nem fogok tudni aludni. Keresztapuék edig békésen aludtak. A tekintetemet Harryre fordítottam, aki egyszer az ablakon nézett ki, egyszer pedig szorgosan körmölt valamit a füzetébe. Nem értem, hogy ő miért nem fáradt. Annyit aludt, mint én, ha nem kevesebbet. Legszívesebben odaültem volna hozzá, hogy ne legyen egyedül, de két dolog visszatartott. Az egyik a fáradságom és a lustaságom volt, a másik pedig, nem akartam Maxet magára hagyni. - Menj oda hozzá, nyugodtan! - Max mintha a fejembe olvasna. - Nem. Túl fáradt vagyok és aputól sem szeretnék kérdéseket, hogy miért vele vagyok, mikor itt vagy te. - Értem. Vannak új emberkék, akik tudnak rólad és Harryről? - Igen, a bátyám Aaron és Eleanor, Louis felesége. - Aki terhes, ugye? - Igen, Ő. - válaszoltam, miközben elnyomtam egy ásítást. - Aludj, mindjárt leragadnak a szemeid. Majd felkeltelek, mielőtt landolnánk. - mosolygott rám kedvesen Max. A válaszom csak egy bólintás volt, majd amennyire csak tudtam, elhelyezkedtem kényelmesen a székemben, fejemet pedig Max vállára hajtottam. Marbella igazán gyönyörű hely. Már most imádom, pedig alig vagyunk itt egy órája. Elfoglaltuk a hotelszobákat, és ahogy anyu mondta én Serenaval, Aaronnel és Max-szel osztoztam egy szobán. Serena persze egyből kitalálta, hogy kezdjünk a medencénél, én pedig a fiúkkal együtt semmi jónak nem vagyunk az elrontói. Egyenként mentünk be a fürdőbe átöltözni, majd mentünk is le a medencéhez. Én személy szerint elsőnek egy kicsit napozni akartam, mivel Londonban soha nem süt ennyire a nap, vagy ha mégis akkor is maximum néhány órácskáig, de persze ezt a tervemet Aaron és Max romba döntötték, mikor megfogtak és egy laza mozdulattal a vízbe löktek. - Ezt muszáj volt, igaz? - kérdeztem, mikor feljöttem a víz alól, a fiúk pedig nevetve bólogattak. Majd meglátták Serena-t, aki gondtalanul nevettek velük együtt, de nem sokáig. Mivel a fiúk elindultak felé, mire barátnőm felpattant és futni kezdett. Mikor megunta a kergetőzést, inkább önszántából ugrott egy bombát a medencébe, majd odaúszott hozzám. A fiúk sem vártak tovább, ők is beugrottak hozzánk. - Kakasviadalozzunk! - szólalt meg Serena, mire a fiúk bőszen bólogattak. Maxék egyből lebuktak a víz alá és a nyakukba vettek minket. Kisebb sikítás hagyta el a számat, mikor Max felemelt, majd a hajába kapaszkodva próbáltam egyensúlyozni. - Oké, a következők a szabályok. A fiúk nem csinálhatnak semmit, csak tarthatnak minket. Mi Amyvel pedig bármilyen eszközzel lelökhetjük a másikat. Oké? - Nem veszélyes? - kérdeztem nevetve, miközben még mindig Max haját markoltam. - De, lehet. De ezért vagyunk fiatalok, hogy ilyeneket csináljunk. - szólalt meg Aaron.
- Na, akkor háromra kezdjük. Egy, kettő,HÁROM! - számolt barátnőm, majd egyből nekem is rontott. Időben kacsoltam, így megragadtam a vállát és próbáltam visszataszítani. Még szerencse, hogy Max erősen fogta a lábamat, nehogy leesek. Teljes erőbedobással próbáltam lelökni Serena-t, de erősebbnek bizonyult, mivel elég volt neki második nekifutásra hozzámérnie és már a vízben is voltam. Mikor ismét a felszínen voltam, kapkodtam a levegőt. - Edzened kéne, Hugi! - nevetett fel Aaron, miközben Serena lejött a válláról, majd odaúszott hozzám és megölelt. - Visszavágó? - mosolygott rám barátnőm. - Na, még mit nem! - nevettem fel, majd odaúsztam Maxhez, aki nevetve ölelt át. - Nyugi, ügyes voltál - suttogta a fülembe, mire akaratlanul is elpirultam.
Sikeresen elaludtam apu karjaiban, miközben néztük a filmet, mivel a szobámban ébredtem. Utoljára ilyen 5 évesen volt. Apu azóta mindig felkeltett, hogy menjek fel a szobámba aludni, mert már nem bír el, hogy felcipeljen. Most viszont még is felhozott. Már hiányzott ez a bizonyos teleportálás. Ránéztem az órára és már 8 óra is elmúlt. Fogalmam nincs, hogy kereszt apuék mikorra jönnek, de szerintem már itt vannak, Kikeltem az ágyamból és az első utam Aaronhoz vezetett. Bátyám az ágyán feküdt, miközben zenét hallgatott. - Na, mi van Húgi? - látott meg és egyből felült az ágyán, én pedig leültem mellé. - Semmi. Most keltem - mosolyogtam. - Igen, apu fél óráig panaszkodott, hogy fáj a dereka - nevetett, mire egy párnát kapott az arcába. - Nem vagy vicces. Serena-ék mikor jönnek? - 9-re. - Félsz? - Kicsit. De nem apuéktól. Inkább Andy bácsitól. Nem tudom, hogy mit fog szóléni ahhoz, hogy az egyetlen kislányának barátja van. Remélem nem lesz ideges emiatt. - Keresztapu szeret téged. Szerintem még örülni is fog neki, hogy normális barátja van Serenanak és nem egy drogos vagy valami ilyesmi, szóval nem kell félned. - mosolyogtam rá megnyugtatóan, mire Aaron arcán is lehetett látni egy mosoly félét. Látszott rajta, hogy tényleg fél. Igaz, hogy teljesen feleslegesen, - Legyen igazad. Az biztos, hogy nekem könnyebb dolgom van, mint neked lesz, ha beakarod jelenteni, hogy Harry bácsi és közted van valami. - Ne is mond. Apu ki fog térni a hitéből - mondtam, miközben a földet néztem és az ujjaimmal játszottam. - Nem lesz egy könnyű menet, abban biztos vagyok. - Apu is megfogja érteni. Anyunak sincs semmi baja Harry bácsival. Szerintem apunak sem lesz sokkal több. - Majd kiderül. De nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy simán elmegy a dolog mellett, mint anya. - Na, gyere ide! - húzott magához. - Nem lesz semmi baj. Elmegyünk Marbella-ra, ott szépen átbeszélitek az egészet Harry bácsival, aztán ahogy hazajöttünk elmondjátok apunak. - Nem tudom, hogy lesz, de ez is egy lehetőség. Köszönöm! - nyomtam az arcára egy puszit, majd felálltam mellőle. - Lemegyek, segítek anyunak. Te pedig ne idegeskedj! - Aaron bólintott egyet, majd ki mentem a szobájából. Lementem a konyhába, ahol anyu nem erő befektetéssel készítette a vacsorát. Eleanor, Perrie és Emily is segítettek neki. Ahogy anyu meglátott, egyből be is fogott a munkába, így neki álltam teríteni. Apuék természetesen a TV előtt ültek, egy-egy üveg sör társaságában. Dylan közben apu ölében aludt. Itt is látszik, hogy a fiúknak mennyivel jobb dolguk van, mint nekünk lányoknak. Ahogy végeztem a terítéssel, szóltam Eleanornak, hogy menjen oda apuékhoz, majd én folytatom a húsok sütését. Győzködött, hogy nem kell, meg hogy ő is megtudja csinálni, de én ellenkeztem, hogy inkább pihenjen a Pici miatt. El bólintott és odament Louishoz, aki mosolyogva karolta át. Mikor az utolsó húst is kisütöttem, csengettek. Anyu egyből eldobta a konyharuhát és már ment is ajtót nyitni. Serena-ék mosolyogva jöttek be a nappaliba. Aaron, minden bizonnyal meghallotta a csengő, mivel pont jött le a lépcsőn. Összenéztek Serenaval, de csak egy öleléssel köszöntek egymásnak. Keresztapuék mindenkinek egyesével köszönten, majd mint mindig megjegyezték, hogy milyen sokan vagyunk, és nem tudják elképzelni, hogy tudunk ennyien egy légtérben lakni. Én például máshogy már nem is tudnék lakni. Születésem óta az egész One Directionnal lakom. Ehhez vagyok hozzászokva. - Nem vacsorázhatnánk egyből? Farkas éhes vagyok - szólalt meg keresztapu, és elkezdte a hasát simogatni. - Mintha otthon nem ettél volna, mielőtt eljöttünk - forgatta a szemét keresztanyu, mire mindenki felnevetett. - Akkor menjünk az ebédlőbe! - mondta anyu, mire mindenki beözönlött az említett helységbe. Serena és Aaron szándékosan egymás mellé ültek, én pedig Serena és anyu közé. Mivel a lányok készítettek a vacsorát, így a fiúkat befogtuk, hogy hozzák ki az ételeket. Tény és való, hogy húzták a szájukat, de megcsinálták. Szokásos faviccekkel és sztorizgatásokkal telt a vacsora, aminek főszereplői apu és keresztapu voltak. Ahogy mindenki végzett, anyuval visszavittük a konyhába a mosatlanokat és betettük a mosogatógépbe, mivel senkinek sem volt kedve ennyi mindent elmosni. Amint visszaéertünk, apu egyből a lényegre tért. - Aaron, szóval elmondanád, hogy miért kellett így az egész családot összehoznunk? - ránéztem bátyámra, aki nyelt egyet. Az asztal alatt Serena összekulcsolta ujjaikat és egy biztató mosolyt küldött felé. - Oké. Hát, direkt az egész család előtt akartam ezt elmondani, mivel mindenkinek joga van tudni, és semmi kedvünk nincs mindenkinek elmondani egyenként. - nevetett bele. - Kedvetek? Mi ez a többes szám? - kérdezett rá Eleanor. - Az a helyzet, hogy egy hónapja Serena és én együtt vagyunk - mondta ki a legfontosabb mondatot Aaron. Néma csönd vette át a hatalmat az asztal felett. Körbe néztem. Anyu, apu, keresztapu és keresztanyu arcán hatalmas döbbenet látszott, míg a többiek mosolyogtak. Ránéztem Serena-ékra, akik félve néztek össze, majd rám segélykérően. - Jaj, ne csináljátok már ezt! - néztem anyuékra. - Két 16 éves, normális ember egymásra talált. Ennek örülnötök kéne! - Kislányom, nem arról van szó, hogy nem örülünk, csak nagyon meglepett minket. - szólalt meg apu. - Várjatok! - szólalt meg Andy is. - Te együtt vagy az ÉN lányommal? - nézett rá Aaronra, mire bátyám nem kicsit megijedt. Serena bökte meg, hogy mondjon is valamit. - Igen, Andy bácsi. - mondta, miközben inkább az asztalt nézte. Lehet, hogy az érdekfeszítőbb volt. - Andy, hagyd mér szegényt! Nézz rá a lányodra! El sem engedte, mióta erről beszélünk. Szeretik egymást. Csak rájuk kell nézni! - szólalt meg anyu, miközben mosolyogva nézett Aaronék felé. - Daisie, neked mi a véleményed erről? - kérdezte meg keresztapu feleségét. - Őszinte leszek - kezdte - Nekem nagyon rosszul esett, hogy csak így 1 hónappal később tudtuk meg az egészet, viszont én nagyon örülök nektek! - Miért van az, hogy ha az asszony szól két szót, akkor már nekem is meglágyul a szívem? - tette fel a kérdést, szerintem saját magának keresztapu. - Andy, szereted Daisiet. Ez a magyarázata. Szóval, hallgass rá, és öleld meg a lányodat! - szólalt meg Zayn is, miközben átkarolta Perrie-t. Keresztapu felállt az asztaltól, majd odament Serenához és megölelte, majd Aaront is. Így ment oda hozzájuk keresztanyu, apu és anyu is. Teljesen olyan volt, mintha Aaron azt jelentette volna be, hogy feleségül veszi Serenát. - Oké, nincs ellenvetésem ezzel, viszont! - emelte az egyik ujját Aaron felé Andy. - Ha megmered bántani bármivel is, tudod hogy mi fog történni! - Aaron nylet egy nagyot majd válaszolt is. - Andy bácsi, higgyen nekem! Nem lesz ilyenre példa. - ölelte át Serena derekát Aaron. Mosolyogva néztem végig a történteket, majd belegondoltam abba, hogy ha majd Harryvel akarjuk ezt bejelenteni, esélytelen, hogy ilyen könnyen menjenek a dolgok. Minimum a fél család ki fog térni a hitéből a másik fele pedig üvöltözni fog.
