Hogy kerülhettem ide? ~1/9

Sziasztok.:) Itt is van az új rész.: Remélem tetszeni fog.:) Írjatok komit, és szavazzatok is  a részre, hogy milyen lett.: És, ha még nem iratkozzatok fel, akkor azt is tegyétek meg.:)

Love.: Dzsenniii.♥

Megmagyarázhatatlan okokból nagyon boldog vagyok. Már így keltem fel. Ahogy megszólalt reggel 7-kor az ébresztőm nem azt csináltam, hogy visszanyomta, ahogy szoktam, hanem mosolyogva (!?) felkeltem, és beköltöztem a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam, magamra kaptam a ruhámat, majd kimentem a konyhába. Feltettem egy kávét főni, miközben reggelinek elkezdtem meleg szendvicset gyártani. Míg betettem a sütőbe a szendvicseket, bepakoltam a táskámba azokat, amik ma kelleni fognak. Magyarán edző ruha, dezodor, némi smink, víz. Meg még ez-az, ami a kezembe akadt. Mire végeztem a meleg szendvicsem és a kávém is készen lett, így leültem az asztalhoz, és szépen, nyugodtan megreggeliztem.

Erre is már jó régen volt példa. Reggelente általában mindig csak rohantam… De mivel most időben felkeltem, így mindenre volt időm. Még arra is, hogy evés után szépen, gondosan elmosogassak. Amit általában minding estére hagyok, de most inkább letudtam.

Miután elmosogattam, felkaptam a táskámat, majd elindultam a garázsba. Beültem a kocsimba, kitolattam, majd teljes erőből gázt adtam. Maximumon ment a Hits rádió, és nagyon nem érdekelt, hogy egy rendőr vagy bárki megállít. Most éreztem magamat szabadnak. Biztos, hogy a tegnapi csók kellett ehhez. Azzal éreztem azt, hogy senkié sem vagyok. Csakis a magamé.

Megérkeztem a stúdióhoz, leparkoltam az egyik szabadon állóhelyre. Kiszálltam az autóból, majd hangosan bevágtam magam mögött az ajtót, és megnyomtam a kulcsomon lévő gombot, ami lezárta és beriasztózta a kocsit. Mosolyogva mentem be, majd a portáról elkértem a kulcsomat, és mentem is az öltözőmhöz. Lepakoltam a cuccomat, kivettem az edző cuccomat, majd átöltöztem.

Mivel még volt bőven időm a próba kezdetéig, így felnéztem twittere. Mióta Liammel szakítottunk nagyon ritkán vagyok. Főleg azért, mert Liam nagyon gyakran van fent, és akkor mindig az ő tweetjeit nézném, és valahogy azt nem akarom. De azért sem szeretek mostanában fent lenni, mert elég sok megjegyzést kapok a Liammel való szakításunkról. Nagyon sokan írnak, hogy hiányolnak engem, és a Payzert, és sajnálják az egészet, de nagyon sok olyan is kapok, hogy végre szakítottunk, és Liam végre szingli. Hát, igen… Ők nem tudják, hogy mi megy a háttérben. Ha tisztában lennének ezzel, akkor szerintem nem kapnék ilyeneket… Nem írtam ki semmit sem twitterre, csak megnéztem, hogy mi újság. Zsebre tettem a telefonomat, felkaptam az üveg vizemet, és mentem is a próbaterembe.

Még nem volt bent senki, mivel elég korán is volt. Bekapcsoltam a zenelejátszót, és elkezdtem improvizálva táncolni. Nagyon rég csináltam ezt. Úgy éreztem, hogy ezzel a tánccal minden dühömet ki tudom fejezni. Minden csalódásomat, és minden érzelmemet is. Megjelent előttem az elmúlt másfél hónap eseményei. Liammel való szakításunk, Jamesékkel való kocsmázás, Andyvel a salsa klubban megesett csókunk, majd Josh. Josh és a tegnap este. Nagyon élveztem, de mégis Liamet szeretem. Egy csók nem tudja velem elfeledtetni az elmúlt majdnem két évet. Mivel semmilyen erős érzelem nem köt Joshhoz, így nehéz… Liam, meg… Őt meg még mindig teljes szívemből szeretem.

A zene kezdett egyre gyorsulni, ahogy a mozdulataim is. Mindent kikapcsoltam magamban. Csak is a zenét halottam, és a lépéseimre figyeltem. Az idő múlása sem foglalkoztatott. Csak táncoltam. Semmi mást nem szeretek ennyire, mint ezt. A tánccal mindent kilehet fejezni. Bármi van benned, bármi nyomja a lelkedet, ezzel le lehet vezetni az idegeidet, és még azt is, ha menthetetlenül boldog vagy.

Mikor vége lett a zenének, hangos tapsot ütötte a meg a fülemet. Az ajtó felé néztem, ahol ott állt Josh, George, JJ, Jaymi, James és Ella. Fogalmam nincs, hogy James és Ella mit keresnek itt, hiszen nekik nem is itt van próbájuk. Rájuk mosolyogtam, majd zavaromban nem tudtam mást tenni, odamentem a vizemhez, és inni kezdtem. Igen, mikor egyedül táncolok, és úgy látnak, akkor igenis zavarban vagyok, megmagyarázhatatlan okok miatt.

- Még soha nem láttunk így táncolni. – mondta James, miközben mind a hatan odajöttek hozzám.

- Hát… nagyon rég táncoltam csak úgy. Magamban. Úgy, hogy senki sem néz. És, hát, túl sok minden történt velem az elmúlt másfél hónapban. Ki kellett már valahogyan adnom. És erre a legjobb megoldás a tánc.

- Ja, ezt már sok helyen hallottam. De, mesélj! Mik történtek veled, hogy ilyen táncra kellett kényszerülnöd. Mert mi csak Liamről tudunk. Biztos, hogy van valami más is a háttérben. – JJ. Itt óvatosan Joshra néztem, aki nagyon mosolygott, majd visszakaptam a tekintetemet JJre.

- Annyira nagy, említésre méltó dolog nem történt. Csak így aminek ki kellett jönnie, az ki is jött. De ennyire rossz volt, vagy mi?

- Ne hülyéskedj már! Nagyon jó volt. – mondta Ella, és odajött hozzám megölelni. Visszaöleltem, és átnéztem a vállán, és Joshra néztem, aki az elmúlt néhány percben, amióta bent vannak le nem vette rólam a szemét. Amíg tartott az Ellával tartó ölelésem, végig egymást néztük.

- Dan, nekünk most Ellával mennünk kell próbára, de próbák után nem ülünk be valahová? – nézett körbe James.

- Felőlem mehetünk. Srácok? – mondtam és a többiekhez fordultam.

- Nekünk is jó. – mondta Josh.

- Remek. Akkor próbák után idejövünk Jamesszel, és mehetünk.

- Inkább egy kicsit később, és az öltözőmhöz gyertek. Nekem még át is kell, majd öltözzek meg ezek. – mutattam magamra.

- Oké, akkor majd ott találkozunk. De tényleg mennünk kell! Sziasztok! – azzal Jamesék ki is mentek. 5-en maradtunk bent, míg vártuk a többi táncost. Nem akarom Josh szemébe nézni, mert biztos, hogy elpirultam volna, amit JJ biztos, hogy észrevette volna.

Alig kellett néhány pillanatot várnunk, és megérkezett a többi táncos is, amit én nagy sóhajjal fogadtam. A megkönnyebbüléstől sóhajtottam, mivel nem akartam, hogy tovább maradjon ez a kínos csend. Mivel már mindenki itt volt, így elkezdhettük a próbát.

Szerintem nagyon jól telt az egész próba. Joshsal az egészet végig hülyéskedtük. De komolyan. Igaz, hogy Taylor nem igazán nézte jól szemmel ezt az egészet, de minket most az érdekelt a legkevésbé. Alig tudtunk próbálni, mert nem bírtunk leállni a nevetéssel.

- Na, jól van Danielle! Állj le! Mi komoly próbát szeretnénk! Nem vicces! – próbálta ezt bemesélni nekem Josh, de látszott rajta, hogy nem bírja nevetés nélkül.

- Igen? Elnézést kérek, de szerintem ezt az egészet te kezdted. Én csak folytattam.

- Én kezdtem?

- Igen te.

- Na, megállj! – mondta, majd elindult felém. Fogalmam nem volt arról, hogy mégis mit akar ez csinálni velem, de mikor odaért hozzám minden világos lett. Mint egy krumpliszsákot a vállára dobott, és úgy kezdett el velem futni a próbaterembe. Hallottam, ahogy a többiek, majd megfulladnak a nevetéstől, amin én is nevettem, de közben ütlegeltem Josh hátát.

- Állj már meg! Basszus, Josh! Tegyél már le! – mondtam ezeket, meg társait is. Még futott velem olyan 3-4 kört, mire végre letett. – Köszönöm! – néztem rá gúnyosan, és elkezdtem igazítani a gyűrött ruhámat.

- Ööm… Remélem nem zavartam meg semmi fontosat… - hallottam meg egy ismerős hangot az ajtó felől. Oda kaptam a fejemet, és Carolinet találtam magam előtt. Szigorú pillantásokat kaptam tőle, és tudtam, hogy bajban vagyok.

- Srácok, mit szólnátok egy ebédszünethez? – fordultam a többiekhez, akik csak bólintottak egyet, és mentem is kajálni, én pedig odamentem Carolinehoz.

- Ugye tudod, hogy ezt most meg kell magyaráznod?

- Igen, tudom. Menjünk ki a kávézóhoz, és ott mindent elmondok. – nem mondott semmit, csak elindultunk. Kikértünk egy-egy szendvicset, meg üdítőt, és leültünk a szokásos asztalunkhoz.

- Na, mondjad! Mi volt az-az egész, amikor bementem? – támadott le egyből.

- Hát… Semmi… Vagyis, nem tudom. Tegnap elmentünk Joshsal a plázába, és ott találkoztunk Leonával, és elkezdtünk vele beszélni. Elmondta, hogyha Liam ebbe az egész szakítós dologba nem ment volna bele, akkor vagy őt, vagy az egész bandát kirúgták volna a kiadótól, és ugye ezt senki sem akarja. Aztán mondta, hogy ő sem akarja ezt az egészet, mivel most neki is van egy srác, akivel minden jó lett volna, meg ezek. Aztán Josh és én beültünk egy kávézóba, és csak elkezdtünk mindenféléről beszélni. De tényleg minden szóba jött. Aztán hazakísért, és mikor már elköszöntünk, és indultam volna befelé visszahúzott magához és megcsókolt. De az én hibám is volt, mivel nem tiltakoztam, de nem is akartam, mert igenis jól esett… - meséltem el Carolinenak az egész tegnapi napot.

- Mióta szakítottatok Liammel már két emberrel smároltál. Nagyon jól nyomod, drágám!

- A legjobbat kihagytam az elmúlt hétből…

- Na, mondjad! Ne kímélj!

- Hétfőn, kedden és szerdán lefeküdtem Liammel…

- MI VAN? – csúszott vagy 3 oktávval magasabbra a hangja, aminek következtében a fél kávézó minket nézett. – Mi az, hogy 3szor lefeküdtél Liammel, miután szakítottatok?

- Volt az több is, de az mellékes. Nem tudom, csak kívántuk egymást, meg hiányoztunk egymásnak, meg minden. Most komolyan, szerintem, ha neked is lenne alkalmad egyből lefeküdnél Harryvel megint. – ahogy az utolsó mondatot kimondtam láttam, ahogy Caroline elpirul. – Ó-óóó… Mi történt veled meg Harryvel az elmúlt napokban????

- Öm… Hát a szerda éjszakát együtt töltöttük, és…

- Akkor most megint együtt vagytok? – vágtam közbe, miközben felcsillant a szemem. Szerintem igenis szép pár voltak. Igaz, hogy 15 év korkülönbség, de akkor is. Szerelemben a kor, a tömeg és a magasság nem számít. Liam és köztem is 5 év van az én javamra, szóval…

- Nem. Vagyis nem hiszem. Szerintem megint ez a „kavarunk, mert így jó nekünk” dolog lesz. Semmi több. De majd hozza a sors! De, te! Nagyon figyelj, hogy mit kivel csinálsz. Lehet, hogy te nem fogod ezeket komolyan gondolni, de ki tudja, hogy Josh mit gondol. Oké?

- Oké… - megettük a szendvicseinket, majd visszamentünk a dolgunkra.

*Próba után*

- Na, akkor indulás! – jöttem ki az öltözőmből. Mivel már mindenki ott volt az ajtóm előtt, így el is indultunk. Fele társaság a kocsimmal, a másik fele pedig taxival. Velem jött James, Josh és JJ, a többiek pedig taxival. Direkt nem kezdeményeztem beszélgetést, így csak hallgattam, amit az a három bolond beszélt. Hamar odaértünk a szokásos pubunkhoz.  Néhány perc múlva már Elláék is ideértek, így bementünk, és elfoglaltunk egy boxot.

- Na, akkor megyek is az italokért! – állt fel James, majd magával hívta George-t is, hogy el tudják hozni a piákat. Hamar vissza is értek egy egész tálca alkohollal. De ott volt egy üveg cola is Ellának, mivel szegény még csak 16, így nem akarjuk megrontani. A francokat. Mindig iszik ő is velünk, csak lightosabban.

Ahogy lehúztuk az első, majd a második, utána a harmadik kört teljes képszakadás lett.

****

Ugyanaz a menet, mint mikor Andyvel voltam a Salsa clubba. Fájó fej… Alig tudtam kinyitni a szememet… Újra próbáltam kinyitni a szememet, és megint másodjára jártam sikerrel. Óvatosan felültem, majd körbe néztem a szobában. Nagyon ismerős volt a szoba, ahol találtam magamat, mivel felismertem, hogy nagyon nem az én házamban vagyok. Lassan oldalra fordítottam a fejemet, hogy megnézzem, ki van mellettem. Nem hiszem el… Hogy kerülhettem ide? Hogy kerülhettem Liam házába, és ágyába???

Úgy minden itt van... ~1/8

Sziasztok.:) Na itt van az új rész.:) Remélem kellően hosszú lett, és izgalmas.:D Amint láthatjátok kiegészült a szereplő lista a UnionJ tagjaival, mivel elég gyakran fognak szerepelni.:D Hogyha még nem tettétek meg, akkor iratkozzatok fel.:) Miután elolvastátok a részt, lécci komizzatok, mert kíváncsi vagyok a véleményetekre a részről.:) A rész legvégén szavazni is tudtok, hogy milyen lett, így kérlek titeket, azt is tegyétek meg.:) Jó olvasást.^^
Love.: Dzsenniii.♥

Ma vesszük fel a fiúknak a dalát. Próbálok mindenféle szemkontaktust meg ilyeneket elkerülni Liammel, de valljuk be, elég nehéz. Liam egyfolytában minket néz Daviddel, hogy mit hogyan csinálunk, ami néha már eléggé idegesít.

- Jól van emberek, akkor mindenki induljon meg a színpad felé, hogy felvegyük a számot! Gyerünk-gyerünk! – jött be a próbaterembe Jack, és elkezdett tapsolni meg kiabálni. Úgy tűnik, hogy ez most nem az ő napja. Jó, melyik nap az övé, ha mindig ilyen morcos?

Nagy futtában mindenki elindult a színpadra. Mi Daviddel a tömegnek a közepén mentünk, de persze véletlenszerűen Liam és Niall mögénk kerültek, így direkt egy szót sem szóltam Davidhez. Mivel már a fellépő ruhánkba voltunk, így Liam tekintett szinte égette a testemet. De ez csak nagyobb önbizalmat adott úgy mindenhez.

Megérkeztünk a színpadhoz, mindenki beállt a helyére, majd elindult a már jól ismert One Direction szám, a Live While We Young. A jól betanult koreográfiánkat előadtuk, majd mikor vége lett a számnak, visszamentünk a próbaterembe és érzékeny búcsút vettem a fiúktól. Igen, nagyjából csak én, mivel a táncosok közül csak én ápoltam/ápolok velük jó kapcsolatot. Elsőnek Zaynhez mentem oda.

- Vigyázz magadra, rosszfiú! És Perriere. – öleltem meg a bradfordi bad boyt.

- Néha igazán átjöhetnél. Pez is örülne neki.

- Összeköltöztetek? – váltam el tőle, és döbbenten a szemébe néztem.

- Aham. Úgy egy hónapja.

- Jaj, de jó. Akkor minden rendben vagy, ugye?

- Minden a legnagyobb rendben van. Ennél jobb már nem is lehet semmi. Vagyis de. Ha ti megint összejönnétek Liammel.

- Hát arra még várnod kell egy kicsit.

- Azt tudom… Na, jó legyél! NE csinálj hülyeséget!

- Nem szokásom. – mondtam nevetve, majd Niallhez mentem. – Szia, kajás!

- Dan! Szia! Vigyázz magadra! Attól, hogy most van ez veletek Liammel, attól találkozgathatnánk, nem?

- Dehogynem. Majd hívj, vagy hívlak, és megbeszéljük. Elmegyünk bulizni, vagy csak beülünk valahová.

- Oké. Na, megyek. Vigyázz magadra!

- Próbálok. Na, szia! – következő Louis volt. – Na, mi van répakirály?

- Velem semmi. Élem életemet. Veled minden oké? – ölelt meg ő is szorosan.

- Ahogy vesszük. De kibírom. – elengedett, majd mindent tudóan rám nézett. Tudtam, hogy most elég rendesen fogok kapni egy fejmosást…

- Az a lényeg. De, hallod! Tényleg ne csinálj ostobaságokat. Ne menj el úgy randizni valakivel, hogy azt sem tudod, hogy ki az, csak azért mész vele, hogy Liamet idegesítsd. Hidd el, néhány hónap, és akkor együtt lesztek. Nem kellenek ezek a kis randizgatások.

- Louis, kérlek, ne oktass ki! Oké? Azért mentem el tegnap Daviddel, mert megkért. És nagyon nem randi volt, hanem csak simán beültünk egy kávéra. Nem hiszem, hogy ez akkora tragédia. Vagy mégis?

- Jó, csak nem akarom mindennap Liam kifejezéstelen fejét nézni, miközben tudom jól, hogy szomorú, mert nem tehet semmit sem ez ellen a szituáció ellen. Ne nehezesítsd meg te e helyzetét. Oké?

- Megpróbálom, de nekem is rossz látni, ahogy Leonával mosolyogva megy ide-oda… Nekem is van szívem, meg érzéseim… Nem a legkönnyebb irányítani azokat.

- Elhiszem, de nyugi! Minden rendben lesz!

- Mindenki ezt mondja, és már unom ezt a monoton szöveget. Tudom, hogy azért mondjátok, mert itt akartok lenni mellettem, meg támogatni akartok, de már nagyon unom. Sajnálom, de én nem vagyok képes mindenhez mosolyogva hozzáállni, miközben látom, hogy a szerelmem nem velem van. Sajnálom, hogy ilyen vagyok, de most per pillanat ez van az életemben. Nem tudok ez ellen mit tenni. – csak úgy dőltek belőlem a szavak, de direkt úgy beszéltem, hogy egy kicsit se emeljem fel a hangomat, mivel nem akartam, hogy bárki is meghallja, hogy miről papolok Louisnak.

- Ne fogd fel így! 3 hónap, és…

- 3 hónap, és minden jó lesz megint. Rengetegszer hallottam már ezt, de nagyon nem tudom elhinni. Mi van, ha megint kitalál valamit a menedzsment? Mi van, ha azt mondja, hogy tovább randizgassanak? Mi van, ha ténylegesen össze kell jönniük? Ezekre ti miért nem gondoltok? – próbáltam még mindig halk lenni, de nagyon nehezen ment, mivel kezdtem ideges lenni.

- Mert Liam azt nem hagyná.

- Ezt is hagyta. Kitudja, hogy még mikre lehet rávenni. De inkább hagyjuk most ezt a beszélgetést. Így is már mindenki minket néz. Majd megbeszéljük.

- Jó, de komolyan mondom, hogy ne csinálj magadnak hülyeséget, rendben?

- Jó, nem kell izgulnod.

- Remélem is. Na, szia! – adott egy puszit a homlokomra (?), majd el is ment átadva a helyét Harrynek.

- Minden oké, nagylány? – jött oda, és egyből meg is ölelt.

- Nem. Egyáltalán semmi sincs rendben. Minden szétesik körülöttem. Minden szép és jó volt, amíg Liammel voltam, mert ő segített mindig túllépni a gondokon. De most ő az egyik gond, amin nem tudok továbblépni.

- Értem. Hallottam, hogy mit mondtál Louisnak, szóval most nem jövök azzal a szöveggel, de komolyan minden csak idő kérdése, és jobb lesz. Észre sem fogod venni, ahogy múlik az idő.

- Hát, jó lenne! Na, de menj, mert a végén még itt hagynak.

- Jól van. Vigyázz magadra, és mi mindig itt vagyunk, ne felejtsd!

- Oké-oké. Szia. – intett egyet, majd ki is ment. Körbe néztem a terembe és nem láttam senkit sem. Azt gondoltam, hogy a táncosok nem fognak itt maradni, csak azért, hogy megvárjanak, de legalább azt hittem, hogy Liamtől is elköszönhetek. De nem volt arra képes, hogy ment maradjon. Hát, köszi.

Felkaptam az üveg vizemet, amit behoztam, majd elindultam a UnionJ próbára. Ahogy kiléptem a próbateremből, hangos nevetést halottam meg. Tudtam, hogy ez csak is a mellettem lévő teremből jöhet, ahol persze Joshék próbálnak, vagyis nekem is oda kéne bemennem. Óvatosan benyitottam, majd ahogy a táncosok, és a srácok is megláttak, egyből rám néztek.

- Minden rendben van? – szólalt meg először JJ. Nem hiába, biztos hogy látszik rajtam, hogy nem minden oké velem.

- Igen. – mondtam és bólintottam mellé, hogy magabiztosabbnak látszódjak, de láttam a fiúkon, főleg Joshon, hogy nem győztem meg őket. – Csak most végeztünk az 1D-vel, és elköszöntem tőlük. Azért késtem, bocsi.

- Jó, hogyha megbeszéltük akaratlanul is Danielle magánéletét szerintem kezdjük a próbát! – szólalt meg az egyik táncos lány, Taylor, akivel amióta itt vagyunk, nagyon nem szimpatizálunk, de nagyjából akkor húztam ki nála a gyufát, mikor elkezdtem Liammel randizni, mivel neki is bejött, de Liam nem is foglalkozott szegény lánnyal. Hát, így járt.

Letettem a vizemet, majd beálltam a helyemre, mivel már erre a számra a koreográfia meg van, így csak gyakorolni kell.

Taylornak mindenévben van egy pasi itt az X-Factorba, akire szívesen rámászik. 2010ben Liam volt, 2011ben Marcus, most meg nem meglepő módon Josh. Egész próbán próbált a közelében lenni, vagy tánc közben szemezni vele, de nagyon nem ment neki, mivel Josh egész végig velem foglalkozott, mert érdekelte, hogy mi bajom is lehet. Természetesen ez Taylor a lehető legjobban zavarta, így kaptam néhány szúrós pillantást tőle, de most ez nagyon nem hatott meg. Kisebb gondom is nagyon ennél.

- Danielle, ráérsz próba után? – jött oda hozzám Josh, mikor egy kisebb pihenőt tartottunk.

- Hát…

- Én ráérek. – vágott közbe Taylor. Joshsal értetlenül néztünk rá, majd egymásra, és teljesen egyszerre elkezdtünk nevetni. Taylor értetlenül kapkodta közöttünk a fejét, majd „besértődött” és inkább elment. Na ezen csak jobban kezdtünk nevetni. Komolyan, nem lehetett minket leállítani.

Mikor már olyan 5 perce csak nevettünk, megpróbáltam kinyögni egy mondatot.

- Azt hiszem, hogy ráérek. Miért? – mondtam, miközben a szememet törölgettem, mivel eléggé bekönnyeztem a sok nevetéstől.

- Nem jössz el velem a közeli plázába? Kéne vennem néhány cuccot.

- Nekem oké. Akkor felőlem próba után mehetünk is.

- Jól van. Majd a portánál várlak. – utána folytattuk a próbát. Nem volt annyira nehéz a koreográfia, de Taylor egyfolytában minket nézett Joshsal, hogy mikor teszünk olyan lépést egymás felé, amilyet nem kéne. Nem mondom, de szerintem eléggé szánalmas a csaj. Tavaly szegény Marcust nagyon sajnáltam. Minden pillanatát kifigyelte Taylor. Megnézte, hogy mikor van próbája, mikor csinálja ezt, mikor csinálja azt, és egyfolytában követte. Nem tudom, hogy mi történt, de egyik nap Taylor teljesen depressziósan jött be próbára, és senki sem szólhatott hozzá, mert annak leüvöltötte a fejét. Egyszer nem nézett Marcusra, nem is kommunikáltak, se semmi. Így mindenki kitalálta, hogy történt valami velük. Én még mindig arra tippelek, hogy Marcus elküldte melegebb éghajlatra, de mindenki mást mondott. Olyat is hallottam, hogy összejöttek, de nem akarják nyilvánosságra hozni, így inkább így leplezik. De szerintem az én változatom a legjobb, és az-az igazság is. Vagyis nagy valószínűséggel. De szerintem inkább hagyjuk ezt a témát.

Próba után, ahogy megbeszéltük Joshsal elindultunk a plázába. Ma nem kocsival jöttem, így taxival mentünk, mivel nem kockáztattuk meg a tömegközlekedést, mert annak nem lett volna jó vége.

Joshsal körbe jártuk az egész plázát, mire vett magának két gatyát, 3 pólót, 2 pulóvert és 2 pár cipőt. És még azt mondják, hogy a nők vásárolnak sokat. A francokat. A pasik sokkal, de sokkal többet. Higgyetek nekem. Liamékkel elég gyakran mentem vásárolni, és akkor is elég sok mindent vettek.

- Most, hogy bevásárolnál, beülünk valahová meginni egy kávét, vagy valami? – kérdeztem Josht, mikor végre kikeveredtünk a TOPMAN-ből.

- Ja, aha. Itt van egy kis kávézó a földszinten. Menjünk oda. – én bólintottam, majd el is indultunk lefelé.

Már lent voltunk a földszinten, mikor egy ismerős lányt láttam meg. Nem volt kedvem vele beszélni, de nem lehetek akkor bunkó, hogy oda sem köszönök neki, vagy ilyesmi. Szerintem Josh is észrevette, mert aggódó tekintettel nézett rám. Én magamra erőltettem egy mosolyt, majd kedvesen odaköszöntem.

- Szia, Leona! – ahogy megszólítottam egyből rám emelte tekintetét, majd rám mosolygott.

- Szia, Danielle! Jó látni, hogy te is mással randizgatsz, és nem Liam az egyetlen…

- Liam, csak a szerződés miatt csinálja… És én meg nem randizgatok, csak eljöttem egy barátommal plázába. Már ez is baj?

- Danielle, ne vedd sértésnek, de biztos vagyok benne, hogy holnap címlapon lesztek Joshsal.

- Mégis miért? – szólalt meg Josh.

- Nagyon nagy szám lesz mindenkinek az, hogy Liam exe, és a mostani X-Factor egyik versenyzője kavarnak. Ha igaz, ha nem így fogják lehozni. És nekem is a saját életemmel kéne foglalkoznom, erre jött az, hogy Liammel randizgassak.

- Várj! Te ezt az egészet nem is akarod? – vágtam közbe.

- Nem. Senki sem akarja ezt az egészet, csak a fiúk menedzsmentje. De még mindig nem értem ennek az egésznek a logikáját. De mindegy. Végre minden rendben volt velem és Mattel, erre jött ez a szerződés. Nagyon nem díjaztam azt elhihetitek…

- Akkor miért mentél bele?

- Danielle… Minket mindig fogva tartanak valamivel… Engem azzal fenyegettek meg, hogy kidobnak a kiadótól. Valahogy azt nem akarok… És, sorra rúgnak ki embereket, akik nem teljesítik azt, amit mondanak nekik. – hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, annyira meglepett az, amit most mondott Leona.

- Vagyis, ha Liam ebbe nem ment volna bele, akkor kirúgták volna az egész bandát a kiadótól? – értelmezte a hallottakat Josh.

- Hát, ha nem is az egész bandát, de Liamet biztos.

- Úristen! – csak ennyit tudtam kinyögni. Nagyon meglepett ez az egész… Fogalmam sem volt arról, hogy mi mehetett a háttérben… Csak megkaptam a tényt, hogy szakítanunk kell, de semmi több nem volt.

- Ööm… Leona, szerintem mi most megyünk. Szia! – Josh tökéletesen tudta, hogy mit kell mondania. Biztos látta rajtam, hogy nagyon sokkolt ez az egész dolog. Beültünk a kiskávézóban, majd Josh kért kettőnknek egy-egy tejeskávét.

- Jól vagy? – kérdezte, és a kezét az enyémre simította. Miért csinálja ezt mindenki? De komolyan, tegnap David, most pedig Josh. Tegnap reflexszerűen húztam volna el, de most még eszemben sem volt az, hogy elvegyem onnan. Jól esett Josh közelsége.

- Mondhatni. Csak nem értem, hogy miért nem mondta el, hogy miért kellett csinálni ezt az egészet… Ha elmondta volna, akkor minden sokkal könnyebb lenne… De ezt is mástól kell megtudnom… Ez az, ami nekem nagyon rosszul esik. Legyen velem őszinte, és akkor nem lesz semmi baj. Sokkal rosszabb, ha mástól kell meghallanom az igazságot.

- Biztos, hogy csak neked akart ezzel jót. Nem hiszem, hogy szándékosan hagyta ezt ki. Majd beszéld meg vele ezt. NE dönts meggondolatlanul.

- Köszönöm. Tényleg nagyon köszönöm, hogy itt vagy velem. – mondtam, miközben normálisan megfogtam a kezét, és úgy pihentek azok az asztalon. Rám nézett, elmosolyodott, majd… kihozták a kávénkat… Igen, valahogy én is többet vártam el ettől a pillanattól.

Amíg ittuk a kávénkat minden szóba jött. Mindketten beszéltünk a régebbi életünkről. Ő az X-Factor előttiről, én pedig a Liam előtti életemről… Lehet, hogy hihetetlen, de igen, akkor is volt életem. Még előtte. Igaz, hogy nem teljes, de volt.

- Szerintem, induljunk hazafele. Te se érj vissza az X-Factor házhoz későn, meg én is már fáradt vagyok. – mondtam neki, mikor már mindenféle témát kibeszéltünk.

- Oké, de hazakísérlek.

- Nem szükséges.

- De. Nem hagyom, hogy egyedül menjél haza, ilyenkor.

- Mégis milyenkor? Alig múlt el 7 óra.

- Igen, de már korom sötét van. Na, ne kötözködj, hanem menjünk. – felöltöztünk, Josh megfogta a szatyrait, majd el is indultunk. Fogtunk egy taxit, és elsőnek hozzám mentünk. A cirka 15 perces utat végig nevettük. Mikor megérkeztünk, josh szólt a taxisnak, hogy nem sokára jön vissza, és kiszállt velem, és elkísért az ajtóig.

- Komolyan, nagyon köszönöm ezt a mai napot. Jó volt olyannal lenni, akkor nem olyan rég ismer, de mindet elmondhattam neki.

- Semmiség. Nem kell semmit sem kétszer mondanod nekem, és itt vagyok. – kacsintott rám. A kulcsomat a zárba tettem, amjd el is fordítottam. Kinyitottam az ajtót, és visszanéztem Joshra.

- Akkor holnap találkozunk próbán.

- Igen.

- Jó éjt, Josh!

- Neked is, Danielle! – már mentem volna be, mikor megéreztem a csuklómon egy kezet, ami visszarándít. Egyenesen Josh karjaiba. Mélyen egymás szemeibe nézzünk, majd kisöpör egy hajtincset az arcomból, majd egyre közelít az arca. Nem akartam tiltakozni, és nem is tiltakoztam. Miért nem? Mert tényleg élveztem vele a mai napot, és ezt a csókot is. – Most már tényleg jó éjszakám lesz! – döntötte a homlokát az enyémnek, és mosolygott közben.

- Annak örülök. Elképzelhető, hogy nekem is. – nevettem fel. – De tényleg menjél. Szerintem a taxit egy kicsit ideges már.

- Nem tud érdekelni.

- Szia, Josh!

- Szia, Danielle! – bezártam magam mögött az ajtót, majd érthetetlen okokból mosolyogtam. Ismét őszinte mosoly az arcomon. Egy fiú miatt, akit nem szeretek, mégis csókolóztam vele. De valami van ebben a fiúban…

Nem is volt olyan rossz nap...~1/7

Sziasztok.:) 

Nagyon bocsi a késésért, de valami eszméletlen nagy balhé van itthon, meg a tanulás sem úgy megy, ahogy kéne, szóval nagyon sajnálom... De tovább nem is fecsegek.:D Remélem tetszeni fog a rész.:P Kíváncsi vagyok a véleményetekre, azért lécci írjatok hozzászólást, és szavazzatok, hogy milyen lett.:P Jó olvasást.! ^^

Love.: Dzsenniii.♥

Amióta volt az-az öltözős dolog köztem és Liam között, azóta már kétszer is megtörtént ugyanaz. Vagyis az öltözőben. Holnap fogjuk felvenni a dalukat, utána ismét nem fogom látni agy ideig. Tudtam, hogy csak ennyi ideig fog tartani ez az egész, de akkor is rossz így. Ismét vele akarok lenni. Kézen fogva, mosolyogva sétálni vele az utcákon.

- Min gondolkodtál el ennyire? – ölelt át hátulról Liam, miközben a tükör előtt álltunk és néztem, hogy milyen őszinte mosoly van az arcunkon.

- Holnap vagytok itt utoljára. Utána megint nem látlak egy jó ideig. Nem fogom kibírni.

- Sajnálom. – puszilt bele a nyakamba.

- Mondtam már, hogy ez csak akkor mond, mikor már normális együtt lehetünk mindenki előtt. Így, hogy ezt mondod egyfolytában, semmi értelme nincs ennek az egy szónak. – hajtottam le a fejemet, mert éreztem, hogy könnyek jelennek meg a szememben, és nem akartam, hogy gyengének lásson. Mindig is egy erős nőnek ismert meg. Nem akarom, hogy ez megváltozzon.

- Hidd el, minden olyan lesz, mint régen!

- ÉS mégis mikor? – fordultam meg, és a szemébe néztem. – Mikor lesz vége annak, hogy csak az öltözőmben tudunk csókolózni, és egymáséi lenni? Mikor lesz ennek vége? Mikor foghatom meg a kezedet a nyilvánosság előtt?

- Nem tudom…

- Látod, ez itt a gond. Semmit sem tudunk, ez által semmi sem biztos a jövőt nézve. Liam, szerintem most menj! Majd beszélünk. Valamikor…

- Dan, ne csináld!

- Nem csinálok semmit. Ahogy tudom, nem vagyunk együtt. A médiának is úgy adtad be, hogy miattam szakítottunk, mert nem bírtam a rajongókat. Akkor legyünk hűek ahhoz, hogy szakítottunk. Majd még holnap találkozunk. Szia Liam! – mutattam az ajtó felé, és megint olyan érzésem volt, mint a szakításunk napján, csak most nem csak meg akart csókolni, hanem meg is tette. Nem tudtam ellenkezni, de nem is akartam. Tudtam, hogy egy ideig ezzel az egy csókkal kell beérnem, mert több ilyen nem lesz. Nem lesz több ilyen alkalom, mikor el tudunk bújni a világ elől, hogy együtt legyünk. Ez volt az utolsó. Szenvedélyes csókoltuk egymást, és nem akartuk, hogy vége legyen ennek a csóknak. De, mint mindennek, ennek is vége kellett, hogy érjen. Fájó szívvel, de eltávolodtam és elléptem tőle. Rám nézett, mélyen a szemembe, majd kiment a szobából.

Gyorsan rendbe tettem az arcomat, a hajamat, felkaptam a cuccomat, majd én is kimentem. Ahogy szoktam, most is leadtam a portán a kulcsot, majd megláttam, hogy a kanapékon ott ülnek a srácok. Odamosolyogtam rájuk, mikor valaki megkopogtatta a vállamat. Megfordultam, és Davidet pillantottam meg.

- Szia! – köszönt félénken(?).

- Szia. Mi újság?

- Semmi, csak kérdezni szeretnék valamit.

- Akkor hajrá! – mosolyogtam rá bíztatóan, mivel láttam, hogy szegény alig találja a szavakat.

- Lenne kedved eljönni velem, valamikor moziba, vagy meginni egy kávét? – mondta ki ezt egy szuszra. Egy kicsit ledermedtem, majd hátra néztem, ahol Liamék ültek, és láttam, hogy Liam elég szúrós szemekkel kémlel minket, így mosolyogva visszafordultam Davidhez.

- Persze. – mondtam ki, mire David kifújta az eddig bent tartott levegőt, és rámmosolygot.

- Remek. És neked mikor lenne jó?

- Akár most is beülhetünk valahova, ha neked az jó?

- Nekem tökéletes.

- Oké, akkor felőlem indulhatunk is. – David bólintott, majd az ajtó felé indultunk. – Sziasztok! – köszöntem oda a fiúknak, akik csak intettek egyet, majd Louis tekintetével találkoztam, amiből lesült, hogy nagyon ne, helyesli, amit csinálok. De megmondtam neki, hogy megmutatom Liamnek, hogy mit vesztett. Nem foglalkoztam annyira Louisval, inkább csak mentem. Mivel már David 25 éves, így van kocsija, és az övével mentünk. Ezért, majd vissza kell jönnünk, hogy az enyém ne maradjon itt éjszakaáram, mivel holnap is be kell jönnöm valamivel, és busszal meg semmi kedvem nincs.

Beszálltunk a kocsijába, majd elindultunk az egyik közelebbi Starbuckshoz. Az egész utat végig beszéltük, hogy miért nem beszéltünk az elmúlt években, meg ilyenek, mivel David is már egy ideje, vagyis 2 éve már itt táncol.

Hamar odaértünk a Starbuckshoz. Kikértük a kávénkat, amit természetesen nem engedett, hogy kifizessek, majd le is ültünk az egyik asztalhoz.

- Hogy-hogy elhívtál kávézni?

- Nem tudom. Csak, így tánc közben jóba lettünk, és bocsi, hogy ezt mondom, de megtudtam, hogy szingli is vagy, így gondoltam, hogy nem nagy baj, ha elhívlak valahová.

- Igen, szingli vagyok. Hú, ezt a 3 szót, két éve nem mondtam ki. Tök jó, hogy megint szabad vagyok. – belegondoltam az egészbe. Most komolyan szingli vagyok. 2 rohadt éve voltam együtt egy fiúvak (akit nem mellékesen imádtam/imádok), de most annak a kapcsolatnak vége. Egy időre biztos.

- De már egy ideje szakítottatok, nem?

- De, csak, így hangosan, valakinek nem mondtam ki. Vagy, ha mondtam is, akkor még magam sem hittem el. De most érzem igazán, hogy szabad vagyok.

- Azért mert most más fiúval vagy?

- Lehet, sőt biztos, hogy azért. Ha ő is randizgat más lánnyal, akkor én miért ne?

- Pontosan. Most már független nő vagy. Azt csinálsz, amit akarsz. Nem fog ott állni mögötted, hogy terelgessen.

- David, köszönöm!

- Mit?

- Ha te nem vagy, akkor most is hazamentem volna, bekapcsoltam volna a tv-t, ahol Liamet láttam volna, megint kivettem volna egy doboz fagyit, és meg is ettem volna. De te elhívtál, így legalább nem döglök otthon.

- Ja. Nagyon szívesen. Ilyen téren bármikor számíthatsz rám. – nézett mélyen a szemembe, majd az asztalon lévő kezemre tette az övét. Reflexszerűen húztam volna el, de eszembe jutott, mikor az étterembe láttam Leonával, így inkább otthagytam és vártam, hogy megtegye a következő lépést. – Még mindig szereted, igaz? – nézett rám őszintén.

- Igen… - suttogtam. – De honnan tudtad?

- Láttam az arcodon, ahogy odatettem a kezemet, hogy megrándul. Harcolj érte! Egy 2 éves kapcsolatot nem lehet ilyen könnyen elengedni.

- Jaj, David… Neked fogalmad nincs, hogy mi is történik velünk.

- Akkor mond el. Talán akkor megértem.

- Hát, jó. Liamék még az X-Factor alatt aláírtak egy szerződés, ami szerint, ha egy több mint másfél éves kapcsolatban vannak, és hamarosan kijön egy albumuk, akkor szakítani kell a lánnyal. Ha nem is örökre, legalább 4-5 hónapra. De ebben az időben, kavarnia kell egy másik híres lánnyal is. Hát, nagyjából ennyi.

- Ennek aztán nagyon sok értelme van.

- Csak jobban felkapja őket a média, így több emberhez jut el ez az egész, ezért híresebbek lesznek, több rajongójuk lesz, ergo többen vesznek cd-t.

- És képesek ezért szétrombolni egy ilyen kapcsolatot? Nem azért, de semmi szívük nincs ezeknek?

- Hát, látod. Ha Eleanorék nem lettek volna nekem, akkor nem tudom, hogy most hol tartanék. Lehet, hogy próbákra sem járnék be, hanem csak otthon ülnék…

- … és csokis fagyit ennél. Kitaláltam?

- Maximálisan. – nevettem fel. Ezután csak beszéltünk, és beszéltünk, és beszéltünk. De mindenről. Nem is vettük észre, hogy mennyire telik az idő. Csak akkor eszméltünk fel, mikor odajött hozzánk az egyik pincér, hogy 10 óra elmúlt, és be szeretnének zárni. Daviddel nevetve felálltunk, majd kimentünk a kocsijához, és visszamentünk az X-Factor stúdióhoz.

- Köszönöm ezt a felejthetetlen délutánt és estét. Nagyon jól éreztem magamat. – mondtam, mikor már ott voltunk, és kiszálltunk a kocsiból.

- Ugyan. Semmiség. Ha szükséged van még ilyen napokra, akkor szólj nyugodtan, én itt vagyok!

- Tényleg nagyon köszönöm! – mentem oda hozzá, és szorosan megöleltem. Jó néhány percig csak ott álltunk, és öleltük egymást. Nem is volt másra szükségünk. Sem neki, sem pedig nekem.

- Jól van. Szerintem menjünk, mert a végén még egy újságíró erre jár, és holnap címlapon leszünk. – váltam el tőle nagy nehezen. Igen, nehezen mivel most ő volt az én támaszom, és ezzel az egy öleléssel többet adott nekem, mint bárki ezer meg ezer szóval.

- Oké! De, vigyázz magadra kislány! Holnap találkozunk! Szia! – adott egy puszit a homlokomra, majd beszállt a kocsijába és elhajtott. Utána intettem, majd a saját kocsim felé vettem az irányt. Sötét volt, de hál’ Istennek a lámpák világítottam, így legalább láttam is valamit. Na, igen… Valamit. Vagyis inkább valakit. A kocsim mellett. Komolyan mondom, egy kicsit meg is ijedtem, de ahogy közelebb mentem teljes alakban láttam az emberkét.

- Liam, mit keresel te még itt ilyenkor a kocsimnál? – kérdeztem köszönés nélkül, és odaléptem a kocsihoz, ahol ő is állt, de nem nézett rám.

- Téged. Nem egyértelmű? – fordult felém, és a szemei szinte égette az arcomat. Hatalmas dühöt láttam a szemében, de nem értette, hogy mégis miért? Ja, azért mert Daviddel voltam? Előfordul…

- De miért? Világosan megmondtam, hogy…

- Szeretlek! – szakított félbe.

- Tudod, hogy én is téged, de ez most számít a lehető legkevesebbet. Ameddig ennem az egésznek nem lesz vége, szerintem kerülnünk kéne egymást.

- Azért, hogy ezzel a David gyerekkel lógj? Láttam a megható búcsúzkodást… - kezdte el a felháborodás menetét.

- Ha egy csók elcsattant volna, akkor azt mondom, hogy oké, de csak megölelt basszus. Az miért olyan nagy tragédia?

- Meg elvitt randizni.

- Te meg Leonát.

- De az szerződésben van!

- Leszarom a szerződést! Leszarom, hogy rossz neked látni, ahogy Daviddel ölelkezem. Mindent leszarok addig, amíg nem úgy jössz oda hozzám, hogy megint együtt lehetünk. Addig ne keress engem! Ne osonj be az öltözőmbe! Ne kezd el csókolgatni! De legfőképpen ne mond azt, hogy szeretsz, miközben semmit sem csinálhatunk ezzel a ténnyel! – adtam ki magamból mindent, ami bennem volt. Szinte üvöltöztem vele. De muszáj volt már ennek kijönnie. Ha nem üvöltözök vele, akkor otthon sírtam volna. Valahogy ez most jobban esett.

- Akkor addig semmi? 3hónapig semmi?

- Semmi. Holnap találkozunk, és annyi. Többet addig nem. Oké? – mondtam már higgadtabban.

- Rendben. Akkor te addig Daviddel fogsz kavarni?

- Csak barátok vagyunk. Nem volt semmi, csak elmentünk az itteni Starbucksba beszélgetni. Aztán elrepült az idő, és az egyik pincérsrác zavart ki minket, hogy zárni szeretne.

- Értem. Akkor, szia! – indult el felé, de megszólaltam.

- VÁRJ!

- Igen? – fordult vissza.

- Neked akkor csak Leonával kell kavarnod? Senki más sincs?

- Nincs más, csak ő. De vele sem lesz semmi. Max. néha elmegyünk kajálni, meg ilyenek. De semmi komolyabb nem lesz.

- Értem. Akkor, most már tényleg, szia! –adtam egy puszit az arcára, majd beültem a kocsimba. Valamin nagyon mosolygott, és nem akartam bunkó lenni, így ismét hozzászóltam. – Hazavigyelek? – néztem ki az ablakon. Még szélesebb lett a mosoly az arcán, bevágódott mellém, majd haza szállítottam.

Így összevetve, nem mondhatom azt, hogy ez volt életem legrosszabb napja. De mégsem fog bekerülni a TOP10-ba, az biztos.

A próbán ~1/6

Sziasztok.:) Itt is van az új rész.:) Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a komikat.:) Nagyon jól esnek ezek, higgyétek el.:) Nem tudom, hogy mikor lesz új rész, de próbálok nagyon sietni.:) Ha elolvastátok a részt, várom a véleményeteket hozzászólásban, és alul tustok szavazni, hogy milyen lett a rész.:) És, ha még nem iratkozzatok fel, akkor oldalt azt is megtehetitek.:) Jó olvasást.^^
Love.: Dzsenniii.♥

*Hétfő*

Tegnap a srácokkal hatalmasat ünnepeltünk, mivel mindannyian simán bejutottak a következő showba. De azért Kye-t sajnáltuk… Nagyon tehetséges fiú… Nem neki kellett volna hazamennie, de már mindegy.

Hétfő van. Ami egyet jelent. Próba. A One Directionnel. Liammel szombat este óta nem is beszéltünk, de ezen nem is lepődtem meg, mivel eddig sem beszéltünk. Akkor is csak véletlen találkoztunk.

Épp a másik 7 táncossal melegítettünk be, mikor megjelent a producer, és utána jöttek a fiúk is. Mindenki egyből felállt, vagy kiegyenesedett, és a fiúkat nézte, akárcsak én. Mindenkire rámosolyogtam, majd egy kicsit több időt töltött a szemem Liamnél. Egyszerűen fogva tartotta a szemeimet. A szívem vadul kalimpált. Megint azt éreztem, mint 2 évvel ezelőtt. Ő énekel, én táncolok, és úgy csinálunk, mintha nem is ismernénk egymást. Vagyis ezt a látszatott kell mutatnunk.

- Na, akkor bemutatom nektek a One Directiont, aki még nem ismerné – itt feltűnően rám nézett – és bemutatnám nektek a koreográfusotokat, Alicet. – jött be egy magas kreol bőrű, barna hajú lány. Alig lehetett tőlem idősebb, sőt… Szerintem még fiatalabb is volt.

- Várjunk! Miért is kell nekünk koreográfus? Rohadtul nem vagyunk kezdők, ahhoz, hogy ne magunk csináljuk meg egy koreográfiát egy számra. – léptem előre, és kinyilvánítottam a véleményemet, aminek – ahogy láttam – a fiúk kifejezetten örültek, mert csak mosolyogtak.

- Danielle, tudom, hogy te egyedül is meg tudnád csinálni az egész shownak a táncát, de most ez nem annak minősül. Paul akarta, meg a menedzsmentje a fiúknak…

- Komolyan, a menedzsmentetek, most utál, engem vagy mi van? – néztem a fiúkra.

- Ne minket kérdezz. Nekünk sem mondanak miért-eket, csak mondják, és pont. Nem tudok ellene mit tenni. – tájékoztatott Zayn.

- Jó. Ezt majd később megbeszélitek, de most lehetőleg próbáljunk. Engem azért fizetnek. – kezdett el fontoskodni Alice. Megforgattam a szememet, majd odaálltam ahová mondta.

Elég jól sikerült végül a közös munka. Ja, nem. Nem Aliceszel. Hanem a srácokkal. Alice kitalált egy koreográfiát, azt megtaníttatta velünk, aztán ment is a dolgára. Vagyis, ha nem táncolnánk már egy jó ideje, akkor még mindig itt üvöltözne velünk, hogy rosszul táncolunk, és stb. Ez meg nagyon nem kell nekünk.

Amúgy magával a tánccal semmi gond nincs. Mindenkinek van egy párja, vagyis a táncosoknak, és úgy táncikálunk hátul. Igaz, tett bele néhány olyan mozdulatot, amit nem szívesen csináltam volna meg, HA Liammel még együtt lennénk. De mivel nem vagyunk, így bátran csináltam. Utána meg élveztem Liam fejét nézni a tükörből. Van egy olyan érzésem, hogy neki annyira nem tetszik, hogy ilyen táncot csinált nekünk Alice, és hogy az egyik legjobb táncossal vagyok párba, aki nem mellékesen nem is ronda. Ja, és a neve David. 2 éve táncol itt az X-Factorban, szóval a fiúkat még ismerte, úgymond. Nem kommunikáltunk soha, olyan sokat, de ma tánc közben meg volt köztünk az összhang, aminek nagyon örültem. Liam már kevésbe. Egyfolytában nevettünk, és jól éreztük magunkat. Amiben szerintem semmi rossz sincsen.

- Akkor most Alice már holnap sem jön vissza? Csak próbálunk és kész? – tettem fel a kérdést, mikor 10 perc pihenőt tartottunk, vagyis mindenki a földön feküdt. Véletlenszerűen Liam mellém került, és észrevétlenül kezdtünk el játszani egymás kezével. (értsd: simogattuk egymás kezét)

- Nem jön már be többet. Mindennap egy órát vagy többet kell próbálnunk és annyi. – Harry.

- Semmi felügyelet. Ugye tudjátok, hogy akkor itt gondok lesznek?

- Ne félj emiatt! Biztos elleszünk! – mosolygott rám Liam, mire csak nevetve megráztam a fejemet.

- Oké, akkor kezdjünk neki a próbának! Még egy óra, utána mehetünk haza! – úgy döntöttem, hogy felveszem a főnök szerepét, és felálltam a helyemről, majd a drámai hatás kedvéért még tapsoltam is kettőt, hogy ideje lenne felkelni. Mindenki nevetve kelt fel, és így folytattuk a próbát.

Egész próba alatt magamon éreztem Liam tekintetét, ami nagyobb önbizalmat adott, miközben egy kicsit erotikusabb mozdulatokat kellett csinálnom Daviddel. Jó volt húzni az agyát. Jó megmutatni neki, hogy mit is veszített el. Ha nem is örökre, legalább egy kis időre elvesztett engem. Az egy dolog, hogy szeret. Én is őt, de mint látszik, az most ide rohadtul kevés.

- Jól van! Szerintem bőven elég volt ennyi próba, nem? – szólalt meg először Liam, mikor leállt a zene. Tudtam, hogy az nem tetszik neki, ahogy Daviddel táncolok, de az most annyira nem érdekelt.

- Szerintem még nem. Még van bőven fél óránk. Ebben az időben még 5-ször simán lenyomhatjuk. Valahogy azért jöttünk, hogy próbáljunk, nem? – húztam direkt a húrt. Annyira jó őt piszkálni. Szúrós szemekkel nézett rám, amit én csak egy mosollyal fogadtam.

*Fél órával később*

- Jól van, most tényleg elég volt! Vége a próbának! Majd holnap folytatjuk! – mondtam, mire mindenkinek láttam a megkönnyebbülést az arcán. Mindenki elvonult a saját öltözőjébe. Ez a jó az X-Factornak. Minden táncosnak külön öltözője van. Bementem az öltözőbe, egyből lekaptam a pólómat. Annyi hátránya volt ennek az öltözőnek, hogy nincs fürdője, így csak otthon tudok lefürdeni. Éppen a ruháimat vettem elő a szekrényből, mikor megéreztem két kezet a fedetlen derekamon, majd „valaki” elkezdte csókolgatni a vállamat, és a nyakamat.

- Ne csináld! – szóltam rá, de egy cseppet sem akartam, hogy abba hagyja.

- Mégis miért ne? Tudom, hogy te is élvezed.

- Bármikor benyithatnak.

- Ezt könnyen megoldhatjuk. – mondta, majd odament az ajtómhoz, és kulcsra bezárta. Visszajött hozzám, majd egyből megtámadta az ajkaimat. Nem voltam ellene, mivel már én is erre vágtyam egy jó ideje. Egyszerűen hiányzott, úgy ahogy van. Elkezdett tolni a fésülködő asztalomhoz, majd egy laza mozdulattal fel is ültetett rá. Befurakodott a két lában közé, majd ajkai ismét a nyakamat találta meg. Fogai közé vette e legérzékenyebb bőrrészemet, és erőteljesen szívni kezdte. Tisztában voltam vele, hogy elég nagy folt lesz ott, de nagyon nem érdekel, mivel vele voltam, és ő teszi ezt velem. Miután végzett a nyakammal, ismét a számra nyomta az övéit, így alkalmam nyílt arra, hogy kezem felfedező utat tegyen meg. Egyből a pólója alá nyúltam be, és ott kezdtem el simogatni, mikor hallottam, hogy belemorog a számba, amin csak mosolyogtam. Levettem róla a pólót, majd megcsodáltam kigyúrt felsőtestét, amit mindig is imádtam. Szép lassan minden ruhadarab lekerült rólunk, és minden megtörtént, amire már mindketten vágytunk egy ideje.

****

- Nagyon hiányzol! – mondtam neki, miközben öltöztünk.

- Te is nekem! De nem tehetek semmit… Még 3 hónapig nem lehetünk együtt, és már elegem van. Nem bírom nélküled, Főleg az után, hogy így kell táncolnod azzal a gyerekkel.

- Davidnek hívják. És öröm volt nézni a fejedet, miközben táncoltam.

- Jó, neked lehet, hogy vicces volt, de én nagyon nem éreztem annak.

- Nyugi van! – mentem oda hozzá, és átöleltem a nyakát. – Tudod, hogy téged szeretlek! – adtam egy puszit a szájára.

- Én is csak tégedet szeretlek! – most ő csókolt meg, de sokkal jobban elhúzódott, mint hittem volna.

- DANIELLE! ITT VAGY? – hallottuk meg Harry hangját az ajtó mások oldalánál.

- Basszus! – tátogtunk szinte egyszerre Liammel.

- Igen! Itt vagyok! Baj van, vagy mi van? – kérdeztem vissza, miközben Liam kezét fogtam, és körbe néztem, hogy mégis hova tudna elbújni.

- Ha kinyitod az ajtót, akkor el is mondanám.

- De… de… csak fehérnemű van rajtam. Mond így!

- Akkor meg főleg engedj be! – nem láttam az arcát, de biztos, hogy mosolygott. Liam megszorította a kezemet, éreztem, hogy ideges lett egy kicsit. Nyomtam a szájára egy puszit, majd felkaptam gyorsan a pólómat, és a nadrágomat, és kinyitottam az ajtót, míg mutattam neki, hogy bújjon be a szekrény mögé. – A fenébe! Azt hittem, hogy tényleg fehérneműben vagy!

- Abban is voltam, csak gyorsan felöltöztem. Mondjad, mi történt?

- Nem tudod, hol van Liam? Sehol sem találjuk…

- Persze, Harry. Pont én fogom tudni…

- Itt vagyok. – jelent meg mögöttem Liam, és azt hittem, hogy leütöm ott helyben.

- Igen, Danielle. Pont te tudtad, hogy hol van Liam. – vigyorgott rám Styles.

- Na, jól van! Menjetek, mert nekem még dolgom van! Majd holnap úgyis jöttök. Sziasztok! – toltam kifelé Liamet, majd adtam Harrynek két puszit, majd Liamnek is, de ő nem bírta ki, hogy ne tapizza le a seggemet. Hát, igen… Úgy tűnik, amíg nem lehetünk együtt nyilvánosan, ilyenekre fog sor kerülni, mint a mai esett.

Hiányzik... ~1/5

Sziasztok.! Na itt is van az új rész.:) Remélem tetszeni fog, mivel elég hosszú is lett.:D Lécci, ha elolvastátok, írjátok le a véleményeteket, hogy milyen lett, és szavazzatok is.:) És ha még nem vagytok feliratkozva, akkor azt is tegyétek meg.:) Jó olvasást.! ^^
Love.: Dzsenniii.♥

Miután mondhatni megbarátkoztam azzal a ténnyel, hogy srácoknak kell, hogy legyek a háttértáncosa, foglalkozhattam a ma esti fellépéssel. Három produkcióban táncolok, így annyira nem vészes. És mivel holnap, ugyanúgy van show, így ma nem megyünk bulizni. Majd holnap. Főleg, ha James és a UnionJ-s srácok továbbjutnak. Meg Ella. Velük lettem nagyon jóba. Minden adást megünneplünk az egyik kisebb kocsmában. Soha nem visszük túlzásba az alkoholt, csak beülük és beszélgetünk.

Ma az élő adás után idejön Perrie, és elmegyünk valahová vacsorázni. Rájöttem, hogy így szingliként, sokkal több időm van a barátaimra, ami nagyon jó. Szerintem, ha még együtt lennénk Liammel, akkor Jamesékkel sem lettem volna ilyen jóba. Mióta kimondtuk, hogy „szünetet tartunk” a média előtt, azóta nem is beszéltünk egymással. Majd hétfőn lesz muszáj beszélnünk egymással. Magam sem tudom, hogy milyen lesz.

*Élő show után*

- Nagyon ügyesek voltatok! – mentem oda Elláékhoz, és megöleltem őket egyesével.

- Te sem voltál rossz. – mosolygott Josh.

- Jó, de én annyira nem számítok. Biztos, hogy tovább juttok. Bízok bennetek.

- Köszi. Akkor a holnap még áll? – JJ.

- Persze. De nekem mennem kell, mert Perrie szerintem már itt van, és nektek is kezdődik az Xtra Factor. – adtam mindenkinek egy puszit, felkaptam a táskámat, és mentem is ki a stúdió elé, ahol már Perrie várt.

- Sziiaaa! – köszöntem neki mosolyogva, amit viszonzott, majd erőteljesen megöleltem.

- Nagyon ügyes voltál! Zaynnel végig téged néztünk. – mondta, mikor elengedtük egymást, és a kocsim felé vettük az irányt, mivel Perrie taxival jött, és majd nekem kell hazavinnem.

- Nem a versenyzőket kéne inkább nézni? – kérdeztem nevetve, miközben beültünk a kocsiba.

- De, csak őket nem ismerjük. Téged pedig igen. Na, érted.

- Értem. Zayn jól van?

- Aham. Ezerrel dolgoznak. Mindenhová hívják őket fellépni, meg minden…

- De titeket is nem?

- Dehogynem. Mi is nagyon hajtunk.

- Liamről tudsz valamit? – muszáj volt ezt a kérdést is feltennem. Egyszerűen érdekel, hogy mi van vele. Hiányzik, hogy vele legyek. Nem tehetek erről.

- Dan.. Ezt inkább hagyjuk. Hétfőn úgyis látod. És nem haragban váltatok el, így biztos, hogy meg tudod kérdezni minden probléma nélkül.

- Nem tudom, hogy szeretnék-e vele beszélni. Lehet, hogy annyi lesz, hogy bemegyek, megtanulom a táncot, eltáncolom, és rohanok is el onnan. Így is nem tudom, hogy miért pont engem szemelt ki magának a producer, miközben tudja, hogy most gázban vagyunk Liammel…

- Egyszer úgyis találkoznotok kellett volna. Így legalább fel tudsz rá készülni.

- Nem tudom… Valahogy nem akarom, hogy sor kerüljön erre a találkozóra. És lassan december van… ami a 2 éves évfordulónkat is jelenti egyben… Ha nem lenne az X-Factor, akkor szerintem egész decemberre elutaznék valahová, ahol senki sem találna meg.

- Párizsba?

- Honnan tudtad, hogy odamentem volna?

- Imádod Párizst. Hova máshova mennél?

- Jó, igaz. – az út hátralévő részét is végigbeszéltük, míg meg nem érkeztünk az étteremhez. Leparkoltam az étterem parkolójába, majd bementünk. Egyből odajött hozzánk az „ajtónálló”, és az asztalunkhoz vezetett. Megkaptuk az étlapjainkat, majd ismét egy olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, aminek nem kellett volna, de egyszerűen érdekel, hogy mi van vele.

- Nem tudod, hogy kivel kell kavarnia? – Perrie letette az étlapját, majd rám nézett. Egyből tudtam, hogy Liamre gondolok. Vett egy mély levegőt, majd belekezdett.

- Danielle… Tudom, hogy kivel fog, vagy már kavar, de az neki nem számít. Te is tudod, hogy nem önszántából szakított veled. Ha megjelenik a lemezük, és eltelik 2-3 hónap ismét együtt lehettek. Ha mi is Zaynnel ennyi időt kibírunk egymás mellett, akkor nekünk is kell majd egy ilyen szünetet tartanunk, amihez természetesen semmi életkedve nincs az embernek. Sokaknak ti voltatok, sőt lehet, hogy még most is az álompár, és hidd el, ha ismét együtt lesztek, sokkal kevesebb sértést fogsz kapni. Minden rendben lesz veletek.

- De hiányzik. Nagyon… - akaratlanul is elkezdtem sírni… Sírni?? Szerintem már egyből a zokogásnál tartottam. Amióta elkezdődött az X-Factor, és jóba lettem a versenyzőkkel meg a többiekkel voltam, azóta nem sírtam. Most minden kijött rajtam. De tényleg minden.

- Jajj, kicsim! Nyugodj meg! – állt fel Perrie a helyéről, és odajött hozzám és megölelt. – Komolyan, minden rendben lesz. Nem kell sok idő. Néhány hónap múlva meg csak nevetni fogtok az egészen. Ez egész biztos.

- Semmi sem biztos az életben, ezt te is tudod. – szipogtam. Amióta rákérdeztem ténylegesen, hogy szakítottunk, azóta azon a véleményen vagyok, hogy fogalmam nincs, hogy mikor ölelhetem, vagy csókolhatom meg még egyszer. Pedig azóta a nap óta másra sem vágyom, mint arra, hogy ismét azt tudjam valakinek mondani, hogy „Igen, ő az ÉN barátom!”

- Nyugodj meg! Nem sokára úgyis megint a tiéd lesz. – mosolygott rám, miközben visszaült a helyére.

- De annyira megváltozott. Vagyis, amiket láttam képeket. Levágatta a haját, és tetkót csináltatott. Belőle nem néztem volna ki a tetkót. De tetszik. Meg a haja is. Igaz, nekem az eddigi összes haja nagyon tetszett, de mindegy. – nevettem fel.

- Sikerült választani a hölgyeknek? - jött oda egy fiatal pincérsrác.

- Igen, köszi. – mosolyogtam rá, majd leadtuk a rendelést. Bort is akartunk inni, vagy valami szeszeset, de mivel én vezetek, így inkább elvetettük az ötletet. Miközben készült a vacsoránk, Perrie mesélt, hogy milyen jól megvannak Zaynnel. Zayn úgy viselkedik vele, mint egy hercegnővel. És Perrie ezt meg is érdemli. Nagyon szereti Zaynt, és Zayn is Perriet. Nagyon összeillenek, és ezt nem csak én mondom.

A pincér pont kihozta a kajánkat, mikor tényleg véletlenszerűen az ajtóra pillantottam. De lehet, hogy rossz döntés volt. Liamet láttam meg az ajtóban, ahogy épp egy lányról segít levenni a kabátot. A lánynak hosszú göndör haja volt, akárcsak nekem, csak neki világosabb volt. Jobban megnéztem a csajt, és hirtelen felismerés ötlőt belém. Ez Leona Lewis.

- Perrie? – szóltam oda barátnőmnek.

- Hmm? – nézett rám teli szájjal, mivel ő már elkezdte lakmározni a vacsoránkat.

- Liamnek Leona Lewisszal kell randiznia? – ahogy feltettem a kérdést, szegény Perrie félre nyelt, mivel pont akkor akarta lenyelni a sült csirkéjét. Hangosan elkezdett köhögni, mire én odanyújtottam neki egy pohár vizet, amit gyorsan meg is ivott. Liamre néztem, de ő hál’ Istennek semmit nem hallott Perrie köhögéséből. Nem úgy, mint a körülöttünk ülök. Ők elég érdekes fejet vágtak, miközben minket néztek.

- Honnan vetted ezt? – kérdezte barátnőm, mikor végre már nem akart megfulladni. Jó, nem mintha eddig megakart volna, de értitek…

- Talán onnan, hogy ebben a pillanatban jöttek be az étterem ajtaján, és együtt vonultak el, az egyik asztalhoz. Csak innen feltételezem.

- B*** meg, Liam, hogy nem tudtad más étterembe hozni…

- Miért nem mondtad el, hogy vele lesz?

- Úgyis megtudtad volna… Nem akartam én megmondani, mert nem hiszem, hogy ez rám tartozik. Ha Liam nem mondta el, akkor nekem sem kell.

- Bocsánat, hogy zavarok, de ugye te vagy Danielle? – jött oda hozzánk egy kislány, aki alig lehetett 6 éves.

- Igen, én vagyok. Miért? – mosolyogtam rá.

- Csinálhatnánk egy fotót? Tudom, hogy Liam volt barátnője vagy, és én nagyon szeretlek téged. – mosolygott még mindig a kislány. Egy aprót bólintottam, majd ami a kezében volt fényképező, azt odaadta Perrienek, én pedig az ölembe ültettem a kislányt, majd a kamerába mosolyogtunk. Miután kész lett a kép, Perriehez is odament, és most én készítettem a képet. Adtunk a kislánynak egy-egy puszit, majd visszament a anyukájához.

- Még mindig nagyon értesz a gyerekekhez. – hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül, aminek régen mindig örültem, de most nem. Mégis egy hatalmasat dobbant a szívem, és éreztem, hogy nem fogom kibírni sírás nélkül, de muszáj volt erősnek mutatnom magamat. Megfordultam, majd Liam mosolygó arcával találtam szembe magamat.

- Neked nem randid van? – kérdeztem ridegen.

- De. De szerintem nem hal bele, ha 2 percig egyedül van.

- Miért jöttél ide?

- Srácok, én elmegyek mosdóba, ti meg csak beszéljetek. – mondta Perrie, majd gyorsan le is lépett.

- Mond meg, hogy miért jöttél ide? Leonát miért hagytad ott?

- Azt mondtam neki, hogy mosdóba megyek. És ismétlem, nem hal bele, ha 2 percet egyedül van. És azért jöttem, mert megláttam, ahogy a kislánnyal fényképezkedsz.

- Miért, már az is baj, ha valaki idejön, és közös képet akar velem, én meg igent mondok?

- Ne érts már félre mindent! Csak aranyos kép lett.

- Ezért hagytad ott Leonát, hogy ezt közöld velem, hogy aranyos kép lett. Hát,a kkor köszönöm, de mehetsz is vissza.

- Danielle, kérlek, ne legyél ilyen!

- Milyen? Nem vagyok semmilyen. Csak olyan, mint egy dobott csaj, aki még mindig szereti a volt barátját.

- A volt barátja is szereti még őt, de nem lehetnek együtt.

- Istenem, nem a Rómeó és Júliában vagyunk, könyörgöm!

- Miért ne? Szívesen elszöknék veled Olaszországba.

- De a vége nagyon nem happy end. És nem hiszem, hogy holtan akarod végezni ilyen fiatalon. Vagy mégis?

- Ha veled lehetek, akkor azt is bevállalom.

- Liam, kérlek! Ne csináld ezt!

- Mégis mit?

- Tartogasd ezt a romantikus szöveget Leonának. Vagy nekem, ha ne talántán ismét együtt leszünk.

- Miért? Ismét együtt leszünk?

- Minden kiderül időben szerintem. Most menj vissza Leonához. Szerintem már aggódik.

- Veled akarok lenni.

- Most nem az van, amit mi akarunk. Ezt te is tudod. Majd idővel minden olyan lesz, mint régen.

- Szeretlek.

- Én is.

- Ígérem, hogy hamar vége lesz ennek az egésznek, és ismét együtt lehetünk.

- Remélem, Liam. Remélem. – mivel ez az étterem London egyik legfelkapottabb étterme, így körülötte mindig van egy-két paparazzi. Ezért, se egy ölelést, se egy puszit, és legfőképpen se egy csókot sem váltottunk. Hiányzik. Nagyon. De, ha hihetek neki, akkor még ő is szeret engem, ami valljuk be… Megkönnyíti a helyzetemet…

X-Factor ~1/4

Sziasztok.:) Nagyon sajnálom, hogy csak most hoztam a részt, de nagyon sok dolgom van.:// És ez a rész sem lett a legjobb, ezért is nagyon bocsi...:// De azért remélem, hogy tetszeni fog. Jó olvasást.! ^^ Komizzatok, és szavazzatok.:) 
Love.: Dzsenniii.♥

Ahogy kinyitottam a szememet, vissza is csuktam, mivel túl erős volt nekem a fény. Érzetem, hogy lüktet a fejem a fájdalomtól. Megpróbálkoztam ismét kinyitni a szememet, de most már óvatosabban, így sikerrel is jártam. Lassan felültem az ágyamba, majd körbe néztem a szobámba. A nadrágom és a pólóm szerte széthevert. Benéztem a takaróm alá, és megnyugodtam, mikor láttam, hogy a fehérneműim rajtam vannak. Kimásztam az ágyból, magamra kaptam a köntösömet, majd kimentem a konyhába. Nem vágytam semmi másra, csak egy jó erős kávéra. Az legalább észhez térít. Valamennyire.

Körülbelül, annyi van meg a tegnap estéből, hogy Andyvel elmentünk egy Salsa-clubba, ahol elkezdtünk iszogatni, meg beszélgetni és táncolni, utána meg csókolóztunk. És, hogy utána mi történt? Ezt nagyon jó lenne tudni. Egyáltalán, hogy kerültem haza? És hol van Andy?

Az utóbbi kérdésre a választ könnyebben megtudhatjuk, mivel feltalálták a telefont, így felhívom. ( Logikám, az mesteri.:D)

- Igen? – szól bele 3 csöngés után, álmos hangom. Tényleg, meg sem néztem, hogy mennyi az idő. Biztos, hogy felkeltettem. Most már nem érdekes.

- Andy! Hol vagy?

- Danielle?

- Igen. De hol vagy, mondjad már!

- A vendégszobádban.

- Hol?

- Nyiss be a vendégszobádba, és ott fogok aludni az ágyon. – mondtam, majd kinyomta. Úgy tettem, ahogy mondta, így a vendégszoba felé vettem az irányt. Lassan és csendesen kinyitottam az ajtót, majd bementem. Nem ért nagy meglepetés, mikor megláttam Andyt az ágyon, ahogy hason fekve „aludt”. A takaró a háta közepéig sem ért fel, de így legalább láttam az izmos hátát. Sohasem tartottam Andyt rossz pasinak, de ott volt bennem, hogy mégis csak Liam legjobb haverja, így nem lehet semmi vele és velem, és annyira nem is kelti fel az érdeklődésemet, csak annyira, hogy jó pasi. De semmi egyéb.

- Na, megnyugodtál, hogy itt vagyok? – kérdezte úgy, hogy fel sem emelte a fejét.

- Azért annyira nem volt fontos.

- Aha. Hallottam a hangodat. Na, de mi van? Miért kerestél? – végre megfordult, és felült normálisan az ágyra, úgyhogy teljes belátást kaptam a felsőtestére.

- Ööömmm… csak azt, hogy… öömm…. – dadogtam össze-vissza. Egy normális mondtatott nem voltam képes összetenni.

- Igen?

- Öm… hogy volt valami az éjszaka? – CSODA! Ki tudtam mondani ezt a mondatott.

- Semmi olyan. Liam meg is ölne. Csak a clubba voltunk el. De semmi több.

- Arra még emlékszem, hogy iszogatunk, aztán csókolózunk. Utána mi volt?

- Semmi. Én józanabb voltam, mint te, ezért hívtam egy taxit, hazahoztalak, de kérted, hogy maradjak én is. Többet akartál a kelleténél, ezért bebújtam melléd, amíg elaludtál, aztán átjöttem ide aludni. De nem volt semmi egyéb, nem kell félned.

- De, hogy került le rólam ruha?

- Te vetted le, amikor bementünk a szobába. Azt mondtad, hogy így kényelmesebb aludnod. Én nem szóltam bele, mivel úgysem akartam ott aludni.

- Nagyon köszönöm.

- Ugyan. Semmiség.

- Nagyon sajnálom. Nagyon rég ittam ennyit, hogy ne emlékezzek másnap arra, hogy mit csináltam. Amióta Liammel együtt voltam, annyira durván nem buliztam. De szerintem jobb is. Ő mindig ott volt velem, és vigyázott rám. És tegnap meg ezt te tetted meg. Nagyon köszönöm.

- Nem kell sajnálnod semmit. Így alakult. És mindig itt leszek veled, nyugi. – miután ezeket a dolgokat megbeszéltük, megreggeliztünk, majd Andy elment, mert Liammel találkozik. Hát, igen… Túl sok a közös barátunk…

Miután Andy elment, gyorsan elmentem fürdeni, majd felkaptam az edzés cuccomat, és mentem is az X-Factor stúdióba, mivel szombat van, így ma adás is van.

Amikor megérkezett a taxim a stúdióhoz, pont akkor érkezett meg Caroline is. Egyből odamentem hozzá, így együtt mentünk be. Bent már ment a nagy sürgés-forgás, és mivel a táncosok még nem kellenek, és Caroline sincs semmi dolga, így leültünk a stúdió kávézójában.

- Na, mesélj! Hol voltál tegnap Andyvel?

- Elvitt egy salsa clubba, de nem volt semmi. Iszogattunk, és nagy részegségemre meg lekaptam szegény srácot. De nagyon aranyos volt, és direkt nem ment tovább. mondta, hogy Liam meg is ölte volna.

- Ezzel nálam is jó pontot szerzett Andy. Nem hittem, hogy ennyire figyelmes. Azt hittem, hogy ha van alkalma, akkor simán lefektet egy lányt. De akkor nem.

- Hát nem. És nagyon csodálom is ezért. Veled van valami?

- Tegnap Harry felhívott, hogy jó lenne találkozni…

- És???

- Mi és?

- Mit mondtál neki?

- Azt, hogy találkozhatunk, de akkor azon a titkos helyen, ahová régen is jártunk. Ott soha nem buktunk le az újság írok elől.

- Akkor megint kavarni fogtok?

- Nem tudom, hogy mi lesz ebből. De James is egyre közelebb kezd hozzám kerülni. Fogalmam nincs, hogy mit csináljak.

- Majd adni fogja a helyzet magát. De ameddig tart a verseny addig ne kezd ki Jamesszel. Oké?

- Persze, ez alap.

- Jól van. – miután megittuk a kávénkat, és mentem próbára, Caroline meg fogalmam nincs, hogy megmondjam az őszintét.

*Próba után*

- Fiúk-lányok! Figyeljetek egy kicsit! – jött be az egyik producer, Jack. – Jövő hét csütörtökön jönnek a One Directionos fiúk felvenni az anyagukat. Kellene 4 fiú, és 4 lány táncos. Kérek önként jelentkezőket! – direkt hátul lapultam. Semmi kedvem nem volt ehhez. Vagyis csak Liamhez nem volt sok kedvem. A fiúknál hamar megvolt a 4, de a lányoknál csak 3 lány tette fel a kezét. – Oké, akkor kell még egy lány. Danielle! Te leszel az!

- Mi???? De mégis miért?

- Mert te ismered őket, és jól is kijössz velük. Nincs kommentár. Hétfőn kezditek a próbákat, és csütörtökön felveszitek az anyagot. Érthető? – mindenki bólintott egyet, majd Jack ki is ment. Remek. Akkor velük fogok táncolni. Nincs is jobb dolog, mondhatom…