Otthon, édes otthon. ~ 2/9

Már Londonban vagyunk, és éppen a taxiban ülünk, és megyünk hazafelé. Anyu ténylegesen csak egy napot maradt, majd ment tovább Madridba. Mindennap beszéltünk telefonon, ahogy apuval is. Telefonon és skype-on keresztül igen higgadtnak tűnt apu, szóval nem tudom, hogy mi fog várni rám, ahogy hazaérünk. Harry egyfolytában azt mondogatja, hogy nem kell félnem, apu biztos, hogy nem lesz ideges. Próbálok hinni neki, de ilyen estben ez elég nehéz.

A taxi leparkolt a ház előtt, kifizettük, majd Harry mondta, hogy menjek be nyugodtan, a csomagokat, majd Ő elrendezi. Kulccsal kinyitottam a bejárati ajtót, majd egyenesen a nappaliba mentem, mivel hangok szűrődtek ki onnan. Amint megláttam, hogy kik vannak itt egyből felsikítottam.

- KERESZTAPA! – indultam meg felé, és egyből a nyakába ugrottam.

- Mi van picúr, csak nem hiányoztam? – kérdezte mosolyogva, miközben felemelt és pörgött velem néhányszor.

- Nem, nem hiányoztál, csak a vicc kedvéért rohantam így hozzád.

- Jól van, akkor. – tett le mosolyogva. Remélem nem hitte, hogy ennyivel megúszhatja. Ahogy megfordult, hogy visszaüljön, egyből a hátára pattantam. – Amy, nem vagy már 6 éves, hogy ilyet játszunk. Andy bácsi már öreg ehhez.

- És nem csak ehhez vagy öreg. – jött ki a konyhából keresztanyu, vagyis Daisie.

- KERESZTANYU! – gyorsan leugrottam keresztapu hátáról, és keresztanyuhoz futottam. Szorosan megölelgettem, miközben felnevetett, hogy neki is mennyire tudok örülni.

- Örülök, hogy ilyen jó kedved van. – ölelt vissza.

- Nagyon megható, hogy ennyire szeretitek egymást, de kb. még 3 bőrönd van a kocsiban, és ezt a kettőt is alig bírtam behozni. – jelent meg az ajtóban Harry.

- De Amy, nem csak egy bőröndöt pakoltunk össze neked? – kérdezte Eleanor, aki a kanapén ült Louis mellett, aki pedig egyfolytában simogatta Eleanor pocakját.

- De igen, csak… - kezdtem bele, mire Harry beleszólt.

- Csak 3 napot annak szenteltünk, hogy Párizs összes butikját bejárjuk, és vásároljon, így kellett venni, még bőröndöket. – mondta pufogva, mire ledobta a bőröndöket, és visszament a taxihoz. Keresztapa és apu mentek utána, hogy tényleg ne egyedül kelljen szegénynek pakolni, amíg én nyugodtan leültem a kanapéra Eleanor mellé.

- És fogadjunk, hogy nekem nem hoztál semmit. – foglalt helyett mellettem Niall.

- Ezt ki mondta? – néztem rá mosolyogva. – Mindenkinek hoztunk ajándékot.

- Szegény Harry… - sóhajtott fel Louis.

- Most miért? Nem neki kellett hallgatni, hogy minden öt percben siránkozik.

- Lehet, de te meg felvásároltad egész Párizst.

- Az már más téma. – nevettem fel. – Amúgy anya hol van? – néztem körbe, mivel anyut nem is láttam még, mióta itt vagyunk.

- A konyhában. – Daisie. Felálltam a kanapéról és egyből a konyhába vettem az irányt. Anya a konyhai ablakon nézett kifelé, miközben nagyokat kortyolt a bögréjéből. Több mint valószínű, hogy tea volt benne, mivel ilyenkor mindig azt iszik.

- Szia, anya! - köszöntem halkan, mire egyből rám kapta a tekintetét, és elmosolyodott. Letette a pultra a bögréjét, és egyből odajött hozzám, és szorosan magához szorított.

- Szia, Amy! - köszönt ő is, miközben egy puszit nyomott a fejemre. - Apádat elintéztem. Nincs kiakadva a tetkó és a percing miatt. - mosolygott rám biztatóan.

- Akkor ez azt jelenti, hogy mondjam el neki Harryt?

- Nem. Vagyis igen, csak ne most. Oké?

- Rendben. - mosolyogtam rá.

- Nem akarom megzavarni ezt a családi pillanatot, de azt hittem, hogy a legjobb barátnődet is észre fogod venni, hogy itt dekkol, már vagy 1 órája. - hallottam meg egy női hangot a konyha másik részéből. Odakaptam a fejemet, és megláttam Serenát. Serena Samuels. Keresztapuék lánya. És egyben az én legjobb barátnőm. Egy idős velem, vagyis Ő néhány hónap múlva lesz 16, szóval fiatalabb. 

- SERENA! - üvöltöttem, majd egyből barátnőmhöz rohantam és szorosan megöleltem.

- Oké, tudom, hogy szeretsz, és örülsz nekem, de meg fogsz fojtani. 

- Most ez érdekel a legkevésbé... Majdnem egy hónapja nem láttalak, mert valaki a családjával Ibizán nyaral...
- Jól van, na... De ne tudd meg, hogy milyen pasik voltak ott. - kezdett el áradozni.
- Oké, lányok! Ti osszatok meg egymással MINDENT, ami az elmúlt egy hónapban történt, én addig kimegyek a többiekhez. - mondta anya, és jól kihangsúlyozta a "minden" szót, vagyis azt akarja, h Serenának elmondjam, hogy mi volt/van Harryvel.
- Anyukád nagyon furcsa ma. Nem tudod, hogy mi baja lehet? - kérdezte egyből Serena, ahogy anyu kiment.
- Nem tudom. Lehet azért, mert Harryvel együtt vagyok. - vontam vállat.
- MIVAN? TE EGYÜTT VAGY ....? - nem hagytam neki, hogy befejezze a mondatát, hanem a kezemet a szájára tapasztottam.
- Igen, de ezt senki sem tudja, csak anya, és most már te. Szeretnénk, ha ez egy ideig még így is maradna.
- És anyukád hagyja ezt?
- Hát... Látta rajtunk, hogy szeretjük egymást meg minden. Engem is meglepett. Azt mondta, hogy egy kicsit később mondjuk el apunak, mert most biztos, hogy alapból ideges a tetoválás és a percing miatt.
- Van tetkód? A pc-t látom, de muti a tetkót. - csillant fel barátnőm szeme, mire hátat fordítottam neki, elsöpörtem a hajamat, így megcsodálhatta a lapockámon lévő tetoválást. - Ez rohadt jó lett. - áradozott barátnőm, miközben leültünk a bárszékekre.
- Most te mesélj. Milyen volt Ibiza? Pasi volt?
- Ne tudd meg, hogy még mennyi. És mind milyen jól nézett ki. Vissza akarok menni. - nyavalygott.
- És megint itt hagyni engem egy hónapra? Te teljesen megbolondultál?
- Dehogyis. Jönnél velem.
- Persze. Anyuék el is engednének minket kettesbe...
- És ha jönne velünk Harry? Legalább ti is együtt tudtok lenni, meg én is tudok magamnak szerezni valami pasit.
- Anyu nem hiszem, hogy értékelné. Nem akarom még jobban húzni a dolgokat. Apunak is minél előbb el szeretném mondani, mert ha nem, akkor csak nagyobb botrány lenne belőle, amit nagyon nem akarok.
- Hát... veled egy korú gyereket is választhattál volna.
- Igen... Akkor most nem lenne ennyire gáz a helyzet.
- De hogy jött ez az egész?
- A szülinapomon kezdődött minden. Vele mentem el bulizni. Sokat ittunk, felmentünk hozzá, lefeküdtünk, aztán másnap reggel mondta, hogy lehetne ez többször. Aztán elmentünk Párizsba, ahol benyögte, hogy szeret. Aktus közben. Akkor egy kicsit kiakadtam, mivel megbeszéltük a legelején, hogy semmi érzelem nem lesz. De utána megbeszéltünk mindent, és összejöttünk. Ennyi.
- Hát jó. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Egészségetekre. És... te szereted?
- Azt hiszem.
- Az "azt hiszem" nem válasz.
- Jól van. Igen, szeretem, most jobb?
- Sokkal. - vágott elégedett fejet.
- Kit szeretsz? - jelent meg mosolyogva Harry, mire Serena hangosan felnevetett. - Tudja? - mutatott barátnőmre.
- Serena előtt nincs titkom, szóval igen. - mosolyogtam.
- Akkor... - mondta, majd odajött hozzám, és hosszú csókot nyomott a számra, miközben kezeit derekamra vezette.
- Emberek, legyen bennetek tisztelet, hogy egy kiskorú és nem mellékesen szingli lány is itt van.
- Szereznünk kell neki egy pasit. - motyogom halkan Harrynek.
- Megoldjuk. - mosolyog, majd még egy puszit nyom a számra. - De amúgy azért jöttem be, mert Daisie kérte, hogy gyertek ki.
- Akkor indulááás. - pattant fel a székről Serena és egyből rohant a nappaliba, és a hangok alapján apja ölébe vágta magát. Igen, jó szokása. Én még odafordultam Harryhez, és egy lágy csókot nyomtam szájára, amit elég ügyesen meghosszabbított.
- Bárki bejöhet. - mosolyogtam bele csókunkba.
- Igen... Akkor menjünk. - szontyolodott el, majd elindultunk mi is a nappaliba. Mosolyogva ültem le Eleanor mellé, majd jöttek a kérdések, hogy milyen volt Párizs, mivel nem akarták még 60x végig hallgatni Andy sztoriját Ibizán, amikor rendelt egy sört és helyette almalevet kapott, mivel elég részeg volt. Így Harryvel belekezdtünk a mesélésekbe és mutattuk, hogy milyen képek készültek.

- Igen, az összesen én vagyok, mivel Harry nem akarta, hogy képek készüljenek róla... - meséltem, miközben a fényképezőgép kézről-kézre járt. Nevetve meséltük el a sztorikat, főleg azt, amikor Harry az Eiffel-toronynál elesett. Szimplán sétálgattunk, és egyszer csak azt látom, hogy a földön ül. Ezen a történeten mindenki jót nevetett, de még én is, miközben meséltem.
******
Keresztapuék ma itt alszanak, így Serenával pizsipartyt csinálunk. De csak mi ketten. Nálunk ez hagyomány, hogy amikor ő itt alszik, vagy én náluk, akkor nem alszunk éjszaka, hanem mindenféle dologról beszélgetünk.

Már pizsamában ültünk az ágyamon, miközben a laptopomról tettünk be jobbnál jobb zenéket, mikor SMS-em érkezett.

" 11kor várlak a fent fürdőben.;) xx H.♥"

- Na, ki írt.? - kérdezősködött egyből Ser.
- Harry. 11kor vár a fenti fürdőben.
- Tök izgalmas. Csak titokban találkozhattok, meg minden.
- Igen... Csak le ne bukjunk.
- Dehogy buktok. Anyuék már alszanak. Mindenki alszik már. Öregek ezek már ahhoz, hogy ilyen sokáig fent maradjanak.
- Jogos... - ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő digitális órámra, ami 10:35-öt mutatott. 25perc múlva ott kell lennem. - Szerinted átöltözzek?
- Te beteg vagy. - nevetett fel barátnőm.
- De most komolyan.
- Szívem, Harry annak örülne a legjobban, ha meztelenül mennél. ÉS NE MERD EZT MEGTENNI! - teszi hozzá komolyan. Az a baj, hogy ez a lány nagyon tudja, hogy mi jár a fejembe.
- Sminket se tegyek fel? - kérdeztem aggódva.
- Amelia... Neked Harry teljesen elvette az eszedet. Így menj, ahogy vagy. Jó, hogy nem kisestélyit akarsz felvenni azért, mert a budin találkoztok...
- Jól van...
- Inkább mutasd, hogy miket vettél Párizsban. - csillant fel barátnőm szeme. Odamentem a bőröndjeimhez, amiket Harry felhozott, és kipakoltam annak egész tartalmát. Serena csak nyál csorgatva figyelte a ruhákat.
- Jól van, melyik kell? - sóhajtottam fel.
- Túlságosan ismersz. - nevetett fel.
- Na?
- Azt a cipőőőőőt. - nyavalygott, miközben rámutatott az egyik magassarkú cipőmre.
- Vigyed...
- IMÁDLAK! - üvöltött fel.
- Csöndbe már. Amúgy nincs mit. - mosolyogtam rá, majd el is tette a cipőt. Tovább nézegettük a cuccokat, majd mire ismét ránéztem az órár, már 11:02-öt mutatott.
- Basszus... - pattantam fel az ágyra, és gyorsan magamra húztam a mamuszomat.
- Mi van?
- Már elmúlt 11. Majd jövök. - dobtam neki egy puszit, majd halkan kiosontam a szobából. Lábujjhegyen lépkedtem egészen a fürdőszobáig. Amint benyitottam teljes sötétség volt.
- Harry! Itt vagy? - suttogtam. - Harry? - néma csend. Kezdtem félni, csak azt nem tudom, hogy miért. Kezemmel már keresni kezdtem a villanykapcsolót, mikor hirtelen két kar ölelte át a derekamat. Megcsapott jellegzetes illata. Mosolyogva fordultam vele szembe. Igaz, hogy nem láthatta, de mindegy. Egy csókot nyomtam a szájára, miközben az egyik kezemet a vállára a másikat pedig a hajába vezettem fel. - Értesz ám a meglepetésekhez. Nem félsz, hogy valakire ilyenkor jön rá a cifra fosás, vagy valami?
- Az majd megy a másikba. - mondta, miközben a nyakamat kezdte el csókolgatni, és kulcsra zárta az ajtót.
- Komolyan itt a fürdőben? - nevettem fel halkan.
- Nyugi, a fürdőt nem fogjuk felavatni. Még.
- Jó tudni. - mondtam, miközben ismét megcsókolt, majd a fenekem alá nyúlt, és feltett a mosdóra.
Olyan mohón csókolt, mint még soha. De mégis lágyan. Soha nem tudtam elképzelni, hogy egy férfi, hogy tud egyszerre gyengéden és vadan csókolni, de most, hogy megtapasztaltam... Leírhatatlan érzés. - Miért írtad, hogy jöjjek? - kérdeztem két csók között.
- Veled akartam lenni. Nehéz volt kibírni ezt a napot anélkül, hogy ne lettél volna egész végig mellettem.
- Ki kell bírnod, nagyfiú. Egy ideig még ez lesz....
- Tudom... - mondta, miközben lehajtotta a fejét. Felemeltem az állánál fogva, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Megoldjuk, oké?
- De apád...
- Majd megbékél. Szeretlek.
- Én is téged.

Serena Samuels

Hála neked és Aaronnak. ~ 2/8

Amikor felébredtem, láttam, hogy Harry is alszik. Óvatosan kibújtam ölelő karjai közül, majd kimentem a szobából, olyan halkan, ahogy csak tudtam. Egyből anyu szobája felé vettem az irányt. Muszáj vele beszélnem négyszemközt erről az egészről.

Odaértem az ajtajához, majd óvatosan bekopogtam. Alig telt el néhány másodperc anyu már mosolyogva nyitotta ki az ajtót. Nem tűnt meglepettnek, biztos számított az érkezésemre. Kijjebb nyitotta az ajtót, hogy betudjak menni a szobába. Leültem az ágyra, majd anyu mellém ült.

- Tudtad, hogy jönni fogok, igaz? – néztem anyára.

- Nem tudtam, csak éreztem. – mosolygott rám.

- Sajnálom. – öleltem meg.

- Jajj, Kicsim! – kezdte el simogatni a hátamat. – Nem kell sajnálnod. Látszik rajtad, hogy szereted Harryt. Alig voltam veletek 10percet egy légtérben, de ahogy néztek egymásra, az mindent elárul.

- Apuval ti valaha szakítottatok?

- Ez hogy jön ide?

- Csak eszembe jutott. Na?

- Jaj… Hát… Mi apáddal kétszer szakítottunk. Először 3hónapra, utána együtt voltunk 5hónapot, másodjára pedig 4hónapot, és azóta együtt vagyunk.

- És neked voltak közben más fiúk az életedben?

- Nem, Kicsim. Nekem nem volt más kapcsolatom.

- Akkor apunak volt?

- Igen. Apádnak volt.

- Mesélsz róla?

- Már úgyis a múlt, szóval miért ne.

*2013. augusztus 20. Danielle szemszöge*

Végre visszaértem Amszterdamból. Ebben az évben már másodjára voltam ott, és nagyon szeretem azt a helyet, de mégis, ma inkább otthon akarok lenni egy doboz fagyi társaságában. Liammel már több mint 3 hónapja nem vagyunk együtt. És most nem a menedzsment miatt. A távolság miatt. Csak Liam azt nem tudja, hogy én 3hónapos terhes vagyok.

Ma van a This Is Us premierje, ahová én is hivatalos vagyok, de nincs semmi kedvem, mosolyogni a kamerákba, miközben legszívesebben elsírnám magamat. Semmi kedvem nézni Sophia elégedett arcát, ahogy magához öleli Liamet, és gúnyosan mosolyog rám, hogy el tudta tőlem venni. Tudom jól, hogy kifakadnék ott mindenki előtt, hogy terhes vagyok. Senki sem tudja, hogy állapotos vagyok, csak a szüleim, a bátyám és a nővérem, meg persze Liam (Lunniss), mivel neki mindent elmondok. Most is alig engedte, hogy elmenjek Amsterdamba táncolni. De megmondtam neki, hogy amikor az 5. hónapban leszek, akkor leállok a tánccal. Addig nem.

Ahogy megérkezem a londoni házamhoz, lezárom a kocsit, és a bőröndjeimmel megyek az ajtóhoz. Még a kulcsaimat sem tudom kivenni, mivel elkezd csörögni a telefonom. Kedvetlenül veszem ki a táskából, és látom, hogy Eleanor hív.

- Szia, El! Miújság? – szóltam bele.

- Danielle! Könyörgöm! Gyere ide a premierre! Én nem bírom ezt a Sophiat.

- Miért vagy vele akkor? – kérdeztem, miközben sikeresen megtaláltam a kulcsomat, és ki tudtam nyitni az ajtót, így be is tudtam menni.

- Mert Liam azt mondta, hogy maradjak mellette, nehogy bármi baja is legyen… Legszívesebben a sok Payzer rajongó közé dobnám, hogy szétszaggassák…

- Ez gonosz volt. – sóhajtottam fel, miközben leültem a kanapéra. – Amúgy, hogy tudtál felhívni, ha vele kell lenned?

- Félre jöttem Louisval, így ide nem jött a drágaság…

- De Louis bírja Sophia-t. Akkor miért viseli el, hogy így beszélj róla?

- Nem annyira érdekli. Liam látszólag boldog, és Louisnak csak ez számit.

- Ja, mert mellettem nem volt az, igaz?

- Ezt egy szóval sem mondtam.

- Te nem, de Louis néhányszor igen… Mindegy. Bocsi El, de nem akarok menni. Semmi kedvem se Liamhez, se Louishoz, se Liam tesóihoz, se a szüleihez és főleg nincs kedvem Sophiahoz. Sajnálom.

- Megértem…

- Passzold le Perrienek vagy valami.

- Nem tudom… Perrie és Zayn fotózkodnak, mivel Zayn megkérte Pezza kezét.

- Tényleg. Tegnap Perrie fel is hívott. Akkor nem tudom… Valahogy csak ki fogod bírni.

- Hát én is remélem. Holnap ne menjek át?

- Nem. Holnap Liammel vagy.

- MIVAN?

- Nem a Payne-nel.

- Ja, okés. Akkor majd valamikor még hívlak. Jó legyél. Szia.

- Szia, El! – ahogy letettük a telefont, egyből a konyhába mentem a fagyimért. Éppen hogy visszaértem a nappaliba, kapcsoltam volna be a TV-t, de a telefonom megint csörögni kezdett. Ezúttal Andy hívott.

- Szia, Andy! Nem, nem fogok elmenni a premierre…

- MI AZ, HOGY TERHES VAGY ÉS ERRŐL SENKI SEM TUD??????

- Mi? – a kanál kiesett a kezemből, annyira meglepődtem. – Ho-honnan veszed ezt a hülyeséget? – próbáltam semleges hangon beszélni, de nagyon remegett a hangom.

- Drága jó barátod Liam most hívott fel.

- De-de… A fenébe…

- Mióta tudod?

- Ajj… alig egy hónapja…

- De hiszen Amsterdamban voltál. És táncoltál!

- Igen. És?

- Nem szeretnél jobban vigyázni magadra?

- Amikor az 5. hónapban leszek, akkor már nem fogok táncolni.

- És Payne-nek mikor szándékozol elmondani?

- Daisie ott van melletted?

- Ez hogy jön ide?

- VÁLASZOLJ!

- Igen, miért?

- Akkor ezt nem most fogjuk megbeszélni…

- Miért nem?

- Mert szerintem mindent hall, és egyből menni fog majd Sophiahoz, hogy elmondjon mindent…

- Nem… Daisie nem szereti a nővérét. Főleg mióta együtt van Liammel, szóval ettől nem kell félned.

- Jól van… Nem szándékoztam elmondani Liamnek. Ő most boldog a barátnőjével. Nem akarok belerondítani ebbe az egész kapcsolatba…

- Te hülye vagy…

- Andy, kivel beszélsz? – hallottam meg egy férfi hangot a háttérből. Ő az.

- Senkivel haver. – hallottam Andy válaszát.

- Kösz, Andy, hogy egy senki vagyok. – szóltam bele hangosan, hátha Liam is meghallja.

- Danielle-lel beszélsz? – MEGHALLOTTA!

- Igen, tesó, de nyomos okom van rá!

- Add oda! – Liam. – Danielle! Miért nem vagy itt?

- Liam… Szerintem nem hiányzom onnan senkinek sem.

- De. Nekem igen.

- Liam. Barátnőd van…

- Vagyis, Eleanornak és Andynek nagyon hiányzol innen. – ahogy ezt kimondta lesütöttem a szememet.

- El-lel már beszéltem. Kibírja. Add vissza Andyt, hogy vele is tudjak normálisan beszélni.

- Oké. – csak ennyit mondott.

- Minden rendben van? – hallottam Andy hangját.

- Persze. – szipogtam. – Most leteszem. Majd beszélünk. Szia. – nem vártam meg, hogy válaszoljon egyből kinyomtam a telefont. Lefeküdtem a kanapémra, a fagyit letettem a kisasztalra, és elkezdtem sírni. Majd szép lassan álomba sírtam magamat.

/Másnap/

A csengő éles hangjára keltem fel. Felültem a kanapén, majd rájöttem, hogy piszkosan, és a tegnapi ruhámban aludtam el. Gyorsan felfogtam egy copfba a hajamat, majd kinyitottam az ajtót. Andy és Liam álltak ott. Megdöbbenve néztem a két fiúra. Andyre néztem, akinek a tekintetébe félelmet ismertem fel, majd Liamre pillantottak, akinek a szemeiből izzott a düh.

- Öm, jó reggelt. – mosolyogtam.

- Dan, Egy óra múlt. – mosolygott rám Andy.

- Ja, akkor mindegy. Mi járatban?

- Bemehetnénk? – szólalt meg Liam.

- Öm, persze. – mondtam, majd kinyitottam az ajtót, és bejöttek, majd leültek a nappaliba.

- Hogy-hogy itt vagytok?

- Tényleg nem akartad elmondani, hogy terhes vagy? – támadott le Liam.

- Úristen, Liam... Én, terhes? Te hülye vagy… - próbáltam laza lenni, és azt hiszem sikerült is.

- Andy elmondott mindent, majd felhívtam Liamet, aztán anyukádat. – nézett mélyen a szemembe, mire nagyot nyeltem. – És… Látszik a pocakod. – mosolyodott el halványan.

- Jól van… Igen, terhes vagyok. De neked ott van Sophia, szóval hagyjuk ezt a témát.

- Szerinted képes lennék Sophie-val lenni, miközben te a gyerekemet várod?

- Gyerekeidet… - suttogtam.

- Mi van? – nézett rám kikerekedett szemekkel.

- Ikreket várok.

- Úristen… - csak ennyit mondott, majd felállt a kanapéról, és fel-alá kezdett el járkálni a szobában.

- Emiatt nem kell szakítanod Sophia-val…

- Mi az, hogy nem kell? Te bolond vagy? Néhány hónap múlva 2 gyereket is szülni fogsz nekem.

- Igen. De ha Őt szereted, akkor felesleges velem lenned a gyerekek miatt.

- NEM SZERETEM SOPHIA-T!!!!! – üvöltött fel hirtelen.

- Mi van? – kérdeztük egyszerre Andyvel.

- Nem szeretem. Csak felejteni akartam.

- Srácok, én a kocsinál megvárom Liamet! – mondta Andy, és már ott sem volt.

- Engem akartál felejteni? – kérdeztem halkan.

- Igen. Nem tudtam szabadulni tőled. A mai napig téged szeretlek.

- Akkor miért kellett ez az egész? Miért szakítottunk akkor?

- Nem tudom. Hülye voltam.

- Az egyszer biztos. – mondtam mosolyogva, miközben felálltam, és odasétáltam mellé.

- Sajnálom ezt az egészet. – nézett rám bűnbánóan.

- Maradj már csöndben, és csókolj meg! – mondtam mosolyogva, mire ő is elmosolyodott és megcsókolt.

*2030. Amy szemszöge*

Anyu mosolyogva fejezte be a mesélést.

- Azóta minden oké köztetek? – kérdeztem.

- Igen. Hála neked és Aaronnal. – mosolygott rám, majd egy puszit nyomott a fejemre. 

Danielle/anya ~2/7

*Amy szemszöge*

Reggel Harryvel szándékosan korán keltünk fel, mivel nem tudtuk, hogy anyuék mikor fognak betoppanni. Harry átvitte a másik szobába a cuccait, mivel anyuék szándékosan két szobát foglalta, hogy még véletlenül se legyen semmi köztünk Harryvel. Ahogy már régebben mondta, ezzel már elkéstek. Amíg Harry a cuccait pakolászta, én gyorsan lefürödtem, és átöltöztem. Felvettem egy fehér top félét, és egy farmer rövidnadrágot. Hajamat most lófarokba kötöttem, mivel nem volt éppen sok kedvem igazgatni, és nagyon meleg is volt, és nem akartam, hogy az is melegítsen még.

- Öltözz át! – jelent meg az ajtóban Harry.

- Mi? Mégis miért? – néztem rá értetlenül.

- Azért, mert a szüleid nem sokára itt vannak, és azt kell lepleznünk, hogy nem vagyunk együtt, de ebben a cuccban, rád fogom vetni magamat. – jött oda hozzám Harry, és végig simított a karomon.

- Mit kell titkolnod előlem, Harry? – hallottunk meg egy női hangot az ajtóból, mire mindketten oda kaptuk a fejünk. Anya. A fenébe!

- Danielle! Hogy-hogy ilyen korán itt vagy? Liam?

- Ne kertelj, Styles! Mit kell lepleznetek előttünk? – félve Harryre néztem, aki lesütötte a szemeit. Tudtam, hogy nem fog semmit sem mondani.

- Anya. Harryvel együtt vagyunk. – mondtam ki a szavakat, de közben gondolkozni nem tudtam. Harry ujjaira kulcsoltam az enyémeket, hogy anyát bizonyítsam róla, hogy tényleg úgy van, ahogy mondtam. Anya csak kikerekedett szemekkel nézett ránk. Ahogy leesett neki, hogy mit mondtam, a kezéből kiestek a bőröndök, és leült az ágyra.

- Danielle, jól vagy? – kérdezte félve Harry.

- Hozzatok egy pohár vizet. – csak ennyit mondott. Harry egyből ugrott, és hozta is, amit anyu kért. Odaadta neki a vizet, de anya nem ivott bele. Nem-nem. Úgy gondolta szerintem, hogy Harrynek melege van, mivel ráöntötte az egészet.

- Oké, ezt megérdemeltem. – mondta Harry, miközben vizes pólóját kémlelte. Én a kezemet a szám elé kaptam, nehogy hangosan felnevessek.

- De még mennyire, hogy megérdemelted. Mióta vagytok együtt? – nézett rám anyu.

- Hivatalosan csak tegnap óta. Előtte meg…

- Mi volt előtte? – nézett rám kérdőn, majd leesett neki. – Styles!!!! Ribancnak használtad a lányomat?

- Ez erős szó, anya. Inkább barátság extrákkal kapcsolatnak mondanám.

- De mióta van köztetek szexuális kapcsolat?

- Amy szülinapja óta… - szólalt meg végre Harry is.

- De az csak most volt néhány napja.

- Tudjuk. – mondtuk egyszerre.

- Oké. Amy szereted Harryt? – nézett rám anyu.

- Igen. – néztem le a földre.

- Oké. Harry, te Amyt?

- Mindennél jobban. – jött oda mellém, és átölelte a derekamat.

- Jól van. Akkor áldásom rátok, de Harry! Ne merd felcsinálni a lányomat, mert akkor tényleg meghalsz.

- Nem fogom. – mosolyodott el Harry.

- Imádlak, anya! – rohantam oda hozzá, majd szorosan megöleltem.

- Én is téged, Kicsim. Örülök, hogy boldog vagy.

- Apa hol van?

- Vissza kellett mennie Londonba, így nem tudott idejönni. De mondta, hogy este skype-on várni fog minket. Ja, és ne higgyétek, hogy Liammel ilyen könnyen fog ez az egész menni. Amúgy is nagyon kivan a tetoválásod, és a percinged miatt. Ha megtudja, hogy a legjobb barátjával együtt vagy. Sok sikert a túléléshez.

- Elég bíztató. Akkor apu nagyon haragszik rám? – kérdeztem, miközben leültem az ágyra.

- Nem haragszik, csak nem tetszik neki. Azt hitte, hogy Aaron fog lázadni. Erre most ezek a gondok veled vannak. Vagyis nem gondok, hanem dolgok. Azt hitte, hogy Aaron fog majd tetkóért könyörögni. Erre te szó nélkül elmentél és megcsináltattad.

- Akkor balhé lesz, igaz? – néztem anyura, majd leültem az ágyra.

- Hát, nem tudom Kicsim, de lehetőleg mindenre készülj fel!

- Akkor balhé lesz. – hajtottam le a fejemet. Harry leült mellém, majd gyengéden magához húzott. – Nem akartam ezzel az egésszel semmi balhét, csak egy kicsit felnőni.

- Amy, 16 éves vagy. Előtted van még az élet. Így is már túl hamar felnőttél. – simogatta meg a hátamat Harry.

- És az egész a mi hibánk. Ha apád nem turnézott volna végig, és én sem járkáltam volna fellépésekre, akkor sokkal többet lehettünk volna veled és Aaronnal…

- Anya, ne okold magatokat. Semmi köze nincs ehhez senkinek sem. Én vagyok a bolond, hogy ezeket képes voltam megcsinálni. Már kelleni fog az a veszekedés, amit apu le fog rendezni, ha megtudja, hogy Harryvel együtt vagyok.

- Amy, lehet, hogy most hülyeséget fogok mondani, de egy ideig szerintem még nem mond el apádnak, hogy együtt vagytok Harryvel. A tetkó és a percing miatt így is ki van, nem akarom, hogy még emiatt is ideges legyen. És igen, engedélyemmel lehetek együtt titokban. De nem sokáig!

- Nagyon ideges lesz Harry miatt is, igaz? – néztem fel anyura, Harry kezei között. Mindig megnyugodtam a karjaiban, ez igaz. De most.  Semmi sem tudott volna megnyugtatni.

- Elképzelhető. Én most elmegyek, lezuhanyozom. Harry, te addig pakold vissza a cuccaidat ide, és akkor én megyek a másik szobába. És próbáld meg lenyugtatni Amyt. – adta ki Harrynek az utasításokat anyu, majd a bőröndjéből kivett néhány ruhát, és bement  a fürdőbe. Harry egy puszit nyomott a fejemre, majd elengedett, és elkezdte pakolgatni a bőröndöket.

Apa egy életre meg fog engem utálni. És ez mind azért, mer t Harryvel együtt vagyok, és menőnek akartam tűnni Harry előtt, hogy nem érdekelnek a szüleim, akkor csinálok tetkót, amikor akarok. Nagy hülyeség volt. De most már nem tudok mit csinálni. Apu ki tudja, hogy mit fog kitalálni, ha mindent megtud. Lehet, hogy képes és bentlakásos iskolába küld. Ami azt jelentené, hogy nem is találkozhatok Harryvel. Se anyuval. És a kicsi Dylant se látnám. A végén el is felejtené, hogy van egy nővére.

Szakítanom kéne Harryvel. De arra képtelen lennék. Túlságosan is fontos lett nekem. Nem tudnék tőle elszakadni.

- Hé, Amy! Miért sírsz? Kicsim? Mondj már valamit!! – gondolatmenetemből Harry rántott ki, ahogy a vállamat rázogatta.

- HARRY! – sírtam fel hangosan, és szorosan megöleltem. Ami közben gondolkoztam fel sem tűnt, hogy elsírtam magamat. Harry a hátamat simogatta folyamatosan, miközben csitítgatni próbált.

- Nem lesz semmi gond. Nem lesz semmi gond. – mondogatta folyamatosan, de most nem tudtam neki hinni. Apa nagyon meg fog haragudni rám is és Harryre is. És képes lesz arra, hogy szétszakítson minket. – Hallod, szerelmem! Nem lesz semmi gond. Nem fognak minket szétszakítani, ha erre gondoltál. Apáddal majd beszélünk, csak később. Ha bármit tenni, mindenre fogunk megoldást találni. Rendben?

- Re-re-rendbe-ben. – mondtam szipogva, mire egy csókot nyomott a számra. Elővett a zsebéből egy papírzsepit, és elkezdte letörölgetni a könnyeimet. Harry felült hozzám az ágyra, majd elterültünk rajta. Szorosan hozzábújtam, majd szépen álomba sírtam magamat.

Az álom ~ 2/6

*Harry szemszöge*

Ahogy visszaértünk a strandról, Amy beköltözött a konyhába, hogy csináljon vacsorát. Én leültem a nappaliba, és elkezdtem a TV-t kapcsolgatni. Közben pedig gondolkoztam. Amy csak most lett 16. Én vettem el a szüzességét. Én vagyok neki az első pasija. Lehet, hogy az első csókot is tőlem kapta? Biztos nem. Járt azért bulikba. Legalábbis Aaronnal. Most inkább nem foglalkozok vele. A távirányított letettem, mivel találtam egy focimeccset. Igaz, hogy franciául dumálnak hozzá, de milyen jó, hogy folyékonyan beszélek 3 nyelven.

- Kész a vacsi! – jelent meg szerelmem a konyhaajtóban. MA még nem is néztem meg, hogy mennyire dögös. Kivéve a strandon. De ott nagyon. És nem én voltam az egyetlen. Vagy 3 francia nyálgép fogdosta. Na, azokat mind leütöttem volna, de Amy nem engedte.

- Megyek. – álltam fel a kényelmes fotelből, és odamentem hozzá. Derekánál fogva magamhoz húztam egy csókra. – Mit főztél?

- Csak bundáskenyeret csináltam. Remélem nem gond.

- Tökéletes lesz. – nyomtam a homlokéra egy puszit, majd bementünk a konyhába.

******

Ahogy megvacsoráztunk, megfürödtünk (nem külön-külön), az esti tornát megcsináltuk, majd meztelenül feküdtünk egymás mellett és csak beszélgettünk.

- Amy?

- Igen?

- Én vagyok az első barátod?

- Igen…

- Az első csókodat is én adtam?

- Nem. Az egy buliban volt. De most miért lettél ennyire kíváncsi?

- Nem tudom, csak gondolkoztam ma, és…

- Az régen rossz. Nem kell ezekkel foglalkoznod. Csók terén nem, de máshogyan igenis te vagy nekem az első. És ezt jegyezd meg!

- Jól van, Kicsim. Aludjunk!

- Oké. Jóéjt. Szeretlek. – nyomott egy csókot a számra.

- Én is téged. – ölelkezve feküdtünk az ágyban, majd hamar el is aludtunk.

* Egy tóparti házban voltunk. Az egész banda ott volt, a feleségükkel, és a gyerekeikkel. Legidősebb gyereknek Aaron nézett ki. 26nak nézem. De, ha Ő itt van, akkor hol van Amy? Ránézek a kezemre, és látok rajta egy jegygyűrűt. Házas lennék?

- Harry, gyere, ülj már le! – mosolyog rám kedvesen Danielle. Csak bólintok egyet, majd leülök Louis mellé, aki éppen a kisfiúval játszik.

- Amy és Daisy hol vannak, Harry? – kérdezte Liam, mire felkaptam a fejemet. Miért tőlem kérdezi? És ki az a Daisy?

- Itt vagyunk már apu. – jön ki mosolyogva Amy a házból, kézen fogva egy gyönyörű szép kislánnyal. Amy még mindig gyönyörű. Így 26évesen is. Amy mosolyogva kapja fel a kislányt az ölébe, majd egyenesen odajönnek hozzám. Amy csókot nyom a számra, majd mosolyogva az ölembe teszi a kislányt, aki minden bizonnyal Daisy. – Kérlek, Harry! Ne engedd, hogy több nutellát egyen, és ne is etesd, mert nem akarom még egyszer megfürdetni.

- Még mindig furcsa nekem, hogy a lányom, az egyik legjobb barátom felesége, és már van egy 3 éves kislányuk. – csóválta a fejét mosolyogva Liam.

- Szívem, azt ne felejtsd el, hogy jön a második gyerekük is. – mosolyodott el Danielle, mire Amy mosolyogva simított végig a hasán. Daisyt egy kicsit felemeltem, és megpaskoltam a combomat, hogy az én drága feleségem odaüljön. Amy egyből vette a célzást, és mosolyogva ült le. Végig simítottam fedetlen combján, majd a nyakába pusziltam. Kezemet végül a hasán hagytam, hogy érezzem a kis lurkót, hátha rugdosni lesz kedve.

- Tudod már a nemét? – kérdezte Eleanor.

- Nem. Holnap kell visszamennem az orvoshoz, és akkor tudom meg. – olyan jó volt látni amyt, ahogy egyfolytában mosolyog.

- Helyesbítek. Visszamegyünk. Nem gondoltad komolyan, hogy én itthon fogok várni, amíg te megtudod a kis lurkónak a nemét.

- Jó, akkor ketten megyünk.

- Harry, komolyan csak annyi szerencséd van, hogy szereted a lányomat. Ha nem látnám, hogy ilyen boldog már réges-rég összevertelek volna. – Liam.

- Liam! Én, kérlek rá, hogy állj már le! Bármikor összejön így az egész csapat, csak azt halljuk tőled, hogy mit csinálnál Harryvel, ha megbántja a lányodat. Jól szeretnénk magunkat érezni. És nézz Amyre. A második gyereket várja Harrytől. Szerintem, ha Hazz nem szeretné, akkor használna legalább egy rohadt óvszert. Mindenki elfogadta, hogy együtt vannak, csak te nem. Pedig már lassan 10(!) éve együtt vannak! – szólt drága apósomra Perrie. Na, ezt sem gondoltam volna, hogy egyszer pont Perrie fog engem megvédeni.

- Oké, leállok. Kértek sört?*

Felriadtam álmomból. Ez az álom eléggé előre vetítette a jövőt. Vagyis remélem. De akkor Liammel nagyon nehéz dolgunk lesz. De Amyvel leszek, akivel 2gyermekem is lesz, ha nem több. Mosolyogva fordultam Amy felé, majd a kezemmel a hasát kezdtem el simogatni.

- Harry, nem vagyok terhes, hogy a hasamat simogasd. – nyitotta ki szép barna szemeit.

- Még.

- Mi van? Nem használtál óvszert vagy, mi?

- Nyugi, Kicsim. Használtam. Csak meseszép álmom volt. – csókoltam meg lágyan.

- Mit álmodtál? – nézett rám mosolyogva.

- Hogy van egy 3éves lányunk, és a második gyerekünket várod.

- Szerintem meg fog történni? – bújt oda hozzám.

- Nagyon remélem szívem. Nagyon remélem. – nyomtam egy puszit a homlokára, majd úgy helyezkedtünk, hogy kényelmesen tudjunk elaludni.