Hát igen...

Nagyon-nagyon-nagyon sajnálom, de előre láthatólag holnap minden egyes elektronikai eszközömet elfogják venni.:D kezdve telefonna, géppel, TV-vel együtt. Ja, hogy miért? Nagyon egyszerű. 2,83 lett a félévi átlagom. Vagyis már az is csoda lenne, ha túlélném. Ezt a félévet nagyon elhanyagoltam, ami meg is látszik... De, amint visszakapom a gépemet, egyből hozok részt is, mert így elég sok időm lesz részt írni, meg minden egyebet is!
Tényleg nagyon sajnálom, ahogy tudom ki is javítom, így ide is hozok részt, és minden egyéb... Addig is legyetek rosszak.♥♥♥♥
Love.: Dzsenniii.♥

Muszáj mindenkinek azt hinnie, hogy tovább léptem... ~1/16

Hát, eljött ez a nap is. A Royal Variety fellépés. Soha nem izgultam még ennyire fellépés előtt, mint most. És a tudat, hogy Liamék is itt vannak, és fel is lépnek… Ráadásul se Josh, se Andy nincs itt, hogy lelket öntsenek belém…

Leparkoltam a kocsimmal a stadion előtt, majd kiszálltam az autóból, és bekapcsoltam a riasztót. Ahogy fordultam a stadion irányába, észrevettem, hogy öt szempár engem néz. Messziről kiszúrtam Liam rövidre nyírt haját, majd mikor észrevette, hogy nézem, valamit odamondott a fiúknak, majd bement. Ahogy egyre közeledtem, megláttam, hogy Zaynt várják, aki épp most nyomja el a csikket, de nem mennek be, hanem megvárják, míg odaérek hozzájuk.

- Sziasztok, srácok! – köszönök nekik, mire mind a négyen egyszerre odajönnek, és megölelnek engem.

- Dan, nagyon hiányzol!!! – Louis.

- Jajj, fiúk! Ti is nekem, de most Liam haragszik is rám. Nem tehetek róla… Szerintem, ha meg is tudja, hogy mikor lehetnénk újra együtt akkor nem is szólna nekem, mert nem akarja újra kezdeni.

- December 3. – Zayn.

- Mi december 3?? – a fiúk nem válaszoltak, hanem félre néztek, hogy ne kelljen a szemembe nézniük. – Fiúk, mondjátok már!!

- Majd Liam elmondja, ha akarja.

- De ti akkor nem New Yorkban vagytok?

- Dehogynem. – mondták egyszerre.

- Jól van, nekem ez most sok. Inkább menjünk be! – elindultunk befelé, mikor Louis megfogta a csuklómat. Hátra fordultam hozzá, és biccentett, hogy maradjak még. A többiek bementek, én pedig Louis-hoz fordultam. – Igen?

- Tudnod kell, hogy Liam korántsem viseli ezt az egészet olyan könnyen. A fiúkkal azt beszéltük, hogy nem mondjuk el neked, de szerintem muszáj tudnod erről. Próbákra alig jár be, ha mégis bejön, leül a székre és onnan énekel. Mindig, mikor hazaér bezárkózik a szobájába, és nem is jön ki onnan, amíg nem kell WC-re mennie, vagy fürdenie kell. Napok óta nem képes enni. Naponta lemegy az edzőterembe és több órán keresztül ott van. Nem tudunk mit csinálni. Nem hallgat ránk, nem szól hozzánk, de nagyjából senkihez sem. Próbálkoztunk már Ruth-tal is és Nicola-val, de nem hatottak…

- Olyan, mintha az én történetemet mondtad volna el… Csak a Royal Variety-s próbákra voltam hajlandó elmenni. X-Factorba már nem tudom, hogy mióta nem voltam. Nagyon jól tudom, hogy ezzel kockáztatom az ott létemet, de nagyjából az élethez sincs semmi kedvem, nem hogy ahhoz, hogy ott ugráljak. Louis, nem tudok mit csinálni… Majd… majd lesz valami.

- Semmi nem fog magától megoldódni, ugye tisztában vagy vele?

- Igen. De én nem erőltethetek semmit sem. Én vagyok az utolsó személy, akit most látni akar. És megértem, mert hülye voltam, de akkor is. Én szeretem őt.

- Ahogy ő is téged. Ne kelljen már ezt az egész cécót csinálni!

- Louis! Jogosan haragszik rám!

- Azért, mert csókolóztál egy gyerekkel nem nagy cucc. Ő tovább is ment Leonával…

- MAJDNEM LEFEKÜDTEM A LEGJOBB BARÁTJÁVAL! – keltem ki magamból. Ekkor esett le, hogy én mit mondtam és az is, hogy ő mit mondott.

- Mi-mi-mi van?

- Mit csinált Leonával?

- Kivel és mit csináltál?

- Az a lényeg, hogy semmi komolyat. De Liam mit csinált??

- Majdnem lefeküdtek Leonával, de Leona leállítottam, mert tisztában volt azzal, hogy téged szeret, és ez neki semmit sem jelentene. Most te jössz! Kivel? Kérlek, mond, hogy nem Harry volt az!

- Mi? Dehogy! De, csak akkor mondom el, ha SENKINEK sem adod vissza! Még Eleanornak sem!

- Oké, nyugi. Senkinek sem fogom elmondani.

- Andyvel… - mondtam ki, mire bólintott egyet. Nagyon úgy tűnt, hogy számított erre.

- És végül hogy-hogy nem?

- Beállított Caroline, Perrie és Eleanor.

- És megláttak titeket?

- Dehogyis. Csengettek, így pont abbahagytuk…

- Az húzós lehetett…

- Az is volt… De tényleg ne mond el senkinek. Így is eléggé utál engem Liam, nem kell, hogy még Andyt is utálja.

- Oké, nyugi. De most már menjünk be. Nem sokára kezdtünk. – karolta át a vállamat, és bementünk az épületbe. Lent hallban Liamet pillantottuk meg. Louisra néztem, majd kibújtam karjai alól, intettem neki és el is mentem. Nem akartam beszélni vele. Se látni. De ezt persze rohadt nehéz megoldani. Berohantam az öltözőbe, hogy véletlenül se kelljen senkivel sem beszélnem. Gyorsan kulcsra bezártam az ajtót, majd átöltöztem, kisminkeltem magamat és a hajamat is megcsináltam. Nem mindig magam szoktam ezeket megcsinálni, de tudom jól, hogy a sminkes meg a fodrász Liamről kérdezett volna, amihez érthető okok miatt nincs kedvem.

Mire végeztem mindennel pont idő volt. Kiléptem az öltőzőből és elindultam megkeresni a táncosokat. Miközben rohangáltam, nem egyszer megláttam Liaméket, akik mosolyogva néztek, ahogy össze-vissza megyek. Még Liam is mosolygott. Vagy a túl rövid, túltapadós ruhám miatt, vagy nem tudom.

Végre megtaláltam a többieket. Pont időben, mert mér a színpadnál álltak, és mi következtünk. Soha nem voltam még ilyen ideges. Felmentünk a színpadra, és elkezdtünk táncolni. Próbáltam kizárni a világot, és arra gondoltam, hogy csak Liam van előttem. Hogy csak neki táncolok. Ő már látott mindenféle állapotban. Neki tudok a legőszintébben táncolni. És a legnagyobb beleéléssel is. Ami most is megmutatkozik. Észre se veszem, de már meghajlunk. Ez a néhány perc úgy elrepült számomra, mint egy madár télen. Hatalmas tapsot kaptunk. Mosolyogva hajoltunk meg, majd mentünk le a színpadról. Amint leértünk, mindenki mindenkivel ölelkezni kezdett. Végre kikerültem a csapatból, mikor megláttam Louisékat, akik engem néztem és mosolyogtak. Odamentem hozzájuk, és őket is megöleltem. Még Liamet is.

- Nagyon ügyes voltál, Dan! – Zayn.

- Köszönöm. Nektek sok sikert! Majd innen nézlek titeket. Mit adtok elő?

- A Little Things-et. – mondta nagy mosollyal az arcán Niall.

- Fogadjunk, hogy még nem hallottad! – Louis.

- Sajnálom… Tényleg nem, de most legalább hallani fogom.

- One Direction, ti jöttek! Gyerünk! – szólalt meg egy őszülő pasi, mire a fiúk sóhajtottak, megöleltek még egyszer (igen, Liam most is megölelt), majd felmentek a színpadra. Elfoglalták a helyüket, majd elindították az alapot. Nem hittem volna, hogy ilyen lassú. De, várjunk! Ez az a szám, amit Ed Sheeran írt! Basszus… Ha Ed írta, akkor nem fogom sokáig bírni sírás nélkül.

Elsőnek Zayn énekelt. Képes volt olyan beleéléssel énekelni, mint még soha nem láttam. Biztos Perrie-re gondol. Megértem. Tökéletes párosok együtt.

Másodjára az jött, amitől féltem. Liam szólója. Csak meg kellett szólalnia, egyből kibuggyant egy könnycsepp a szememből. Nem bírtam. Halkan sírni kezdtem. De, ahogy láttam ő sem épp bírta. Látszott rajta, hogy legszívesebben ő is sírna, de ezt nem engedheti meg magának.

Lassan a fiúk is elénekelték a dalukat, majd jöttek le a színpadról. Nem akartam, hogy így lássanak. Gyorsan elmentem onnan, egyenesen az öltözőmbe. Átöltöztem, felkaptam a cuccaimat és mentem is. Nem foglalkoztam a hajammal és a sminkemmel, csak minél előbb el akartam innen menni. Kirohantam a kocsimhoz, beszálltam, majd egyből gázt adtam. Nem sokára már otthon is voltam. Szó szerint berontottam a házba, és az első dolgom az volt, hogy kikapcsoljam a telefonomat. Ma ne zavarjon engem senki. Kulcsra bezártam a bejárati ajtómat, majd elmentem fürdeni. Lemostam magamról a sminket, meg hajat is mostam, mivel elég sok hajlakkot tette a hajamra, és így nem valami mókás aludni. Felvettem egy melegítőt, egy pólót és egy pulcsit, majd lementem a nappali. Odamentem a DVD-s polchoz, majd elkezdtem keresgélni. Levettem az Utolsó Dal című filmet. Ez kell nekem. Amin tudok sírni.

Ebben a filmben minden meg van. Mégis csak a szerelmi szálra tudtam figyelni. Miley Cyrus miért kapja meg minden filmben a tökéletes pasit? Az én életem miért nem olyan könnyű, mint egy film. Igaz, hogy szétsírtam a fejemet a filmen, de legalább egy valamit elhatároztam.

Holnaptól ismét járni fogok próbákra, és nem fog érdekelni senkinek sem a véleménye, mindig mosolyogni fogok. ÉS reméljük, hogy senki sem fogja észrevenni, hogy belül összetörtem.

*Másnap*

Elég összeszedetten ébredtem a tegnapi naphoz képest. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, megittam egy kávét, és már mentem is. Hamar odaértem. Magamra erőltettem egy mosolyt, majd bementem. Megkerestem az öltőzőmet, gyorsan átöltöztem, majd mentem is a próbaterembe. Amint beléptem, mindenki engem nézett. Josh-ékkal van a próba, de ők még nem voltak itt. Letettem a cuccomat, majd elkezdtem nyújtani. Furcsa lesz megint itt táncolni. Azután, hogy kihagytam 2hetet.

Nem kellett sok időnek eltelnie, már jöttek is a fiúk. Elsőnek George lépett be, és látszott rajta, hogy eléggé fáradt. Majd rám nézett és minden eltűnt az arcáról, csakis egy nagyon nagy mosolyt lehetett látni. Szó nélkül odarohant hozzám, és jó szorosan megölelt. Mikor elengedett láttam, hogy a többi srác is bejött, vagyis meg is láttak, így ők egyszerre támadtak le.

- Basszus, fiúk! Szétnyomtok!

- Nem érdekel! Megérdemled azután, hogy így itt hagytál minket. – George.

- Oké, megértem. De próbáljunk! Utána szétnyomhatok, rendben? – kérdeztem nevetve, mire bólintottak egyet, és elhelyezkedtek, hogy próbáljunk.

****

Nagyon jó hangulatban telt az egész próba. Végre tudtam nevetni. Igaz, hogy néha műmosoly volt rajtam, de akkor is jól éreztem ma magamat.

Mindenki kiment a teremből csak én maradtam, míg összeszedtem a cuccaimat.

- Tudod, engem nem tudsz ezzel átverni! – jelent meg mosolyogva az ajtóban JJ.

- Mire gondolsz?

- Tudom, hogy nem vagy ilyen jól Dani, mint mutatod. Aggódom miattad! Ne nyomd el, ha rosszul vagy!

- JJ, minden rendben van! Jól vagyok!

- Ne verj át!

- Nagyon jól esik, hogy aggódsz miattam, de próbálom lezárni a múltat. És a legkönnyebb, ha mosolygok, és próbálok továbblépni. Nem ragadhatok le itt. Nagyon köszönöm, hogy múltkor szóltál a lányoknak, hogy jöjjenek ét, és segítsenek. Tényleg nagyon sokat jelent nekem.

- Igazán nincs mit.

- De én most megyek. Holnap találkozunk. – pusziltam arcon, majd el is indultam haza. Nagyon nehéz szegény srácnak a szemébe hazudni, de egyszerűen muszáj. Muszáj azt hinnie mindenkinek, hogy tovább léptem. 

Andyvel megint túllőttünk a kelleténél. ~1/15

*JJ szemszöge*

Valami nagyon nem jó Daniellelel. Több mint egy hete nem ját be próbákra, és még az élő showra se jött el. Kezdek komolyan aggódni miatta. De nem hiszem, hogyha én átmennék, akkor egyből meg is nyílna nekem, és elmondana mindent. De ki van itt olyan, akit én is ismerek, és jóba van Daniellelel? CAROLINE! Most biztos megbeszélése van, de meg kell találnom. Múltkor Jamesszel elkísértük megbeszélésre, így tudom, hogy hol van az a terem. Mivel már túl vagyunk a mai próbákon, így oda tudtam menni, és ott megvárni Carolinet.

Fél óra várakozás után nyílt az ajtó, és kilépett rajta Olly.

- JJ, szia! Mi újság? Keresel valakit? – fogtunk kezet Ollyval.

- Szia! Igen, Carolinet. Bent van még?

- Igen, de szólok neki. – mondta, majd bedugta fejét az ajtón és beüvöltött. – Car, gyere! JJ téged keres! – igen, ezek nem normálisak. De az Xtra Factorból is lehetett látni, hogy nem pont az épp elméjű kategóriába tartoznak, de ezért jó műsorvezetők. – Már jön is, de nekem mennem kell! Szia!

- Hello! – köszöntem el Ollytól, és pont akkor jött ki Caroline.

- Szia, JJ! – adott két puszit az arcomra. – Mi járatban?

- Figyelj, aggódok Danielle miatt.

- Ömm… Gyere! Menjünk le a kávézóba, és ott ezt megtudjuk beszélni normálisan, oké?

- Persze. Menjünk! – elindultunk a kávézóba, majd kikértünk magunknak kávét, és leültünk az egyik azstalhoz.

- Na, igen. Akkor Danielle. Történt valami? Nagyon rég láttam.

- Épp ez az. Több mint egy hete nem ját be próbára, se az élő showkra. Aggódom érte. ÉS, ha én megyek oda hozzá, akkor tudom, hogy nem sok mindent segítenék, de ha te mennél, és hívnád magaddal a többieket, akkor szerintem sokkal jobban lenne.

- Vagyis azt akarod, hogy Eleanorékkal menjünk ét, és vidítsuk fel.

- Hát, igen… De, csak ha nem nagy kérés. Mert én is mennék szívesen, csak nem tudom, hogy engem, hogy fogadna. Jamesék azt hiszem tegnap voltak nála, de ma sem jött be próbára…

- Oké, értem. Akkor összeszedem a lányokat, és ma este át is megyünk hozzá. Amúgy, mi van Danielle és Josh között?

- Én nem tudok semmiről. Vagyis hallottam egy csókról, de nem tudom, hogy mennyire igaz.

- Mi? Csókolóztak?

- Mondom, hogy nem biztos. Szerintem majd este kérdezz rá. Az a legegyszerűbb.

- Oké, akkor összeszedem a lányokat, és este átmegyünk. Örülök, hogy nem csak mi aggódunk annyira Danielle-ért. Vagyis ezt most hülyén fogalmaztam meg, de remélem, hogy érted a lényegét.

- Értem-értem. És nagyon köszönöm Caroline. Tényleg.

- Szóra sem érdemes. Majd holnap elmondom, hogy volt, rendben?

- Oké, az jó lesz.

- Jól van, de most mennem kell, akkor holnap. – felálltunk elköszöntünk egymástól, majd visszamentem a srácokhoz a hotelba.

*Este Danielle szemszöge*

- Akkor jó lesz, ha pizzát rendelünk? – üvöltöttem ki a konyhából, a nappaliban ülő Andynek.

- Aha, de nem kell üvölteni. Normál hangerőn is meghallom. – lépett be a konyhába, miközben a fülét fogta.

- Azért nem mondtam ilyen hangosan.

- Fogadunk? – közelített felém, gonosz mosollyal az arcán.

- Nem! Inkább elhiszem. – nevettem fel.

- Jó döntés. – nevetett ő is, és felült a konyhapultra, én meg mellé. – Na, milyen pizzát eszünk?

- Nem tudom. Sonka-kukorica?

- Ha kérsz rá extra sajtot, akkor tökéletes lesz.

- Akkor kérek rá extra sajtot, te nagy óvodás. – löktem meg a vállát, mire ő is az enyémet, és elkezdtük végül ütögetni egymást. Majd az egyik ütésemnél megfogta a csuklómat, mire én a másikkal akartam volna ütni, de azt is lefogta. Fejünk között alig volt néhány centi, de hál’ Istennek Andy idejében kapcsolt, és elengedett.

- Kerülnünk kéne ez ilyen szituációkat.

- Egyetértek, de nem tehetünk róla. Mindegy, megrendelem a pizzát. – leugrottam a pultról, megkerestem a telefonomat, majd tárcsáztam a pizzást, és meg is rendeltem, amit kellett. – Fél óra és itt van. – dőltem neki hátulról a pultnak, ahol Andy is ült. Bólintott egyet, majd elkezdte bámulni a padlót.

- Sajnálom az előzőt.

- Andy, nem történt semmi sem. Nem kell, hogy sajnáld. Én is hibás vagyok, szóval…

- Mindegy. Mit csinálunk, amíg nincs itt a pizza?

- TV? – kérdeztem, mire bólintott egyet, majd leugrott a pultról, és átmentünk a nappaliba. Bekapcsoltuk a TV-t, majd váltogattuk a csatornákat, de semmi érdekeset nem találtunk. De legalább elment az idő. Mire felfigyeltünk már csengettek is. Andy nem hagyta, hogy én fizessek, így ő ment ki a pizzáért. Behozta, majd leültünk a földre, mivel ott sokkal kényelmesebb enni.

- Ne csináljuk ezt! – csattantam fel, mikor már a második szeletbe kezdtünk úgy, hogy meg sem szólaltunk.

- Mégis mit?

- Andy, nem csókolóztunk nem történt semmi, akkor ne csináljuk ezt!

- De történhetett volna…

- De nem történt.

- Danielle, én csak nem bízok magamban…

- Miért nem?

- Mert tudom, hogyha lenne rá alkalmam, akkor sokkal több lenne köztünk, mint levegő.

- De hisz múltkor is leállítottál.

- Mert akkor tisztában voltam azzal, hogy részeg vagy.

- Vagyis, ha most megcsókolnálak, akkor hagynád magad.

- Danielle, ebbe ne menjünk bele.

- Miért ne? – kérdeztem, miközben egyre közelebb kúsztam hozzá, mire nyelt egyet.

- Danielle!

- Igen? – már közvetlenül ott voltam mellette.

- A francba is! – ahogy kimondta, egyből rátámadt ajkaimra, és mohón elkezdte falni őket, aminek nem is voltam ellenére. Az ölébe húzott, majd a keze a fenekemre vándorolt, majd megmarkolta, mire belenyögtem a szájába. – Ezért Liam meg fog ölni!

- Amiről nem tud, az nem is fáj. – mondtam, majd elkezdtem nyakát csókolgatni, majd levettem róla a pólóját. Ismét ajkaira tettem enyémeket, majd durván csókolni kezdtük egymást. Fogalmam nincs, hogy miért csinálom ezt. Lehet, hogy bosszú miatt, vagy csak élni akarok… Nem tudom…

Andy keze feljebb siklik, és pólóm aljához ér. Nemes egyszerűséggel lekapja rólam felsőmet, majd úgy helyezkedünk, hogy le tudjon fektetni. Ilyenkor örülök, hogy van padlófűtésem, legalább nem nagyon hideg a föld a csupasz hátamnak. Csókjai egyre lejjebb érték testemet. Mikor már a nadrágom vonalánál járt csengettek.

- Ez ugye most nem komoly? – pattantam fel a földről idegesen. Andy sóhajtott egyet, majd visszaült a helyére. Én felkaptam a pólómat, majd mentem ajtót nyitni, mivel vagy háromszor megnyomták azt a rohadt csengőt. Gyorsan megigazítottam a hajamat, majd műmosollyal kinyitottam az ajtót.

Ahogy kinyitottam az ajtót, még a műmosoly is lekonyult a számról. Carolinet, Eleanort és Perriet pillantottam meg.

- Caroline, Eleanor, Perrie! Hát ti? – direkt hangosan beszéltem, hogy Andy meghallja, hogy kik is vannak itt, és elkezdjen öltözni. Remélem, hogy kapcsolt.

- JJ. Aggódott miattad, így mondta, hogy ma este jöjjünk át, és tartsunk egy csajos estét. Hoztunk filmeket, vodkát, és popcornt. Na? – akkor ugrott az este Andyvel… Nagyon jó…

- Öööm… Oké. Gyertek be! – még mindig hangosan beszéltem, csakhogy Andy hallhassa. A lányok beléptek a házba, levették a kabátjukat, majd bemenetünk a nappaliban, ahol Andy a kanapén ült (póló rajta volt!), a pizzás dobozt rátette a dohányzóasztalra.

- Hát, Dan! Látom lesz társaságod. Akkor én megyek is! – sorban elköszönt a lányoktól, majd utoljára engem hagyott. Adott két puszit, majd a fülembe suttogott. – Sajnálom!

- Nem a te hibád! – mondtam neki, ugyanúgy halkan, nehogy a csajok meghallját. – Kikísérlek! – mondtam gyorsan, majd Andy felvette a cipőit, és a kabátját.

- Nem azt sajnálom, hogy megzavartak, hanem azt, hogy odáig eljutottunk.

- Andy, ezt az egészet én is akartam, és főleg az én hibám. Ne ostorozd, megadat. Vigyázz magadra! – adtam egy puszit az arcára, majd elment. Én visszamentem a lányokhoz, akik kíváncsian néztek rám. – Egyetek pizzát, közben elmondom. – leültem én is, majd elmeséltem nekik, hogy Liammel összevesztünk Josh miatt. Caroline tudja, hogy Andyvel volt köztünk csók, de azt is tudja, hogy Eleanorék azt nem tudják, így nem is említettem nekik.

- És mi van veled és Andyvel? – Eleanor.

- Semmi. Mióta Liammel összevesztünk, vagy nem. Mióta szakítottunk azóta sokkal többet vagyunk együtt, és tök jó lett a kapcsolatunk. – ha tudnátok, hogy milyen jó…

- De csak barátok vagytok? – Perrie.

- Persze. Semmi több, csakis barát. – de nem szeretek hazudni, de muszáj volt. Utána betettünk egy filmet, megcsináltuk a popcornt, és elkezdtünk vodkázni. Fogalmunk nincs, hogy miről szólt a film, de nem is baj. Mi négyen valami rohadt jól elvoltunk.