Csomagolás. ~2/18

Másnap reggel kicsit nyűgösen keltem fel. Semmi kedvem nem volt kimászni az ágyból, inkább egész nap csak feküdtem volna. De mint ahogy szokott lenni, ez nem valósult meg, mivel anya közölte velem, hogy siessek le reggelizni, mert nagy hírt kell közölniük.

Így nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, felkaptam a köntösömet és indultam is lefele. A konyhában már mindenki lent volt.

Anyu éppen gofrit csinált, apu a mai újságot olvasta, Zayn és Perrie beszélgettek, míg Dylen Perrie ölében volt, Louis éppen Eleanor pocakját simogatta, amit El pedig mosolyogva nézett, Niall telefonált a bátyám pedig csak nyomkodta a telefonját.

- Jó reggelt! – szólaltam meg mikor leültem Aaron mellé. Mindenki rám nézett, majd egyszerre köszöntek vissza. Anyu letett elém egy adag gofrit, amit egyből megkentem nutellával, majd tettem rá egy nagy adag tejszínhabot is.

- Hugi, nagyon hamar el fogsz hízni, ha ennyit zabálsz. Alapból nem vagy valami könnyű, de ezek után.

- Aaron, fogd be! – csak ennyi volt a válaszom a csípős megjegyzésére. Nem volt kedvem kora reggel veszekedni vele.

- Mivel mindenki itt van, így szeretnénk elmondani a nagy hírt, amit Danielle-lel közösen találtunk ki és szerveztük meg az egészet. – szólalt meg apu, mire anyu egyből odaállt mellé, kezeit pedig apu vállára simította.

- Apu, de Harry bácsi nincs itt. – szólalt meg mellőlem Aaron.

- Harry már tud róla, szóval semmi baj, hogy nincs most itt. Andy-ék is már tudják, mivel őket is érinti az egész. Szóval, néhány napja arra gondoltunk, hogy el kéne mennünk egy csoportos nyaralásra.

- Úristen, hova megyünk? Ibiza? Miami? Los Angeles? – csillant fel a szemem egyből.

- Épp ez az. Direkt nem egy ilyen nagyvárosra gondoltunk, hanem egy olyan helyre, ahol annyira nincsenek sokan, így nyugodt körülmények között tölthetjük együtt az időt. – lombozott le apu.

- Így Spanyolországba megyünk egy Marbella nevű városba. Daisie régebben már volt ott, így Ő ajánlotta nekünk.

- És akkor jönnek keresztapu-ék is?

- Pontosan. – mosolygott anyu.

- Mikor megyünk? – kérdezte Eleanor.

- Hétfőn megy a gépünk hajnalban.

- Apu szombat van. Harry holnap ér haza. Ideje se lesz összepakolni. Jó lesz, ha pihenni tud miután hazaér.

- Tudom kicsim. Ezért is fogsz neki te bepakolni.

- Miért pont én? – néztem rá értetlenül. Lehet, hogy valamit sejt apu? Nem az nem lehet. Akkor biztos, hogy nem ilyen apró jelzéseket adna rá.

- Beszéltem Harryvel, és én mondtam neki, hogy majd te bepakolsz neki. Nem volt ellenére a dolog, szóval remélem neked sem lesz.

- Meddig maradunk?

- Egy hét, szóval mindenki úgy pakoljon. Amy, ne három bőrönddel gyere. Maximum eggyel, úgyis megyünk majd vásárolni. – kacsintott rám anyu, mire felnevettem. Minden lány elkezdett kuncogni, míg apuék csak a fejüket fogták. Érezték előre, hogy néhány száz fonttal könnyebb lesz a bankszámlájuk.

- Akkor én megyek is, elkezdtek pakolni. – mondtam, majd megtöröltem a számat és már rohantam is fel Harry szobájába. Az ágya alól kivettem a bőröndjét, feltettem az ágyra, majd a szekrényéhez álltam. Ahogy az első pólót vettem volna ki neki, elkezdett csörögni a telefonom. Kikaptam farzsebemből és Harry neve világított rajta.

- Szia. – köszöntem nagy mosollyal az arcomon, bár ezt Ő nem láthatta.

- Jó reggelt Gyönyörűm! Hogy aludtál?

- Jól, de aludtam volna tovább, csak anyu felkeltett. Reggelinél közölték velünk, hogy megyünk Marbella-ra, szóval most éppen a szobádban vagyok és pakolászok neked.

- Igen, Liam felhívott tegnap este és közölte velem. Kicsit meglepődtem, mikor mondta, hogy majd te bepakolsz nekem.

- Nekem mondod? Azt hittem már, hogy tud valamit és így akarja a tudtunkra adni, hogy tudja az egészet. – hadartam el kétségbeesetten. Harry csak felkuncogott.

- Aranyos vagy, mikor pánikolsz.

- Kösz. Majd akkor mond ezt, ha apu tényleg rájön, hogy mi van köztünk. Csodálkoztam is azon, hogy nem hozta fel, hogy hívjam el Max-et. Annyira megkedvelte azon az egy alkalmon, hogy nem lepődnék meg, ha hívná.

- Nekem azt mondta, hogy már meghívta. Neked nem is mondta?

- Mi? Apu beszélt Max-szel? Szegény srác. Annyira sajnálom, hogy ebbe az egészbe belerángattuk.

- Nekem szólt Liam, hogy jön Max is, mert már beszélt vele. Azt hittem te is tudod. De lehet, hogy meglepetésnek szánja Liam. Szóval majd lepődj meg. – nevetett fel. Csak én nem tartottam viccesnek ezt a helyzetet?

- Mitől van ilyen jó kedved? – kérdeztem rá, mert már idegesített, hogy mindenen nevet.

- Itthon vagyok Gemma-ékkal, akik teljesen boldogok attól, hogy végre van egy nő az életemben, akit szeretek. Teljesen eltekintenek tőle, hogy az apád lehetnék. Látják rajtam, hogy boldog vagyok és kijelentették, hogy minél előbb szeretnék, ha ketten eljönnénk hozzájuk.

- Te elmondtad Anne néninek? És Gemma-nak? Nem veszekedtek? Mégis, hogy akarsz elmenni hozzájuk kettesben? Apuék biztos nem engednének el…

- Megoldjuk. Viszont most leteszem, mert anyu szerintem már vár. Vigyázz magadra Szerelmem. Holnap már ott leszek.

- Szeretlek.

- Én is szeretlek. – letette. Teljesen feldobott ez a telefonbeszélgetés. Anne néniék elfogadják a kapcsolatunkat. Bárcsak apuval is ilyen könnyen mehetne.

Bár, akik eddig tudják annyira nem akadtak ki. Anyu sem. Talán apa sem lesz annyira mérges. Mert ha elszakítana engem Harrytől, nem hiszem, hogy könnyen venném.

Ezekkel a gondolatokkal pakoltam be Harrynek a cuccait. Pakoltam neki fürdő cuccokat, tisztálkodási szereket, pólókat, nadrágokat, ingeket. Magyarán mindent. Nehogy hiánya legyen valamiből. Össze zipzároztam a bőröndjét, majd letettem a földre.

Kimentem a szobájából, majd átmentem az enyémbe és magamnak is bepakoltam néhány dolgot. Ahogy anyu is mondta, megyünk vásárolni, szóval nem csomagoltam olyan sok dolgot, csak a szükségeseket. Ahogy ezzel is végeztem, lementem a nappaliba, ahol apu éppen valami vígjátékot nézett a TV-ben. Odaültem mellé a kanapéra, és mikor észrevett, mosolyogva húzott magához.

- Be is pakoltál? – kérdezte, miközben adott egy puszit a fejemre.

- Igen. Harrynek is és magamnak is.

- Ügyes vagy. Aaron valamit ma be akar jelenteni vacsora közben. Nem tudod mi lehet az?

- Keresztapuék itt lesznek?

- Igen, miért?

- Akkor tudom, hogy mit akar. De nem mondom el. Majd ő elmondja ma este. – mosolyogtam gonoszan apura, mire Ő csak felnevetett.

- Remélem nem valami komoly.

- Neki az, de titeket annyira nem érint.

- Kíváncsi vagyok. – nevetett még mindig. Szorosabban bújtam hozzá, majd néztem én is a TV-t. Hiányoznak ezek az apa-lánya pillanatok.

Telefonbeszélgetés ~ 2/17

Serenával mindent kibeszéltünk. Elmesélte, hogy neki már elég régóta tetszik Aaron, és hogy legelőször vele feküdt le. Innen tisztázott minden mást, vagyis az egyetlen pasi, aki az életében volt az a drága bátyám. Érdekes, hogy eddig végig hazudott nekem a legjobb barátnőm, miközben én egyből beszámoltam neki Harryről… Nem tagadom, eléggé rosszul esik.

Már 11 óra is elmúlt, így Serena már Aaron szobájában van. Nem tudom eldönteni, hogy Harry vajon alszik e már, vagy sem. Azt mondta, hogy hívjam fel, ahogy ágyba kerülök. És mivel már mindenki alszik, így inkább megpróbálkozom vele.

Felkapom a telefonomat magam mellől, kikeresem a számát, és tárcsázni kezdem. Három csörgés után meg is hallom szerelmem hangját.

- Miért is csak ilyen későn vagy ágyban? – kérdezte a köszönés nélkül, de hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Mivel Serena csak most ment át Aaron-höz és a többiek is csak most mentek lefeküdni. – tájékoztattam.

- Serena hogy-hogy ott van?

- Keresztapu kitalálta, hogy ma éjszaka kettesben akar lenne Keresztanyuval, így Serenát lepasszolta ide. Így legalább ő is a nagy szerelmével lehet.

- Miért érzem azt, hogy zavar téged Serena és Aaron kapcsolata?

- Nem zavar, csak elképesztően rosszul esik, hogy nekem semmit nem mondtak el ebből. Nem tudom, már mióta titkolják ezt előttem, miközben én Serenának egyből elmondtam.

- Kicsim, ezt már délelőtt átbeszéltük.

- Tudom, sajnálom. Veled minden rendben? Gemmaék?

- Minden a legnagyobb rendben. De valamiről beszélnünk kell. – váltott át komolyabb hangnemre.

- Baj van? – kérdeztem egyből.

- Attól függ, hogy te minek fogod fel.

- Istenem Harry, mondjad már!

- Oké. Nyugi. Az a helyzet, hogy anyuéknak elmondtam, hogy együtt vagyunk.

- MIVAN? Harry, ugye nem mondod komolyan? És mit szóltak hozzá? Most utálnak engem? Téged ugye nem küldtek el onnan. Úristen, Harry, mondj már valamit!

- Ha hagynád, mondanám is. Igen, tényleg elmondtam nekik és egész jól fogadták. Örülnek, hogy végre találtam egy normálisa lányt, csak az nem tetszett nekik, hogy fiatal vagy, de aztán elkezdték mondogatni, hogy a szerelemben a kor nem számít meg ezek, így teljes mértékben elfogadták az egészet. És nem kell félned, nem utáltak meg. – mesélte el az egészet Harry, amitől egy kicsit megkönnyebbültem. – De mindenképpen azt akarják, hogy minél előbb mondjuk el Liamnek.

- Jó, ez várható volt. Tudod mit? Ahogy hazajössz átbeszéljük az egészet.

- Jól van, Kicsim.

- Hiányzol.

- Te is nekem.  De holnap után már otthon vagyok.

- Reméltem is. Az biztos, hogy az első éjszakát nálad töltöm. kuncogtam fel.

- Bébi, kérlek! Ne mondj ilyeneket, amikor nem tudok mit csinálni.

- Lehet, hogy mégis. – mondtam csábító hangon.

- Amy, mire készülsz?

- Mi van rajtad?

- Komolyan bébi? Telefonszexelni akarsz? – nevetett fel.

- Mond azt, hogy te nem akarod, és akkor nem csináljuk. De mielőtt választ adnál csak egy bugyi és az az egyik pólód van rajtam.

- Basszus. Vedd le a pólót! – utasított, és én egyből eleget tettem a kérésének.

- És rajtad még mi van?

- Csak egy boxer. – lihegte. Öröm tudni, hogy ennyitől felizgult.

- Nem szűkös egy kicsit?

- De. Nagyon is az.

- Akkor miért nem veszed le?

- Már lent is van.

- Jó. Akkor érintsd meg magad Harry, de úgy, hogy hunyd le a szemedet és képzeld azt, hogy az ott rajtad

az én kezem. Kezd el lassan mozgatni a kezedet. – hallottam öblös nyögéseit, amitől egyből éreztem, hogy nekem is magamhoz kell nyúlnom. Levettem a bugyimat és feldugtam magamnak két ujjamat. Egyből felnyögtem én is.

- Ugye te is csinálod? – kérdezte Harry akadozva.

- Igen. Kérlek, beszélj közbe hozzám. – kértem.

- Hány ujjad van benned?

- 2.

- Akkor mehet a harmadik is drágám. Képes vagy rá. Ahogy én, te is képzeld azt, hogy az ott az én kezem, és én repítelek egészen a gyönyörig.

- Harry! – nyögtem fel, ahogy a harmadik ujjamat is magamba toltam.

- Jól van, bébi! Szólj a közel vagy, mert én már nem nagyon bírom a nyögéseid miatt.

- Harry, moost! Nem bírom. – nyögtem, miközben hüvelykujjammal a csiklómat kényeztettem.

- Gyerünk, bébi! – mondta, mire elmentem. A telefont ki is ejtettem a kezemből, és mély levegőt kezdtem el venni. Nem hittem volna, hogy képesek leszünk ilyet csinálni valaha. De hiába. Nekem van a legjobb pasim a világon!

- Kicsim! – hallottam meg a telefonomból Harry hangját, mire egyből visszaemeltem a fülemhez.

- Itt vagyok, csak kiesett a kezemből a telefon.

- Megértem, bébi. Remélem, így már csodás éjszakád lesz! – mondta.

- Így csak jobban fogom várni, hogy végre haza gyere!

- Mondtam már, holnap után már együtt alszunk.

- Már alig várom.

- Én is, azt elhiheted. De menj, öltözz vissza! Nehogy valaki meglásson. Jóéjt, bébi.

- Szeretlek. Jóéjt.

- Én is téged. – és azzal leraktuk.

Nem hittem volna, hogy ennyire hiányozni fog. És nem a testiségre gondolok. Sokkal jobban hiányzik az, hogy ezek után belebújjak ölelésébe, és miközben a hátamat simogatja, úgy érjen el az álom. Vagy, hogy apró puszikkal hintse be az arcomat, miközben minden puszi után azt mondja, hogy szeret.

Visszavettem a bugyimat és a pólót, majd bementem a fürdőbe, hogy az arcomat egy kicsit rendbe tegyem, mivel eléggé kipirult. Miután ezzel is végeztem, visszamentem az ágyamba, és próbálkoztam elaludni, azzal a ténnyel, hogy nem sokára Harry végre itt lesz mellettem.

Még egy emberrel több tudja... ~ 2/16

Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy a legjobb barátnőm és a bátyám egymásba bújva fekszenek az ágyban. Egyből felkeltek, és maguk elé kapták a lepedőt.
- Amy! Te mit keresel itt ilyen korán? - kérdezte Serena.
- Harry haza ment Holmes Champelbe és korán odaakart érni. De nem ez a lényeg. Mi van köztetek?
- Figyelj, Húgi. Menj le, igyál meg egy kávét és utánad megyünk. - mondta Aaron nyugodtan.
- Rohadtul nagy szerencsétek van, hogy részben nagyon jó reggelem volt, szóval nem vagyok annyira kiakadva. 5percet kaptok! - mondtam, majd hátat fordítva nekik lementem a konyhába. Felraktam a kávét főni, majd leültem a konyhapultra és elkezdtem gondolkozni.
Serenával mindig is megbeszéltünk mindent.Elmondtam neki Harry-t, soha nem voltak előtte titkaim. Erre nem mondja el, hogy a bátyámmal kavar. Nem értem...
- Na itt vagyunk! - jelentek meg a konyhában.
- Oké, akkor szerintem üljetek le és szépen kezdjétek az elején. -bólintottak, majd leültek egy-egy székre és Aaron elkezdett mesélni.
- Úgy volt az egész, hogy mikor New Yorkban voltam elkezdtünk beszélgetni. És mivel Zayn rosszul lett hamarabb jöttünk haza 4nappal, mint kellett volna. Anyuékat rábeszéltem, hogy hadd legyek addig a haverjaimmal, mire egyből belementek, de közben Serenával voltam itt. Serenák akkor jöttek haza Ibizáról. Így megbeszéltük, hogy találkozzunk. És minden történt ahogy kellett. - mesélte mosolyogva Arron, mire összekulcsolták ujjaikat.
- Akkor ti most együtt vagytok?
- Ömm.. igen...
- Várj, mikor?
- Augusztus 18. Miért?
- ÚRISTEN! Mi is akkor jöttünk össze Harryvel. - örültem meg, mire Serena egyből felsikitott, és gyerekes örömünkben összeölelkeztünk.
- Várj, te akkor Párizsban voltál Harry bácsival...Neee! Ugye nem?
- Arra gondolsz, hogy ugye nem Harry "bácsival" jöttem-e össze? - kérdeztem, miközben az alsó ajkamat rágcsáltam.
- Amelia Payze, ezt nem hiszem el! Harry bácsi vagy 18 évvel idősebb lehetne nálad. Apunál alig 1évvel fiatalabb.
-Tudom, Aaron, de egyszerűen se Ő se én nem tudtunk mit csinálni. Különben is, anyu áldását adta. Csak majd valahogy apunak kell beadagolni.
- Mi? Anyu tud róla?
- Igen, mikor Párizsba jött látogatóba, akkor lebuktunk, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a legjobb barátnőm és a bátyám végre talált maguk mellé valakit, akit szeretnek. És én ennek nagyon örülök. - mondtam mosolyogva, ezzel is próbálva kimenteni magamat.
- Jól van, Amy... Nekem most mennem kell, Anyunak azt ígértem, hogy hamar megyek, és amúgy sem szeretnék találkozni Andy bácsival. Otthon találkozunk Húgi. Szia, kicsim! - nyomott egy csókot Serena szájára, majd nekem a hajamba puszilt, majd el is ment.
- Nagyon haragszol? - kérdezte Serena egyből, ahogy Aaron kilépett az ajtón. Nem mondtam semmit, csak a friss kávémhoz léptem és kiöntöttem magamnak egy bögrébe, majd szokásosan megízesítettem.
- Nem haragszom. Csak nem esett annyira jól, hogy ezt eltitkoltad előlem. Én egyből elmondtam neked, hogy mi van Harryvel...
- Tudom, és tényleg nagyon sajnálom.
- Semmi baj, de ha nem haragszol kimennék a teraszra, és felhívom Harry-t.
- De hisz most váltatok el fél órája.
- Lehet, de attól függetlenül túl sok minden történt ebben a fél órában. - Serena inkább nem szólt többet, hanem csak bólintott, így kimentem a telefonommal és a kávémmal a teraszra és egyből tárcsázni kezdtem Harry-t.
- Mi van, már is hiányzom? - hallottam meg életkedv teli hangját.
- Így is mondhatjuk. Rányitottam Aaronra és Serenára.
- MEGMONDTAM! Tudtam én, hogy kavarnak!
- Jó, igazad volt. De azért rosszul esett Serenától, hogy nem mondta el nekem... Pedig azt, hogy mi van köztünk azt egyből elmondtam neki.
- Igaz, de teljesen más az egész szituáció. Ő a bátyáddal kavar, nem pedig az apád egyik haverjával. Hozzád Aaron sokkal közelebb áll, mint Serena hozzám. Ezt is tartsd szem előtt.
- Oké, igazad van.
- Mint mindig Szerelmem.
- A francba, tényleg már most hiányzol. - kortyoltam egyet a kávéból. Tényleg nehéz elképzelni, hogy jó néhány napig nem fogom látni.
- Nyugi, néhány nap és otthon vagyok.
- De az nekem sok idő...
- Kicsim, le kell tennem, nem akarom, hogy megbüntessenek. Este ahogy ágyban vagy, hívjál fel. Oké?
- Oké...
- Szeretlek. Vigyázz magadra!
- Én is téged. Puszi.
- Szia. - amint letettük a telefont, megittam a maradék kávémat, majd visszamentem Serenához, aki a telefonját nyomkodta.
- Na, Aaron hazaért épségben? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. - nevetett fel Serena is. - De most apu írt. 10perc és itt van értünk. És azt üzeni, hogy ma nálatok alszom.
- Na, az tök jó. Este az enyém vagy, szépen mindent kibeszélünk, aztán meg éjszaka átmehetsz Aaronhoz.
- Juuj, köszönöm. - ujjongott fel, amit én csak mosolyogva néztem.
Keresztapu tényleg itt volt értünk 10perc múlva, mi meg Serenával már alig vártuk, hogy megbeszéljük az elmúlt napok történéseit.

Divatbemutató ~ 2/15

Mikor végignéztük a filmet, Harry egyből elkezdte a nyakamat csókolgatni. Lehunytam a szememet és csak élveztem. De mikor kezei már a fenekemet markolászták, eltoltam magamtól.
- Erre még várni kell, nagyfiú! - kacsintottam rá.
- Mi? Mégis miért:?
- Mert van egy kis meglepetésem. - mondtam, majd felkaptam a táskámat és berohantam a fürdőszobába. Gyorsan elővettem a fehérneműket, amiket direkt ezért csomagoltam el. Elsőnek egy párducmintás fehérneműszettet vettem fel, hozzáillő magassarkúval. Óvatosan kiléptem a fürdőből, mire Harry egyből rám kapta a tekintetét. A fejem búbjától egészen a cipősarkamig végig stírölt.  Mosolyogva nyalta meg a száját, majd megszólalt.
- Direkt kínzol, nem igaz?
- Ez nem kínzás. Csak megmutatom, hogy mi is a tiéd. - kacsintottam rá, majd tettem 3kört a szobában, néhol egy kicsit pucsitottam, de héé... a barátnője vagyok. Előtte ezt megtehetem.
Visszamentem a fürdőbe, majd átvettem egy fekete-vörös fehérneműszettet. Ha az előző nem ütötte ki nála a biztosítékot, akkor majd ez fogja.
Ahogy kiléptem Harry már fel is állt.
- Oké, elég! Nem kell a kínzás. Tisztában vagyok azzal, hogy mi az enyém. És te az enyém vagy. Jól mondom? - mondta egy kicsit durvábban, miközben a nyakamat hintette be csókokkal.
- Jól mondod. - biztosítottam, majd szenvedélyesen megcsókoltam, és szép lassan minden úgy ment, ahogy annak kellett.

*Serena szemszöge*
Ahogy Amy elment Harryvel, egyből előkaptam a telefonomat és tárcsázni kezdtem.
- Szia, bébi! Miújság?
- Amy most ment el. Akkor itt töltöd az éjszakát?
- Anyuéktól meg kell kérdeznem. De maximum azt mondom, hogy az egyik haveromnál alszom. Ismered anyuékat...
- Hát igen. Mindenképpen küldj sms-t, hogy jössz vagy nem.
- Rendem bébi. Csók.
- Szia. - az ágyra dobtam a telefonomat, majd elkezdtem készülődni. Ismertem a szüleit. Biztos, hogy elfogják engedni.

*Másnap reggel Amy szemszöge*
Harryvel már a kocsiban ülünk. Elképesztően jó éjszakát tudunk magunk mögött. De a tudat, hogy most hazamegy Holmes Champelbe... 3napig nem fogom látni. Amióta együtt vagyunk, minden napot együtt töltöttük. Nagyon furcsa lesz nélküle.
- Min gondolkozol már megint? - hallottam meg Harry hangját, miközben kezét a combomra simította,
- Semmin. Csak nagyon vigyázz magadra, - kértem miközben összekulcsoltam ujjainkat.
- Miattam nem kell aggódnod. Minden este hívni foglak. Meg reggel. Meg mikor unatkozom.
- Meg mikor kanos leszel? - nevettem fel.
- Kiakarod próbálni a telefonszexet? - húzta pimasz mosolyra ajkait.
- Majd meglátjuk. - nevettem még mindig.
Megálltunk a lakásunk előtt, majd eljött a tényleges búcsú ideje.
- Nagyon fogsz hiányozni. - csókoltam meg.
- Te is nekem. Nagyon vigyázz magadra, csak ennyire kérlek. És annyira, ha Max menne addig, amíg nem vagyok ott, semmi olyat ne csináljatok, amire nem adtam áldásomat!
- Még megcsókolnom is nehezemre esik.
- Jól van. Na, menjél. Serena már biztosan vár.
- Szeretlek!
- Én is téged! - még egyszer megcsókolt, majd kiszálltam a kocsiból a cuccaimmal együtt és bementem.
- Serena! Itt vagyok! - szóltam be, mire semmit nem kaptam válaszként. - Serena! - szóltam megint, de még mindig semmi. Felmentem a lépcsőn, be egyenesen Serena szobájába. Lehet, hogy nem kellett volna...
-AARON?

Mindent tudok rólad, bébi ~2/14

Harry lakása semmit nem változott az elmúlt néhány hétben. Miért is változott volna? Itt se volt azóta. Furcsa, hogy itt feküdtünk le először. Itt kezdődött köztünk minden. Vagyis a clubban, de lényegese dolgok ebben a lakásban történtek.
Megéreztem, ahogy Harry mögém lépett, kezét derekamra tette és a nyakamat kezdte csókolgatni. Soha nem fogom megszokni érintéseit.
- Baj van? - duruzsolta  a fülembe.
- Dehogy. Csak furcsa, hogy minden itt kezdődött köztünk. - éreztem, ahogy elmosolyodik, és a fülem mögé nyomott egy puszit. Szembe fordultam vele és megcsókoltam. Egyből visszacsókolt. Karom nyaka köré kulcsoltam, míg neki az egyik keze a fenekemre csúszott. Csókja egyre szenvedélyesebb lett, amit nem is bántam, mivel már kellett nekem. És mivel a kocsiban nem tudtunk semmit se csinálni normálisan, így attól is jobban be vagyunk gerjedve. Főleg Harry. Csípőjét enyémnek nyomva szakad el ajkaimtól.
- Érzed, hogy mit teszel velem? - kérdezte mély, reszelős hangján, mire én csak elmosolyodtam.
- Nem volt elég, amit kocsiban kaptál?
- Nagyon nem. Nem a szádban akarok elmenni, hanem benned. Ott lent.
- Hát arra várnia kell Mr. Styles. Mivel én most filmet szeretnék nézni, majd vacsizni, aztán divatbemutatót akarok magának tartani. Utána lehet szó a szexről. - incselkedtem vele, miközben szánk súrolta egymást.
- Vacsorát rendelnünk kell. De a többi megoldható. És mégis milyen bemutatót akar tartani nekem Miss Payne?
- Ne legyen ennyire kíváncsi Mr. Styles. Inkább válasszon filmet, ameddig átöltözöm. - léptem el tőle, és a táskám felé vettem az irányt. Kivettem belőle egy rövid shortot, meg egy topot, és elvonultam a fürdőbe átöltözni.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy már meztelenül is láttalak, szóval előttem is nyugodtan átöltözhettél volna? - hallottam meg Harry hangját, miközben öltözködtem.
- Igen, csak akkor letámadtál volna, és semmi se lett volna a filmnézésből. - szóltam vissza neki.
- És ez akkor probléma lenne? - nyílt ki a fürdőszoba ajtaja, és bejött rajta Harry, pont miközben az ingemet vettem le.
- Igen, mert nem akarom, hogy bármikor együtt vagyunk, csak szexeljünk és mást ne is csináljunk. Alig ismerjük egymást.
- Cicám, végig a 16 éved alatt velem laktál. Szerintem én ismerlek a legjobban az egész házban. És nagyon remélem, hogy te is ismersz.
- Jó, ez igaz valamilyen szinten. - vettem fel a topomat.
- Nem csak valamilyen szinten. Mindent tudok rólad, bébi. - csókolt bele a nyakamba.
- Igen? Mire vagyok allergiás?
- A régi hajlakkomra, de amúgy meg a mogyorófélékre. - adta a választ automatikusan.
- A régi hajlakkodra? - néztem rá furcsán.
- Mikor 5 éves voltál, vettem egy új fajta hajlakkot, amit elég sokáig és nagy mennyiségben használtam. És amikor befújtam vele a hajamat, mindig rosszul lettél. Vagy több napig lázad volt, vagy köhögőrohamod, vagy hapci rohamod. Ezért Danielle megtiltotta, hogy többet olyan hajlakkot vegyen. - nevetett.
- Aha. Oké. Vicces, hogy ilyen sok mindenre emlékszel, én meg nem.
- Előfordul.
- Oké. Mi a kedvenc színem?
- Beugratós kérdés. Mindenki azon a véleményen van, hogy a rózsaszín, de szó nincs erről, mert a barna.
- Igaz. - csókoltam meg. - Most már minden jó válasznál kapsz egy csókot. - kacsintottam rá.
- Akkor sokat fogok kapni. - mosolyodott el.
- Majd meglátjuk. Kedvenc étel?
- Nincs konkrét. Mindent imádsz, ami olasz.
- Ügyes. - csókoltam meg. - Kedvenc elfoglaltság?
- Szex velem. - nevetett.
- Most, hogy így belegondolok, igazad van. - nevettem el magam én is, és csókot nyomtam a szájára. - Gyerekkori álmom?
- Hogy olyan tehetséges táncos legyél, mint Danielle, csak tudod, hogy nem fog összejönni, mert túl lusta vagy.
- És ezt is tudja. - csókoltam meg. - Első szerelmem neve?
- Harry *sexgod* Styles. - mondta beleéléssel.
- Nem rossz, nem rossz. - a csók most is kijárt neki. - Kedvenc város?
- Párizs. Cica, tényleg mindent tudok. Nem tudom, hogy mire jó ez.
- Az egomnak jót tesz, hogy a pasim mindent tud rólam. - mosolyogtam rá gonoszul.
- Nekem meg már az tenne jót, ha az ágyban lennék meztelenül. - kezdte el ismét a nyakamat csókolgatni.
- Nem-nem. Filmezünk! - mondtam, majd kimentem a fürdőből és a nappaliban lévő kanapéra heveredtem. Harry picit feszülten jött ki, de bekapcsolta a DVD lejátszót, majd letelepedett mellém. Szorosan hozzábújtam, miközben Ő a hátamat simogatta, és egyből más lett a hangulatunk.  Az örök klasszikust, a Szerelmünk lapjait néztük meg. Nem értem, hogy nem tudja megunni ezt a filmet. Jó, én is nagyon szeretem, de Harry mániákusan.

A kocsis kaland ~2/13

Másnap reggel elég fáradtan ébredtem. Felhívtam Serenát, és lebeszéltem vele az estét. Mondta, hogy tegnap megismerkedett egy sráccal, így vele lesz az éjszaka. Mind hiába, soha nem változik ez a lány. Mosolyogva mentem le a konyhába, ahol a többiek már reggeliztek.
- Szépséges jó reggelt! - üvöltöttem, mire elmosolyodtak. Mindenkinek az arcára nyomtam egy puszit, majd öntöttem magamnak kávét, és leültem apu mellé.
- Mi ez a jó kedv? - kérdezte Perrie.
- Semmi. Csak végre kialudtam magamat. Apu, ugye nem baj, ha este Serenával átmegyünk a másik lakásba?
- Anyáddal már megbeszéltük. Menjetek nyugodtan, és érezzétek jól magatokat. De rosszról ne tudjak. - mosolygott rám, majd fél kézzel átkarolt.
- Rólam  csak jót lehet hallani. - nevettem fel. Anyu elém tett egy adag rántottát, majd elkezdtem majszolni.
- És mikor mentek.? - kérdezte Zayn.
- Azt még nem tudjuk. - mondtam, miközben megrágtam a rántottámat.
- Amy, ne beszélj teli szájjal! - szólt rám anya.
- Bocsánat. - motyogtam, miközben még mindig tele volt a szám.
- Amelia! - szólt rám hangosabban.
- Jól van, na! - mondtam úgy, hogy már nem volt kaja a számban. Láttam, ahogy Harry halkan felnevetett, majd kulturáltan fejeztem be az étkezést. Minta gyerek módjára, elmostam a tányéromat és a bögrémet, majd megköszöntem a reggelit és felmentem a pakolni. Ja, minta gyere... Apu szemében addig vagyok az, amíg meg nem tudja, hogy az egyik legjobb barátjával vagyok együtt.
Elővettem az egyik táskámat, majd elkezdtem pakolni. Imádom, hogy nyár van, így bűntudat nélkül pakolom be a sortokat és a topokat. Harry kedvéért szexi fehérneműket is eltettem. Majd este tartok neki egy kis bemutatót. Kopogás zavarta meg a gondolatmenetemet.
- Gyere! - szóltam.
- Csak elköszönni jöttem fel. - jelent meg Harry az ajtóban.
- Miért? Hova mész? - tudtam, hogy haza készül, de apuék biztos hallják a párbeszédünket, így inkább játszok egy kicsit.
- Hazamegyek egy kicsit. Hiányoznak már Gemma-ék.
- Értem. Meddig maradsz?
- 2-3 napig. - mondta, miközben sunyin becsukta az ajtómat.
- Azt hittem már soha nem zárod be. - sóhajtottam fel, mire odajött hozzám, és megcsókolt. Szerelmesen, vágyakozón, szenvedélyesen. Átkaroltam a nyakánál, míg ő a derekamat. Hosszú percekig csókolóztunk, majd én szakadtam el édes ajkaitól.
- Feltűnő lesz, hogy ennyi ideig búcsúzol tőlem. - motyogtam ajkaiba.
- Nem érdekel.
- De érdekeljen! Este 6 körül ott leszek nálad és minden bepótolunk.
- Nem fogunk aludni az éjszaka, remélem tudod. - mosolygott rám perverzen.
- Valahogy sejtettem. Na, de menj! Gemma-ékat puszilom.
- Átadom. Vigyázz magadra!
- Vigyázok - adott még egy puszit a számra, majd elment. Kinéztem az ablakon, és láttam, ahogy kihajt garázsból, majd elindult. Holnap reggel lesz nehezebb elköszönnöm tőle. Mert holnap ténylegesen elutazik Holmes Champelbe. Jó, otthon is kell lennie, de hiányozni fog.
Folytattam a pakolást. Tisztálkodási szereket is eltettem, meg minden fontos dolgokat. A végén egy éjszakára rohadt sok mindent pakoltam el. Már dél is elmúlhatott, mikor végeztem, így egy kicsit lefeküdtem az ágyamra és bekapcsoltam a TV-t. Néhány unalmas sztár hírt meghallgattam, majd inkább átkapcsoltam egy zenecsatornára. Elég hangosra feltekertem a hengerőt, majd elmerültem gondolataimban, aminek vége alvás lett.

******

- Amy! Ébredj! Keresztapádék már itt vannak. - keltegetett anya.
- Mennyi az idő? - kérdeztem, miközben a szememet dörzsöltem.
- Fél 6. Szóval készülj.
- Harrynek azt mondtam, hogy 6-ra érek hozzá. Basszus. - pattantam fel az ágyból, és egyből készülni kezdtem.
- Már beszéltem vele. 6-ra odamegy hozzátok, és onnan mentek majd hozzá. - mosolygott rám.
- Imádlak. - pusziltam meg az arcát, majd folytattam a készülődést. Gyorsan elmentem fürdeni, amjd magamra kaptam fehérneműimet, és elkezdtem kutakodni a szekrényemben. Mikor már vagy 5 perce keresgéltem valaki kopogott.
- Gyere! - szóltam.
- Istenem, Amy! Mi a szart csinálsz eddig? - jött be Serena, majd meglátta, hogy a ruhák szanaszét hevernek a szobámban, én pedig egy bugyiban és melltartóban ülök a kupi közepén, mire elkezdett fennhangon nevetni.
- Nem vicces!
- Nem értem mit tökölsz. OItt van a világos kék sortod, meg a fekete, átlátszó inged, azt inget betűröd a nadrágba, és kész. Ígyis-úgyis lefogja rólad szedni, szóval mindegy.
- Igazad van.
- Nekem mindig. - nevetett még mindig. Gyorsan felvettem a földről az említett ruhadarabokat, majd felkaptam magamra. Kimentem a fürdőbe, megcsináltam a hajam és a sminkem, felkaptam a táskámat és Serenával oldalamon lementünk a nappaliba.
- Szia keresztapu! - öleltem meg Andyt.
- Szia picur! Mehetünk? - bólintottam, majd elköszöntem a többiektől. Beültünk keresztapa kocsijába, majd a kis lakásunkig meg sem álltunk. Ott elköszöntünk Andytől, és ott hagyott minket.
- Matt 8-ra jön ide. Te mikor mész? - kérdezte Serena.
- Anyu azt mondta, hogy Harry 6-ra jön ide, szóval nem sokára.
- És mi a tervetek estére?
- Nem tudom. De azt mondta, hogy este nem fogunk aludni, szóval...
- Én sem az biztos.
- Tényleg. Ki az a Matt?
- Tegnap bulizni voltam és akkor smárolgattunk, meg minden.
- Meg minden alatt mit értesz?
- Mindegy. - nevetett fel. Még faggattam volna, de meghallottam egy kocsi dudáját, vagyis Harry itt van.
- Még nem végeztünk! - néztem rá fenyegetően, majd megöleltem és rohantam is Harry kocsijához. Beültem, majd egyből letámadtam ajkait. Egyből visszacsókolt, és hosszú percekig csókoltuk egymást.
- Baby, nálam folytatjuk. De ha nem fejezzük be, akkor itt támadlak le. - döntötte homlokát az enyémnek, mire bólintottam és visszahúzódtam.
Elindultunk Harry lakása felé. Mivel automata váltós a kocsi, így Harry keze végig a fedetlen combomat simogatta.
- Ne csináld! - szóltam rá.
- Nem tudom mire gondolsz. - mosolygott gonoszan.
- Jól van Harry. - mosolyodtam el én is, majd kezemet férfiasságára simítottam. Harry élesen beszívta a levegőt. Elkezdtem mozgatni a kezemet, mire egyre keményebb lett kezem közt, és kezével combomat szorította.
- Amy! Vezetek!
- Előfordul. - mosolyogtam még mindig, majd kicsatoltam az övét, majd a nadrágját kigomboltam és lehúztam cipzárját.
- Mit csinálsz?
- Shhh! - szóltam rá, majd boxerjéből elővettem büszkeségét és elkezdtem verni.
- Amy, így nem tudok vezetni. - sóhajtott fel egy kicsit idegesen.
- Akkor most megtanulsz. - nevettem fel, majd kikapcsoltam a biztonsági övemet, előre hajoltam, és számba vettem Harry férfiasságát. Harry hangosan nyöszörgött, amíg én egyre gyorsabban szoptam. Farka már remegett a számban, mire még gyorsabban próbáltam mozgatni fejemet, aminek meg is lett az eredménye. Harry perceken belül elment, én pedig összes ondóját lenyeltem. Mosolyogva ültem fel, segítettem Harrynek "felöltözni", majd bekötöttem magam, és mosolyogva figyeltem az utat.
- Amy. Ez mi volt? - kérdezte Harry, mikor végre normális ütemben vette a levegőt.
- Az emberek általában orális kielégülésnek hívják. Te minek gondolod, mi volt?
- 16éves vagy. Mégis szex témában sokkal jobb vagy a korodnál.
- Akkor ezt most vegyem annak, hogy csak a szex miatt vagy velem együtt? - kérdeztem ingerülten. - Húzódj félre!
- Minek?
- Harry, húzódj félre a kurva életbe! - Harry azt tette, amit kértem, majd kíváncsian pillantott rám. - Csak azért vagy velem együtt, mert jó a szex? Nem is érzel irántam semmi mást? Hiszen te  mondtad, hogy szeretsz. Ha kkor nem mondtad volna ki azt a szót, akkor én sem szerettem volna beléd, és most nem itt ülnénk, hanem a hátsó ülésen dugnánk. De kimondtad. Én meg bíztam babban, hogy nem hazudsz nekem. Most szeretsz, vagy tényleg csak a szex miatt vagy velem?  kérdeztem sírva. Nem tudnám elviselni, hogy ez az egész csak a szexre ment ki. Tudom, hogy milyen volt Harry régebben, de azt hittem, hogy megváltozott. Hogy miattam megváltozik. Lehet, hogy tévedtem.
- Amy! Mi a fene bajod van? Egy szóval sem mondtam, hogy csak a szex miatt vagyok veled. Mikor azt mondtam, hogy szeretlek, komolyan is gondoltam. Nem tudom, hogy egyáltalán hogyan jutott eszedbe ilyen hülyeség.
- Fogalmam nincs. Csak bepánikoltam és meg is fog jönni... Sajnálom.
- De már megjött?
- Nem. Majd a hét végén kell, szóval ma nyugodtan ellehetünk. - csúsztam közelebb hozzám, majd nyomtam egy puszit az arcára.
- Hangulatváltozások... Túl égen volt barátnőm. Vissza kell szoknom. - nevetett fel, majd beindította a kocsit és elindultunk.
- Tényleg nem tudom, hogy mi jött rám. Nem szoktam ilyen lenni. Csak szeretlek. De már annyira, hogy megijeszt ez az érzés.
- Nem kell félned, Kicsim. Ha nem lenne bennem is ez az érzés, akkor nem lennék veled. Előttem nőttél fel, így csak még jobban szeretlek.
- Ha belegondolok, hogy régen te fürdettél, meg pelenkáztál. - nevettem fel.
Sokszor kiszúrtál velem. Szerettél az ágy alá bújni. Anyádnak soha nem mertem elmondani. Féltem, hogy többet nem fog rám bízni. Bármikor kiszedtelek onnan, csak nevettél, aztán megcsípted az orromat.
- Az orrodat? Ezekre nem is emlékszem. Ilyen rossz voltam?
- Hát Aaronnaál rosszabb voltál az biztos. Liamék a mai napig azt várják, hogy Aaron mikor kezd el lázadni.
- Én valahogy előbb kezdtem.
- Nem olyan biztos. Nagyon el van Serenával. Nem tudom, hogy mi lehet köztük, de én a helyedben rákérdeznék.
- Akkor szerinted ma este Serena a bátyámmal van?
- Van rá esély.
- De miért titkolóznak?
- Mintha mi nem azt csinálnák.
- Jó, de Serena tud rólunk... Valahogy le fogom buktatni őket.
- Baby, ne ezen pörögj. Ma csak velem foglalkozz, oké?
- Meglesz. - mosolyodtam el.