Akkor együtt vagyunk? ~ 2/5

Amint kész lett a fürdő, egyből szóltam Harrynek, hogy jöjjön. Még mindig nem képes a szemembe nézni, így muszáj valamit csinálnom.

Gond nélkül levetkőztem előtte, majd mosolyogva beszálltam a kádba. Harry végignézte az akciómat, mire Ő is elmosolyodott. Gond nélkül lekapta ő is a ruháit, majd szembe velem beszállt hozzám. Közel „úsztam” hozzá, a lábaimat dereka köré kulcsoltam. Elkezdtem csókolgatni a vállát, a nyakát.

- Ezek után miért vagy velem ilyen? Az elején megmondtad, hogy semmi érzelem nem lesz, és én 35 éves fejjel nem vagyok képes ezt betartani, miközben egy 16 éves lány, meg betartotta. Azon gondolkoztam, hogy holnap hazamegyek. – az utolsó mondatnál felkaptam a fejemet.

- Ugye nem gondoltad komolyan azt, amit mondtál? Harry nem teheted! Ha te mész mennem kell nekem is. Semmit nem láttam még Párizsból. Csak a tetkó szalont. És én ezt a hetet veled szeretném tölteni, itt Párizsban. Nem Londonban anyámékkal. – néztem rá, majd az arcát kezdtem el lágy puszikkal behinteni. – Kérlek, Harry! – suttogtam szinte könyörögve, miközben megcsókoltam. Óvatosan átdugtam a nyelvem a szájába, ezzel is próbálva elmélyíteni csókunkat. Nem akartam, hogy ilyen miatt megváltozzon mindenről a véleménye. – Nem fogsz elmenni. Nem fogsz itt hagyni. És tudod, hogy miért? Mert én nem fogom engedni. Ha kell a barátnőd leszek, de nem hagyhatsz se itt, se máshol. Ebben a néhány napban túlságosan is fontos lettél nekem, ahhoz, hogy csak így elengedjelek.

- Komolyan megtennéd, hogy a barátnőm leszel? – nézett rám csillogó tekintettel.

- Ha ez kell, akkor igen. – csókoltam meg ismét. – Csak ne hagyj el! Ne hagyj itt!

- Nem lenélek képes elhagyni. – mondta, majd ahogy csak tudott magához szorított.

- Akkor most együtt vagyunk? – néztem fel rá mosolyogva.

- Nagyon úgy tűnik. – most Ő csókolt meg, de nem úgy, ahogy szokott. Ez a csók tele volt érzelemmel, szenvedéllyel, szerelemmel.

*****

Miután megfürödtünk, befeküdtünk a jó nagy franciaágyba, mivel már elég későre járt. Harryn csak egy boxer volt, míg rajtam csak fehérnemű. Igaz, Harry még ezeket is nehezen engedte, hogy rajtam legyenek. Ráfeküdtem Harry mellkasára, míg Ő átölelte a derekamat, és így néztük a TV-t.

- Ugye tudod, hogy nem titkolhatjuk ezt az egészet örökre? – szólaltam meg.

- Tudom. Csak azt nem tudom, hogy Liaméknek, hogyan fogjuk ezt az egészet beadagolni. Biztos, hogy meg fog ölni. De szerintem nem csak Ő. Szerintem mindenki.

- Nem hiszem. Lehet, hogy apa egy ideig ki lenne bukva, de szerintem nem tartana tovább 2-3 napnál. Tudod, hogy én vagyok az egyetlen kicsi lánya.

- Amit általában ki is használ, igaz? – kérdezte, és hallottam a hangján, hogy mosolyog.

- Egyszer sem használtam ki. Csak akkor fogom, ha hazaértünk Párizsból és meglátja a tetkót és a percinget.

- Kis sunyi.

- Most, na… 2 fiútestvérem van. Plusz apám 4legjobb barátjával kell laknom. Ez kapásból 7 fiú. Lányból meg alig van 5. Nekünk, lányoknak elég nehéz.

- Igaz, de szerintem Louisék gyereke lány lesz.

- Honnan tudod, hogy Eleanor terhes? – ültem fel, hogy a szemébe nézzek.

- Eleanorral mindig is jóba voltam. Tudod, én mutattam be Louisnak is. Sőt, még anyudékat is én hoztam össze.

- Igen, ezekről hallottam. Csak azt hittem, hogy Eleanor csak anyunak mondta el eddig.

- Pedig nem. Sőt, szerintem most már az egész világ tudja.

- Miért?

- Elenaor ma mondta el Louisnak, hogy terhes. Louis több mint valószínű, hogy egyből ki is írta twitterre. Ismered, hogy milyen.

- Igen, ismerem…

- Na, látod. Szerintem aludjunk, így is elég késő van. Holnap mit akarsz csinálni?

- Elmenni az Eiffel-toronyhoz, meg strandra akarok menni. Nagyon jó idő van itt. Használjuk már ki, hogy nem Londonban vagyunk, ahol egyfolytában esik az eső.

- Jól van, Kicsim. Akkor holnap Eiffel-torony és strand. – nyomott egy puszit a hajamba. – De most már alvás.

- Rosszabb vagy, mint apu, amikor 6éves voltam.

- Lehet. Jóéjt. – egy „jóéjt” csókot nyomtam a szájára, majd hátat fordítottam neki, mire Ő hátulról átölelte a derekamat, és szorosan hozzám bújt.

*******

Reggel, mikor felkeltem, Harry még édesen aludt mellettem. Egyik kezével a derekamat ölelte, a másikat pedig a feje alá téve párnának használta. Meg tudnám szokni, hogy ilyen látványra ébredjek. De tudom nagyon jól, hogy soha nem lesz az, hogy mindennap egymás karjaiban alszunk el, és kelünk fel. Ha a srácok még jól fogadják biztos, hogy apuék nem. Aaron biztos nevetne, hogy nem találtam srácot a saját korosztályomba, hanem csak az eggyel öregebb generációban. Anya talán még annyira ki sem akadna. Dylan nem értene semmit, apu pedig… Szerintem mehetek majd Harryvel a balesetire. Már ha ezek után apu nem zár el egy toronyba, ahová csak neki van kulcsa. Majd én leszek Rapunzel, és leengedem hosszú, szőke hajamat. Aha, se. Hosszúnak hosszú hajam van, de nem olyan erős, hogy Harryt elbírja. Plusz nem is vagyok szőke. Na, mindegy.

Óvatosan kimásztam az ágyból, hogy még véletlenül se keljen fel Harry, majd elindultam a kis konyha felé, ami a szobához volt. A hűtő tele volt, így elkezdtem omlettet csinálni. Belevágtam mindenféle zöldséget, amit találtam, majd ment is a serpenyőbe. Mikor kész lett elővettem két tányért, és kiszedtem az adagokat. Pont fordultam volna az asztalhoz, kezembe a két tányérral, mikor „valaki” átölelte a derekamat és a nyakamba puszilt.

- Hadd tegyem le a tányérokat. – mosolyogtam, mire elengedte a derekamat, én pedig nyugodtan le tudtam tenni a kaját. Mosolyogva fordultam hozzá, karomat a nyaka köré kulcsoltam, majd egy hosszabb csókot nyomtam a szájára. – Jó reggelt! – mosolyogtam rá, mikor elváltak az ajkaink.

- Nem volt a legjobb, mert a BARÁTNŐM hamarabb felkelt, és nem várta meg míg felébredek, így egyedül voltam az ágyban. – mondta kiskutya szemekkel, miközben leült az egyik székre. Mosolyogva az ölébe ültem, majd válaszoltam.

- Igen, de a BARÁTNŐD, csak kijött a konyhába reggelit csinálni, hogy meglepjen téged. – nyomtam egy csókot a szájára.

- Akkor én nagyon szerencsés ember vagyok.

- Nem is tudod, hogy mennyire. – kacsintottam rá, majd elkezdtük a reggelit.

*****

-          Harry!!! Csinálj képet, léééccciiiiii! – kértem meg barátomat az Eiffel-torony előtt. Legszívesebben csókolózós képet csináltattunk volna, de tudjuk, hogy az a kép nem csak a mi kameránkba maradt volna meg, hanem elég sok másikba. Harry elővette a fényképezőt, én pedig úgy álltam be, hogy ne pont szembe legyek a kamerával, sőt háttal voltam neki.

-          Nem értem, minek kell Eiffel-tornyos kép, ha nem is látszik rajta az arcod? – kérdezte, miközben a strand felé vettük az irányt. Vagyis a kocsihoz, mivel Harry bérelt egy autót, amivel sokkal könnyebb bejárni a várost.

-          Pasi vagy. Nem értheted.

-          Szerintem nem is akarom. – nevetett, mikor odaértünk az autóhoz. Beültünk, majd indultunk a strand felé.

-          Örülök, hogy sötétített üvegű kocsit béreltél. – húztam gonosz mosolyra a számat.

-          Miért is? – nézett rám értetlen tekintettel.

-          Mert meg tudom ezt csinálni, - itt a kezemet a combjára simítottam. – anélkül, hogy bárki észrevenné.

-          Igen? Én pedig annak örülök, hogy automataváltós a kocsi.

-          Miért?

-          Mert így csak egy kezem kell ahhoz, hogy vezessek, a másikkal pedig tudom csinálni ezt. – mondta, majd a kezét a szoknyám alá helyezte. Na, ilyenkor bánom meg, hogy reggel szoknyát vettem fel.

-          Igen? Én pedig annak is örülök, hogy a fejedet nem mozgathatod, csak az út irányába, miközben én ezt simán megtehetem. – mosolyogtam még mindig, miközben elkezdtem a nyakát csókolgatni. Halk sóhajt eresztett, miközben megmarkolta a belső combomat. Halkan felnyögtem, majd elkezdtem Harry nyakát szívni. Mikor befejeztem, elégedetten ültem vissza a helyemre, és a kezemet is levettem a combjáról.

-          Ugye tisztában vagy azzal, hogy anyádék holnap jönnek, nekem meg egy kibaszott nagy lila folt van a nyakamon? Mégis, hogy fogod nekik ezt elmagyarázni?

-          Egyszerű. Felhoztál egy prostit. Ennyi.

-          Ja, mert akkor nem fogom azt kapni, hogy egy 16 éves lányra kéne vigyáznom, nem pedig ribancokkal foglalkoznom… Mindegy. Azt mondjuk, hogy elmentünk bulizni, ahol egy csajjal elkezdtem kavarni, és ez lett a vége.

-          Felőlem… - néztem ki az ablakon. Nehéz a mai napig elhinnem, hogy Harry 35 éves és csak egyéjszakás kalandjai voltak. Igaz, hogy most együtt vagyunk, de az egy napja sincsen. Nem tudom, hogy hűséges-e. Nem tudok nagyjából róla semmit, hogy milyen egy kapcsolatban, mivel az elmúlt 16 évben maximum két kapcsolatát láttam, akkor is olyan 3 éves lehettem.

-          Mi rosszat mondtam? – Harry hangja zökkentett ki a gondolatmenetemből.

-          Semmit. Csak gondolkoztam.

-          Na, hadd halljam!

-          Mit?

-          Tudom, hogy rólam. Kérdezz, válaszolok…

-          Oké. Miért nem kötelezed el magadat egy normális lány mellett?

-          Miért, te abnormális vagy?

-          Nem úgy értem. Hanem, aki korosztályban is hozzád való.

-          Huuhhh… Nem tudom. Mikor 17-18 éves voltam, akkor az idősebb nőkre buktam. De nagyon durván. Majdnem szétszedtem egy boldog családot, mert az anyukával kavartam. Az-az időszakom volt a gerontofil-korszakom. Most meg érthetetlen okokból, egy 16éves lányba szerettem bele. Igen, most van a pedofil-korszakom, mielőtt mondanád. Nagyon félek attól, hogyha apád rájön, képes és feljelent engem, és mellé még el is szakít tőlem. Nem akarlak elveszíteni semmiféleképpen sem. – kulcsolta össze a kezünket, és a kezemre lágy puszit nyomott.

-          Nem fogom engedni, hogy apu miatt minden megváltozzon. Az utóbbi néhány napban boldogabb vagyok, mint az elmúlt éveimben. Apu biztos, hogy ki fog akadni, de nem szakíthat el minket egymástól. Oké?

-          Hiszek neked. – mosolygott rám, mikor beparkolt egy üres parkolóhelyre, majd egy csókot nyomott a számra. Kiszálltunk a kocsiból, majd elindultunk a strand bejárata felé. Nem voltak sokan a pénztárnál, így hamar bejutottunk. Találtunk egy félig-meddig árnyékos helyet és oda letelepedtünk. Lekaptam magamra a ruhákat, így csak bikiniben voltam. Ránéztem Harryre, aki csak tátott szájjal nézett.

-          Mi az? – kérdeztem.

-          Nem mutat túl sokat ez a bikini?

-          És ez neked miért is probléma?

-          Nem lenne probléma, ha „kicsi Harry” már éppen nem lenne akcióban.

-          Tényleg, Harry? Komolyan? Ennyitől?

-          Fogalmad nincs, hogy milyen hatással vagy rám.

-          Oké, akkor… - odamásztam mellé, hogy a fülébe tudjak suttogni. – Ha kibírod ezt a néhány órát, amíg itt vagyunk, akkor mikor hazaérünk, azt tehetsz vele, amit csak akarsz. Rendben?

-          Benne vagyok. – mosolyodott el. Imádok üzletet kötni vele.

Párizs, tetkó, percing és Harry vallomása ~2/4

El sem hiszem, hogy már itt vagyunk Párizsban.  Igaz, anyuéktól a búcsúzkodás nehezen ment, mivel vagy 60x elmondták Harrynek, hogy semmilyen rosszba ne merjen bele vinni, ne merjen megrontani (upsz, az már megtörtént), és nagyon vigyázzon rám. És ez az első utam, hogy nélkülük megyek valahova hosszabb időre, mivel magántanuló vagyok, így táborokba sem jártam. Nem akartak kitenni nekem, annak, hogy miket kaphatok, mivel a szüleim híresek. Inkább jöttek a magántanárok.
- Ki pakoltál? – jött vissza a szobába a fürdőből Harry. Azt mondta, hogy gyorsan lefürdik. Valahogy reménykedtem, hogy visz be magával ruhát, és nem csak egy lenge törölközőben kell majd látnom, ami alatt nincs semmi.
- Igen, nagyjából. Ugye megyünk majd városnéző túrára? – néztem rá kölyökkutya szemekkel.
- Le sem tagadhatod édesanyádat. Ő is mindig a kiskutya szemekkel győzött meg mindenkit mindenről. – húzott magához, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Akkor ezt vehetem egy igennek? – néztem rá mosolyogva.
- Vegyed, aminek akarod. – nevetett fel, majd megcsókolt. Tök random. És ami legszebb az egészben, mióta itt vagyunk nem ez volt az első. Szembe fordultam vele, majd egyik kezemet belevezettem dús göndör tincseibe, míg a másikkal a törölközőjét próbáltam leszedni róla. Sikerrel. Belemosolygott csókunkba, majd ledöntött az ágyra, lekapta rólam a topomat, meg a rövidnadrágomat, és elkezdett mindenhol csókolgatni. A melltartó is hamar lekerült rólam, és az „ikreimre” fordított nagyobb figyelmet, miközben férfiasságát nekem döngölőzte. Így történt, hogy a párizsi hotelbeli ágyunkat is felavatottunk.
********
- Harrryyy! - nyavalyogtam neki a fürdőszobából, miközben Ő a konyhában evett. Fehérneműben álltam és azt nézegettem, hogy hogyan állnak nekem a köldök percing. De inkább elvetettem az ötletet és maradtam az orr pc-nél.
- Mi van? - jött be idegesen, majd egyből a csaphoz ment, mert valami sárga trutyi volt a nadrágján.
- Kajak bepisiltél, annyitól, hogy szóltam neked? - kezdtem el nevetni.
- Nem, csak olyan rohadt hirtelen, és rohadt hangosan szóltál, hogy megijedtem és az egész bögrés levesem tartalma most a nadrágomon van. - mondta, miközben vizes ronggyal próbálta a nadrágját tisztítani.
- Olyan béna vagy. - mondtam, majd elvettem tőle a rongyot, letérdeltem elé és elkezdtem tisztítani én is. Mivel a folt elég közel volt ágyékához, így elég gyengéden simogattam, mire elég hangos sóhajokat eresztet. Mikor már alig látszott a folt felálltam, majd egy puszit nyomtam borostás arcára.
- Vedd át a nadrágodat. Be akarok menni a városba. - mosolyogtam rá.
- Minek? - kérdezte, mikor levette a nadrágját.
- Percinget akarok csináltatni. - mosolyogtam rá.
- Mi? Mégis hova? - nézett rám meglepetten.
- Az orromba. Meg szeretnék egy tetkót is.
- Anyádék mit szólnának hozzá?
- Semmit. Van nekik is tetkójuk. Azzal nem lehet ellenvetésük. Ha a percing nem tetszik nekik, akkor kiveszem, és a lyuk meg majd beforr. Ennyi.
- Te aztán mindent előre megterveztél, mi? - húzott magához.
- Az biztos. - fejemet mellkasába fúrtam, míg mindkét kezemet levezettem fenekéhez, és erősen belemarkoltam.
- Ne csináld. - suttogta a fülembe, majd egy puszit nyomott a nyakamra és kiment a fürdőből. Követtem, majd odamentem a szekrényemhez. Kivettem egy terepmintás sortot, egy fekete kicsi topot, és egy fekete magassarkút.
Amint felvettem a ruhadarabokat Harry felé fordultam, aki tátott szájjal bámult.
- Ennyire szarul áll vagy mi van?
- Nem. Épp az-az, hogy túl szexy vagy benne. Semmi kedvem mindenféle francia csávónak beszólogatni, hogy foglat vagy. - ült le az ágyra, majd az ölébe húzott.
- Miért? Foglalt vagyok?
- Gyakorlatilag igen. Elméletileg szingli. - kezdte csókolgatni a nyakamat. Fordultam egyet az ölében, így szembe voltam vele, és a lábaimat dereka köré kulcsoltam. Harry egyből ajkaimra tapadt, és vadul tépni kezdte. Keze fel-alá járkált a hátamon, majd megállapodott a fenekemnél. Észbe kaptam, hogy el kéne indulnunk, ezért alsó ajkába haraptam.
- Indulnunk kell. Este kiengesztellek, ígérem. De menjünk! - adtam egy puszit még a szájára, majd leszálltam róla.
- És milyen tetkót akarsz.?
- Hát, még nem vagyok benne biztos, de a lapockámra szeretnék.
- És mit?
- Az legyen meglepetés. - kacsintottam rá. Harry csak mosolyogva megrázta a fejét.
- Ugye nem a nevemet, vagy az önarcképemet szeretnéd magadra tetováltatni? Akkor anyádék tényleg meg fognak engem ölni.
- Semmi köze sincs hozzád, szóval nyugi.
******
"@Amy_Payne : Na, milyen lett a percingem? ;) xx"

- Anyádék akkor biztos nem lesznek ki? Nekem tetszik meg minden, még így is, hogy a fólia rajta van, de anyád engem fog kinyuvasztani, ha nem tetszik neki.
- Nem lesz semmi baj. Ha nem tetszik nekik, akkor azt mondjuk, hogy te nem voltál ott velem, hanem egyedül mentem megcsináltatni.
- Ahogy akarod.
- De amúgy is. Neked van vagy 50 tetkód, és abból kb. 2 értelmes. És ennek meg legalább van értelme, szóval se apu, se anyu nem szólhat be. - mondtam, miközben a szállodába sétáltunk vissza. Harry már épp megszólalt volna, mikor meghallottam a telefonom csörgését. Anyu hívott.
- Bonjour, mama! - szóltam bele.
- Szia te kis francia! Na, milyen Párizs?
- Hát, amit eddig láttam belőle, egyszerűen fantasztikus.
- Ennek örülök. Ugye nem csináltál semmi hülyeséget?
- Ha hülyeség alatt azt érted, hogy nem e csináltattam percinget és tetkót, akkor azt kell mondanom, hogy de, csináltam hülyeséget.
- Jaj, Amy... Tudod jól, hogy engem nem zavar, de nem tudom, hogy apád mit fog szólni ehhez. Szerdán jön velem Párizsba.
- Szerdán jöttök?
- Igen, Kicsim. Szóval, készülj fel, hogy apádtól mit fogsz kapni. Nagyon nagy a tetoválásod?
- Az egyik lapockámon van, ami felmegy a vállamra. De majd küldök képet, ha akarod.
- Az jó lenne. Legalább apádat is fel tudnám készíteni. És a percingről is kérek képet!
- Oké, anyu meglesz.
- Jól van, Szívem. De nekem most mennem kell. Legyél jó, és vigyázzatok magatokra! Harryt meg puszilom.
- Átadom. Én meg aput. És mond meg neki, hogy szeretem.
- Oké, na szia Kicsim.
- Szia, anyu! - tettem le a telefont.
- Na, Dan üvöltözött? - kérdezte Harry, ahogy kinyitotta a szálloda szobánk ajtaját, mivel addig beszéltem anyuval, épp visszaértünk.
- Nem. Sőt, tök normálisan elviselte az egészet. De mondta, hogy apu már nem lesz ilyen könnyű eset, szóval készüljek fel, mert szerdán jönnek, és akkor biztos, hogy kapni fogok egy fejtágítást...
- Meddig maradnak? - kérdezte Harry, miközben leült az ágyra, engem pedig az ölébe húzott.
- Fogalmam nincs. De szerintem csak egy éjszakát. Anyunak tovább kell mennie.
- Akkor egy éjszakát kell kibírnom nélküled? - kérdezte, miközben a nyakamat csókolgatta.
- Igen, át kell menned a másik szobába, ami ki van véve.
- Miért én megyek? Miért nem te?
- Mert nekem sokkal több cuccom van, és sokkal több idő lenne. Érted?
- Persze már mindent. - mondta, miközben a derekamat kezdte simogatni, majd leszedte rólam az aprócska topot. Elkezdett csókolgatni mindenhol, amíg én is lehúztam róla pólóját, majd nadrágjának gombjával ügyetlenkedtem. Lábaim segítségével leszedtem róla, majd boxeren keresztül kezdtem simogatni férfiasságát az egyik kezemmel, míg a másikkal a fenekébe markoltam. Harry abbahagyta felsőtestem kényeztetését, és ajkaimét kezdte el. Amikor elvált ajkaimtól, homlokát az enyémnek döntötte, miközben egyik kezével végig simított arcomon.
- Szeretlek! - szólalt meg.
- MI VAN? - ültem fel hirtelen, mire Harry majdnem a földön végezte. - Mit mondtál, Harry?
- Semmit... Én... öm... Te... És... Ááá, hagyjuk. - mondta, majd feltápászkodott az ágyról, és bement a fürdőbe.
Azt mondta, hogy szeret. De a legelején tisztáztuk, hogy csak is testi kapcsolat lehet közöttünk. 19 évvel idősebb nálam, a fenébe is. Miért pont egy 16 évesbe kellett beleszeretnie? Ha bárki rájön erre az egészre, akkor mindkettőnknek annyi.
Felálltam az ágyról, majd odamentem a mosdó ajtóhoz.
- Harry, kérlek gyere ki! - kopogtam be, majd egyből be is akartam nyitni, de zárva volt. Gondolhattam volna... - Vagy engedj be! Kérlek, Harry! Beszéljük meg ezt az egészet! - hallottam, ahogy kattan a zár, és megláttam Harryt, aki időközben a nadrágját visszavette. Kijött a fürdőből, majd egyből leült az ágyra. Leültem mellé, a kezemet pedig a combjára simítottam. - Őszinte leszek veled. Fogalmam nincs, hogy hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni, mivel most először mondták ezt nekem. Vagyis úgy, hogy egy fiú, akivel valamilyen kapcsolatom van.
- Amy, én sem tudom, hogy miért mondtam. Valahogy abban a helyzetben, kijött belőlem, és nem tudom...
- Lehet, hogy ezt érzed?
- Lehet. De fogalmam nincs. A francba is, végig néztem, ahogy felnőttél. Soha nem fordult meg a fejembe, hogy lefeküdjünk, vagy bármi. De most, hogy megtörtént, meg minden... Ebben a néhány napban azt sem tudtam, hogy mi van velem. Azt vártam egyfolytában, hogy kettesben legyünk. Mikor odajöttél, hogy jöjjünk kettesben Párizsban, nem láttad, hogy mennyire örültem. A francba is... - állt fel az ágyról. - 19évvel idősebb vagyok nálad. Nem lehet ez az egész. - ütött bele a falba.
- Héé! - mentem oda hozzá, és megöleltem, miközben azt a kezét, amelyiket beleverte a falba megfogtam és lágy puszit nyomtam rá. - Nem tudom, hogy mit akarok. Így bele sem gondoltam, hogy mi lenne, ha én többet éreznék irántad, de ahogy kimondtad... Jajjj, Harry...
- Sajnálom. - emelte fel az államat, majd egy puszit nyomott a szám szélére. - Nem akartam, hogy ez legyen.
- Semmi baj. - mosolyogtam rá, majd megcsókoltam. Hosszasan, és ráérősen. Harry úgy csókolt, mintha ez lenne az utolsó csókunk, miközben erről szó sincs. Nem fogom elengedni. Semmiféleképpen sem. - Megoldjuk. - mondtam, mikor elváltunk egymástól. - Csinálok egy fürdőt kettőnket, oké? - Harry csak bólintott, majd adtam neki még egy csókot, majd bementem a fürdőszobába, megcsinálni a fürdőt.

Az ajándék és az ebéd... ~2/3

Ez a második nap, mikor nem magamtól kelek fel, hanem valaki felébreszt. Tegnap Harry, ma meg anyuék. Elkezdtek rázogatni, meg beszélni hozzám. Úgy 5 perc után meguntam, és inkább kinyitottam a szemeimet, mert tudtam, hogy itt csak én veszthetek.

- Igen? - ültem fel az ágyamban, mire apuék csak mosolyogtak.

- Tegnap nem tudtuk odaadni a szülinapi ajándékodat. Szóval, parancsolj! - nyújtott át anyu egy borítékot. Ha pénz van benne, akkor Harryt elrángatom vásárolni.

- Mi ez?

- Nyisd ki, és megtudod. - óvatosan kinyitottam a borítékot, majd két papírt szedtem ki belőle. Ahogy megnéztem azt a két lapot, egyből felsikítottam.

- KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! - ugráltam az ágyamon, majd megöleltem őket.

- Nincs mit, Kicsim! Megérdemelted. - mosolygott rám anyu.

- De kivel megyek? - kérdeztem, mivel két repülőjegyet kaptam PÁRIZSBA!!!!!

- Akivel szeretnél. De nem velem, mert nekem akkor dolgom van, amikorra lefoglaltuk neked a szállást. - anyu.

- Aaron?

- Ő Zaynnek megy New Yorkba akkor, így Ő is kilőve.

- Akkor mehetek Harryvel? - kérdeztem. Nem hazudok, nagyon vele akartam menni.

- Hát, ha vele akarsz, akkor nyugodtan. Majd kérdezd meg Őt is azért. - mosolygott apu.

- De Párizsban találkozunk, ugye? - néztem anyura

- Persze, Kicsim. Majd hívlak, hogy mikor megyek hozzád.

- Jaj, de jó lesz. És mennyi időre megyek?

- 1 hétre.

- Uuu, akkor megyek megkeresem Harryt. - pattantam ki az ágyból, majd egyből leszaladtam a lépcsőn, majd be a konyhába. Mindenki ott reggelizett.

- Harry! Tudnál jönni egy kicsit? - kérdeztem, amint meg láttam.

- Aha. - mondta, majd letette a kezében lévő szendvicset, és bementünk a nappaliba. - Na, mondjad!

- Anyuék most adták oda a szülinapi ajándékomat, ami 2 személyes utazás Párizsba 1 hétre, és mivel se anyu, se Aaron nem tud velem jönni, arra gondoltam, hogy neked nem lenne kedved?

- Kettesben lennénk egy hétig Párizsban?

- Igen. Anyu egy napra odajönne, mert ott lesz dolga, de kettesben lennénk végig. - mosolyogtam rá.

- 1 hétig? Akkor hány csomag óvszert kell vinnem? - kérdezte, mire hozzá vágtam egy párnát.

- Hülye. Akkor jössz?

- Persze. Elleszünk, ne aggódj. - mosolygott rám sejtelmesen, majd megölelt. Fejét a nyakamba fúrta, majd egy nedves puszit hagyott ott, mire kirázott a hideg. - Imádom, hogy ilyen reakciókat váltok ki belőled.

- Utállak, ilyenkor.

- Dehogy utálsz. Mikor megyünk?

- A gép holnap délután indul. Szóval holnap.

- Oké, akkor el kell köszönnöm a ribancaimtól.

- MI VAN? - kérdeztem vagy 2 oktávval magasabb hangon.

- Nyugi. Nincsenek ribancaim. - mosolygott, és ismét magához húzott.

- Csak én, mi?

- Te sem vagy az. - adott egy puszit a fejemre.

- Na, megbeszéltétek? - jött oda apu, mire Harry egyből elengedett.

- Igen, és jön velem. - úgy mosolyogtam, mint aki megnyerte az 5ös lottót.

- Jól van akkor. Harry, vigyázni rá!

- Mikor bulizni mentünk, akkor is vigyáztam rá, szóval nem kell aggódnod Liam!

- Jól van... Amy, nem kéne pakolnod? Holnap 2kor indul a gépetek.

- Jó, hogy mondod. - ahogy kimondtam már sprinteltem is fel a szobámba, elővettem 2 bőröndöt, majd elkezdtem pakolni.

Már vagy fél órája pakoltam, mikor kopogtam az ajtón.

- Gyere!

- Nem kell segíteni? - jött be mosolyogva Eleanor.

- Már lassan készen vagyok, szóval nem kell, köszi.

- Amy, kérdezhetek valamit? - Eleanor bejött a szobámba és leült az ágyamra.

- Persze. - ültem le mellé.

- Mi van közted és Harry között?

- Mi? Mi lenne? Többnyire levegő.

- Láttam, ahogy ma reggel ölelgetett, meg tegnap a bulin is már furcsák voltatok, mikor jöttetek. Szóval?

- Nincs semmi, Eleanor! Jóba lettünk, mikor elmentünk bulizni és ennyi. Nem tudom, hogy miért ne ölelgethetném apum egyik legjobb barátját, akivel nem mellékesen én is jóba vagyok. - keltem ki magamból.

- Amelia, ne beszélj így velem, kérlek! Csak megkérdeztem, mert furcsa volt. - hajtotta le a fejét Eleanor.

- Sajnálom. Csak nem értem, hogy honnan jött ez az egész, hogy köztem és Harry között van valami. Vele megyek Párizsba, mert nem akartam Louist vagy Niallt elszakítani a feleségétől. Főleg nem Louist tőled, mert tudom, hogy terhes vagy...

- Ezt mégis honnan tudod? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Túl jó kapcsolatom van anyuval. De ígérem, hogy senkinek sem mondom el.

- Köszönöm. - mosolygott rám hálásan.

- Louisnak mikor akarod elmondani?
- Hát... Nem tudom. De minél előbb akarom.

- Jobb is lenne, ha nem titkolnád előtte. A végén te fogsz kijönni rosszul.

- Tudom. Szerintem holnap elmegyünk vacsorázni, és akkor elmondom neki. Mást nem tudok kitalálni.

- Minden jó lesz. Louis is örülni fog. – mosolyogtam rá bíztatóan.

- Remélem én is. De megyek, hagylak pakolni. De biztos, hogy ne segítsek?

-Hát, ha ennyire ragaszkodsz hozzá. – néztem rá kiskutya szemekkel, mire felnevetett és visszajött. 1 hétre kb. a fél szekrényemet elpakoltuk. De egy bőröndbe és egy kisebb utazótáskába elfértem, hála Eleanor ruhahajtogató képességének. Amikor végeztünk, Eleanor lement anyunak segíteni az ebédben, én meg feltöltöttem egy képet twitterre.

„ @Amy_Payne: Vigyázz Párizs! Holnap délután már landolok! ;) „

Ahogy a képet felraktam anyu egyből felszólt, hogy kész az ebéd. Amikor leértem az ebédlőbe már csak Harry és anyu között volt helyen. Mosolyogva ültem le, majd megvártam, hogy tudjak szedni a spagettiből.

- Mi ez a jókedv? – kérdezte anyu.

- Semmi. Bepakoltam, és holnap megyek Párizsba!!!!

- Igen, Szívem, tudjuk. – mosolygott apu. Én csak megráztam a fejemet, majd megéreztem, hogy Harry az asztal alatt elkezdte simogatni a combomat. Nem mondtam semmit, még csak rá se néztem, amihez nagyon nagy erőfeszítés kellett.

- Te Párizsba mész? Hahh… Én New Yorkba. – nevetett fel Aaron.

- De Párizs sokkal szebb és romantikusabb, mint New York.

- Lehet. És, ha a hőn állított nagy Ő-vel mennél Párizsba, akkor meg is érteném ezt az érvedet, de mivel Harryvel mész, aki olyan, mintha a keresztapád lenne… Nem tudom jónak elfogadni. – nevetett még mindig kedves bátyám. Még jó, hogy nem volt szeme az asztal alatt, mert akkor látná, hogy Harry keze egyre feljebb csúszott. Szerintem én jobban félek a lebukástól, mint Harry. Igaz, hogy most itt lesz nekünk ez az egy hét, de… Nem tudom. Nem tudom, hogy anyu mikor jön. Tényleg remélem, hogy előre szólni fog. Semmi kedvem nem lesz, majd gyorsan öltözködni, ha épp aktus közepén kap el minket. Tény és való, hogy Párizs a szerelmeseknek való, és mivel mi Harryvel nem vagyunk azok, elég érdekes lesz. Ahogy Harry keze még feljebb kalandozott, elkezdett vörösödni a fejem.

- Szívem, minden rendben? – apu.

- Persze, miért? – kérdeztem zavarodottan.

- Olyan piros az arcod. – nézett rám apu, mire meghallottam Harry halk kuncogását, majd anyu egyből felém fordult és a kezét a homlokomra tette.

- Lázad nincs. – nézett rám anyu.

- Kimegyek a mosdóba, és egy kicsit leöblítem az arcom. – mondtam, majd gyorsan felálltam az asztaltól, és kimentem a fürdőbe. Leöblítettem az arcomat, majd belenéztem a tükörbe. Milyen reakciókat vált ki belőlem ez az ember, csak azzal, hogy elkezd simogatni. Testileg olyan mértékben vonz, hogy szavakba nem tudnám önteni. Mély levegőt vettem, majd visszamentem a többiekhez.

- Amy, minden oké? – kérdezte sunyi mosollyal Hazza.

- Igen, csak egy kicsit melegem van. Semmi más. – mosolyogtam én is, majd visszaültem a helyemre. Mindent bevet, csak azért, hogy zavarba hozzon. De mostantól nem fog olyan könnyen menni. Harcolni akarsz, Styles? Oké, akkor a csata elkezdődött. Majd meglátjuk, hogy ki nyer a legvégén.

A szülinapi buli...~2/2

- A ku*** életbe! - mesébe illő ilyen szavakra felkelni, miközben a fejéd szétrobban a fájdalomtól.

- Mi a francért kell kora reggel, így kelteni? - kérdeztem csukott szemmel, mivel még aludni akartam volna.

- Amy, ku*** nagy gáz van, kellj fel! - hallottam Harry hangján, hogy aggódik, így egyből felültem az ágyamon. Amikor felültem, akkor tudatosult bennem, hogy nem is otthon vagyok, hanem Harry lakásán, és az éjjel lefeküdtünk. LEFEKÜDTÜNK?

- A rohadt életbe. - néztem Harryre, aki a fotelben ült. Már egy boxert sikerült magára, de felsőtestére csodálatos kilátást kaptam. Akaratlanul is az ajkamba haraptam, mire Harry is felnézett.

- Tudom, hogy jó pasi vagyok, meg minden, de Amy... 16 éves vagy, én meg 35. És nem mellékesen apád, ha megtudja megöl. De tudod mit? Nem is apádtól félek. Inkább anyádtól... Danielle engem meg fog nyúzni...

- Hallod, nyugi! Senki sem fogja megtudni. Aaronnak sem fogom elmondani, miközben Ő mindent tud rólam. De őszintén, ennyire rémesen rossz volt az éjszaka? - kérdeztem, miközben valami lepedő félét magam köré tekertem és odamentem Harryhez. Ahogy meglátta, hogy felé indulok, hatalmasat nyelt. Amint odaértem az ölébe ültem, és a nyakát kezdtem el csókolgatni.

- Amy, ne csináld, mert nem bírok magammal.

- Ki mondta, hogy bírj magaddal? Csináld azt, amit akarsz. - suttogtam a fülébe. Harry a szemembe nézett, majd az ajkaimra, majd ismét a szemembe. Szó nélkül letámadta az ajkaimat. Felkapott az ölébe, és vissza fektetett a kanapére. A lepedőt egy ügyes mozdulattal leszedte rólam, én pedig a boxerét. Észbe sem kaptam, de már bennem is volt. Ebből legalább tudom, hogy nem csak részegen képes velem lefeküdni.

******

- Amy, tényleg senkinek se mondjuk el, ezt a két alkalmat! - szólt rám, miközben öltöztünk. Mivel az én ruhámat VALAKI széttépte, így Harry egyik melegító gatyájába, és a Ramones-es pólójába voltam. Kicsit nagyon voltak rám. Kicsit.

- Nyugi. Senkinek nem fogok elmondani. De te sem. Még Gemmának se!

- Miért mondanám el neki?

- Honnan tudjam? A nővéred. Ki tudja, hogy miket mondasz el neki.

- Lehet, egy nagyon bunkó kérdésem?

- Harry, kétszer megfektettél, ezek után bármit mondasz nem foglak bunkónak hinni.

- Jogos. Öööm... Nem lehetne, hogy ezt többször megismételjük? - rákaptam a fejemet, miközben Ő a tarkóját vakarta.

- Most azt kéred konkrétan, hogy a ribancod legyek?

- Nem. Csak, ha te is akarod meg minden, akkor néha ide feljöhetünk ketten, és...

- Kefélhetünk egyet?

- Csak, ha te is akarod?

- És senkinek nem szólunk egy szót sem?

- Senkinek.

- Akkor oké.

- Komolyan? - kérdezte meglepetten.

- Ja, miért ne?

- Imádlak. - jött oda hozzám, felkapott az ölébe, és megcsókolt.

- Egy kikötésem van.

- Mondjad.

- Semmi érzelem! Csak szex. Csak is testi kapcsolat!

- Azt hittem ez alap. De oké.

- Rendben, most meg menjünk, mert anyuék szerintem már aggódnak.

- Nyugi, annyira nem.

- Tudom, hogy megint meglepetés bulit csinálnak. Aaron nagy valószínűséggel Zaynnel van valahol, én meg ugye veled. Hányra kell haza érnünk?

- 6-ra. Fél 2 van.

- Oké, akkor van 4 és fél óránk. Addig mit csináljunk?

- Van néhány ötletem. - ölelt meg hátulról, miközben egyik kezét fenekemre vezette, és belemarkolt.

- Több mint 4 óránk keresztül dugni akarsz? Normális vagy?

- Akkor mit csináljunk?

- Menjünk el vásárolni. - csillant fel a szemem, miközben szembe fordultam Harryvel.

- Rosszabb vagy, mint anyád. - rázta meg a fejét, majd a számra adott egy puszit. - Na, akkor induljunk. - mivel, Harry a club mellett parkolt le, így annyira nem kellett sokat gyalogolnunk az autóhoz. Természetesen eléggé megbámultak minek. Első sorban azért, mert Harryt felismerték, másod sorban, mert engem, mint a híres Danielle Peazer és Liam Payne lánya, harmad sorban pedig a ruhám miatt. Ami Harry-é, csak rajtam volt, de akkor is eléggé érdekesen festett egy melegítő nadrág, egy rohadt nagy póló és egy fekete magassarkú. Szóval érdekes volt. Hamar odaértünk a plázához, és egyből betámadtam a kedvenc boltomat a FOREVER 21-et. Ott vettem egy farmer shortot, és egy fehér inget, és hogy az összhatás meglegyen vettem hozzá egy napszemüveget, meg nyakláncot.

Természetesen Harry pénzén. A pénztárnál kifizettük (vagyis Harry) a cuccokat, majd sprinteltem be a lány mosdóba, hogy minél előbb levegyem ezt a göncöt. Még jó, hogy ehhez a cucchoz megy a magassarkúm. A hajamat megigazítottam, majd kimentem a mosdóból. Harry a mosdó előtt várt. Ahogy meglátott tátva maradt a szája.

- Oké, nem kell ennyire stírölni. - nevettem fel, mikor megláttam az arcát.

- Túl jól áll a rövidnadrág-magassarkú kombináció.

- Eddig nem vetted észre, vagy mi?

- Eddig nem néztelek ilyen szemmel.

- Milyennel?

- Szex utáni szemmel. - suttogta a fülembe, miközben a derekamat ölelte.

- Inkább menjünk, mert bárhol lehetnek újságírók. - Harry csak bólintott, majd elindultunk parkolóba. Ahogy visszaértünk Harry lakására már fél 4 volt. Mivel egésznap nem ettünk még semmit, és a hűtőben sem volt semmi kaja, így rendeltünk pizzát. Amíg nem jött meg a kajánk, a nappaliban néztük a TV-t. Jó, abból a TV nézésből elég hosszú csókpartyk lettek.

Ahogy megjött a pizza, megettük, aztán már készültünk haza. Igaz, hogy előtte Harry még perverzkedett néhány sort, de nem volt ellenemre. 35 éves, mégis olyan, mintha alig lenne tőlem néhány évvel idősebb. Egy emberrel sem gondoltam volna, hogy ilyen jó lehet a szex.

*6:05*

Leparkoltunk a házunk előtt, majd a kocsiban még egy csókot váltottunk. Még szerencse, hogy sötétített üvegek vannak a kocsin. Harryvel mosolyogva mentünk be a házba, ahol vagy 50 ember nyüzsgött. Anyuék mindenévben úgy szervezték meg a szülinapi bulit, hogy mi nem tudunk semmiről, és csak a közepére érünk ide. Pont fordultam volna hátra Harryhez, hogy mondjak neki valamit, de nem találtam sehol. Ahogy a kert felé vettem az irányt, láttam, hogy apu éppen a grillesnél áll, és süti a húsokat. Anyut sehol sem láttam, sem Aaron, sem Dylant, se senkit. ezért odamentem apuhoz.

- Szia, apuuuu! - ugrottam a hátára. Apu csak nevetve tartott meg, és próbálta tovább csinálni a dolgát. Sikertelenül. Így inkább letett, és szembe fordul velem.

- Boldog szülinapot, Kicsim! - mondta, majd szorosan megölelt. Jajj, apu... Ha tudnád, hogy mennyire boldog volt.

- Köszönöm.

- Az ajándékodat csak később adjuk oda anyáddal, mikor már mindenki elment.

- Oké. Aaron hol van?

- Ott láttam a hintaágyban Zaynnel.

- Akkor odamegyek. - nyomtam apu borostás arcára egy puszit, majd ugrándozva odamentem a hintaágyhoz. Csak Aaron és Zayn ültek ott, így neki futásból szaladtam oda, majd szépen ráugrottam a lábukra, mire fájdalmas nyögés hagyta el a szájukat.

- Basszus hugi! Fogyhatnál már nem azért. - mondta Aaron, miközben megfogott a hónomalatt és rátett a vállára, majd elkezdett futkosni velem a kertben.

- Aaron! Tedd le a hugodat! - hallottam meg anyu hangját.

- Oké. Ugyis dagadt. Alig bírom felemelni.

- Nem is vagyok dagadt. - mondtam miközben lebiggyesztettem a számat. - Anyuuuu, dagadt vagyok?

- Dehogy vagy. A bátyád bolond. Látszik, hogy az apjára ütöt. Örülök, hogy te az én génjeimet örökölted. - "Miért, te is lefeküdtél apád egyik legjobb barátjával?" Kérdeztem magamban mosolyogva.

- Kicsim, menj fel a szobádba! Kikészítettem egy ruhát. Vedd át aztán gyere vissza! - mosolygot rám anyu. Én csak bólintottam, majd nyomtam az arcára egy puszit, majd fel mentem a szobámba. Ahogy felértem a szobámba egy gyönyörű szép ruhát láttam meg az ágyamon. Felül fekete, alul pedig baracskszínű fodrok voltak. Egyszerűen imádtam. Ki volt készítve hozzá egy fekete harisnya és egy barack színű magassarú is.

Gyorsan átöltöztem, majd vissza mentem a kertbe. Körülnézni, hogy mégis kik is vannak itt a bulimon. Körbe néztem és megakadt a szemem bátyámon, akinek a kezében egy üveg sör volt. HOL SZEREZTE? Egyből odamentem hozzá.

- Honnan van az a sör?

- Enyje, csak nem alkoholizálni akar a pici hugom.

- De, szóval mond meg, hogy hol szerezted.

- Tőlem. - szólalt meg egy hang mögöttem. Megfordultam és Harry állt mögöttem, akinek a kezében 2 doboz sör volt.

- Harry, léécccciiiiii!

- Ahogy a nevemet mondtad, olyan volt, mintha épp a csúcsra vittelek volna. - suttogott a fülembe, mire teljesen elpirultam. - Mindjárt megkapod a sörödet, de először itt az ajándékod. Nem volt időm becsomagolni. Boldog szülinapot! - mondta, majd odaadta az iPhone 5ös dobozt.

- Úristen, Harry! Köszönöm! - ugrottam egyből a nyakába.

- Igazán nincs mit. Most pedig itt a söröd. Ha anyád kérdezi honnan van, az asztal alól vettétek ki mindketten. Értve vagyok? - nézett rám, mivel Aaron valahová már eltűnt.

- És, ha azt mondom, hogy tőled van?

- Akkor megleszel bűntetve.

- Nagyon félek.

- Féljél is. Ha most nem lenne itt ez a sok ember, akkor biztos, hogy leszakítanám rólad ezt a rohadt szexi ruhát. - suttogta a fülembe.

- Na nem! Nem fogsz még egy ruhámat tönkre tenni.

- Mondom, hogy örülj, hogy ennyien vannak itt. Nehéz tűrtöztetni magamat.

- Hízelgő, Mr. Styles.

- Magázódunk Ms. Payne?

- Elképzelhető. De, ha most megbocsájt, várnak rám. - mosolyogtam rá, majd pukedliztem egyet. Harry meghajolt, majd nevetve elhagytam társaságát. Gyorsan felvittem a szobámba az ujonnan szerzett iPhone-omat, majd siettem is vissza a buliba. Szép sorban mindenki felköszöntött, és rengeteg ajándékot kaptam. Majd jött a torta. Egyszerűen gyönyörű volt. Anyuék tisztában voltak azzal, hogy Párizs a kedvenc városom, és ezt a tortán is megmutatták.
Ez volt életem legjobb szülinapja. És nem a grillhús és a párizsos torta miatt.

Verseny.

Na, akkor. Mivel nagyjából a fél brigádnak nagyon nem tetszik a 2. évad, és elegük van, hogy "nem fejeztem be" az 1.-öt, ezért versenyt inditok.
Írjátok meg, hogy ti, hogyan képzeltétek el a befejezést egy novella szerűségben.
Én leszek a zsűri, és a nyertesnek a díja, hogy találkozhat velem.:P Na jó, csak vicceltem.:DDDD A nyertes elmondhatja megáról, hogy jobb író, mint én.:D de majd megegyezzünk valamiben.:DD
2013. július 14.-ig várom a novellákat, a dzsenii97@gmail.com e-mail címre.!!!!!!!!!!!
Dzseni

.

Sziasztok.
Na, nem éppen jó kedvemből írok nektek. Tisztában voltam vele, hogy rettenetesen sok támadást fogok kapni a 2. évadért. És most teljesen ellent fogok mondani magamanak. Mindig bennem volt a remény, h a payzer ismét együtt lesz. De miután másodjára is szakítottak, ez a remény a minimálisára csökkent. Utálhattok ezért, bármit mondhattok, de én azért kezdtem el a 2. évadot, így ahogy, hogy lássátok, hogy a Payzer örökké szól. Ti ebből nagyjából semmit nem vetettek észre, csak annyit, hogy van egy csaj, aki dug Harryvel.
Én ebből az egész sztoriból azt akartam, hogy tudjátok, a Payzer mindig is lesz. Örökké együtt lesznek, gyerekeik lesznek, és boldogan fognak élni.
Nem fogom megváltoztatni a blogot!!!!!! Semmit sem! Csak a szereplőket frissétettem!!!!!!
Mellékesen azt írtam, hogy a banda 18 éve van fent, és akkor Harold 16 volt. És az 34. Igen, direkt írtam egy évvel többet, mivel ott már nyár van, és lassan jön a srácoknak a 19. évfordulójuk. Meg úgy számoltam, hogy amikor Amy megszületett Harry akkor volt 19, így 19+16=35.
De tudjátok mit? Nyílt szavazást inditok. ITT KOMMENTBE MINDENKI ÍRJA LE, HOGY ÍRJAM E TOVÁBB AMY TÖRTÉNETÉT, VAGY BEFEJEZZEM AZ EGÉSZ BLOGOT?
Külön a Payzerről nem fogok már írni. Tény, és való, hogy ez volt a kedvenc blogom, azok közül, amiket írok, de nem tudom tovább csinálni. Nincs meg az a löket, ami miatt tudnám csinálni. Utálhattok, hogy ennyire elrontottam a történetet. De szerintem nem fogok kést a torkotokhoz, hogy olvassátok el.
Utálattok, hogy ilyen stílusban beszélek veletek. De bele fáradtam. Én vagyok az író. Ti az olvasók. Általában az van, amit az író akar. Meghallgatja, hogy az olvasó mit akar, de nem fogja befolyásolni. Szavazzatok, aztán majd jelentkezek a blog sorsáról.
Dzseni

ui.: aki még nem látta az évadzáró végéhez utólag írtam még néhány sort.

16. szülinap ~ 2/1

16 évesen jön rá az ember igazán, hogy az apukája és az anyukája mennyire sok dolgot ért el az életben. Apu, Liam Payne a One Direction énekese. Több mint 18 éve van fent a banda és még egyszer sem volt egy kicsi megtörés, hogy szétmenjenek. Anyu, Danielle Peazer híres tánctanár. Engem sem az éneklés, sem a tánc nem vonzott. Ebből látszik, hogy nem a bátyámra Aaronra ütöttem. Aaronnal ikertesók vagyunk, és fránya 2 perccel idősebb nálam, de azt a 2 percet mindig hangoztatja. Drága bátyámnak mese szép hangja van. Látszik, hogy aputól örökölte. Mindenki arra vár, hogy én meg a tánctehetségemet mikor fogom megmutatni. Hát, arra várhatnak. Hogy mi van a többi One Direction taggal? Louis és Eleanor boldog házasságban élnek, akárcsak Zayn és Perrie, meg Niall és Emily. Most azt kérdezitek, hogy Harryvel mi van, igaz? Hát, Ő 35 éves létére éli vígan szingli életét. Felajánlotta, hogy mivel ma van a szülinapom elvisz bulizni. Én egyből igent mondtam, de aput már nehezebb volt rávenni. De Harry bíztositotta, hogy vigyázni fog rám, így most itt állok a tükör előtt, és azon gondolkozok, hogy ez a fehér-sárga ruha jó választás-e.

- Kicsim, készen vagy? - jött be mosolyogva anyu, Dylannel a kezében. Dylan a 2éves öcsém.

- Hát, mondjuk. Szerinted jó ez a ruha?

- Amy, te mindenben szép vagy. Na, nyomás, mert Harry már vár! Vigyázz rá!

- Nem neki kéne rám?

- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? Benned nagyobb felelősségtudat van 16 évesen, mint abban az emberben 35 évesen.

- Ez gonosz volt anya. - mosolyogtam rá.

- Ugyan. - legyintett. - Ihatsz, de ne sokat kérlek. Ha nem tudod Harryt ide rángatni, akkor a clubhoz közel van Harry egyik lakása. Próbáld meg oda felcipelni. Itt vannak a kulcsok. - adta a kezembe anyu a kulcscsomót.

- Oké, de akkor megyek, ha már Harry vár. Holnap akkor jövök. - adtam egy puszit anyu arcára. - Szia, Dylan! - adtam egy puszit az öcsém arcára, majd leszaladtam a lépcsőn. Harry a nappaliban ült. Egy fekete farmer és egy világos kék ing volt rajta. Mindig is vonzónak találtam, de csakis magamban álmodoztam róla. A cipős polcról elvettem anyu egyik fekete magassarkúját, majd indulásra készen álltam.

- Harry, indulhatunk!

- Ideje volt. - állt fel mosolyogva. Apuéktól elköszöntünk, majd kimentünk a garázsba Harry kocsijához, és elindultunk a clubba.

- Minek megyünk kocsival, ha úgyis inni fogsz? - kérdeztem nevetve.

- Megadjuk a módját a szülinapodnak. Egyszer 16 éves az ember. Amúgy csinos vagy. - villantott rám egy szívdöglesztő mosolyt, amitől elpirultam. - Mi van? Most mitől pirultál el? - mosolya már nevetésbe ment át.

- Csak meleg van. Nem baj, ha lehúzom az ablakot? - kérdeztem, miközben még mindig eléggé zavarban voltam. Harry csak nevetve intett egyet, majd gyorsan lehúztam az ablakot. Valahogy nem így képzeltem el, ezt a párbeszédet. Hamar megérkeztünk a clubhoz, ahol természetesen Harryt már törzsvendégként fogadták. Egyből a bárpulthoz mentünk.

- Mivel még csak 16 éves vagy, így csak nézni fogod, ahogy én iszok. - mondta halál komoly arccal.

- Aha, meg a kis f***omat. Anya is megengedte, hogy igyak, és nem te fogsz ebben meggátolni.

- Oké. De én csak akkor kérek neked piát, ha az első körödet valahogy elintézed. Kíváncsi vagyok.

- Kihívás elfogadva. - kacsintottam rá. Körülnéztem, majd megpillantottam egy 3as bandát. Olyan 20 évesek lehettek. Mosolyogva mentem oda hozzájuk.

- Sziasztok! Bocsi, hogy zavarok, de lehetne egy kérésem. - mosolyogtam rájuk.

- Persze. Ilyen szép lányoknak bármikor. - kacsintott az egyik srác.

- Köszönöm. Elsősorban Amy vagyok. Ma van a 16. születésnapom és akivel jöttem, nem fog nekem addig alkoholos piát venni, amíg az első körömet valahogy meg nem oldom. Szóval, tudnátok venni nekem egy margarithát?

- Először is boldog szülinapot. Másodszor, én David vagyok. Harmadszor, rendben. - mosolygott egy fekete hajú srác. Kikérte nekem a margarithát, megköszöntem, majd visszamentem Harryhez.

- Nem hiszem el, hogy képes voltál odamenni. Az biztos, hogy a szerénységedet nem az apádtól örökölted. Erre inni kell! Két abszint lesz. Tisztán! - szólt a pultosnak.

- Harry, még a margarithámat sem ittam meg.

- Akkor igyekezzél, mert mindjárt itt az abszint, és azzal koccintanunk kell. - kacsintott rám Harry. Túl sokat kacsint. Gyorsan megittam a piámat, és Harry egyből adta a kezembe az abszintot.

- Ez nagyon ütni fog, előre érzem.

- Nyugi, nem lesz para.

- El tudom képzelni. – összekoccintottuk poharainkat, majd lehúztuk a tartalmát. Soha éltemben nem marta még semmi sem ennyire a torkomat, mint ez az abszint. Harry kirendelt még 6-ot, így fejenként volt 3-3. Azokat is lehúztuk, és akkor kezdtem magamat jól érezni. A DJ betette Icona Pop I love it- ját, mire felsikoltottam.

- Harry, lécci táncoljuuuuunk! – elég éreztem már magamban a piát, de Harryn is látszott, hogy nem éppen józan. Egyből felállt, és utat törtünk a táncparkettre. Nem éppen úgy táncoltunk, mint kellett volna. Harry a hátam mögött volt, kezeit pedig a csípőmre tette. Fenekemet Harry ágyékához dörgöltem, mire egy jóleső sóhaj hagyta el a száját. Elkezdte a nyakamat csókolgatni. Nem bírtam tovább, szembe fordultam Harryvel, mire egyből megtámadta az ajkaimat. A hangszórókból épp most csendült fel a refrén, amit Harryvel együtt énekeltünk. „ I DON’T CARE! I LOVE IT! I DON’T CARE!” Ahogy ezt a 3 sort elénekeltünk, ismét megtámadtuk egymás ajkait. Harry belemarkolt a fenekembe, mire belenyögtem csókunkba.

- Ha-Ha-Harry! – ziháltam csókunkba. – Menjünk fel a lakásodba.

- Nincs nálam kulcs.

- Nekem van. Anyu adta. – minden egyes szó után csókot váltottunk. Harry megragadta a kezemet és egyből kifele húzott a clubból. Kéz a kézben sétáltunk a lakásához, ahova kevesebb, mint 5 perc alatt odaértünk. Harry elvette a kulcsot, kinyitotta az ajtót, majd előre engedett. Amint ő is belépett, becsapta az ajtót, engem pedig egyből egy falhoz szorított. Elkezdte a nyakamat csókolgatni, mire én a lábaimat dereka köré fontam, így is közelebb vonva magamhoz. Fedetlen combomon éreztem, hogy Harry már eléggé készenlétben van. Ahogy ezt megéreztem egy hangos nyögés hagyta el a számat. Harry a szemembe nézett, majd az ajkaimat kezdte el falni. Megfogta a ruhámat, és szó szerint letépte rólam.

- Jössz nekem egy új ruhával. - motyogtam a szájába.

- Veszek neked vagy ezret, csak hadd legyek benned!

- Nem rajtam múlik, nagyfiú! - ahogy ezt kimondtam, Harry egyből a kanapéhoz vezetett, majd gyengéden ledöntött rá. Lekaptam róla a pólóját, majd a nadrágját is a boxerével együtt.

- Türelmetlen vagy. - mosolygott, majd levette rólam a melltartómat és a tangámat is. Elhelyezkedett a két lábam között, majd a szemembe nézett. Egy csókot nyomott a számra, és megkérdezte.

- Fogamzásgátlót szedsz?

- Harry, még szűz vagyok, szóval nem!

- A p***ába. - elment az egyik szekrényéhez, majd kivett onnan egy dobozt. Kivett belőle egy ezüst fóliát, majd felhúzta. Visszajött a kanapéra, és ismét elhelyezkedett. Lassan és gyengéden belém temetkezet, ami elsőnek el nem mondhatatlanul fájt. Harry látta rajtam, hogy fáj, ezért elkezdte csókolgatni a nyakamat, az arcomat, a homlokomat, a számat.

Soha nem hittem volna, hogy a 16. születésemen fogom elveszíteni a szüzességemet, Harold Edward Styles-szal, aki nem mellékesen apukám egyik legjobb barátja.

New York. ~1/22 ÉVADZÁRÓ!!!

Repülőn ülök. Repülőn ülök. Repülőn ülök. Jó, nem félek a repüléstől, vagy ilyenek, de New York! Jó, ott is voltam már, de… Végre nyilvánosan együtt lehetünk Liammel! Na, ez, amit nem tudok felfogni. Nagyon hosszú volt nekünk ez a néhány hónap. Még egyszer ilyenre nem lennék képes. Nem bírnám ki. Tény és való, hogy néha hetekre távol voltunk egymástól, de akkor ott volt nekünk a telefon, az sms, a twitter. De most teljesen el voltunk zárva egymástól. Igaz, hogy elég jól kijátszottuk ezeket, de akkor is nagyon rossz érzés volt.

Azért furcsa, hogy egyedül kell utaznom. A fiúk menedzsmentje találta ki, hogy nehogy hamarabb valaki megtudja, hogy együtt vagyunk Liammel. Eddig semmi bajom nem volt a menedzsmenttel. De mostanában túl sok felesleges, és elég hülye döntést hoztak.

„Kérjük kedves utasainkat, kössék be biztonsági öveiket, mivel hamarosam megkezdjük a felszállást. Jó utat!”

Ez volt a végszó ahhoz, hogy szép nyugodtan elaludjak.

********

New York. Mindig is imádtam. Főleg a szálloda ablakból csodálni a hatalmas felhőkarcolókat, egy csésze kávé mellett. Egyszerűen megnyugtató volt.

Egyszer csak két kar fonódott a derekam köré, és a valaki a nyakamba csókolt.

- Imádom, hogy itt vagy velünk. – suttogott, miközben az állát a vállamra tette.

- Én is. Olyan jó itt. Olyan megnyugtató.

- Én ezt már nem bírom! – vágódott ki az ajtó, és Harry lépett be elég idegesen.

- Na, mi van? – kérdezte Liam, majd elengedett és leült az egyik fotelbe. Én is így tettem, majd mutatta Harrynek is, hogy üljön le.

 - Taylor kikészít. Felhívott, hogy ma találkozunk e. Én meg mondtam neki, hogy Tommal, Louval és Lux-szal megyünk állatkertbe, szóval nem. Erre kérdés nélkül benyögi nekem, hogy „jajjj, de jóó. Akkor megyek veletek.” Még meg sem kérdezte, hogy baj-e vagy valami… Fél óra múlva itt van. Legszívesebben addig elindulnék Lou-ékkal, de biztos, hogy utánunk jönne, és akkor is megtalálna minket.

- Harry, ezt te csináltad magadnak. Nem értem, hogy miért kellett összejönnöd ezzel a lánnyal. Nem is illik hozzád. Nem tudom, hogy miért nem volt neked elég Caroline.

- Én sem tudom. De nagyon megbántam. És még a menedzsment és nagyon rákapott erre az egészre. Mondták, hogy végre valami jót is tudtam csinálni. Hát, kösz. Azt meg magasról leszarják, hogy ebbe a kapcsolatba fogok tönkre menni.

- Miért nem szakítasz vele?

- Menedzsment.

- Mi van velük?

- Kijelentették, hogy januárig muszáj együtt lennünk.

- Miért is?

- Mert most jelent meg nekünk is és Taylornak is az új albuma, és több pénzt hozz a konyhára.

- Nekünk is ezért kellett szakítanunk. Nagyon nem értem, hogy ezzel mégis mivel lesznek nagyobbak az eladási átlagok.

- Hidd ez még számunkra is rejtély. - ölelt át Liam.

- Srácok! - nyitott be Paul. - Danielle és Liam, 10perc múlva indultok egy kis sétára ketten. Megy veletek 2 testőr is.

- Mi van? Most akkor nyilvánosan együtt? - hitetlenkedtem, de belül ugráltam a boldogságtól.

- Pontosan. Készüljetek. - ahogy Paul kiment, egyből Liam nyakába ugrottam, és ott csókoltam, ahol csak tudtam.

- Oké, akkor én megyek. Nektek meg sok sikert! - mosolygott ránk Harry, és már bent sem volt. Gyorsan a börőndömhöz rohantam, és kivettem belőle egy pirosas bőrhatású nadrágot, egy fekete felsőt, majd gyorsan átvettem. A fogasról levettem a párducmintás kabátomat, majd Liamhez fordultam, aki éppen a pólóját vette fel. Ő elég lazára vette a figurát. Egy sima sötétebb farmert és egy szürke pólót vett fel, amint egy "hate" felirat volt. Odajött hozzám, egy csókot nyomott számra, mikor Paul megint benyitott.

- Gyerünk, gyerekek! Showtime! - mosolygott ránk. Odamentem hozzá, megöleltem, majd a fülébe súgtam egy "köszönöm"-öt. Paul csak mosolygott, majd lementünk a földszintre, ahol 2 testőr várt ránk. Bementünk a garázsba, ahol beültünk egy kocsiba, és azzal mentünk be a városba. Ahogy a szálloda parkolójából mentünk ki, több szát Directioner lány volt ott. Sötítitett ablakok voltak a kocsin, mégis néhányan megláttak, hogy én és Liam vagyunk a kocsiba, és egyből üvölteni kezdték, hogy "Payzer visszatért". Akaratlanul is mosoly húzodott a számra, mire Liam összekulcsolta a kezünket.

10 perc kocsikázás után kitettek minket egy kereszteződésnél, ahol kiszálltunk mind a négyen. A testőrök szorosan mögöttünk jöttek, de a rajongók, így is megtudták támadni Liamet. Liam felvette az álmosolyát, csinált képeket, meg aláírásokat osztogatott, miközben én ott álltam. Teljesen zavarban voltam, mivel teljesen elszoktam az ilyenektől.

- Lányok, szabadnapom van! Kérlek, Daniellelel szeretném tölteni ezt a napot. - mondta Liam, majd összekulcsolta a kezünket, és tovább mentünk. A directionerek így sem nyugottak, jöttek utánunk. Be kell vallanom, már engem is zavartak, de annyira nem foglalkoztatott. Csak akkor, mikor hátulról megéreztem egy gyenge ütést a fejemet. Hátra kaptam a fejemet, de az egyik testőr, inkább tovább ment. Liam idegesen fujtatott, és már várta, hogy minnél előbb visszaérjünk a hotelbe. Elég gyors tempóba ment, és alig tudtam követni.

20 perc sétálás után, visszaértünk a hotelhez. Felmentünk a szobánkba, ahol Liam még mindig ideges volt.

- Liam, nyugodj meg! Nem történt semmi. - próbáltam nyugtatni, miközben megöleltem.

- Megütött. Érted? Most komolyan, hogy képesek erre?

- Én sem tudom, de most ne foglakozz ezzel. - csókoltam meg. - Itt vagyok, együtt vagyunk, és ez a legfontosabb most.

- Na, srácok hogy ment? - jött be Eleanor és Louis a szobánkba.

- Koponi luxus, bmeg? - szólt rá ingerülten Liam, mert csak megsimitottam a mellkasát.

- Mi bajod van, tesó? - kérdezte meglepetten Louis.

- Egy rajongó megütötte Dant.

- Mi? Jól vagy? - jött oda egyből El.

- Persze, semmi bajom. Csak Liam reagálja túl. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű.

- Igen, tudtuk, de valahogy nem gondoltam volna, hogy képesek, megütni.

*2 órával később*

- Nem akarom. Nem akarom. Nem akarom. - jött be Harry a szobánkba. Mostmár mindenki itt volt nálunk. Még a Zerrie páros is.

- Mi történt? - kérdezte Liam, akinek az ölében ültem.

- Taylor... Eljött velünk az állatkertbe... Közbe Lou-val beszélgettem. És Lou azt mondta, hogy több mint valószínű, hogy ma jön New Yorkba Caroline. Nem akarom, hogy együtt lásson Taylorral.

- Hát, pedig nem lesz más választásod.

- Ne is mond... De Caroline minek jön ide?

- Honnan tudjam? Én nem is hallottam róla. Még azt sem említette nekem, hogy tervben van neki New York. Egyből szóltam volna neked.

- Jó, mindegy. - amilyen hirtelen bejött, olyan hirtelen ki is ment Harry. Soha nem fog találni magának egy normális lányt... Szerintem mikor már tinédzser gyerekeim lesznek, még akkor is szingli lesz.

*Vacsora után*

Liammel vacsora után egyből felmentünk a szobánkba. Egyszerűen túl sok volt bennünk az adrenalin. Valahogy lekellett vezetni a felgyülelmet energiát. Mindketten tudtunk egy nagyon jó módot ehhez.

Ahogy bezártuk az ajtónkat kulcsra, egyből egymásnak estünk. Felkapott az ölébe, és ott csókolt, ahogy csak tudott. Bevitt a hálószobába, és egy felejthetetlen éjszakába lett részem. Soha nem hittem volna, hogy valakit ennyire szerethetek, mint Liam James Payne-t. Vele akarom leélni az életemet, azt akarom, hogy Ő legyen a férjem, azt akarom, hogy tőle legyenek gyerekeim. Az egész életemet vele akarom leélni. Lehet, hogy ezek mind csak álmok nekem, de nem tehet róla. Mindenemet odaadnám csak azért, hogy vele legyek. Hosszú út áll mág előttünk, de bízok benne, hogy túlvészeljük. Akármennyi támadás is fog minket érni, nem fogunk velük foglalkozni, mert csak mi ketten vagyunk fontosak.

 

 

Fáradtan fekszünk az ágyban, és csak egymást nézzük.

- Szeretlek. - simit végig az arcomon. - Ma, holnap, jövőhéten, jövőre, és örökre. - csókolt meg lágyan.

- Veled akarom leélni az életemet. - suttogtam, csókunk után.

- Velem is fogod. Nem fogsz könnyen megszabadulni tőlem. - kacsintott, majd magához húzott. Nem is sejtettem, hogy igaz lesz, amit mond.

 

Vége az 1. évadnak.:)