Muszáj mindenkinek azt hinnie, hogy tovább léptem... ~1/16

Hát, eljött ez a nap is. A Royal Variety fellépés. Soha nem izgultam még ennyire fellépés előtt, mint most. És a tudat, hogy Liamék is itt vannak, és fel is lépnek… Ráadásul se Josh, se Andy nincs itt, hogy lelket öntsenek belém…

Leparkoltam a kocsimmal a stadion előtt, majd kiszálltam az autóból, és bekapcsoltam a riasztót. Ahogy fordultam a stadion irányába, észrevettem, hogy öt szempár engem néz. Messziről kiszúrtam Liam rövidre nyírt haját, majd mikor észrevette, hogy nézem, valamit odamondott a fiúknak, majd bement. Ahogy egyre közeledtem, megláttam, hogy Zaynt várják, aki épp most nyomja el a csikket, de nem mennek be, hanem megvárják, míg odaérek hozzájuk.

- Sziasztok, srácok! – köszönök nekik, mire mind a négyen egyszerre odajönnek, és megölelnek engem.

- Dan, nagyon hiányzol!!! – Louis.

- Jajj, fiúk! Ti is nekem, de most Liam haragszik is rám. Nem tehetek róla… Szerintem, ha meg is tudja, hogy mikor lehetnénk újra együtt akkor nem is szólna nekem, mert nem akarja újra kezdeni.

- December 3. – Zayn.

- Mi december 3?? – a fiúk nem válaszoltak, hanem félre néztek, hogy ne kelljen a szemembe nézniük. – Fiúk, mondjátok már!!

- Majd Liam elmondja, ha akarja.

- De ti akkor nem New Yorkban vagytok?

- Dehogynem. – mondták egyszerre.

- Jól van, nekem ez most sok. Inkább menjünk be! – elindultunk befelé, mikor Louis megfogta a csuklómat. Hátra fordultam hozzá, és biccentett, hogy maradjak még. A többiek bementek, én pedig Louis-hoz fordultam. – Igen?

- Tudnod kell, hogy Liam korántsem viseli ezt az egészet olyan könnyen. A fiúkkal azt beszéltük, hogy nem mondjuk el neked, de szerintem muszáj tudnod erről. Próbákra alig jár be, ha mégis bejön, leül a székre és onnan énekel. Mindig, mikor hazaér bezárkózik a szobájába, és nem is jön ki onnan, amíg nem kell WC-re mennie, vagy fürdenie kell. Napok óta nem képes enni. Naponta lemegy az edzőterembe és több órán keresztül ott van. Nem tudunk mit csinálni. Nem hallgat ránk, nem szól hozzánk, de nagyjából senkihez sem. Próbálkoztunk már Ruth-tal is és Nicola-val, de nem hatottak…

- Olyan, mintha az én történetemet mondtad volna el… Csak a Royal Variety-s próbákra voltam hajlandó elmenni. X-Factorba már nem tudom, hogy mióta nem voltam. Nagyon jól tudom, hogy ezzel kockáztatom az ott létemet, de nagyjából az élethez sincs semmi kedvem, nem hogy ahhoz, hogy ott ugráljak. Louis, nem tudok mit csinálni… Majd… majd lesz valami.

- Semmi nem fog magától megoldódni, ugye tisztában vagy vele?

- Igen. De én nem erőltethetek semmit sem. Én vagyok az utolsó személy, akit most látni akar. És megértem, mert hülye voltam, de akkor is. Én szeretem őt.

- Ahogy ő is téged. Ne kelljen már ezt az egész cécót csinálni!

- Louis! Jogosan haragszik rám!

- Azért, mert csókolóztál egy gyerekkel nem nagy cucc. Ő tovább is ment Leonával…

- MAJDNEM LEFEKÜDTEM A LEGJOBB BARÁTJÁVAL! – keltem ki magamból. Ekkor esett le, hogy én mit mondtam és az is, hogy ő mit mondott.

- Mi-mi-mi van?

- Mit csinált Leonával?

- Kivel és mit csináltál?

- Az a lényeg, hogy semmi komolyat. De Liam mit csinált??

- Majdnem lefeküdtek Leonával, de Leona leállítottam, mert tisztában volt azzal, hogy téged szeret, és ez neki semmit sem jelentene. Most te jössz! Kivel? Kérlek, mond, hogy nem Harry volt az!

- Mi? Dehogy! De, csak akkor mondom el, ha SENKINEK sem adod vissza! Még Eleanornak sem!

- Oké, nyugi. Senkinek sem fogom elmondani.

- Andyvel… - mondtam ki, mire bólintott egyet. Nagyon úgy tűnt, hogy számított erre.

- És végül hogy-hogy nem?

- Beállított Caroline, Perrie és Eleanor.

- És megláttak titeket?

- Dehogyis. Csengettek, így pont abbahagytuk…

- Az húzós lehetett…

- Az is volt… De tényleg ne mond el senkinek. Így is eléggé utál engem Liam, nem kell, hogy még Andyt is utálja.

- Oké, nyugi. De most már menjünk be. Nem sokára kezdtünk. – karolta át a vállamat, és bementünk az épületbe. Lent hallban Liamet pillantottuk meg. Louisra néztem, majd kibújtam karjai alól, intettem neki és el is mentem. Nem akartam beszélni vele. Se látni. De ezt persze rohadt nehéz megoldani. Berohantam az öltözőbe, hogy véletlenül se kelljen senkivel sem beszélnem. Gyorsan kulcsra bezártam az ajtót, majd átöltöztem, kisminkeltem magamat és a hajamat is megcsináltam. Nem mindig magam szoktam ezeket megcsinálni, de tudom jól, hogy a sminkes meg a fodrász Liamről kérdezett volna, amihez érthető okok miatt nincs kedvem.

Mire végeztem mindennel pont idő volt. Kiléptem az öltőzőből és elindultam megkeresni a táncosokat. Miközben rohangáltam, nem egyszer megláttam Liaméket, akik mosolyogva néztek, ahogy össze-vissza megyek. Még Liam is mosolygott. Vagy a túl rövid, túltapadós ruhám miatt, vagy nem tudom.

Végre megtaláltam a többieket. Pont időben, mert mér a színpadnál álltak, és mi következtünk. Soha nem voltam még ilyen ideges. Felmentünk a színpadra, és elkezdtünk táncolni. Próbáltam kizárni a világot, és arra gondoltam, hogy csak Liam van előttem. Hogy csak neki táncolok. Ő már látott mindenféle állapotban. Neki tudok a legőszintébben táncolni. És a legnagyobb beleéléssel is. Ami most is megmutatkozik. Észre se veszem, de már meghajlunk. Ez a néhány perc úgy elrepült számomra, mint egy madár télen. Hatalmas tapsot kaptunk. Mosolyogva hajoltunk meg, majd mentünk le a színpadról. Amint leértünk, mindenki mindenkivel ölelkezni kezdett. Végre kikerültem a csapatból, mikor megláttam Louisékat, akik engem néztem és mosolyogtak. Odamentem hozzájuk, és őket is megöleltem. Még Liamet is.

- Nagyon ügyes voltál, Dan! – Zayn.

- Köszönöm. Nektek sok sikert! Majd innen nézlek titeket. Mit adtok elő?

- A Little Things-et. – mondta nagy mosollyal az arcán Niall.

- Fogadjunk, hogy még nem hallottad! – Louis.

- Sajnálom… Tényleg nem, de most legalább hallani fogom.

- One Direction, ti jöttek! Gyerünk! – szólalt meg egy őszülő pasi, mire a fiúk sóhajtottak, megöleltek még egyszer (igen, Liam most is megölelt), majd felmentek a színpadra. Elfoglalták a helyüket, majd elindították az alapot. Nem hittem volna, hogy ilyen lassú. De, várjunk! Ez az a szám, amit Ed Sheeran írt! Basszus… Ha Ed írta, akkor nem fogom sokáig bírni sírás nélkül.

Elsőnek Zayn énekelt. Képes volt olyan beleéléssel énekelni, mint még soha nem láttam. Biztos Perrie-re gondol. Megértem. Tökéletes párosok együtt.

Másodjára az jött, amitől féltem. Liam szólója. Csak meg kellett szólalnia, egyből kibuggyant egy könnycsepp a szememből. Nem bírtam. Halkan sírni kezdtem. De, ahogy láttam ő sem épp bírta. Látszott rajta, hogy legszívesebben ő is sírna, de ezt nem engedheti meg magának.

Lassan a fiúk is elénekelték a dalukat, majd jöttek le a színpadról. Nem akartam, hogy így lássanak. Gyorsan elmentem onnan, egyenesen az öltözőmbe. Átöltöztem, felkaptam a cuccaimat és mentem is. Nem foglalkoztam a hajammal és a sminkemmel, csak minél előbb el akartam innen menni. Kirohantam a kocsimhoz, beszálltam, majd egyből gázt adtam. Nem sokára már otthon is voltam. Szó szerint berontottam a házba, és az első dolgom az volt, hogy kikapcsoljam a telefonomat. Ma ne zavarjon engem senki. Kulcsra bezártam a bejárati ajtómat, majd elmentem fürdeni. Lemostam magamról a sminket, meg hajat is mostam, mivel elég sok hajlakkot tette a hajamra, és így nem valami mókás aludni. Felvettem egy melegítőt, egy pólót és egy pulcsit, majd lementem a nappali. Odamentem a DVD-s polchoz, majd elkezdtem keresgélni. Levettem az Utolsó Dal című filmet. Ez kell nekem. Amin tudok sírni.

Ebben a filmben minden meg van. Mégis csak a szerelmi szálra tudtam figyelni. Miley Cyrus miért kapja meg minden filmben a tökéletes pasit? Az én életem miért nem olyan könnyű, mint egy film. Igaz, hogy szétsírtam a fejemet a filmen, de legalább egy valamit elhatároztam.

Holnaptól ismét járni fogok próbákra, és nem fog érdekelni senkinek sem a véleménye, mindig mosolyogni fogok. ÉS reméljük, hogy senki sem fogja észrevenni, hogy belül összetörtem.

*Másnap*

Elég összeszedetten ébredtem a tegnapi naphoz képest. Gyorsan összeszedtem a cuccaimat, megittam egy kávét, és már mentem is. Hamar odaértem. Magamra erőltettem egy mosolyt, majd bementem. Megkerestem az öltőzőmet, gyorsan átöltöztem, majd mentem is a próbaterembe. Amint beléptem, mindenki engem nézett. Josh-ékkal van a próba, de ők még nem voltak itt. Letettem a cuccomat, majd elkezdtem nyújtani. Furcsa lesz megint itt táncolni. Azután, hogy kihagytam 2hetet.

Nem kellett sok időnek eltelnie, már jöttek is a fiúk. Elsőnek George lépett be, és látszott rajta, hogy eléggé fáradt. Majd rám nézett és minden eltűnt az arcáról, csakis egy nagyon nagy mosolyt lehetett látni. Szó nélkül odarohant hozzám, és jó szorosan megölelt. Mikor elengedett láttam, hogy a többi srác is bejött, vagyis meg is láttak, így ők egyszerre támadtak le.

- Basszus, fiúk! Szétnyomtok!

- Nem érdekel! Megérdemled azután, hogy így itt hagytál minket. – George.

- Oké, megértem. De próbáljunk! Utána szétnyomhatok, rendben? – kérdeztem nevetve, mire bólintottak egyet, és elhelyezkedtek, hogy próbáljunk.

****

Nagyon jó hangulatban telt az egész próba. Végre tudtam nevetni. Igaz, hogy néha műmosoly volt rajtam, de akkor is jól éreztem ma magamat.

Mindenki kiment a teremből csak én maradtam, míg összeszedtem a cuccaimat.

- Tudod, engem nem tudsz ezzel átverni! – jelent meg mosolyogva az ajtóban JJ.

- Mire gondolsz?

- Tudom, hogy nem vagy ilyen jól Dani, mint mutatod. Aggódom miattad! Ne nyomd el, ha rosszul vagy!

- JJ, minden rendben van! Jól vagyok!

- Ne verj át!

- Nagyon jól esik, hogy aggódsz miattam, de próbálom lezárni a múltat. És a legkönnyebb, ha mosolygok, és próbálok továbblépni. Nem ragadhatok le itt. Nagyon köszönöm, hogy múltkor szóltál a lányoknak, hogy jöjjenek ét, és segítsenek. Tényleg nagyon sokat jelent nekem.

- Igazán nincs mit.

- De én most megyek. Holnap találkozunk. – pusziltam arcon, majd el is indultam haza. Nagyon nehéz szegény srácnak a szemébe hazudni, de egyszerűen muszáj. Muszáj azt hinnie mindenkinek, hogy tovább léptem.