Az álbarát ~ 2/10

Harryvel az éjszakai találkozásaink egyre gyakoribbak lettek. Magyarán mindene este a fürdőszobában voltunk. Igazán romantikus, nem igaz? De legalább együtt tudunk lenni.

Aputól már megkaptam a fejmosást a tetkó és a percing miatt, de amin meglepődtem, hogy annyira nem is volt ideges. Teljesen nyugodtan leült velem beszélgetni, hogy miért is akartam, meg hogy ugye nem fogom megbánni később. Ezek után azon kezdtem el gondolkozni, hogy a Harryvel való viszonyomról is, majd ilyen nyugodtan fog-e beszélgetni vele. De ez teljességgel lehetetlen.

Most éppen a szobámban olvasgatok és zenéthallgatok, mikor kinyílik a szobám ajtaja, és anyu lép be rajta. A zenét lehalkítom, majd mosolyogva fordulok anyu felé.

- Kicsim... - szólal meg, de megijeszt a hangja, mert eléggé kétségbeesett.
- Igen?
- Fhhuu.... Apád kezdi észre venni, hogy nem olyan vagy, mint régen, és teljesen biztos abban, hogy szerelmes vagy.
- MIVAN?
- Igen... Most beszéltem vele, és mondta, hogy teljesen ki vagy virulva, és biztos, hogy pasi van a háttérben.
- Basszus. Basszus. Basszus. Akkor most mit csináljunk? Mondjam el neki, hogy együtt vagyok az egyik legjobb barátjával?
- Nem tudom, hogy jó lenne-e...
- Akkor? Mutassak be neki valami kamu barátot, aki eljátssza, hogy együtt van velem, és teljes szívből szeret engem, haogy én is őt?
- Nem is rossz ötlet. - csillan fel anyu szeme.
- Csak vicceltem...
- Jó, de én nem. Bemutatsz apádnak egy álbarátot, és akkor még eszébe sem jutna, hogy te Harryvel együtt vagy, és akkor a nagy boldogságodat is elkönyvelné annak, hogy amiatt a fiú miatt van.
- Oké, és mégis honnan szerezzek egy olyan fiút, aki eljátszaná? Még fiúbarátom sincsen...
- Azt én megoldom. Te beszélj Harryvel erről az álbarát izéről, hogy ne lepődjön majd meg,
- Jól van... - nem akarom ezt az egészet. Egy álbarát? És anyu miért nem akarja elmondani apunak, hogy mi van köztem és Harry között?

*******

Már egy hete annak, hogy anyu kitalálta, hogy legyen álbarátom. Ma fog jönni Max és bemutatkozik apuéknak. A megállapodásunk úgy van, hogy csók, kézfogás, ölelkezés van. Ahogy ezeket felsoroltam Harrynek, nem éppen volt elragadtatva, de tudta ő is, hogy apu előtt nem bukhatunk le, így jó, hogy lesz Max.

Az egész történetünk annyi, hogy amikor Harryvel elmentünk bulizni, akkor ismertem meg Max-et, majd véletlenül egy időben utaztunk Párizsba, így azt a hetet is vele töltöttem részben, és hivatalosan 2 és fél hete vagyunk együtt. Nagyon jó.

Most éppen a szobámban ülök és arra várok, hogy megszólaljon a csengő, és hülye szerelemes tini módjára majd lerohanjak ajtót nyitni. Harrytől tegnap éjszaka vagy 100x bocsánatot kértem azok miatt, amiket ma fogok csinálni. Képes vagyok én erre? Ez egyenlő a megcsalással. Én meg arra nem vagyok képes. Főleg nem Harryvel szemben. Én szeretem őt. Mi van, ha emiatt az egész miatt nem fog bennem többet bízni? Én azt nem fogom kibírni.

Megszólalt a csengő, majd nagyot sóhajtottam és elkezdtem a színjátszást.

- ITT VAN MAX! - üvöltöttem, majd rohantam le a lépcsőn. Mindenki a nappaliban volt, amíg én ajtót nyitottam. Max állt az ajtó előtt, kezében egy virággal, majd alig láthatóan bólintottam egyet, hogy most már egy "pár" vagyunk.
- Szia szépségem! - mosolyodott el, majd egy puszit nyomott a számra. Harry szerintem már most ideges...
- Szia! - mosolyogtam vissza. - Gyere, a többiek már várnak. - kulcsoltam össze ujjainkat, majd átmentünk a nappaliba. - Mindenki, ő itt Max. Max ők itt mindenki.
- Fhuu... Sajnálom. Nem tudtam, hogy ennyi nő lesz itt, mert akkor több virágot hozok, de így csak Amy anyukájának hoztam.
- Semmi baj, Max. Elnézzük neked. - mosolygott rá Perrie. - Amúgy Perrie vagyok. A férjem Zayn. Nagyon örülünk, hogy Amy ilyen fiút talált magának.
- Remélem ez jót sejtett. - nevetett fel zavartam Max, miközben még mindig egymás kezét fogtuk. Sorra jött mindenki bemutatkozni, de én végig Harryt néztem. Egyszer találkozott a tekintetünk, amikor rám mosolygott, és kacsintott egyet. Pont keresztapuék jöttek, amikor ismételten visszatértem fejben is a jelentben, és nem éppen a tegnap éjszakát idéztem fel.
- Max, ők itt Andy és Daisie, vagyis a kereszt szüleim, és a lányuk Serena, aki egyben a legjobb barátnőm. - mutattam be őket, majd jött mindenki. Komolyan már én untam. Miért vagyunk ilyen sokan? Apu nagy mosollyal az arcán jött bemutatkozni, amit nem értettem. Max-szel elkezdett mindenről beszélgetni, majd mondta, hogy később folytatták. Majd jött anyu, aki mindenről tud, így előtte nem kellett játszanunk, így suttogva beszéltünk.
- Hogy bírjátok?
- Nem hittem, hogy ennyien lesznek itt. - nézett körül Max.
- Alapból 10-en lakunk itt. És most még jött Serenáék, mert keresztapu mindenáron megakarta ismerni a pasit, aki elcsavarta a fejemet.
- Értem...
- Ha tudná, hogy már 18 éve ismeri...
- Tényleg, amúgy kivel vagy te együtt? - érdeklődött Max.
- Harryvel.  Ott áll a kanapénál. A göndör. - mosolyogtam. Ha róla kell beszélnem, akkor nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak.
- Hány éves? - nézett kikerekedett szemekkel Max.
- 35. 19 évvel idősebb nálam. - mosolyogtam még mindig.
- Jól van fiatalok, én megyek. Az utolsó úgyis Harry. - simitott végig a karomon anyu, majd ment apu után. Harry ellökte magát a kanapétól, és egyenesen idejött.
- Harry Styles. - fogtak kezet.
- Max Walker.
- Nagyon vigyázz... - kezdett bele Harry, de közbe szóltam.
- Tudja, hogy mi együtt vagyunk.
- Ja, ebben az esetben, még jobban vigyázni rá, bármikor elmentek itthonról.
- Miért el kell mennünk itthonról? - néztem furcsán.
- Igen, mert a sajtónak is be kell adnotok, hogy együtt vagytok.
- Nagyon jó...
- Akkor ugye senki sem tudja, hogy az álbarátod vagyok, csak Harry és Danielle?
- És Serena. Ő a legjobb barátnőm, így mindent tud rólam.
- Értem. És a bátyád?
- Ő is mindent tud rólam, kivéve ezt az egészet. Neki semmiféleképpen sem akarom elmondani. Egyből rohanna apuhoz. Az meg nem lenne a legjobb.
- Gyertek, készen van az ebéd. - hallottuk meg Eleanor hangját, így a beszélgetésünk abba maradt, és átvonultunk az ebédlőbe. Ahogy aput láttam, az első pillanatban megkedvelte Max-et. Tisztában vagyok azzal, hogy Harryt nem fogadná el, de... Nehéz. Nekem is, és Harrynek is. Csak éljük túl ezt az egészet.