2/11

Az ebéd - amit nagyjából Max kedvéért hoztunk össze - egész jól sikerült. Apa egyfolytában nyomatta a favicceit, amin csak Max nevetett, de Ő is csak kényszerből. Apu valamiért nagyon megkedvelte, aminek többször hangot is adott. Ilyenkor mindig Harryre pillantottam, aki mindig lehajtotta a fejét. Elfogott a bűntudat. Rossz volt így látni. Lehet, hogy nem kellett volna ez az egész.
- Mond, Max! Nincs kedved ma itt aludni? - kérdezte apu, mire egyből felkaptam a fejemet, ahogy anyu és Harry is.
- Drágám, szerintem túl korai ez még. - nézett furán anyu apura.
- Miért lenne az? Boldogak, fiatalok és látszik rajtuk, hogy szeretik egymást. Emlékezz vissza, hogy mi...
- Szívem! Ezt ne a gyerekek előtt!
- Igaz. - mondta apu, mire mindenki felnevetett. - De, mondom nyugodtan itt aludhatsz. - nézett Maxre.
- Liam, tisztában vagy azzal, hogy egy 19 éves srácot engedsz a lányod ágyába? Ha egy kicsit is hasonlít rám... - szólt közbe Harry, de apu közbe vágott.
- Szerintem elkéne halasztanotok ezt az itt alvás. - mondta apu komoly fejjel, mire ismét mindenki felnevetett. Harryre néztem, aki gyorsan rám kacsintott, majd tovább folytattuk a beszélgetést.
*Este 11-kor*
Mint az elmúlt napokban, most is 11-kor találkozunk a fürdőben Harryvel. Felkaptam magamra a köntösömet, majd rohantam is. Amint beértem, egyből felkapcsoltam a villanyt, de Harry sehol sem volt volt. Nem értettem. Mindig Ő szokott itt lenni előbb. Gondoltam várok egy ideig, biztos nemsokára itt lesz. Hát, nagyon nagyot tévedtem. Már lassan 20perce vártam, mikor még mindig sehol sem volt. Gondoltam megnézem, hogy a szobájában van-e. Felálltam a kádról - mivel eddig ott ücsörögtem - kimentem a fürdőből, és egyenesen Hazz szobájához mentem. Kopogás nélkül nyitottam be, de lehet, hogy nem kellett volna. Harry édesdeden aludt az ágyán. Lábujjhegyen odalépkedtem hozzá, mikor megláttam, hogy most is csak egy boxer van rajta. Lehajoltam hozzá és egy csókot nyomtam a szájára, amitől elkezdet pislogni. Nem akartam, hogy felkeljen, csak egy "jóéjtcsókot" akartam neki adni.
- Basszus, mennyi az idő? - ült fel az ágyán, mire elmosolyodtam.
- Fél 12 lesz. De aludj nyugodtan. Majd holnap bepótoljuk. - mosolyogtam rá, miközben végig simítottam fedetlen mellkasán, mire halk nyögés hagyta el a száját, amitől elmosolyodtam.
- Holnap nem megyünk inkább a lakáshoz? Végre kettesbe tudnánk lenni. - húzott magához a derekamnál fogva, így kifli pózban feküdtünk az ágyán.
- És mit mondjak? Kihez megyek? Serenához? Egyből felhívnák keresztaput, hogy ott vagyok-e.
- Mond azt, hogy Max szülei megakarnak ismerni, és lehet, hogy utána ott alszol. De természetesen külön ágyon, nehogy Liam itt idegeskedjen.
- Oké, megpróbálom. És te? Te mit fogsz mondani?
- Azt, hogy néhány napra hazamegyek. Így te már másnap jössz haza, míg én még néhány napot távol leszek. - puszilt bele a nyakamba, mire kirázott a hideg, és jobban odabújtam hozzá.
- Úgy itt maradnék éjszakára. - szomorodtam el.
- Hidd el, baby én is örülnék neki.
- Nem mehetnénk vissza Párizsba? Olyan jó volt ott kettesben. - fordultam vele szembe.
- Az lenne a legjobb. - nyomott egy csókot a számra. Csókunkat a folyosóról beszűrődő hangok zavarták meg, mire teljesen ledermedtünk.
- Bazd meg. - szólalt meg Harry, mire mindketten gyorsan kiugortunk az ágyból.
- Mit csináljak? - kérdeztem rémülten.
- Ülj le, maradj itt, én addig megnézem, hogy ki az. - suttogott, majd kiment a szobából. Rettenetesen elkezdet görcsölni a hasam a félelemtől. Mi van, ha lebukunk? Mi van, ha apu az, és be fog jönni? Gondolni se merek a következményekre. Gondolatmenetemből az ajtó nyílásának hangja zökkentett ki. Gyorsan felkaptam a fejemet, mire megláttam Harryt és anyut.
- Anyu. - intettem neki erőltetett mosollyal az arcomon.
- Harry, csukd be az ajtót! - szólt anyu, enyhe éllel a hangjában. Harry azt csinálta, amit kért, majd felkapcsolta a villanyt. Végignéztem anyun, akin hozzám hasonlóan egy köntöst viselt.
- Ömm... Most nagyon ideges vagy? - haraptam be az alsó ajkamat.
- Nem vagyok ideges, csak ritka szar tervvel álltatok elő a holnappal kapcsolatban.
- Mi van? Mindent hallottál? - szólalt meg Harry is.
- Elég vékonyak a falak. Örüljetek neki, hogy Liam már rég bealudt.
- Oké. Örülünk. De hogy érted, hogy ritka szar a terv, amit beakarunk adni holnap?
- Mond azt apádnak, hogy Serenával elmentek az egyik kisebb házunkhoz, és ott maradtok éjszakára. Andyékkel én beszélek, te csak Serenával beszél erről. Harry a te alibid meg nem rossz. Sőt, kifejezetten jó. Amy, neked az első dolgod, ha reggel felkelsz 6-kor, akkor egyből hívd fel Serenát, és beszéld le vele ezt az egészet.
- Várj, miért kell 6-kor kelnem? - néztem anyura döbbenten, mire csak elmosolyodott.
- Ha nem akarod, hogy apád reggel itt találjon, azt ajánlom, hogy reggel korán keljetek.
- Mi? Amy itt aludhat? - kérdezte Harry mosolyogva.
- Igen. De halkan legyetek, mert ha hangosak vagytok, azt már nem tudom kibeszélni Liamnél. Na, jóéjt. - adott egy puszit a homlokomra, majd magunkra hagyott minket. Mosolyogva fordultam Harry felé, aki hozzám hasonlóan felfelé görbítette a száját. Odarohantam hozzá, majd ráugrottam, a lábaimat a dereka köré fontam, majd hevesen megcsókoltam. Csak faltuk egymás ajkait. Nem tudtuk elhinni, hogy végre megint együtt lehetünk. Harry kezei nem vacakoltak. Egyikkel a fenekemnél tartott, a másikkal a köntösömet próbálta kibogozni, sikerrel. Amint lekerült rólam, az ágy felé indult el, és óvatosan letett rá.
- Soha nem fogok hozzászokni, ahhoz, hogy az enyém vagy. - csókolt bele a nyakamba, miközben az apró topomat szedte le rólam.
- Szokj hozzá! Örökre a tiéd vagyok. - motyogtam, miközben egy csókért húztam magamhoz.