Még egy emberrel több tudja... ~ 2/16

Kikerekedett szemekkel néztem, ahogy a legjobb barátnőm és a bátyám egymásba bújva fekszenek az ágyban. Egyből felkeltek, és maguk elé kapták a lepedőt.
- Amy! Te mit keresel itt ilyen korán? - kérdezte Serena.
- Harry haza ment Holmes Champelbe és korán odaakart érni. De nem ez a lényeg. Mi van köztetek?
- Figyelj, Húgi. Menj le, igyál meg egy kávét és utánad megyünk. - mondta Aaron nyugodtan.
- Rohadtul nagy szerencsétek van, hogy részben nagyon jó reggelem volt, szóval nem vagyok annyira kiakadva. 5percet kaptok! - mondtam, majd hátat fordítva nekik lementem a konyhába. Felraktam a kávét főni, majd leültem a konyhapultra és elkezdtem gondolkozni.
Serenával mindig is megbeszéltünk mindent.Elmondtam neki Harry-t, soha nem voltak előtte titkaim. Erre nem mondja el, hogy a bátyámmal kavar. Nem értem...
- Na itt vagyunk! - jelentek meg a konyhában.
- Oké, akkor szerintem üljetek le és szépen kezdjétek az elején. -bólintottak, majd leültek egy-egy székre és Aaron elkezdett mesélni.
- Úgy volt az egész, hogy mikor New Yorkban voltam elkezdtünk beszélgetni. És mivel Zayn rosszul lett hamarabb jöttünk haza 4nappal, mint kellett volna. Anyuékat rábeszéltem, hogy hadd legyek addig a haverjaimmal, mire egyből belementek, de közben Serenával voltam itt. Serenák akkor jöttek haza Ibizáról. Így megbeszéltük, hogy találkozzunk. És minden történt ahogy kellett. - mesélte mosolyogva Arron, mire összekulcsolták ujjaikat.
- Akkor ti most együtt vagytok?
- Ömm.. igen...
- Várj, mikor?
- Augusztus 18. Miért?
- ÚRISTEN! Mi is akkor jöttünk össze Harryvel. - örültem meg, mire Serena egyből felsikitott, és gyerekes örömünkben összeölelkeztünk.
- Várj, te akkor Párizsban voltál Harry bácsival...Neee! Ugye nem?
- Arra gondolsz, hogy ugye nem Harry "bácsival" jöttem-e össze? - kérdeztem, miközben az alsó ajkamat rágcsáltam.
- Amelia Payze, ezt nem hiszem el! Harry bácsi vagy 18 évvel idősebb lehetne nálad. Apunál alig 1évvel fiatalabb.
-Tudom, Aaron, de egyszerűen se Ő se én nem tudtunk mit csinálni. Különben is, anyu áldását adta. Csak majd valahogy apunak kell beadagolni.
- Mi? Anyu tud róla?
- Igen, mikor Párizsba jött látogatóba, akkor lebuktunk, de most nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a legjobb barátnőm és a bátyám végre talált maguk mellé valakit, akit szeretnek. És én ennek nagyon örülök. - mondtam mosolyogva, ezzel is próbálva kimenteni magamat.
- Jól van, Amy... Nekem most mennem kell, Anyunak azt ígértem, hogy hamar megyek, és amúgy sem szeretnék találkozni Andy bácsival. Otthon találkozunk Húgi. Szia, kicsim! - nyomott egy csókot Serena szájára, majd nekem a hajamba puszilt, majd el is ment.
- Nagyon haragszol? - kérdezte Serena egyből, ahogy Aaron kilépett az ajtón. Nem mondtam semmit, csak a friss kávémhoz léptem és kiöntöttem magamnak egy bögrébe, majd szokásosan megízesítettem.
- Nem haragszom. Csak nem esett annyira jól, hogy ezt eltitkoltad előlem. Én egyből elmondtam neked, hogy mi van Harryvel...
- Tudom, és tényleg nagyon sajnálom.
- Semmi baj, de ha nem haragszol kimennék a teraszra, és felhívom Harry-t.
- De hisz most váltatok el fél órája.
- Lehet, de attól függetlenül túl sok minden történt ebben a fél órában. - Serena inkább nem szólt többet, hanem csak bólintott, így kimentem a telefonommal és a kávémmal a teraszra és egyből tárcsázni kezdtem Harry-t.
- Mi van, már is hiányzom? - hallottam meg életkedv teli hangját.
- Így is mondhatjuk. Rányitottam Aaronra és Serenára.
- MEGMONDTAM! Tudtam én, hogy kavarnak!
- Jó, igazad volt. De azért rosszul esett Serenától, hogy nem mondta el nekem... Pedig azt, hogy mi van köztünk azt egyből elmondtam neki.
- Igaz, de teljesen más az egész szituáció. Ő a bátyáddal kavar, nem pedig az apád egyik haverjával. Hozzád Aaron sokkal közelebb áll, mint Serena hozzám. Ezt is tartsd szem előtt.
- Oké, igazad van.
- Mint mindig Szerelmem.
- A francba, tényleg már most hiányzol. - kortyoltam egyet a kávéból. Tényleg nehéz elképzelni, hogy jó néhány napig nem fogom látni.
- Nyugi, néhány nap és otthon vagyok.
- De az nekem sok idő...
- Kicsim, le kell tennem, nem akarom, hogy megbüntessenek. Este ahogy ágyban vagy, hívjál fel. Oké?
- Oké...
- Szeretlek. Vigyázz magadra!
- Én is téged. Puszi.
- Szia. - amint letettük a telefont, megittam a maradék kávémat, majd visszamentem Serenához, aki a telefonját nyomkodta.
- Na, Aaron hazaért épségben? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. - nevetett fel Serena is. - De most apu írt. 10perc és itt van értünk. És azt üzeni, hogy ma nálatok alszom.
- Na, az tök jó. Este az enyém vagy, szépen mindent kibeszélünk, aztán meg éjszaka átmehetsz Aaronhoz.
- Juuj, köszönöm. - ujjongott fel, amit én csak mosolyogva néztem.
Keresztapu tényleg itt volt értünk 10perc múlva, mi meg Serenával már alig vártuk, hogy megbeszéljük az elmúlt napok történéseit.