Az utazás ~ 2/20

Hétfőn hajnali 4-kor már a reptéren voltunk. Én a bőröndömön ültem, miközben néha-néha 1-2 percre szerintem be is aludtam. Az éjszaka nem aludtam semmit, mivel Harry tegnap kora reggel jött haza, így az éjszakát együtt töltöttünk, már amennyit lehetett. Jó volt újra látni, még akkor is, ha csak néhány napig nem volt mellettem.
Pont felnyitottam a szememet és a bejárat felé néztem, mikor megláttam Max-et egy hatalmas bőrönd kíséretében. Hirtelen azt sem tudtam, hogy mit csináljak, majd rájöttem, hogy a társaságunkból olyan 10.en azt hiszik, hogy Ő életem szerelme, így gyorsan felpattantam és elé futottam. Igaz, annyira nem kellett volna, hogy meglepjen a jelenléte, mivel Harry múltkor elszólta magát, hogy Max is jön velünk, mert apu meghívta, de valahogy reménykedem, hogy csak kitalálta.
- Max! - üvöltöttem, mikor odaértem hozzá és a nyakába ugrottam. - Mégis mit keresel itt?
- Apukád felhívott, hogy nincs e kedvem veletek menni egy családi nyaralásra. És hogy mondhattam volna erre nemet? - mondta mosolyogva, majd elsuttogott nekem egy "sajnálom"-ot. Bólintottam, majd összekulcsoltuk ujjainkat és úgy mentünk vissza a többiekhez.
- Remélem örülsz a kis meglepetésemnek. - vigyorgott apu.
- Igen, nagyon köszönöm. - mondtam mosolyogva, majd odamentem hozzá megölelni.
- Amy, ti kaptok a hotelben egy 4 fős szobát Serenaval és Aaronnel, így biztosra megyünk, hogy nem lesz semmi huncutkodás. - mondta nevetve anyu.
- Én pedig szokás szerint egyedül leszek, mi? - nevetett fel Harry.
- Mivel nincs se barátnőd, se feleséged, így igen. De lehetsz Dylannel egy szobában, Szívesen kölcsön adjuk. - poénkodott vele apu.
- Áá, inkább maradok egyedül. - emelte fel védekezőn a kezeit Harry.
- Srácok, induljunk, mert még be kéne csekkolni. - szólalt meg Zayn. Mindenki bólintott, majd fogta a poggyászát és indultunk is,

A repülőn Max mellett ültem, így mindent megtudtunk beszélni, amit szükségesnek tartottunk.Szegény srácnak eléggé felkavarhattuk az életét.
- Tényleg nagyon sajnálom, hogy apu így belerondított mindenbe. Fogadok, hogy jobb dolgod is lett volna ebben az egy hétben -  kértem tőle bocsánatot úgy huszadjára.
- Amy, ezt már megbeszéltük. Otthon nyomkodnám a gépemet ebben az egy hétben, így még jól is jön az utazgatás. Nyugodj meg! - ölelt át szorosan. - És, mi a helyzet Harryvel? Még mindig együtt vagytok?
- Igen, minden a legnagyobb rendben van köztünk. Csak egyre jobban érezzük a nyomást a kapcsolatunk miatt. Nem titkolhatjuk örökre apu előtt ezt az egészet. Szombaton ahogy a bátyám és Serena bejelentették, hogy együtt vannak, és láttam, hogy apu mennyire örül nekik, rájöttem, hogy az én kapcsolatomnak soha nem fog ennyire örülni.
- De hisz a mi "kapcsolatunknak" örül, sőt imádja, hogy együtt vagyunk. - szólt közbe Max.
- Igen, de te 4 évvel vagy nálam idősebb, míg Harry 19-cel. Téged soha nem ismert, Harryt viszont több mint 20 éve. Van különbség kettőtök között. - suttogtam, nehogy valaki meghallja. Nincs arra szükségem, hogy mindenki megtudja a Harryvel való kapcsolatomat. Majd akkor, ha Harryvel készek leszünk elmondani apunak. Onnantól bárki megtudhatja.
Erre Max csak bólintott egyet, így lezártnak tartottam a témát. Körbe  néztem, hogy ki mit csinál. Serena éppen a bátyám vállán aludt, miközben Aaron zenét hallgatott. Perrie-ék halkan beszélgettek, Niall-ék ujj birkóztak - igen, ha van pár, akik soha nem fognak felnőni, azok ők -, Louis-ék a baba nevén veszekedtek - tényleg, remélem Eleanornak semmi baja nem lesz a repüléstől -,  apuék pedig azon vitáztak, hogy most kin aludjon Dylan. Szívesen bevállaltam volna, de tudom nagyon jól, ha az öcsém idekerül, akkor én nem fogok tudni aludni. Keresztapuék edig békésen aludtak.
A tekintetemet Harryre fordítottam, aki egyszer az ablakon nézett ki, egyszer pedig szorgosan körmölt valamit a füzetébe. Nem értem, hogy ő miért nem fáradt. Annyit aludt, mint én, ha nem kevesebbet. Legszívesebben odaültem volna hozzá, hogy ne legyen egyedül, de két dolog visszatartott. Az egyik a fáradságom és a lustaságom volt, a másik pedig, nem akartam Maxet magára hagyni.
- Menj oda hozzá, nyugodtan! - Max mintha a fejembe olvasna.
- Nem. Túl fáradt vagyok és aputól sem szeretnék kérdéseket, hogy miért vele vagyok, mikor itt vagy te.
- Értem. Vannak új emberkék, akik tudnak rólad és Harryről?
- Igen, a bátyám Aaron és Eleanor, Louis felesége.
- Aki terhes, ugye?
- Igen, Ő. - válaszoltam, miközben elnyomtam egy ásítást.
- Aludj, mindjárt leragadnak a szemeid. Majd felkeltelek, mielőtt landolnánk. - mosolygott rám kedvesen Max. A válaszom csak egy bólintás volt, majd amennyire csak tudtam, elhelyezkedtem kényelmesen a székemben, fejemet pedig Max vállára hajtottam.

Marbella igazán gyönyörű hely. Már most imádom, pedig alig vagyunk itt egy órája. Elfoglaltuk a hotelszobákat, és ahogy anyu mondta én Serenaval, Aaronnel és Max-szel osztoztam egy szobán. Serena persze egyből kitalálta, hogy kezdjünk a medencénél, én pedig a fiúkkal együtt semmi jónak nem vagyunk az elrontói. Egyenként mentünk be a fürdőbe átöltözni, majd mentünk is le a medencéhez. Én személy szerint elsőnek egy kicsit napozni akartam, mivel Londonban soha nem süt ennyire a nap, vagy ha mégis akkor is maximum néhány órácskáig, de persze ezt a tervemet Aaron és Max romba döntötték, mikor megfogtak és egy laza mozdulattal a vízbe löktek.
- Ezt muszáj volt, igaz? - kérdeztem, mikor feljöttem a víz alól, a fiúk pedig nevetve bólogattak. Majd meglátták Serena-t, aki gondtalanul nevettek velük együtt, de nem sokáig. Mivel a fiúk elindultak felé, mire barátnőm felpattant és futni kezdett. Mikor megunta a kergetőzést, inkább önszántából ugrott egy bombát a medencébe, majd odaúszott hozzám. A fiúk sem vártak tovább, ők is beugrottak hozzánk.
- Kakasviadalozzunk! - szólalt meg Serena, mire a fiúk bőszen bólogattak. Maxék egyből lebuktak a víz alá és a nyakukba vettek minket. Kisebb sikítás hagyta el a számat, mikor Max felemelt, majd a hajába kapaszkodva próbáltam egyensúlyozni.  - Oké, a következők a szabályok. A fiúk nem csinálhatnak semmit, csak tarthatnak minket. Mi Amyvel pedig bármilyen eszközzel lelökhetjük a másikat. Oké?
- Nem veszélyes? - kérdeztem nevetve, miközben még mindig Max haját markoltam.
- De, lehet. De ezért vagyunk fiatalok, hogy ilyeneket csináljunk. - szólalt meg Aaron.

- Na, akkor háromra kezdjük. Egy, kettő,HÁROM! - számolt barátnőm, majd egyből nekem is rontott. Időben kacsoltam, így megragadtam a vállát és próbáltam visszataszítani. Még szerencse, hogy Max erősen fogta a lábamat, nehogy leesek. Teljes erőbedobással próbáltam lelökni Serena-t, de erősebbnek bizonyult, mivel elég volt neki második nekifutásra hozzámérnie és már a vízben is voltam. Mikor ismét a felszínen voltam, kapkodtam a levegőt.
- Edzened kéne, Hugi! - nevetett fel Aaron, miközben Serena lejött a válláról, majd odaúszott hozzám és megölelt.
- Visszavágó? - mosolygott rám barátnőm.
- Na, még mit nem! - nevettem fel, majd odaúsztam Maxhez, aki nevetve ölelt át.
- Nyugi, ügyes voltál - suttogta a fülembe, mire akaratlanul is elpirultam.