Ránéztem az órára és már 8 óra is elmúlt. Fogalmam nincs, hogy kereszt apuék mikorra jönnek, de szerintem már itt vannak, Kikeltem az ágyamból és az első utam Aaronhoz vezetett. Bátyám az ágyán feküdt, miközben zenét hallgatott.
- Na, mi van Húgi? - látott meg és egyből felült az ágyán, én pedig leültem mellé.
- Semmi. Most keltem - mosolyogtam.
- Igen, apu fél óráig panaszkodott, hogy fáj a dereka - nevetett, mire egy párnát kapott az arcába.
- Nem vagy vicces. Serena-ék mikor jönnek?
- 9-re.
- Félsz?
- Kicsit. De nem apuéktól. Inkább Andy bácsitól. Nem tudom, hogy mit fog szóléni ahhoz, hogy az egyetlen kislányának barátja van. Remélem nem lesz ideges emiatt.
- Keresztapu szeret téged. Szerintem még örülni is fog neki, hogy normális barátja van Serenanak és nem egy drogos vagy valami ilyesmi, szóval nem kell félned. - mosolyogtam rá megnyugtatóan, mire Aaron arcán is lehetett látni egy mosoly félét. Látszott rajta, hogy tényleg fél. Igaz, hogy teljesen feleslegesen,
- Legyen igazad. Az biztos, hogy nekem könnyebb dolgom van, mint neked lesz, ha beakarod jelenteni, hogy Harry bácsi és közted van valami.
- Ne is mond. Apu ki fog térni a hitéből - mondtam, miközben a földet néztem és az ujjaimmal játszottam. - Nem lesz egy könnyű menet, abban biztos vagyok.
- Apu is megfogja érteni. Anyunak sincs semmi baja Harry bácsival. Szerintem apunak sem lesz sokkal több.
- Majd kiderül. De nem fűzök sok reményt ahhoz, hogy simán elmegy a dolog mellett, mint anya.
- Na, gyere ide! - húzott magához. - Nem lesz semmi baj. Elmegyünk Marbella-ra, ott szépen átbeszélitek az egészet Harry bácsival, aztán ahogy hazajöttünk elmondjátok apunak.
- Nem tudom, hogy lesz, de ez is egy lehetőség. Köszönöm! - nyomtam az arcára egy puszit, majd felálltam mellőle. - Lemegyek, segítek anyunak. Te pedig ne idegeskedj! - Aaron bólintott egyet, majd ki mentem a szobájából.
Lementem a konyhába, ahol anyu nem erő befektetéssel készítette a vacsorát. Eleanor, Perrie és Emily is segítettek neki. Ahogy anyu meglátott, egyből be is fogott a munkába, így neki álltam teríteni. Apuék természetesen a TV előtt ültek, egy-egy üveg sör társaságában. Dylan közben apu ölében aludt. Itt is látszik, hogy a fiúknak mennyivel jobb dolguk van, mint nekünk lányoknak.
Ahogy végeztem a terítéssel, szóltam Eleanornak, hogy menjen oda apuékhoz, majd én folytatom a húsok sütését. Győzködött, hogy nem kell, meg hogy ő is megtudja csinálni, de én ellenkeztem, hogy inkább pihenjen a Pici miatt. El bólintott és odament Louishoz, aki mosolyogva karolta át.
Mikor az utolsó húst is kisütöttem, csengettek. Anyu egyből eldobta a konyharuhát és már ment is ajtót nyitni. Serena-ék mosolyogva jöttek be a nappaliba. Aaron, minden bizonnyal meghallotta a csengő, mivel pont jött le a lépcsőn. Összenéztek Serenaval, de csak egy öleléssel köszöntek egymásnak. Keresztapuék mindenkinek egyesével köszönten, majd mint mindig megjegyezték, hogy milyen sokan vagyunk, és nem tudják elképzelni, hogy tudunk ennyien egy légtérben lakni. Én például máshogy már nem is tudnék lakni. Születésem óta az egész One Directionnal lakom. Ehhez vagyok hozzászokva.
- Nem vacsorázhatnánk egyből? Farkas éhes vagyok - szólalt meg keresztapu, és elkezdte a hasát simogatni.
- Mintha otthon nem ettél volna, mielőtt eljöttünk - forgatta a szemét keresztanyu, mire mindenki felnevetett.
- Akkor menjünk az ebédlőbe! - mondta anyu, mire mindenki beözönlött az említett helységbe. Serena és Aaron szándékosan egymás mellé ültek, én pedig Serena és anyu közé. Mivel a lányok készítettek a vacsorát, így a fiúkat befogtuk, hogy hozzák ki az ételeket. Tény és való, hogy húzták a szájukat, de megcsinálták.
Szokásos faviccekkel és sztorizgatásokkal telt a vacsora, aminek főszereplői apu és keresztapu voltak. Ahogy mindenki végzett, anyuval visszavittük a konyhába a mosatlanokat és betettük a mosogatógépbe, mivel senkinek sem volt kedve ennyi mindent elmosni. Amint visszaéertünk, apu egyből a lényegre tért.
- Aaron, szóval elmondanád, hogy miért kellett így az egész családot összehoznunk? - ránéztem bátyámra, aki nyelt egyet. Az asztal alatt Serena összekulcsolta ujjaikat és egy biztató mosolyt küldött felé.
- Oké. Hát, direkt az egész család előtt akartam ezt elmondani, mivel mindenkinek joga van tudni, és semmi kedvünk nincs mindenkinek elmondani egyenként. - nevetett bele.
- Kedvetek? Mi ez a többes szám? - kérdezett rá Eleanor.
- Az a helyzet, hogy egy hónapja Serena és én együtt vagyunk - mondta ki a legfontosabb mondatot Aaron. Néma csönd vette át a hatalmat az asztal felett. Körbe néztem. Anyu, apu, keresztapu és keresztanyu arcán hatalmas döbbenet látszott, míg a többiek mosolyogtak. Ránéztem Serena-ékra, akik félve néztek össze, majd rám segélykérően.
- Jaj, ne csináljátok már ezt! - néztem anyuékra. - Két 16 éves, normális ember egymásra talált. Ennek örülnötök kéne!
- Kislányom, nem arról van szó, hogy nem örülünk, csak nagyon meglepett minket. - szólalt meg apu.
- Várjatok! - szólalt meg Andy is. - Te együtt vagy az ÉN lányommal? - nézett rá Aaronra, mire bátyám nem kicsit megijedt. Serena bökte meg, hogy mondjon is valamit.
- Igen, Andy bácsi. - mondta, miközben inkább az asztalt nézte. Lehet, hogy az érdekfeszítőbb volt.
- Andy, hagyd mér szegényt! Nézz rá a lányodra! El sem engedte, mióta erről beszélünk. Szeretik egymást. Csak rájuk kell nézni! - szólalt meg anyu, miközben mosolyogva nézett Aaronék felé.
- Daisie, neked mi a véleményed erről? - kérdezte meg keresztapu feleségét.
- Őszinte leszek - kezdte - Nekem nagyon rosszul esett, hogy csak így 1 hónappal később tudtuk meg az egészet, viszont én nagyon örülök nektek!
- Miért van az, hogy ha az asszony szól két szót, akkor már nekem is meglágyul a szívem? - tette fel a kérdést, szerintem saját magának keresztapu.
- Andy, szereted Daisiet. Ez a magyarázata. Szóval, hallgass rá, és öleld meg a lányodat! - szólalt meg Zayn is, miközben átkarolta Perrie-t.
Keresztapu felállt az asztaltól, majd odament Serenához és megölelte, majd Aaront is. Így ment oda hozzájuk keresztanyu, apu és anyu is. Teljesen olyan volt, mintha Aaron azt jelentette volna be, hogy feleségül veszi Serenát.
- Oké, nincs ellenvetésem ezzel, viszont! - emelte az egyik ujját Aaron felé Andy. - Ha megmered bántani bármivel is, tudod hogy mi fog történni! - Aaron nylet egy nagyot majd válaszolt is.
- Andy bácsi, higgyen nekem! Nem lesz ilyenre példa. - ölelte át Serena derekát Aaron.
Mosolyogva néztem végig a történteket, majd belegondoltam abba, hogy ha majd Harryvel akarjuk ezt bejelenteni, esélytelen, hogy ilyen könnyen menjenek a dolgok. Minimum a fél család ki fog térni a hitéből a másik fele pedig üvöltözni fog.
Imádom.Siess a kövivel.Kíváncsi vagyok hogyan fogadják majd Harryék bejelentését. :)
VálaszTörlés