Otthon, édes otthon. ~ 2/9

Már Londonban vagyunk, és éppen a taxiban ülünk, és megyünk hazafelé. Anyu ténylegesen csak egy napot maradt, majd ment tovább Madridba. Mindennap beszéltünk telefonon, ahogy apuval is. Telefonon és skype-on keresztül igen higgadtnak tűnt apu, szóval nem tudom, hogy mi fog várni rám, ahogy hazaérünk. Harry egyfolytában azt mondogatja, hogy nem kell félnem, apu biztos, hogy nem lesz ideges. Próbálok hinni neki, de ilyen estben ez elég nehéz.

A taxi leparkolt a ház előtt, kifizettük, majd Harry mondta, hogy menjek be nyugodtan, a csomagokat, majd Ő elrendezi. Kulccsal kinyitottam a bejárati ajtót, majd egyenesen a nappaliba mentem, mivel hangok szűrődtek ki onnan. Amint megláttam, hogy kik vannak itt egyből felsikítottam.

- KERESZTAPA! – indultam meg felé, és egyből a nyakába ugrottam.

- Mi van picúr, csak nem hiányoztam? – kérdezte mosolyogva, miközben felemelt és pörgött velem néhányszor.

- Nem, nem hiányoztál, csak a vicc kedvéért rohantam így hozzád.

- Jól van, akkor. – tett le mosolyogva. Remélem nem hitte, hogy ennyivel megúszhatja. Ahogy megfordult, hogy visszaüljön, egyből a hátára pattantam. – Amy, nem vagy már 6 éves, hogy ilyet játszunk. Andy bácsi már öreg ehhez.

- És nem csak ehhez vagy öreg. – jött ki a konyhából keresztanyu, vagyis Daisie.

- KERESZTANYU! – gyorsan leugrottam keresztapu hátáról, és keresztanyuhoz futottam. Szorosan megölelgettem, miközben felnevetett, hogy neki is mennyire tudok örülni.

- Örülök, hogy ilyen jó kedved van. – ölelt vissza.

- Nagyon megható, hogy ennyire szeretitek egymást, de kb. még 3 bőrönd van a kocsiban, és ezt a kettőt is alig bírtam behozni. – jelent meg az ajtóban Harry.

- De Amy, nem csak egy bőröndöt pakoltunk össze neked? – kérdezte Eleanor, aki a kanapén ült Louis mellett, aki pedig egyfolytában simogatta Eleanor pocakját.

- De igen, csak… - kezdtem bele, mire Harry beleszólt.

- Csak 3 napot annak szenteltünk, hogy Párizs összes butikját bejárjuk, és vásároljon, így kellett venni, még bőröndöket. – mondta pufogva, mire ledobta a bőröndöket, és visszament a taxihoz. Keresztapa és apu mentek utána, hogy tényleg ne egyedül kelljen szegénynek pakolni, amíg én nyugodtan leültem a kanapéra Eleanor mellé.

- És fogadjunk, hogy nekem nem hoztál semmit. – foglalt helyett mellettem Niall.

- Ezt ki mondta? – néztem rá mosolyogva. – Mindenkinek hoztunk ajándékot.

- Szegény Harry… - sóhajtott fel Louis.

- Most miért? Nem neki kellett hallgatni, hogy minden öt percben siránkozik.

- Lehet, de te meg felvásároltad egész Párizst.

- Az már más téma. – nevettem fel. – Amúgy anya hol van? – néztem körbe, mivel anyut nem is láttam még, mióta itt vagyunk.

- A konyhában. – Daisie. Felálltam a kanapéról és egyből a konyhába vettem az irányt. Anya a konyhai ablakon nézett kifelé, miközben nagyokat kortyolt a bögréjéből. Több mint valószínű, hogy tea volt benne, mivel ilyenkor mindig azt iszik.

- Szia, anya! - köszöntem halkan, mire egyből rám kapta a tekintetét, és elmosolyodott. Letette a pultra a bögréjét, és egyből odajött hozzám, és szorosan magához szorított.

- Szia, Amy! - köszönt ő is, miközben egy puszit nyomott a fejemre. - Apádat elintéztem. Nincs kiakadva a tetkó és a percing miatt. - mosolygott rám biztatóan.

- Akkor ez azt jelenti, hogy mondjam el neki Harryt?

- Nem. Vagyis igen, csak ne most. Oké?

- Rendben. - mosolyogtam rá.

- Nem akarom megzavarni ezt a családi pillanatot, de azt hittem, hogy a legjobb barátnődet is észre fogod venni, hogy itt dekkol, már vagy 1 órája. - hallottam meg egy női hangot a konyha másik részéből. Odakaptam a fejemet, és megláttam Serenát. Serena Samuels. Keresztapuék lánya. És egyben az én legjobb barátnőm. Egy idős velem, vagyis Ő néhány hónap múlva lesz 16, szóval fiatalabb. 

- SERENA! - üvöltöttem, majd egyből barátnőmhöz rohantam és szorosan megöleltem.

- Oké, tudom, hogy szeretsz, és örülsz nekem, de meg fogsz fojtani. 

- Most ez érdekel a legkevésbé... Majdnem egy hónapja nem láttalak, mert valaki a családjával Ibizán nyaral...
- Jól van, na... De ne tudd meg, hogy milyen pasik voltak ott. - kezdett el áradozni.
- Oké, lányok! Ti osszatok meg egymással MINDENT, ami az elmúlt egy hónapban történt, én addig kimegyek a többiekhez. - mondta anya, és jól kihangsúlyozta a "minden" szót, vagyis azt akarja, h Serenának elmondjam, hogy mi volt/van Harryvel.
- Anyukád nagyon furcsa ma. Nem tudod, hogy mi baja lehet? - kérdezte egyből Serena, ahogy anyu kiment.
- Nem tudom. Lehet azért, mert Harryvel együtt vagyok. - vontam vállat.
- MIVAN? TE EGYÜTT VAGY ....? - nem hagytam neki, hogy befejezze a mondatát, hanem a kezemet a szájára tapasztottam.
- Igen, de ezt senki sem tudja, csak anya, és most már te. Szeretnénk, ha ez egy ideig még így is maradna.
- És anyukád hagyja ezt?
- Hát... Látta rajtunk, hogy szeretjük egymást meg minden. Engem is meglepett. Azt mondta, hogy egy kicsit később mondjuk el apunak, mert most biztos, hogy alapból ideges a tetoválás és a percing miatt.
- Van tetkód? A pc-t látom, de muti a tetkót. - csillant fel barátnőm szeme, mire hátat fordítottam neki, elsöpörtem a hajamat, így megcsodálhatta a lapockámon lévő tetoválást. - Ez rohadt jó lett. - áradozott barátnőm, miközben leültünk a bárszékekre.
- Most te mesélj. Milyen volt Ibiza? Pasi volt?
- Ne tudd meg, hogy még mennyi. És mind milyen jól nézett ki. Vissza akarok menni. - nyavalygott.
- És megint itt hagyni engem egy hónapra? Te teljesen megbolondultál?
- Dehogyis. Jönnél velem.
- Persze. Anyuék el is engednének minket kettesbe...
- És ha jönne velünk Harry? Legalább ti is együtt tudtok lenni, meg én is tudok magamnak szerezni valami pasit.
- Anyu nem hiszem, hogy értékelné. Nem akarom még jobban húzni a dolgokat. Apunak is minél előbb el szeretném mondani, mert ha nem, akkor csak nagyobb botrány lenne belőle, amit nagyon nem akarok.
- Hát... veled egy korú gyereket is választhattál volna.
- Igen... Akkor most nem lenne ennyire gáz a helyzet.
- De hogy jött ez az egész?
- A szülinapomon kezdődött minden. Vele mentem el bulizni. Sokat ittunk, felmentünk hozzá, lefeküdtünk, aztán másnap reggel mondta, hogy lehetne ez többször. Aztán elmentünk Párizsba, ahol benyögte, hogy szeret. Aktus közben. Akkor egy kicsit kiakadtam, mivel megbeszéltük a legelején, hogy semmi érzelem nem lesz. De utána megbeszéltünk mindent, és összejöttünk. Ennyi.
- Hát jó. Nem tudok ezzel mit kezdeni. Egészségetekre. És... te szereted?
- Azt hiszem.
- Az "azt hiszem" nem válasz.
- Jól van. Igen, szeretem, most jobb?
- Sokkal. - vágott elégedett fejet.
- Kit szeretsz? - jelent meg mosolyogva Harry, mire Serena hangosan felnevetett. - Tudja? - mutatott barátnőmre.
- Serena előtt nincs titkom, szóval igen. - mosolyogtam.
- Akkor... - mondta, majd odajött hozzám, és hosszú csókot nyomott a számra, miközben kezeit derekamra vezette.
- Emberek, legyen bennetek tisztelet, hogy egy kiskorú és nem mellékesen szingli lány is itt van.
- Szereznünk kell neki egy pasit. - motyogom halkan Harrynek.
- Megoldjuk. - mosolyog, majd még egy puszit nyom a számra. - De amúgy azért jöttem be, mert Daisie kérte, hogy gyertek ki.
- Akkor indulááás. - pattant fel a székről Serena és egyből rohant a nappaliba, és a hangok alapján apja ölébe vágta magát. Igen, jó szokása. Én még odafordultam Harryhez, és egy lágy csókot nyomtam szájára, amit elég ügyesen meghosszabbított.
- Bárki bejöhet. - mosolyogtam bele csókunkba.
- Igen... Akkor menjünk. - szontyolodott el, majd elindultunk mi is a nappaliba. Mosolyogva ültem le Eleanor mellé, majd jöttek a kérdések, hogy milyen volt Párizs, mivel nem akarták még 60x végig hallgatni Andy sztoriját Ibizán, amikor rendelt egy sört és helyette almalevet kapott, mivel elég részeg volt. Így Harryvel belekezdtünk a mesélésekbe és mutattuk, hogy milyen képek készültek.

- Igen, az összesen én vagyok, mivel Harry nem akarta, hogy képek készüljenek róla... - meséltem, miközben a fényképezőgép kézről-kézre járt. Nevetve meséltük el a sztorikat, főleg azt, amikor Harry az Eiffel-toronynál elesett. Szimplán sétálgattunk, és egyszer csak azt látom, hogy a földön ül. Ezen a történeten mindenki jót nevetett, de még én is, miközben meséltem.
******
Keresztapuék ma itt alszanak, így Serenával pizsipartyt csinálunk. De csak mi ketten. Nálunk ez hagyomány, hogy amikor ő itt alszik, vagy én náluk, akkor nem alszunk éjszaka, hanem mindenféle dologról beszélgetünk.

Már pizsamában ültünk az ágyamon, miközben a laptopomról tettünk be jobbnál jobb zenéket, mikor SMS-em érkezett.

" 11kor várlak a fent fürdőben.;) xx H.♥"

- Na, ki írt.? - kérdezősködött egyből Ser.
- Harry. 11kor vár a fenti fürdőben.
- Tök izgalmas. Csak titokban találkozhattok, meg minden.
- Igen... Csak le ne bukjunk.
- Dehogy buktok. Anyuék már alszanak. Mindenki alszik már. Öregek ezek már ahhoz, hogy ilyen sokáig fent maradjanak.
- Jogos... - ránéztem az éjjeli szekrényemen lévő digitális órámra, ami 10:35-öt mutatott. 25perc múlva ott kell lennem. - Szerinted átöltözzek?
- Te beteg vagy. - nevetett fel barátnőm.
- De most komolyan.
- Szívem, Harry annak örülne a legjobban, ha meztelenül mennél. ÉS NE MERD EZT MEGTENNI! - teszi hozzá komolyan. Az a baj, hogy ez a lány nagyon tudja, hogy mi jár a fejembe.
- Sminket se tegyek fel? - kérdeztem aggódva.
- Amelia... Neked Harry teljesen elvette az eszedet. Így menj, ahogy vagy. Jó, hogy nem kisestélyit akarsz felvenni azért, mert a budin találkoztok...
- Jól van...
- Inkább mutasd, hogy miket vettél Párizsban. - csillant fel barátnőm szeme. Odamentem a bőröndjeimhez, amiket Harry felhozott, és kipakoltam annak egész tartalmát. Serena csak nyál csorgatva figyelte a ruhákat.
- Jól van, melyik kell? - sóhajtottam fel.
- Túlságosan ismersz. - nevetett fel.
- Na?
- Azt a cipőőőőőt. - nyavalygott, miközben rámutatott az egyik magassarkú cipőmre.
- Vigyed...
- IMÁDLAK! - üvöltött fel.
- Csöndbe már. Amúgy nincs mit. - mosolyogtam rá, majd el is tette a cipőt. Tovább nézegettük a cuccokat, majd mire ismét ránéztem az órár, már 11:02-öt mutatott.
- Basszus... - pattantam fel az ágyra, és gyorsan magamra húztam a mamuszomat.
- Mi van?
- Már elmúlt 11. Majd jövök. - dobtam neki egy puszit, majd halkan kiosontam a szobából. Lábujjhegyen lépkedtem egészen a fürdőszobáig. Amint benyitottam teljes sötétség volt.
- Harry! Itt vagy? - suttogtam. - Harry? - néma csend. Kezdtem félni, csak azt nem tudom, hogy miért. Kezemmel már keresni kezdtem a villanykapcsolót, mikor hirtelen két kar ölelte át a derekamat. Megcsapott jellegzetes illata. Mosolyogva fordultam vele szembe. Igaz, hogy nem láthatta, de mindegy. Egy csókot nyomtam a szájára, miközben az egyik kezemet a vállára a másikat pedig a hajába vezettem fel. - Értesz ám a meglepetésekhez. Nem félsz, hogy valakire ilyenkor jön rá a cifra fosás, vagy valami?
- Az majd megy a másikba. - mondta, miközben a nyakamat kezdte el csókolgatni, és kulcsra zárta az ajtót.
- Komolyan itt a fürdőben? - nevettem fel halkan.
- Nyugi, a fürdőt nem fogjuk felavatni. Még.
- Jó tudni. - mondtam, miközben ismét megcsókolt, majd a fenekem alá nyúlt, és feltett a mosdóra.
Olyan mohón csókolt, mint még soha. De mégis lágyan. Soha nem tudtam elképzelni, hogy egy férfi, hogy tud egyszerre gyengéden és vadan csókolni, de most, hogy megtapasztaltam... Leírhatatlan érzés. - Miért írtad, hogy jöjjek? - kérdeztem két csók között.
- Veled akartam lenni. Nehéz volt kibírni ezt a napot anélkül, hogy ne lettél volna egész végig mellettem.
- Ki kell bírnod, nagyfiú. Egy ideig még ez lesz....
- Tudom... - mondta, miközben lehajtotta a fejét. Felemeltem az állánál fogva, majd egy puszit nyomtam a szájára.
- Megoldjuk, oké?
- De apád...
- Majd megbékél. Szeretlek.
- Én is téged.

Serena Samuels