Indulás az éjszakába ~1/20

Sziasztok.:D
Hát itt vana z új rész. Kicsit szar, kicsit unalmas, és kicsit rövid.:DDDD De remélem, hogy tetszik.♥
Love.♥

Ott álltam egyedül. Nem értem, hogy miért csinálta ezt.Ha tudta, hogy nem lehet köztünk semmi, akkor ez most miért kellett? Azt nyíltan tudták, hogy Liammel való szakítás tönkre tett engem. Josh és Andy végig ott voltak velem…

Leültem az öltözőben lévő kanapéra és vártam. Nem fogok innen elmenni addig, amíg nem beszélek Josh-sal. De Caroline… Ezen a héten már nem jövök be… És nem akarok így elmenni New Yorkba. Biztos próbájuk van… Hát, akkor megyek a színpadhoz. Megtöröltem a szememet és már indultam is. Jól meggondoltam. Éppen a „Call Me Maybe”-t próbálták. Ahogy vége lett a fiúk lapcsiztak egymással.

- Josh! Beszélnünk kell! – szóltam egy kicsit durván.

- Szerintem mindent megbeszéltünk. – mondta, miközben átölelte az egyik táncost. És ki volt az a lány? Hát Taylor…

- Most letolod ide a formás seggedet, és meghallgatsz! – mondtam már tényleg idegesen, mire Josh elmosolyodott és elindult felém.

- Mondjad!

- Most állj le ezzel a „laza vagyok, leszarok mindent” stílussal, mert ez nagyon nem te vagy. Nagyon sajnálom, ami köztünk történt, de tudtad nagyon jól, hogy Liamet szeretem. És én meg azt tudom, hogy nagyon is érdekel ez az egész. Nekem nem tudod tagadni!

- Nem is fogom. Danielle, nekem sokat jelentett az a csók. Első pillanattól tetszel, de tisztában vagyok azzal, hogy te Liamet szereted és vele vagy boldog. Eért sem akarok beleavatkozni ebbe.

- Ezért összejöttél Taylorral?

- Hát… annak nem mondanám. De elvagyunk.

- Ha már más nem elégített ki, igaz? Egy rohadék vagy, Josh! – elég hangosan beszélgettünk már. Egyszerűen felidegesített. Se szó, se beszéd ott hagytam. Nem bírtam tovább nézni. Nem éreztem iránta semmit, de azért szar, hogy a táncosok között az egyik legnagyobb ribanccal jött össze. Idegesen fújtattam, miközben kiértem a kávézóhoz, ahol Caroline már várt.

- Történt valami? – jött oda egyből Car, mivel láthatta, hogy ideges vagyok.

- Joahnak beolvastam. Inkább menjünk. – Caroline csak bólintott, és már mentünk is a kocsimhoz. Egyenesen egy étteremhez hajtottam, és lehet, hogy egy kicsit gyorsan vezettem, mivel Caroline nem egyszer szólt rám. Nincs mese, Josh rohadtul felidegesített. Leparkoltam az étteremhez, majd bementünk. Egy pincér felvette e rendelésünket, majd Car hosszú idő után megszólalt.

- Oké, joshról nem kérdezlek, de Liammel mi van?

- Semmi. Együtt vagyunk. Vasárnap megyünk New Yorkba és akkor jelentjük be. Tegnap éjszakát nálam töltötte, és olyan jó volt vele aludni. És reggel az ágyba hozott nekem reggelit, és istenem annyira szeretem.

- Végre boldog vagy. Jó ezt látni. – mosolygott rám kedvesen.

- És veled mi történt? Harry?

- Ne is mond… Tegnap voltunk ugye Starbucksba, utána átmentünk hozzám. Egy kicsit szórakoztunk, majd elkezdi nekem, hogy milyen jó, hogy van szeretője. Én meg csak néztem rá, hogy  ez most mi, és elkezdi, hogy Taylor Swifttel ő már néhány hónapja együtt van és azt hitte, hogy én ezt tudom. De nem tudtam, így elküldte a francba. Azóta hívogat. Két percre sem hagyja abba. – vette elő az iPhone-ját, aminek a kijelzőjén ott villogott, hogy Harry most is hívja. – Ezen kívül már 69 nem fogadott hívásom van. Már 70.

- Ha következőnek hív, majd én felveszem.

- Akkor már fel is veheted. – nyújtotta a telefonját, amin most is Harry neve volt. Elvettem tőle a telefont és elhúztam a zöld ikont.

- Car? Végre felvetted. Nagyon sajnálom, amit mondtam. Ha kell szakítok Taylorral. Érted megteszem. Kérlek.

- Danielle vagyok. Harry, ezt nagyon elcseszted, ugye tudod?

- Igen, tudom. De vele vagy? Hol?

- XF stúdióhoz legközelebbi étteremben vagyunk.

- 10 perc. – mondta, majd letette.

- MOST KOMOLYAN IDEHÍVTAD? – vett fel egy kicsivel erősebb hangnemet Car.

- Igen. Meg kell beszélnetek. Ahogy ide ér én elmegyek.

- Beszélek vele, de akkor te is maradsz.

- De ehhez semmi közöm nincs.

- Kérlek, maradj. – kért Caroline, és láttam a szemében, hogy szüksége van rám.

- Oké. – adtam meg magamat. Amíg vártunk Harryre, kihozták a kajánkat és enni kezdtünk. Éppen hogy felvágtam a húst, Harry meg is jelent.

- Sziasztok. – adott nekem 2 puszit, de Caroline semmit nem hagyott neki.

- Ööm, Caroline kérte, hogy maradjak, de ha baj akkor elmegyek. – mondtam, mikor Harry is leült az asztalhoz.

- Nem baj. – mosolygott rá, majd Carolinehoz fordult. – Figyelj, tisztában vagyok azzal, hogy nagyon elcsesztem, sőt… De, ha akarod, akkor tényleg szakítok Taylorral. Érted megteszem. Csak kérd.

- Harry, ne miattam tedd meg. Akkor csináld, ha te is így akarod. Ha Taylorral jól érzed magadat, akkor ne mondj nekem ilyeneket. Nekem fontosabb az, hogy te boldog legyél. Nem érdekel, ha én szarul leszek.

- Ne mondj ilyeneket! Nem akarom, hogy szenvedj.

- Bocsi, hogy beleszólok. . szólaltam meg. – De Harry, egy kérdést tisztáznod kell magadban. Taylort szereted vagy Carolinet? Ha erre nem tudsz válaszolni…

- Szereted Taylort? – kérdezte Car, miközben elfojtotta a sírást.

- Én nem tudom. – hajtotta le a fejét Harry.

- Ha már így mondod, akkor valamit érzel iránta. Ha nem is szerelmet, de valamit biztos.

- De nem akarlak elveszíteni.

- Mint barát, itt leszek mindig. De nekem most mennem kell. Sziasztok. – zárta le ennyivel Car, és már el is vonult. Nem értettem ezt az egészet. Ahogy Caroline kilépett az ajtón, Harry egyből idehívta a pincért.

- Egy whisky lesz. Legyen dupla. – a pincér bólintott, de én közbe szóltam.

- Nem lesz semmi sem az úrnak. Kérem, csak a számlát hozza. – a pincér elment, Harry meg mérgesen rám nézett. – Ne nézz rám így! Nem itt fogsz berúgni. Elmegyünk a kedvenc báromba. Na, gyerünk!

- Imádlak! – ölelt meg Harry. A pincér kihozta a számlát, kifizette Harry, mivel nem engedte, h én fizessem, aztán elindultunk az éjszakába.