Az este. ~1/18

Sziasztok:)
Na itt is van a rész.:) Remélem tetszeni fog..:))) Jó olvasását.♥
Puszii.♥

Amint hazaértem ledobtam a cuccaimat és rohantam fürdeni. Van még 2 és fél órám, amíg ideérne Liam. Végre megint minden oké. És itt is alszik. És megyek velük New Yorkba. És végre megint mindenki előtt együtt lehetünk. El nem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok. De komolyan.

Miután lefürödtem, beköltöztem a szekrénybe. Rosszabb vagyok, mint az első randi előtt. Hosszas keresgélés után megállapodtam egy fekete cicanadrágnál és egy fehér bő felsőnél. Mivel volt még időm, így a nappaliban rendet tettem, majd a konyhában, a fürdőben és a szobámban is. Magyarul mindenhol. Egy kicsit izgultam. Csak nem tudom, hogy miért. Ha úgy nézzük, akkor 2 éve együtt vagyunk, és elég sokszor aludt már itt. Fogalmam nincs, hogy mi van velem. Komolyan úgy viselkedem, mint egy 16 éves lány, akinél most alszik először a barátja. A nappaliba kikészítettem néhány filmet, egy üveg kólát és egy tál popcornt. Egy bort is kivittem, mivel Liam ihat már alkoholt is. Mire mindent elrendeztem már majdnem 11 volt, így gyorsan bementem a fürdőbe és feltettem egy kevés sminket is. Mikor kiléptem a fürdőből, pont csengettek. A szívverésem a kétszeresére gyorsult. Szép, lassan lépkedtem az ajtó felé, de legszívesebben rohantam volna. Vettem egy mély levegőt, majd kinyitottam az ajtót. Ott állt Ő. Ha a csenegetés miatt kétszeresére gyorsult a szívverésem, akkor ahogy megláttam a tízszeresére. Sötét farmert, és egy sötétebb kék kabátot viselt. Haja már nőni kezdett, és ez még szexibbé tette. Nem tudom elhinni, hogy képes vagyok újra és újra beleszeretni. Szerintem ez már nem normális.

- Szia! – köszönt, és már megakart csókolni, de elfordítottam a fejemet.

- Bárhol lehet egy lesi fotós. Gyere be inkább! – mosolyogtam rá, majd elléptem az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Ő is villantott egy szexi mosolyt, majd bejött végre. Ahogy bezártam az ajtót, egyből megéreztem két kezet a derekamon, az ajkait pedig a nyakamon. Kellemes bizsergés járta át a testemet, majd egy jól eső sóhaj hagyta el a számat.

- Annyira hiányoztál. – suttogta a nyakamba, mire megfordultam és egyből megcsókoltam. Ismét a régi érzés. Pillangók a hasban és a világ megszűnik körülöttem. Vajon normális, hogy 24 évesen, 2 év járás után még mindig ezeket váltja ki belőlem ez az ember? Amikor elváltunk egymástól, szó szerint fizikai fájdalmat éreztem. Komolyan ennyire vágyom rá? A válasz nagyon egyszerű. IGEN!

- Elküldted a másik pasidat? – fogta meg a kezemet, leült a kanapéra, majd az ölébe húzott. Pont, mint régen.

- Igen. Igaz, hogy nem szívesen ment el, de mondtam neki, hogy majd holnap kárpótolom.  – mosolyogtam gonoszul.

- Igen? És ha holnap is itt alszok, akkor beverhetem a képét?

- Nem! Még szingli vagyok, szóval semmi közöd ahooz, amit csinálok.

- Szívem! Soha nem voltál szingli. Csak nem mutatkoztál velem. És a kettő nem ugyan az.

- Jó, vedd, aminek akarod! Nézzünk meg egy filmet! – böktem a dohányzó asztalon lévő dolgok felé.

- Oké, válassz. De normálisat! – tudja jól, hogy mindig boldog leszek, ha én választhatok filmet, így mosolyogva álltam fel az öléből, mire rácsapott a fenekemre. Hátra fordultam, de Liam csak aranyosan mosolygott rám. Most őszintén, lehet rá haragudni? Mert szerintem nem. Odaléptem az asztalhoz, és mivel alacsonyan volt, így rendesen bepúcsítottam Liamnek. Ismerem a gyengéit, így muszáj mindig kijátszanom ezeket. És, mint mindig, most is elértem a célomat. Megragadott a derekamnál fogva, és visszahúzott az ölébe.

- Tudom, hogy direkt csinálod, de akkor én is csinálok valami szándékosat. – duruzsolta a nyakamba, majd légy puszit lehelt oda, aztán… Aztán elkezdte szívni. Most még ez is jól esett tőle. Holnap lehet, hogy elég nagy nyoma lesz, de az most annyira nem tudott érdekelni. Hangosan, zihálva vettem levegőt, ezzel is mutatva, hogy élvezem. – nem hiszem el, hogy még ez is tetszik neked.

- Figyelj. – fordultam meg az ölében, így szemben voltam vele. – Elképzelésed sincs arról, hogy mennyire vártam, hogy itt legyél. Olyan voltam 2 órával ezelőtt, mint egy 16 éves. Annyira izgultam. Még szép, hogy minden egyes érintésedet vagy csókodat élvezni fogom. Nem érdekel, hogy durván érintesz, vagy gyengéden. A fontos az, hogy te csinálod.

- Mondtam már, hogy én vagy a világ legszerencsésebb fiúja?

- Nem. Miért vagy az?

- Mert ilyen csodálatos, okos, szép, intelligens, tehetséges barátnőm van, mint te. Soha nem tudtam, hogy mivel érdemeltelek ki, de köszönöm mindennek, aki ezt így akarta.

- Nagyon szeretlek. – fogtam két tenyerem közé arcát.

- Én is téged. – mondta, majd ajkaink egymásra találtak. Kezeimmel átkaroltam a nyakát, míg ő megfogott a térdhajlatomnál és felemelt, majd óvatosan lefektetett a kanapéra. Elkezdte ismét a nyakamat édes csókjaival behinteni, kezeivel pedig az oldalamat simogatta, majd megfogta a pólóm szélét, és óvatosan elkezdte felfelé húzni. Kicsit megemeltem a hátamat, hogy könnyebb legyen neki. Amint eldobta a felsőmet lassan végig nézett fedetlen részeimen.

- Nagyon sokat fogytál. – nézett a szemeimbe, és láttam rajta, hogy nagyon aggódik.

- Nem volt étvágyam és sok próba volt. Kérlek, ne aggódj! – húztam vissza magamhoz pólójánál fogva és durván megcsókoltam, majd fordítottam a helyzetünkön és én kerültem felülre. Lekaptam róla a pólóját és fedetlen felsőtestét kezdet el csókolgatni, míg a kezei a fenekemre tévedtek és bele markoltak. Hangos sóhaj hagyta el a számat. Most ő fordított a helyzetünkön, és minden úgy történt, ahogy kellett.

 *****

Liam hasára rajzolgattam kis köröket, míg ő a hátamat simogatta. Rég volt az, hogy ilyen romantikus legyen az együttlétünk. egyfolytában figyelt, hogy minden jó-e. Tényleg nagyon szeretem. Soha nem gondoltam, hogy lesz az életemben valaki, akit tényleg ennyire tudok szeretni. Nekem Ő az életem.

- Miért fogytál le ennyire? – kérdezte hirtelen.

- Nem tudom. Egyszerűen nem volt étvágyam, de a próbák száma meg csak nőtt. Nekem kifejezetten fel sem tűnt, hogy fogytam. De így ahogy mondod, akkor tudom, hogy az egyik farmerem miért esik le rólam.

- Danielle! Ebben a néhány hónapban legalább 7 kilót leadtál. Csak azt nem értem, hogy miből. Kicsim, normálisan kell enned! Ma mit ettél?

- Csak egy szendvicset próba előtt…

- Ugye tudod, hogy ez nem épp normális? Ha Niall ezt hallaná, egyből kirohanna egy éjjel-nappali gyors kajáldába.

- De mivel te Liam vagy, így nem csinálsz ilyet.

- Megcsinálnám, ha mutatkozhatnánk együtt. De így… Inkább csinálok én valamit. – mosolyogva állt fel és Ádám-kosztümben kiment a konyhába. Jól megnéztem magamnak ezt a félistent, aki csak az enyém. Fenekénél egy kicsit leakadtam és az ajkamba haraptam, majd megráztam a fejemet, és inkább visszaértem a jelenbe.  Felvettem a fehérneműimet és Liam pólóját, és utána vittem a boxerét. Liam éppen a hűtőben kotorászott, mikor odamentem a háta mögé, és ráhajoltam, így átölelve derekát.

- Tudod, hogy egésznap elnéznél, ahogy meztelenül kóborolsz a házban, de most inkább vedd fel legalább a boxeredet.

- Jó, de csakis a te kedvedért. – felvette az említett ruhadarabot, majd megához húzott egy hosszasan megcsókolt.

- Na, és mi lesz az éjféli vacsora? – kérdeztem, mikor elváltunk egymástól.

- Hát, semmi normálist nem találtam, így maradunk a mirelit pizzánál.

- Tökéletes! – bekapcsoltuk a sütőt, majd mikor felmelegedett a pizzát betettük. Felültem a konyhapultra, Liam pedig odajött és a két lában közé furakodott. Elkezdtük csókolgatni, és simogatni egymást.

- Már tudom, hogy mi hiányzott az elmúlt hónapokban. – mondta, mikor elváltunk egymástól és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Na mi?

- Az, hogy veled legyek. Hogy a konyhádba csókolózzunk, hogy a nappalidba csináljuk, hogy te csókolj, hogy te simogass. Csakis te kellesz nekem Danielle! Senki más.

- Most már itt vagyok! És soha nem fogom engedni, hogy ismét szétszakítsanak minket egymástól.

- Én sem, arra mérget vehetsz.

- Mindkettőnknek kínszenvedés volt ezek a hónapok, de túléltük. És most ez a legfontosabb.

- Magyon-nagyon-nagyon szeretlek! – csókolt meg újra és újra. Közben kész lett a pizza is. Bevonultunk a nappaliba, és az üveg borunkkal együtt elfogyasztottuk. Mivel már így is elég késő volt, szorosan összebújva lefeküdtünk aludni. Hivatalosan is az egyik legboldogabb napom volt.