Danielle/anya ~2/7

*Amy szemszöge*

Reggel Harryvel szándékosan korán keltünk fel, mivel nem tudtuk, hogy anyuék mikor fognak betoppanni. Harry átvitte a másik szobába a cuccait, mivel anyuék szándékosan két szobát foglalta, hogy még véletlenül se legyen semmi köztünk Harryvel. Ahogy már régebben mondta, ezzel már elkéstek. Amíg Harry a cuccait pakolászta, én gyorsan lefürödtem, és átöltöztem. Felvettem egy fehér top félét, és egy farmer rövidnadrágot. Hajamat most lófarokba kötöttem, mivel nem volt éppen sok kedvem igazgatni, és nagyon meleg is volt, és nem akartam, hogy az is melegítsen még.

- Öltözz át! – jelent meg az ajtóban Harry.

- Mi? Mégis miért? – néztem rá értetlenül.

- Azért, mert a szüleid nem sokára itt vannak, és azt kell lepleznünk, hogy nem vagyunk együtt, de ebben a cuccban, rád fogom vetni magamat. – jött oda hozzám Harry, és végig simított a karomon.

- Mit kell titkolnod előlem, Harry? – hallottunk meg egy női hangot az ajtóból, mire mindketten oda kaptuk a fejünk. Anya. A fenébe!

- Danielle! Hogy-hogy ilyen korán itt vagy? Liam?

- Ne kertelj, Styles! Mit kell lepleznetek előttünk? – félve Harryre néztem, aki lesütötte a szemeit. Tudtam, hogy nem fog semmit sem mondani.

- Anya. Harryvel együtt vagyunk. – mondtam ki a szavakat, de közben gondolkozni nem tudtam. Harry ujjaira kulcsoltam az enyémeket, hogy anyát bizonyítsam róla, hogy tényleg úgy van, ahogy mondtam. Anya csak kikerekedett szemekkel nézett ránk. Ahogy leesett neki, hogy mit mondtam, a kezéből kiestek a bőröndök, és leült az ágyra.

- Danielle, jól vagy? – kérdezte félve Harry.

- Hozzatok egy pohár vizet. – csak ennyit mondott. Harry egyből ugrott, és hozta is, amit anyu kért. Odaadta neki a vizet, de anya nem ivott bele. Nem-nem. Úgy gondolta szerintem, hogy Harrynek melege van, mivel ráöntötte az egészet.

- Oké, ezt megérdemeltem. – mondta Harry, miközben vizes pólóját kémlelte. Én a kezemet a szám elé kaptam, nehogy hangosan felnevessek.

- De még mennyire, hogy megérdemelted. Mióta vagytok együtt? – nézett rám anyu.

- Hivatalosan csak tegnap óta. Előtte meg…

- Mi volt előtte? – nézett rám kérdőn, majd leesett neki. – Styles!!!! Ribancnak használtad a lányomat?

- Ez erős szó, anya. Inkább barátság extrákkal kapcsolatnak mondanám.

- De mióta van köztetek szexuális kapcsolat?

- Amy szülinapja óta… - szólalt meg végre Harry is.

- De az csak most volt néhány napja.

- Tudjuk. – mondtuk egyszerre.

- Oké. Amy szereted Harryt? – nézett rám anyu.

- Igen. – néztem le a földre.

- Oké. Harry, te Amyt?

- Mindennél jobban. – jött oda mellém, és átölelte a derekamat.

- Jól van. Akkor áldásom rátok, de Harry! Ne merd felcsinálni a lányomat, mert akkor tényleg meghalsz.

- Nem fogom. – mosolyodott el Harry.

- Imádlak, anya! – rohantam oda hozzá, majd szorosan megöleltem.

- Én is téged, Kicsim. Örülök, hogy boldog vagy.

- Apa hol van?

- Vissza kellett mennie Londonba, így nem tudott idejönni. De mondta, hogy este skype-on várni fog minket. Ja, és ne higgyétek, hogy Liammel ilyen könnyen fog ez az egész menni. Amúgy is nagyon kivan a tetoválásod, és a percinged miatt. Ha megtudja, hogy a legjobb barátjával együtt vagy. Sok sikert a túléléshez.

- Elég bíztató. Akkor apu nagyon haragszik rám? – kérdeztem, miközben leültem az ágyra.

- Nem haragszik, csak nem tetszik neki. Azt hitte, hogy Aaron fog lázadni. Erre most ezek a gondok veled vannak. Vagyis nem gondok, hanem dolgok. Azt hitte, hogy Aaron fog majd tetkóért könyörögni. Erre te szó nélkül elmentél és megcsináltattad.

- Akkor balhé lesz, igaz? – néztem anyura, majd leültem az ágyra.

- Hát, nem tudom Kicsim, de lehetőleg mindenre készülj fel!

- Akkor balhé lesz. – hajtottam le a fejemet. Harry leült mellém, majd gyengéden magához húzott. – Nem akartam ezzel az egésszel semmi balhét, csak egy kicsit felnőni.

- Amy, 16 éves vagy. Előtted van még az élet. Így is már túl hamar felnőttél. – simogatta meg a hátamat Harry.

- És az egész a mi hibánk. Ha apád nem turnézott volna végig, és én sem járkáltam volna fellépésekre, akkor sokkal többet lehettünk volna veled és Aaronnal…

- Anya, ne okold magatokat. Semmi köze nincs ehhez senkinek sem. Én vagyok a bolond, hogy ezeket képes voltam megcsinálni. Már kelleni fog az a veszekedés, amit apu le fog rendezni, ha megtudja, hogy Harryvel együtt vagyok.

- Amy, lehet, hogy most hülyeséget fogok mondani, de egy ideig szerintem még nem mond el apádnak, hogy együtt vagytok Harryvel. A tetkó és a percing miatt így is ki van, nem akarom, hogy még emiatt is ideges legyen. És igen, engedélyemmel lehetek együtt titokban. De nem sokáig!

- Nagyon ideges lesz Harry miatt is, igaz? – néztem fel anyura, Harry kezei között. Mindig megnyugodtam a karjaiban, ez igaz. De most.  Semmi sem tudott volna megnyugtatni.

- Elképzelhető. Én most elmegyek, lezuhanyozom. Harry, te addig pakold vissza a cuccaidat ide, és akkor én megyek a másik szobába. És próbáld meg lenyugtatni Amyt. – adta ki Harrynek az utasításokat anyu, majd a bőröndjéből kivett néhány ruhát, és bement  a fürdőbe. Harry egy puszit nyomott a fejemre, majd elengedett, és elkezdte pakolgatni a bőröndöket.

Apa egy életre meg fog engem utálni. És ez mind azért, mer t Harryvel együtt vagyok, és menőnek akartam tűnni Harry előtt, hogy nem érdekelnek a szüleim, akkor csinálok tetkót, amikor akarok. Nagy hülyeség volt. De most már nem tudok mit csinálni. Apu ki tudja, hogy mit fog kitalálni, ha mindent megtud. Lehet, hogy képes és bentlakásos iskolába küld. Ami azt jelentené, hogy nem is találkozhatok Harryvel. Se anyuval. És a kicsi Dylant se látnám. A végén el is felejtené, hogy van egy nővére.

Szakítanom kéne Harryvel. De arra képtelen lennék. Túlságosan is fontos lett nekem. Nem tudnék tőle elszakadni.

- Hé, Amy! Miért sírsz? Kicsim? Mondj már valamit!! – gondolatmenetemből Harry rántott ki, ahogy a vállamat rázogatta.

- HARRY! – sírtam fel hangosan, és szorosan megöleltem. Ami közben gondolkoztam fel sem tűnt, hogy elsírtam magamat. Harry a hátamat simogatta folyamatosan, miközben csitítgatni próbált.

- Nem lesz semmi gond. Nem lesz semmi gond. – mondogatta folyamatosan, de most nem tudtam neki hinni. Apa nagyon meg fog haragudni rám is és Harryre is. És képes lesz arra, hogy szétszakítson minket. – Hallod, szerelmem! Nem lesz semmi gond. Nem fognak minket szétszakítani, ha erre gondoltál. Apáddal majd beszélünk, csak később. Ha bármit tenni, mindenre fogunk megoldást találni. Rendben?

- Re-re-rendbe-ben. – mondtam szipogva, mire egy csókot nyomott a számra. Elővett a zsebéből egy papírzsepit, és elkezdte letörölgetni a könnyeimet. Harry felült hozzám az ágyra, majd elterültünk rajta. Szorosan hozzábújtam, majd szépen álomba sírtam magamat.