Karácsonyi Payzeres novella.:)))

Sziasztok.:) Most nem új résszel jövök, hanem egy teljesen független Payzer karácsonyi novellával.:) Remélem, hogy tetszeni fog.:) És mindenkinek  BOLDOG KARÁCSONYT.! ♥♥
Love.: Dzsenniii.♥

Mint ahogy megszoktam, Liam karjaiban ébredetem. De ez a nap mégis sokkal különlegesebb volt, mivel karácsony reggel van. A kedvenc ünnepem az évben. És idén mindennél jobb lesz, mivel Liammel és az egész One Direction brigáddal tölthetem.

- Jó reggelt, Csipkerózsika! – keltett csókkal Liam.

- Neked is! Mennyi az idő?

- 11 múlt, szóval kelj fel, és menjünk el fát venni. – mondta, majd ki is kelt az ágyból, ám ez nekem nem ment annyira könnyen. Még egy kicsit lustiztam, majd nagy nehezen én is kikászálódtam az ágyból. Egyből a fürdőbe mentem, elvégezni a reggeli teendőket, majd felöltöztem, és lementem a többiekhez, akik már nagy nyüzsgésben volta.

- Liam, mehetünk! – szóltam oda barátomnak, aki mosolyogva bólintott.

- Srácok, valaki jön velünk fát venni? – kérdezte.

- Mi megyünk veletek. – mondta egyből Eleanor, így Louis is kénytelen volt abbahagyni a díszítést, és jönni velünk. Megegyeztünk, hogy mi hozunk egy nagy és szép fát, ők pedig csodálatossá varázsolják a házat. Szegény Perriet egyedül hagytuk a fiúkkal, de csak megbirkózik velük.Elkezdett esni a hó, ami miatt még jobban karácsonyi hangulatom lett. Közben mi beszálltunk a kocsiba, és Louis vezetett. Liammel mi hátul voltunk, hogy mindannyian a párunk mellett lehessünk.

Hamar odaértünk, és mivel a karácsonyi vásáron keresztül kellett menni a piachoz, így nem állhattam meg, hogy ne nézzek körül. Mindig is szerettem az ilyen fajta vásárokat.

- Lécci, nézzünk körül! – kérleltem Liamet.

- Nem tudom, Dan…

- Lécci. – néztem rá kiskutya szemekkel, és egy csókot nyomtam a szájára.

- Fenébe is, mindig tudod, hogy lehet engem meggyőzni. – mosolygott rám, majd ismét egy csókot nyomtam a szájára. – Louis, egy kicsit elmegyünk nézelődni. Egy óra múlva találkozzunk ott a piac előtt, oké?

- Rendben, de akkor egy óra múlva! – szólt ránk „szigorúan” a tegnapi szülinapos. Tegnap igen nagy partyt csaptunk neki, ezért se volt annyi energiám reggel felkelni.

Rákulcsoltam az ujjaimat Liamére, és fülig érő szájjal mentünk körbe-körbe a vásárba. Vettünk forralt bort, kürtöskalácsot, sült gesztenyét, meg csináltunk egy csomó fényképet is. Legszívesebben koriztunk is volna, de már nem volt rá időnk. Így is néhány perccel később értünk oda a megbeszéltnél.

- Csakhogy itt vagytok! Vegyünk fenyőfát, és menjünk haza! Reméljük, hogy még semmi baja nincs a háznak! – imádom, mikor Louis próbál felnőttesen viselkedni. Mióta betöltötte a 21-et – vagyis tegnap óta – próbál komoly lenni, de nagyon nehezen megy neki.

- Jól van, na! Nyugi van! Csak egy kicsit nézelődtünk! De akkor nyomás! Vegyünk valami szép fát, és legyél boldog! – mondta némi gúnnyal Liam. Én halkan felnevettem, majd mind a négyen elindult fát nézni.

Már félórája keressük a megfelelő fát, már négy fele váltunk, mikor meghalottuk Eleanor hangját, amin minket hív. Gyorsan odamentünk hozzá, majd rámutatott 3 méteres normand fenyőre.

- Remek szemed van, Baby! – csókolta meg Louis barátnőjét, majd szólt az eladónak, hogy megvenné ezt a fát. Ki is fizettük, majd a fiúk elcipelték a kocsiig. Nagy nehezen betették, úgy, hogy az egész kocsin keresztül ment, így Liammel nem tudtunk semmit sem csinálni, mert egy rohadt fa volt köztünk.

Ismét hamar hazaértünk, és Eleanorral előre mentünk, hogy a fiúknak ki tudjuk nyitni az ajtót. Ahogy beléptünk az állunk a padlót verdeste. Minden teljesen fel volt díszítve, és ki volt világítva. Soha nem láttam még ennyire feldíszítve egy házat.

- Na, itt a fa! Asszonyok, kezdhetitek feldíszi… - Louis sem tudta befejezni a mondatát, mivel meglátta, hogy mennyire karácsony stílusban pompázik az egész ház. – Aztaa! – csak ennyit tudott kinyögni.

- Tetszik? – jelent meg mellettünk Perrie és Zayn mosolyogva.

- Még, hogy tetszik? Szerelmes lettem ebbe a házba! – mondtam, és még mindig nem fogtam fel, hogy ilyen szépen és alaposan díszítették fel a házat.

- Ennek örülök. De Louis, hozzátok a fát! Megmutatom a helyét, és akkor kezdhetjük is a díszítését neki is! – mondta Perrie. Nem tudom, hogy mi van ebbe a lányba, de valamitől nagyon pörög. Biztos vagyok benne, hogy a fiúk nem segítettek neki olyan nagyon sokat, így majdnem az egészet ő csinálta, de még így is van energiája mindre. Le a kalappal előtte.

Louis letette a fát, ahová Perrie mondta, majd előkerültek a karácsonyfadíszek. A fiúkat elküldtük, és mi hárman lányok neki kezdtünk.

Cirka egy óra alatt végeztünk vele, és nagyon meg voltunk elégedve a végeredménnyel.

- Na, látom végeztetek a fával is! – jött oda Zayn és hátulról megölelte Perriet, aki csak mosolyogva bólogatott. – Akkor indulás felfelé, öltözzetek át, hozzátok az ajándékokat, és ajándékozzunk! – adta ki az utasítást, amit megfogadtunk, és mentünk is.

Felmentem a Liammel közös szobámba, ahol bent találtam az én kis majmomat, amint épp a nyakkendőjét próbálja bekötni. Amint meglát, rám mosolygott, majd gyors csókot váltunk.

- Ne segítsek? – utaltam a nyakkendőre, mire hálásan rám nézett, és bólintott egyet. Bekötöttem neki, majd ismét megcsókolt. De most sokkal hosszabban. – Szeretlek. – suttogtam ajkaiba.

- Én is téged. Nagyon. – válaszolta, majd ismét megcsókolt. Miután elváltunk egymástól lement a srácokhoz, mert valamit meg akart még velük beszélni. Én elmentem fürdeni, majd felvettem egy kicsit ünnepélyesebb ruhát. Megcsináltam normálisan a hajamat, majd a sminkemet is, és elindultam lefelé. Ahogy mentem lefelé, megcsapta az orromat a sült pulyka illata. Vagyis lemaradt a főzésről. Szerintem csak jól jártak vele.

- Segítsek valamit? – mentem oda a lányokhoz, akik sürögtek- forogtak a konyhában.

- Csak teríts meg! A vacsi nem sokára kész. – úgy tettem, ahogy mondták és megterítettem nyolc főre.

Amint készen lettem a terítéssel a pulyka is készen lett, és a fiúk is bejöttek a konyhába. Helyet foglaltunk az asztalnál – természetesen mindenki a párja mellett – majd neki láttunk az ünnepi vacsorának. Nem kell mondanom, hogy a legtöbbet a mi kis Niallerünk ette, de nem is baj, legalább nem maradt semmi. Miután bepakoltunk a mosogatógépbe, kivonultunk a karácsonyfához, és elkezdődött az ajándékozás.

Mindenki egyenként adta oda az ajándékokat, és kíváncsian lestük, hogy ki mit kapott és kitől.

Kicsit – na, jó nagyon – meglepett, hogy amikor Liam osztogatta az ajándékokat, akkor engem kihagyott. De ez csak is nekem tűnt fel. A többiek úgy kezelték, mintha természetes lett volna.

Amikor én jöttem soron, mindenkinek kiosztottam az ajándékát, és a végére hagytam Liamet. Az apró kisdobozt a kezemben szorongattam, majd egy kicsit félénken, de megszólítottam Liamet.

- Liam! És ez a te ajándékod! Boldog karácsonyt! – mondtam egy kicsit idegesen, mikor odajött hozzám, és elvette a kezemben lévő dobozkát. Egy csókot nyomott a számra, majd kinyitotta a dobozt. A szívem a torkomban dobogott, hogy mit fog szólni hozzá. Belenézett a dobozkába, majd egy kicsit megállt, és csak nézte a benne lévő tárgyat. A szívem kihagyott néhány ütemet, mikor semmilyen érzelmet sem tudtam leolvasni az arcáról. Majd belenyúlt a dobozkába, és kivette a benne lévő kiscipőket.

- Akkor ez most azt jelenti, hogy… - kezdett bele, de befejeztem helyette a mondatot.

- Hogy apuka leszel. – mondtam, miközben a könnyeimmel küzdöttem. Nem mondott semmit, csak odajött és szorosan megölelt, majd elengedett és hosszasan megcsókolt. Mikor elváltak egymástól ajkaink a többiek felé fordult, akik értetlenül néztek ránk, mivel senkinek sem mondtam el, hogy terhes vagyok. Liam felmutatta a babacipőket, majd kezét a pocakomra simitotta. A többiek nagy örömtapsban törtek ki, majd Louis szólt Liamhez.

- Szerintem ez a tökéletes pillanat!

- Szerintem is! – válaszolta Liam, majd felém fordult, és a farzsebéből kivett egy nagyon apró dobozkát. – Nem így akartam. Nem így mindenki előtt, hanem úgy, hogy csak ketten vagyunk, de nem érdekel. Most kell megtennem. – kezdett bele, majd letérdelt elém. – Sok mindenen mentünk keresztül, de én mindig is szerettelek, és mindig is szeretni foglak. Danielle Peazer, leszel a feleségem? – nyitotta ki a dobozt, amiben egy jegygyűrű volt. A lélegzetem elállt. Nem tudom elhinni!

- Igen! Igen! Igen! – mondtam ki azt a bizonyos szót, ami mindkettőnk életét megváltoztatja. Felhúzta gyűrűsujjamra a gyűrűt, majd felkapott és a levegőben elkezdett pörögetni. A többiek csak hangos tapssal reagáltak a történtekre, ami még jobban megmosolyogtatott.

- Óvatosan, a kicsinek ne legyen semmi baja! – figyelmeztette Liamet Eleanor, majd Liam letett és úgy csókolt meg.

- Hány hónapos a pici? – Perrie.

- 2.

- ÉS mióta tudod? – nézett rám Liam.

- Két hete. Direkt itt akartam elmondani, úgy, hogy előtte senkinek sem mondom el. Úgy gondoltam, hogy jó karácsonyi ajándék lenne.

- A világ legjobb ajándékát adtad nekem, ugye tudod? – puszilta meg a fejem búbját Liam.

- Most már tudom. – bújtam közelebb a VŐLEGÉNYEMHEZ. Egy ideig biztos, hogy nem fogom megszokni, de minden úgy van, ahogy kell lennie. Szeretem őt. Nagyon.