Baráti összejövetel ~1/11

Sziasztok.:) Hát, nem is tudok semmit sem mondani. Nagyon sajnálom, hogy ennyit késtem, de minden összejött most nekem. De hosszas szenvedés után itt a 11. rész.:) Remélem tetszeni fog nektek.:) Mivel ismét együtt van Liam és Danielle a való életben, így már meg van a fejemben, hogy hogyan fog zárulni a blog, de addig még sok-sok minden fog itt történni.:) Szavazzatok, hogy milyen lett, és komizzatok.:) Jó olvasást.^^ 
Love.: Dzsenniii.♥

Ahogy mondtam Liamnek, felmentem és gyorsan lefürödtem. Az ingjét összehajtottam, majd rátettem az ágyára. Mennyi emlék van ebben a szobában. Mennyi időt töltöttünk itt. Kettesben.  Bármikor, ha a szüleimmel összevesztem, vagy próbákon valami nem úgy történt, mint kellett volna, mindig itt vigasztalt meg. Mikro romantikázni akartunk, akkor is mindig itt voltunk. Túl sok emlék.

Rendbe tettem az arcomat is, majd lementem a fiúkhoz. Louisék épp a TV-t nézték, mikor leértem, így köhögtem egyet, de nagyon nem foglalkoztak velem. Vagy túl érdekes volt a mese(!) amit néztek, vagy simán süketek.

- Louis! Indulhatunk? – szólítottam meg, mire felkapta rám a fejét, és felállt.

- Aham. Próbára ne vigyelek be?

- Nem kell. Vagy, nem tudom, hogy hol van a kocsim…

- James tegnap odavitte a házadhoz. A kocsid meg van, nyugi. – állt fel Liam is, és a kezét a vállamra tette.

- Akkor jó. – sóhajtottam, majd Liam felé fordultam. – Majd találkozunk valamikor! Vigyázz magadra!

- Majd hívlak, ha tudok valamit, hogy mikor lehetünk megint együtt…

- Jól van. Szia! – már indulni akartam, de visszarántott magához. Erősem megölelt, de ez most nekem annyira nem számított, csak az, hogy az ő karjaiban vagyok. Visszaöleltem, és a fejemet mellkasához tettem. Nem is vágytam másra, csakis arra, hogy így maradjunk. Ameddig csak tudunk. Mégis elváltam tőle, mert nem mi alakítjuk az életünket. Most nem. Rámosolyogtam, majd elmentem. Louis jött utánam. Beültünk a kocsijába, majd Louis egyből gázt adott. Ki néztem az ablakon, és azon gondolkoztam, hogy miért történnek velem ezek. Miért csókolóztam Andyvel és Joshsal is, miközben Liamet szeretem?

- Min gondolkozol? – szólalt meg Louis.

- Semmin, ami érdekes lenne. Csak… nem értem a menedzsmenteteket. Miért csinálja ezt? Miért jó neki, ha Liam nem boldog, így nem úgy áll a dolgokhoz, mint régebben?

- Nem tudom. De előre rettegek, hogy mi lesz, mikor nekünk kell majd Eleanorral „szakítanunk”… Nagyon nem bírnám ki, és szerintem Eleanor sem.

- Nem tudtok semmit sem tenni ez ellen?

- Nem tudom. Paul már jó néhány hónapja beszél velük, de eddig semmi haszna nem volt az egésznek. Paul azt szeretné, ha boldogok lennénk, de mióta ti szét mentettek, így az egész banda hangulata a véka feneke alatt van.

- Rossz ezt így hallani. De nekem sem épp a legjobb, ezt elhiheted.

- Gondoltam. De jól mutatod az ellenkezőjét.

- Muszáj. Máskülönben hallgathatnám azt mindennap, hogy „Jajj, Danielle! Mi a baj? Még mindig Liam? Ugyan, ne is foglalkozz vele! „ Ezt így. Köszi, de ehhez semmi kedvem sincsen.

- Igaz. Na, itt vagyunk Vigyázz magadra, és tényleg ne csinálj semmi hülyeséget.

- Jó, nem fogok. Na, szia! – adtam két puszit Louisnak, majd kiszálltam, és bementem a házba. Mosolyogva láttam, hogy az autóm, a kocsi feljárón áll. A táskámból gyorsan kivettem a tegnap használt táncruhámat, bedobtam a mosókonyhába, majd bementem a szobámba, ott is a szekrényemhez, és kikerestem egy cicanadrágot, és egy topot, meg egy bő felsőt, amit bele is tettem a táskámba. Visszamentem a szekrényemhez, majd kivettem belőle egy világos farmer csőnadrágot, és egy hosszított felsőt, majd felvettem a Nike cipőmet, amibe táncolni is tudok, majd elindultam. Bepattantam a kocsimba, és meg sem álltam a stúdióig.

A stúdió előtt kint állt James, JJ, Jayme, George és Josh is. Fogalmam nincs, hogy mit keresnek kint, de gyorsan kerestem egy parkoló helyet, majd odamentem hozzájuk.

- Sziasztok! Nektek nincs még próbátok? – kérdeztem, miközben mindenkinek nyomtam két-két puszit az arcára.

- Nem. Szünetünk van.

- Ja, akkor jó. És miért nem megyünk be?

- Minden rendben van? – James.

- Persze. Miért nem?

- Mert tegnap eléggé kivoltál. – JJ.

- Tudom. De minden rendben van. Miattam nem kell izgulni.

- Danielle, mindnyájunknak fontos vagy. Tudjuk, hogy megviselt a szakítás, és azt is, hogy Liamnél aludtál. Biztos, hogy minden rendben van? – James.

- Srácok, most komolyan! Miért ne lenne?

- Honnan tudjunk? Nincs nő agyunk, hogy ezeket tudjuk. – kalimpált össze-vissza George, miközben magyarázott.

- Nyugi, nincs semmi sem. De most menjünk próbára, mert engem lenyakaznak.

*Élő show után, otthon*

Nagyon jól sikerült a show. A fiúk és Ella is nagyon jól szerepelt. Nagyon remélem, hogy holnap nem kell értük izgulnom.  Most itthon ülök, és nézem a TVt. De mikor ment valami értelmes film, ebben a dobozban? Szerintem soha. Odamentem a DVD-s polcomhoz, majd keresgélni kezdtem. Végül levettem a Kémes hármas című filmet, és betettem a lejátszóba. Pont a konyhából jöttem vissza a kezemben egy popcornnal teli tállal, és egy pohár colával, mikor csöngettek. Letettem a kezembe lévő dolgokat a dohányzóasztalra, majd mentem ajtót nyitni. Ahogy kinyitottam, megláttam egyik barátnőmet a pasijával. Igen, Perrie és Zayn álltak az ajtó másik oldalán.

- Sziasztok! Hát, ti? – öleltem meg mindkettőjüket.

- Gondoltuk meglátogatunk, vagy baj? – Perrie.

- Dehogy baj. Gyertek be! – invitáltam be őket. Beültünk a nappaliba, majd elkezdtünk beszélni, miközben kinyomtam a DVD lejátszómat, mert esélytelen volt, hogy megnézem ma este a filmet. Már nagyban ment mindenről a sztorizgatás, mikor ismét csengettek.

- Hívtatok még valakit? – kérdeztem, miközben, elindultam az ajtóhoz.

- Mondtuk Louisnak, és Joshnak, hogy átjövünk. Lehet, hogy ők azok. – Perrie.

- VÁRJ! Milyen Joshnak szóltál? – álltam meg egy pillanatra és visszanéztem Perriere.

- Devine-nak. Nyugi. – bálaszolt Zayn barátnője helyett. Kifolytam a bent tartott levegőt, majd ismét elindultam ajtót nyitni. Mivel már elmondták, hogy kik jönnek, így nem is lepődtem meg, hogy őket találtam magam előtt. Mindenkit szívélyesen fogadtam, még Becc-et is, akit annyira még nem is ismerek. Ők is csatlakoztak hozzánk, majd így 7en elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, míg kaptam egy olyan kérdést, amit ma ki akartam volna hagyni.

- És, Danielle! Van valami pasi a láthatáron? – jött a kérdés Joshtól.

- Öm.. hát… - fogalmam nincs, hogy mit kéne mondanom. Vagy, hogy Josh  (Union Jből) minek számít, meg Andy minek számít, szóval így elég húzós. Segítségkérően néztem Louisra, mivel ő tudtam, hogy mi történt tegnap, igaz, innen senki nem tud se Andyről, se Joshról. Ezekről csakis Caroline tud. Louis kérdőn nézett rám, mivel nem tud segíteni, mert ő sem tud rólam nagyjából semmit. – Hát… Van egy X-Factoros srác, akivel megvagyunk, de semmi több sincs. – mondtam ki végül.

- Meddig jutottatok? – Perrie.

- Liam tud róla? – Louis.

- Ezt miért nem mondtad eddig? – Eleanor.

- Csók volt már? – Zayn. Jöttek sorba a kérdések, én meg csak kapkodtam a fejemet.

- Csók, nem, bocsánat és igen. – adtam sorba a válaszokat. Mindenki nagy szemekkel nézett rám. – Öm… Szerintem rendelek pizzát. – próbáltam terelni a témát, és kimentem a konyhába. Az egy fiókból kivettem a pizzás szórólapot, majd megrendeltem, amit kellett. Azzal a tudattal mentem vissza, hogy a többiek biztos, hogy nem fogják megemlíteni az előbb hallottakat, de természetesen csalódnom kellett. Ahogy leültem, meg is kaptam az első új kérdést.

- Mikor volt az a csók? – Perrie.

- Csütörtökön. – fújtam ki hangosan a levegőt.

- Aznap, mikor vettük fel a dalt? – nézett rám Louis, elkerekedett szemekkel.

- Igen.

- Volt benned alkohol? – Zayn.

- Nem.

- Akkor mégis miért tetted? – Eleanor.

- Nem tudom. De komolyan úgy érzem magam, mint valami vallatáson. Szingli vagyok. Hadd éljek már. Két éve nem voltam más pasival, csakis Liammel. Most tartunk egy kis szünetet, hadd csináljam már azt, amit akarok, anélkül hogy bárki is beleszóljon. 24 éves vagyok. És akkor éreztem azt, hogy igazán élek. Nekem tetszett. Más véleménye meg nem érdekel, már bocsi srácok. – keltem ki magamból. – Igen, rohadtul hiányzik Liam, de most nem tudunk mit tenni. Ki kell bírnunk néhány hónapot egymás nélkül, addig meg miért ne csinálhatnám azt, amit akarok?

- Danielle, nyugi! Csak nem értettük ezt az egészet.

- De értettétek. Csak nem vagytok mellettem. Az elmúlt egy hónapban csak Caroline volt képes odajönni hozzám, hogy mégis mi bajom van. Ha a múltkor nem hívlak fel Perrie, akkor veled sem találkoztam volna. Caroline mindet tud rólam, hogy mi történt velem a szakítás óta. ÉS most már nem akarom, hogy naponta hívogassatok, hogy mi van velem, mert tudom, hogy csak emiatt lenne ez.

- Sajnáljuk. – mondta lehajtott fejjel Eleanor.

- Semmi baj, csak rosszul esett. Én sajnálom, hogy így kikeltem magamból. – mentem oda Eleanorhoz, és megöleltem.

- NAGY ÖLELÉS! – kiáltott fel Louis, így mindenki körénk jött. Igen, ők igaz barátaim. Ha az elmúlt időben nem is voltunk sokszor együtt, attól még azok.