Félreértés... ~1/13

Sziasztok.♥ Nagyon sajnálom a késést, de... nincs rá jó mentségem. Na, mind1... Remélem, hogy tetszeni fog az új rész.:) És, ha addig nem hoznék új részt, akkor mindenkinek BOLDOG KARÁCSONYT ÉS BOLDOG ÚJÉVET szeretnék kívánni.♥ Komizzatok, mert nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre erről a részről.:) ÉS, ha még nem tetted meg, akkor iratkozz is fel.:) ♥

Love.: Dzsenniii.♥

*Liam szemszöge*

Ahogy megláttam az ajtóban Andyt, egy szál boxerben, teljesen elborított a düh. Mégis mit keres ez itt?

- Haver, én… - kezdett bele, de nem hagytam, hogy befejezze.

- Ne! Ne mondj semmit! Mégis mit keresel itt? Mit keresel a barátnőm lakásában, egy szál boxerben? Mi? Mégis mit? – emeltem fel a hangomat.

- Először is, gyere be, és ott megbeszéljük. – mondta, majd teljesen kinyitotta az ajtót, hogy be tudjak menni. Miközben mentem, vállammal szándékosan belementem, mire csak felsóhajtott.

*Andy szemszöge*

Mit ne mondjak, igazán tud időzíteni Liam is, hogy mikor jöjjön meglátogatni Daniellet… De MOST tényleg nem történt semmi sem köztünk. Múltkor is csak egy-két csók volt.

- Na, akkor mesélj! Mégis mit keresel a csajom lakásában? – kérdezte egy kicsit higgadtabban, de azért látszott rajta, hogy nagyon ideges.

- Először is, nem a csajod, másodszor pedig nem volt semmi sem, csak tegnap kimentem elé próba után, aztán átjöttünk hozzá, és késő volt már, így itt aludtam.

- Andy, te vagy az, aki rohadtul tudja, hogy mennyire szeretem ezt a lányt. És képes vagy így hátba szúrni. – kezdett el kiabálni.

- Liam, könyörgöm! Nem csináltam semmit! – próbáltam magyarázkodni, több-kevesebb sikerrel.

- Basszus, mi a fenéért kiabáltok kora reggel? – jött le a lépcsőn Danielle, és nagyon nem könnyítette meg a helyzetemet, mivel csak egy hosszú póló volt. Nagyszerű…

- Legalább jó volt? – nézett rám Liam, és láttam a szemében, hogy mindjárt elsírja magát.

- Mondom, hogy nem történt köztünk semmi. Kérlek, higgy nekem!

- Valamiért nem tudok Andy. – hajtotta le a fejét, majd Danielle felé indult, aki még mindig a lépcsőn állt, mivel nem mert lejönni. Ahogy meglátta, hogy Liam hozzá közeledik, egy kicsit összerezzent. Félt. – Te meg! Rád már nem is tudok mit mondani! Komolyan? A legjobb barátommal? Büszke lehetsz magadra! Egy utolsó ribanc lettél Danielle! Ezt kell, hogy mondjam! – ahogy ezeket Liam kimondta, láttam, hogy Danielle elkezd sírni.

- Liam, most menj el! – szóltam rá, mielőtt még jobban megbántaná Daniellet.

- Mi van? Már együtt is vagytok? Már minden happy köztetek? Már mindent el is terveztetek? Már össze is fogtok költözni? Jajj, de aranyosak vagytok. – kezdett el gúnyolódni.

- Liam, ha nem vagy képes felfogni, hogy nem történt köztünk semmi, akkor mindegy. De hagyd békén Daniellet, és menj el! – szóltam rá egy kicsit élesebben.

- Jól van. Megyek is! Jó szórakozást nektek a nap további részéhez! – mondta gúnyosan, majd elment. Ahogy becsukta az ajtót, Danielle összeesett, és a földön kezdett hangos sírásba. Egyből odamentem hozzá, felkaptam, majd lefektettem a nappaliban lévő kanapéra.

- Mi- mi-miért ilyen rohadt bo- bo- bonyolult mi-minden? – kérdezte szipogva, és szegény, alig kapott levegőt.

- Nyugodj meg! Hallod, minden rendben lesz! Idővel! – próbáltam nyugtatni, miközben én is felültem a kanapéra, és szorosan megöleltem.

- Már 3 hónapja ezt hallgatom, hogy-hogy minden re- rendben le- lesz. De- de nem lesz se- semmi sem rendben. Mo- most megutált egy é- életre.

- Shhhhh, nem utált meg. Csak furcsa volt neki, hogy ilyen szituációban talált minket, és mindent túlkombinált. Majd ha lenyugszik, akkor elmondjuk neki, hogy mi is történt köztünk.

- Azt a csókot is el akarod neki mondani? – emelte fel a fejét.

- Hát… Szerintem legyünk vele őszinték. Nem?

- Elmondom neki, hogy csókolóztam Joshsal, téged nem kell, hogy megtudjon. Elég lesz, ha engem utál.

- Biztos vagy benne?

- Most már mindegy nekem. De megyek készülni, mert próbára be kell, hogy menjek.

- Elkísérlek.

- Nem kell.

- De.

- Ma Royal Variety-ra is van próba. Ott biztos, hogy ott lesznek Liamék. Nem lenne előnyös, hogy együtt lásson minket.

- Pont ezért megyek. Hogy normálisan megmagyarázzuk neki a dolgokat.

- Jó, ahogy akarod. Akkor felmegyek, elkészülök, és mehetünk is. – tájékoztatott, majd fel is rohant az emeletre. Én addig felvettem a tegnapi ruhámat, megmostam az arcomat, majd bementem a konyhába és csináltam magamnak és Dannek egy kávét.

*Danielle szemszöge*

Nagyon nem ilyen reggelt akartam. Még mindig remegek a sírástól. Miután Andyvel megbeszéltük, hogy elkísér a próbákra, felrohantam az emeletre, majd bezárkóztam a fürdőszobába. Levettem a pizsamának használt hosszú pólómat, majd beálltam a zuhany alá. Megengedtem jó forró vizet, ami mindig is segített, hogy ki tudjam üríteni a fejemet. De a mai reggel nekem túl sok volt. Soha nem hittem volna, hogy egyszer így össze fogunk veszni Liammel. De most a legfontosabb nekem, hogy Andynek megbocsájtson. Ha nekem nem is, legalább a legjobb barátjának.

Olyan 20 perc után elzártam a vizet, majd kiszálltam a kabinból. Megtörölköztem, majd a köntösömet magara kapva mentem ki a szobámba. Egyből megcsapta orromat az isteni kávé illata, így biztos voltam benne, hogy Andy feltalálta magát lent. Kivettem a szekrényemből egy fehérnemű szettet, majd a ruháimat, amiket gyorsan fel is kaptam magamra. Táskámba belepakoltam az edzsés cuccomat, majd lementem Andyhez.

Andy a konyhában a pultnak dőlve szürcsölgette kávéját, és ahogy láttam, valamin nagyon gondolkozott. Láttam, hogy a pultra ki van készítve az én kávém is, így odamentem mellé, felkaptam a csészémet, majd megszólaltam.

- Liamen gondolkozol, igaz? – kortyoltam bele egy nagyot kávémba, ami tökéletesen volt ízesítve. Hát, igen. Andy nagyon ismer.

- Részben. Egy életre megutált. Most odamehetünk neki magyarázkodni, de semmi sem biztos. Főleg az nem, hogy egyből a nyakunkba fog borulni.

- Meg kell próbálnunk. Majd, ha nem sikerült, akkor kezdjük ezt az önmarcangolást. Addig ne. De, ha majd arra kerül a sor, akkor is csak engem okolhatsz mindenért. Te semmiben sem vagy hibás.

- Ne beszélj ilyeneket! Mindketten hibásak vagyunk ebben a dologban. Igyuk meg a kávét, és menjünk, nehogy elkéss. – egy aprót bólintottam, majd elfogyasztottuk a kávénkat. Semmisem jön össze mostanában nekem. Mióta szakítottunk Liammel egy csődtömeg vagyok. Semmire sem vagyok jó. Addig van még szerencsém, ameddig az állásom meg van. Ha azt elveszítenem, akkor lenne vége az életemnek.

***

Az X-Factor próbának hamar vége lett. Gyorsan eltáncoltuk néhányszor a koreográfiákat, majd mehettünk is. Így Andyvel elindultunk a Royal Variety próbájára. Ugye nem kell mondanom, hogy mekkora gyomorgörcsnek volt a birtokába?

Ahogy leparkoltam az épület parkolójában, egyből rosszabbul lettem. Hogy miért? Mert megláttam Harry kocsiját, vagyis biztos, hogy itt vannak.

Idegesen trappoltunk fel a lépcsőkön, de tudtuk, hogy egyszer úgyis beszélnünk kell Liammel. De azt nem hittem volna, hogy ilyen hamar. Épphogy felértünk a harmadik emeletre (mivel ott lesz a próba) egyből megláttuk az egész One Direction brigádot. Egyből kiszúrtak minket, majd odaintettek, kivéve Liam. Ő csak állt, és nézett. Na, akkor most vagy soha!

- Liam! Beszélhetnénk? – kérdeztem meg óvatosan, mert bevallom, hogy nagyon féltem. Igaz, hogy itt van velem Andy, de akkor is.

- Mégis minek? – vetette oda flegmán.

- Hogy megmagyarázzuk a ma reggel történteket.

- Szerintem eleget hallottam.

- Nem hallottál semmit, mivel nem engedted, hogy elmondjuk, szóval kérlek Liam! Gyere, hadd beszéljük meg ezt az egészet! – hangomban fel lehetett ismerni a könyörgés hanglejtését. De ez volt a célom. Mivel tényleg könyörögtem neki, hogy meghallgasson minket.

- Jól van. – adta be a derekát. Benyitott az egyik szobába, majd intett, hogy kövessük őt. Elhaladtunk a fiúk mellett, akikre egy mosolyt villantottam, amit viszonoztak. Legszívesebben az mind az ötöt agyon ölelgettem volna, mivel nagyon hiányoznak a mindennapi hülyeségeik. – Na, meséljetek! Mi és hogyan történt?

- Először is, ne haragudj Andyre. Ő az egyetlen, aki nem érdemli ezt. Én követtem el hibát, de ő nem. Rám nem haragudhatsz, mivel nem csinált semmit. Komolyan, nem történt köztünk semmi sem tegnap éjszaka. – tegnap éjszaka nem, de egy-két héttel ezelőtt igen, de az most mellékes. – Csak igaz barátom volt, mert meghallgatott mindenféle történetet, ami tört velem. De komolyan semmi sem volt köztünk. – ajj, de utálok neki hazudni, de most nagyon muszáj volt.

- Akkor nem történt semmi sem? – fordult Liam Andy felé.

- Semmi nem volt köztünk. – válaszolt Andy.

- Nagyon sajnálom, haver! Csak… Tudod... – sajnálkozott Liam, majd megölelte legjobb barátját.

- Tudom, Tesó! Semmi baj! – néhány percig úgy álltak ölelkezve, majd elváltak egymástól, és Liam rám nézett.

- Hogy értetted, hogy te követtél el hibát? Mit csináltál Danielle? – hát, akkor, ha már ilyen őszinték vagyunk, akkor azt hiszem, hogy be kéne neki vallanom, hogy mi is volt köztem és Josh között…