Az ajándék és az ebéd... ~2/3

Ez a második nap, mikor nem magamtól kelek fel, hanem valaki felébreszt. Tegnap Harry, ma meg anyuék. Elkezdtek rázogatni, meg beszélni hozzám. Úgy 5 perc után meguntam, és inkább kinyitottam a szemeimet, mert tudtam, hogy itt csak én veszthetek.

- Igen? - ültem fel az ágyamban, mire apuék csak mosolyogtak.

- Tegnap nem tudtuk odaadni a szülinapi ajándékodat. Szóval, parancsolj! - nyújtott át anyu egy borítékot. Ha pénz van benne, akkor Harryt elrángatom vásárolni.

- Mi ez?

- Nyisd ki, és megtudod. - óvatosan kinyitottam a borítékot, majd két papírt szedtem ki belőle. Ahogy megnéztem azt a két lapot, egyből felsikítottam.

- KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM! - ugráltam az ágyamon, majd megöleltem őket.

- Nincs mit, Kicsim! Megérdemelted. - mosolygott rám anyu.

- De kivel megyek? - kérdeztem, mivel két repülőjegyet kaptam PÁRIZSBA!!!!!

- Akivel szeretnél. De nem velem, mert nekem akkor dolgom van, amikorra lefoglaltuk neked a szállást. - anyu.

- Aaron?

- Ő Zaynnek megy New Yorkba akkor, így Ő is kilőve.

- Akkor mehetek Harryvel? - kérdeztem. Nem hazudok, nagyon vele akartam menni.

- Hát, ha vele akarsz, akkor nyugodtan. Majd kérdezd meg Őt is azért. - mosolygott apu.

- De Párizsban találkozunk, ugye? - néztem anyura

- Persze, Kicsim. Majd hívlak, hogy mikor megyek hozzád.

- Jaj, de jó lesz. És mennyi időre megyek?

- 1 hétre.

- Uuu, akkor megyek megkeresem Harryt. - pattantam ki az ágyból, majd egyből leszaladtam a lépcsőn, majd be a konyhába. Mindenki ott reggelizett.

- Harry! Tudnál jönni egy kicsit? - kérdeztem, amint meg láttam.

- Aha. - mondta, majd letette a kezében lévő szendvicset, és bementünk a nappaliba. - Na, mondjad!

- Anyuék most adták oda a szülinapi ajándékomat, ami 2 személyes utazás Párizsba 1 hétre, és mivel se anyu, se Aaron nem tud velem jönni, arra gondoltam, hogy neked nem lenne kedved?

- Kettesben lennénk egy hétig Párizsban?

- Igen. Anyu egy napra odajönne, mert ott lesz dolga, de kettesben lennénk végig. - mosolyogtam rá.

- 1 hétig? Akkor hány csomag óvszert kell vinnem? - kérdezte, mire hozzá vágtam egy párnát.

- Hülye. Akkor jössz?

- Persze. Elleszünk, ne aggódj. - mosolygott rám sejtelmesen, majd megölelt. Fejét a nyakamba fúrta, majd egy nedves puszit hagyott ott, mire kirázott a hideg. - Imádom, hogy ilyen reakciókat váltok ki belőled.

- Utállak, ilyenkor.

- Dehogy utálsz. Mikor megyünk?

- A gép holnap délután indul. Szóval holnap.

- Oké, akkor el kell köszönnöm a ribancaimtól.

- MI VAN? - kérdeztem vagy 2 oktávval magasabb hangon.

- Nyugi. Nincsenek ribancaim. - mosolygott, és ismét magához húzott.

- Csak én, mi?

- Te sem vagy az. - adott egy puszit a fejemre.

- Na, megbeszéltétek? - jött oda apu, mire Harry egyből elengedett.

- Igen, és jön velem. - úgy mosolyogtam, mint aki megnyerte az 5ös lottót.

- Jól van akkor. Harry, vigyázni rá!

- Mikor bulizni mentünk, akkor is vigyáztam rá, szóval nem kell aggódnod Liam!

- Jól van... Amy, nem kéne pakolnod? Holnap 2kor indul a gépetek.

- Jó, hogy mondod. - ahogy kimondtam már sprinteltem is fel a szobámba, elővettem 2 bőröndöt, majd elkezdtem pakolni.

Már vagy fél órája pakoltam, mikor kopogtam az ajtón.

- Gyere!

- Nem kell segíteni? - jött be mosolyogva Eleanor.

- Már lassan készen vagyok, szóval nem kell, köszi.

- Amy, kérdezhetek valamit? - Eleanor bejött a szobámba és leült az ágyamra.

- Persze. - ültem le mellé.

- Mi van közted és Harry között?

- Mi? Mi lenne? Többnyire levegő.

- Láttam, ahogy ma reggel ölelgetett, meg tegnap a bulin is már furcsák voltatok, mikor jöttetek. Szóval?

- Nincs semmi, Eleanor! Jóba lettünk, mikor elmentünk bulizni és ennyi. Nem tudom, hogy miért ne ölelgethetném apum egyik legjobb barátját, akivel nem mellékesen én is jóba vagyok. - keltem ki magamból.

- Amelia, ne beszélj így velem, kérlek! Csak megkérdeztem, mert furcsa volt. - hajtotta le a fejét Eleanor.

- Sajnálom. Csak nem értem, hogy honnan jött ez az egész, hogy köztem és Harry között van valami. Vele megyek Párizsba, mert nem akartam Louist vagy Niallt elszakítani a feleségétől. Főleg nem Louist tőled, mert tudom, hogy terhes vagy...

- Ezt mégis honnan tudod? - kérdezte kikerekedett szemekkel.

- Túl jó kapcsolatom van anyuval. De ígérem, hogy senkinek sem mondom el.

- Köszönöm. - mosolygott rám hálásan.

- Louisnak mikor akarod elmondani?
- Hát... Nem tudom. De minél előbb akarom.

- Jobb is lenne, ha nem titkolnád előtte. A végén te fogsz kijönni rosszul.

- Tudom. Szerintem holnap elmegyünk vacsorázni, és akkor elmondom neki. Mást nem tudok kitalálni.

- Minden jó lesz. Louis is örülni fog. – mosolyogtam rá bíztatóan.

- Remélem én is. De megyek, hagylak pakolni. De biztos, hogy ne segítsek?

-Hát, ha ennyire ragaszkodsz hozzá. – néztem rá kiskutya szemekkel, mire felnevetett és visszajött. 1 hétre kb. a fél szekrényemet elpakoltuk. De egy bőröndbe és egy kisebb utazótáskába elfértem, hála Eleanor ruhahajtogató képességének. Amikor végeztünk, Eleanor lement anyunak segíteni az ebédben, én meg feltöltöttem egy képet twitterre.

„ @Amy_Payne: Vigyázz Párizs! Holnap délután már landolok! ;) „

Ahogy a képet felraktam anyu egyből felszólt, hogy kész az ebéd. Amikor leértem az ebédlőbe már csak Harry és anyu között volt helyen. Mosolyogva ültem le, majd megvártam, hogy tudjak szedni a spagettiből.

- Mi ez a jókedv? – kérdezte anyu.

- Semmi. Bepakoltam, és holnap megyek Párizsba!!!!

- Igen, Szívem, tudjuk. – mosolygott apu. Én csak megráztam a fejemet, majd megéreztem, hogy Harry az asztal alatt elkezdte simogatni a combomat. Nem mondtam semmit, még csak rá se néztem, amihez nagyon nagy erőfeszítés kellett.

- Te Párizsba mész? Hahh… Én New Yorkba. – nevetett fel Aaron.

- De Párizs sokkal szebb és romantikusabb, mint New York.

- Lehet. És, ha a hőn állított nagy Ő-vel mennél Párizsba, akkor meg is érteném ezt az érvedet, de mivel Harryvel mész, aki olyan, mintha a keresztapád lenne… Nem tudom jónak elfogadni. – nevetett még mindig kedves bátyám. Még jó, hogy nem volt szeme az asztal alatt, mert akkor látná, hogy Harry keze egyre feljebb csúszott. Szerintem én jobban félek a lebukástól, mint Harry. Igaz, hogy most itt lesz nekünk ez az egy hét, de… Nem tudom. Nem tudom, hogy anyu mikor jön. Tényleg remélem, hogy előre szólni fog. Semmi kedvem nem lesz, majd gyorsan öltözködni, ha épp aktus közepén kap el minket. Tény és való, hogy Párizs a szerelmeseknek való, és mivel mi Harryvel nem vagyunk azok, elég érdekes lesz. Ahogy Harry keze még feljebb kalandozott, elkezdett vörösödni a fejem.

- Szívem, minden rendben? – apu.

- Persze, miért? – kérdeztem zavarodottan.

- Olyan piros az arcod. – nézett rám apu, mire meghallottam Harry halk kuncogását, majd anyu egyből felém fordult és a kezét a homlokomra tette.

- Lázad nincs. – nézett rám anyu.

- Kimegyek a mosdóba, és egy kicsit leöblítem az arcom. – mondtam, majd gyorsan felálltam az asztaltól, és kimentem a fürdőbe. Leöblítettem az arcomat, majd belenéztem a tükörbe. Milyen reakciókat vált ki belőlem ez az ember, csak azzal, hogy elkezd simogatni. Testileg olyan mértékben vonz, hogy szavakba nem tudnám önteni. Mély levegőt vettem, majd visszamentem a többiekhez.

- Amy, minden oké? – kérdezte sunyi mosollyal Hazza.

- Igen, csak egy kicsit melegem van. Semmi más. – mosolyogtam én is, majd visszaültem a helyemre. Mindent bevet, csak azért, hogy zavarba hozzon. De mostantól nem fog olyan könnyen menni. Harcolni akarsz, Styles? Oké, akkor a csata elkezdődött. Majd meglátjuk, hogy ki nyer a legvégén.