New York. ~1/22 ÉVADZÁRÓ!!!

Repülőn ülök. Repülőn ülök. Repülőn ülök. Jó, nem félek a repüléstől, vagy ilyenek, de New York! Jó, ott is voltam már, de… Végre nyilvánosan együtt lehetünk Liammel! Na, ez, amit nem tudok felfogni. Nagyon hosszú volt nekünk ez a néhány hónap. Még egyszer ilyenre nem lennék képes. Nem bírnám ki. Tény és való, hogy néha hetekre távol voltunk egymástól, de akkor ott volt nekünk a telefon, az sms, a twitter. De most teljesen el voltunk zárva egymástól. Igaz, hogy elég jól kijátszottuk ezeket, de akkor is nagyon rossz érzés volt.

Azért furcsa, hogy egyedül kell utaznom. A fiúk menedzsmentje találta ki, hogy nehogy hamarabb valaki megtudja, hogy együtt vagyunk Liammel. Eddig semmi bajom nem volt a menedzsmenttel. De mostanában túl sok felesleges, és elég hülye döntést hoztak.

„Kérjük kedves utasainkat, kössék be biztonsági öveiket, mivel hamarosam megkezdjük a felszállást. Jó utat!”

Ez volt a végszó ahhoz, hogy szép nyugodtan elaludjak.

********

New York. Mindig is imádtam. Főleg a szálloda ablakból csodálni a hatalmas felhőkarcolókat, egy csésze kávé mellett. Egyszerűen megnyugtató volt.

Egyszer csak két kar fonódott a derekam köré, és a valaki a nyakamba csókolt.

- Imádom, hogy itt vagy velünk. – suttogott, miközben az állát a vállamra tette.

- Én is. Olyan jó itt. Olyan megnyugtató.

- Én ezt már nem bírom! – vágódott ki az ajtó, és Harry lépett be elég idegesen.

- Na, mi van? – kérdezte Liam, majd elengedett és leült az egyik fotelbe. Én is így tettem, majd mutatta Harrynek is, hogy üljön le.

 - Taylor kikészít. Felhívott, hogy ma találkozunk e. Én meg mondtam neki, hogy Tommal, Louval és Lux-szal megyünk állatkertbe, szóval nem. Erre kérdés nélkül benyögi nekem, hogy „jajjj, de jóó. Akkor megyek veletek.” Még meg sem kérdezte, hogy baj-e vagy valami… Fél óra múlva itt van. Legszívesebben addig elindulnék Lou-ékkal, de biztos, hogy utánunk jönne, és akkor is megtalálna minket.

- Harry, ezt te csináltad magadnak. Nem értem, hogy miért kellett összejönnöd ezzel a lánnyal. Nem is illik hozzád. Nem tudom, hogy miért nem volt neked elég Caroline.

- Én sem tudom. De nagyon megbántam. És még a menedzsment és nagyon rákapott erre az egészre. Mondták, hogy végre valami jót is tudtam csinálni. Hát, kösz. Azt meg magasról leszarják, hogy ebbe a kapcsolatba fogok tönkre menni.

- Miért nem szakítasz vele?

- Menedzsment.

- Mi van velük?

- Kijelentették, hogy januárig muszáj együtt lennünk.

- Miért is?

- Mert most jelent meg nekünk is és Taylornak is az új albuma, és több pénzt hozz a konyhára.

- Nekünk is ezért kellett szakítanunk. Nagyon nem értem, hogy ezzel mégis mivel lesznek nagyobbak az eladási átlagok.

- Hidd ez még számunkra is rejtély. - ölelt át Liam.

- Srácok! - nyitott be Paul. - Danielle és Liam, 10perc múlva indultok egy kis sétára ketten. Megy veletek 2 testőr is.

- Mi van? Most akkor nyilvánosan együtt? - hitetlenkedtem, de belül ugráltam a boldogságtól.

- Pontosan. Készüljetek. - ahogy Paul kiment, egyből Liam nyakába ugrottam, és ott csókoltam, ahol csak tudtam.

- Oké, akkor én megyek. Nektek meg sok sikert! - mosolygott ránk Harry, és már bent sem volt. Gyorsan a börőndömhöz rohantam, és kivettem belőle egy pirosas bőrhatású nadrágot, egy fekete felsőt, majd gyorsan átvettem. A fogasról levettem a párducmintás kabátomat, majd Liamhez fordultam, aki éppen a pólóját vette fel. Ő elég lazára vette a figurát. Egy sima sötétebb farmert és egy szürke pólót vett fel, amint egy "hate" felirat volt. Odajött hozzám, egy csókot nyomott számra, mikor Paul megint benyitott.

- Gyerünk, gyerekek! Showtime! - mosolygott ránk. Odamentem hozzá, megöleltem, majd a fülébe súgtam egy "köszönöm"-öt. Paul csak mosolygott, majd lementünk a földszintre, ahol 2 testőr várt ránk. Bementünk a garázsba, ahol beültünk egy kocsiba, és azzal mentünk be a városba. Ahogy a szálloda parkolójából mentünk ki, több szát Directioner lány volt ott. Sötítitett ablakok voltak a kocsin, mégis néhányan megláttak, hogy én és Liam vagyunk a kocsiba, és egyből üvölteni kezdték, hogy "Payzer visszatért". Akaratlanul is mosoly húzodott a számra, mire Liam összekulcsolta a kezünket.

10 perc kocsikázás után kitettek minket egy kereszteződésnél, ahol kiszálltunk mind a négyen. A testőrök szorosan mögöttünk jöttek, de a rajongók, így is megtudták támadni Liamet. Liam felvette az álmosolyát, csinált képeket, meg aláírásokat osztogatott, miközben én ott álltam. Teljesen zavarban voltam, mivel teljesen elszoktam az ilyenektől.

- Lányok, szabadnapom van! Kérlek, Daniellelel szeretném tölteni ezt a napot. - mondta Liam, majd összekulcsolta a kezünket, és tovább mentünk. A directionerek így sem nyugottak, jöttek utánunk. Be kell vallanom, már engem is zavartak, de annyira nem foglalkoztatott. Csak akkor, mikor hátulról megéreztem egy gyenge ütést a fejemet. Hátra kaptam a fejemet, de az egyik testőr, inkább tovább ment. Liam idegesen fujtatott, és már várta, hogy minnél előbb visszaérjünk a hotelbe. Elég gyors tempóba ment, és alig tudtam követni.

20 perc sétálás után, visszaértünk a hotelhez. Felmentünk a szobánkba, ahol Liam még mindig ideges volt.

- Liam, nyugodj meg! Nem történt semmi. - próbáltam nyugtatni, miközben megöleltem.

- Megütött. Érted? Most komolyan, hogy képesek erre?

- Én sem tudom, de most ne foglakozz ezzel. - csókoltam meg. - Itt vagyok, együtt vagyunk, és ez a legfontosabb most.

- Na, srácok hogy ment? - jött be Eleanor és Louis a szobánkba.

- Koponi luxus, bmeg? - szólt rá ingerülten Liam, mert csak megsimitottam a mellkasát.

- Mi bajod van, tesó? - kérdezte meglepetten Louis.

- Egy rajongó megütötte Dant.

- Mi? Jól vagy? - jött oda egyből El.

- Persze, semmi bajom. Csak Liam reagálja túl. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű.

- Igen, tudtuk, de valahogy nem gondoltam volna, hogy képesek, megütni.

*2 órával később*

- Nem akarom. Nem akarom. Nem akarom. - jött be Harry a szobánkba. Mostmár mindenki itt volt nálunk. Még a Zerrie páros is.

- Mi történt? - kérdezte Liam, akinek az ölében ültem.

- Taylor... Eljött velünk az állatkertbe... Közbe Lou-val beszélgettem. És Lou azt mondta, hogy több mint valószínű, hogy ma jön New Yorkba Caroline. Nem akarom, hogy együtt lásson Taylorral.

- Hát, pedig nem lesz más választásod.

- Ne is mond... De Caroline minek jön ide?

- Honnan tudjam? Én nem is hallottam róla. Még azt sem említette nekem, hogy tervben van neki New York. Egyből szóltam volna neked.

- Jó, mindegy. - amilyen hirtelen bejött, olyan hirtelen ki is ment Harry. Soha nem fog találni magának egy normális lányt... Szerintem mikor már tinédzser gyerekeim lesznek, még akkor is szingli lesz.

*Vacsora után*

Liammel vacsora után egyből felmentünk a szobánkba. Egyszerűen túl sok volt bennünk az adrenalin. Valahogy lekellett vezetni a felgyülelmet energiát. Mindketten tudtunk egy nagyon jó módot ehhez.

Ahogy bezártuk az ajtónkat kulcsra, egyből egymásnak estünk. Felkapott az ölébe, és ott csókolt, ahogy csak tudott. Bevitt a hálószobába, és egy felejthetetlen éjszakába lett részem. Soha nem hittem volna, hogy valakit ennyire szerethetek, mint Liam James Payne-t. Vele akarom leélni az életemet, azt akarom, hogy Ő legyen a férjem, azt akarom, hogy tőle legyenek gyerekeim. Az egész életemet vele akarom leélni. Lehet, hogy ezek mind csak álmok nekem, de nem tehet róla. Mindenemet odaadnám csak azért, hogy vele legyek. Hosszú út áll mág előttünk, de bízok benne, hogy túlvészeljük. Akármennyi támadás is fog minket érni, nem fogunk velük foglalkozni, mert csak mi ketten vagyunk fontosak.

 

 

Fáradtan fekszünk az ágyban, és csak egymást nézzük.

- Szeretlek. - simit végig az arcomon. - Ma, holnap, jövőhéten, jövőre, és örökre. - csókolt meg lágyan.

- Veled akarom leélni az életemet. - suttogtam, csókunk után.

- Velem is fogod. Nem fogsz könnyen megszabadulni tőlem. - kacsintott, majd magához húzott. Nem is sejtettem, hogy igaz lesz, amit mond.

 

Vége az 1. évadnak.:)