A próbán ~1/6

Sziasztok.:) Itt is van az új rész.:) Nagyon szépen köszönöm az előző részhez a komikat.:) Nagyon jól esnek ezek, higgyétek el.:) Nem tudom, hogy mikor lesz új rész, de próbálok nagyon sietni.:) Ha elolvastátok a részt, várom a véleményeteket hozzászólásban, és alul tustok szavazni, hogy milyen lett a rész.:) És, ha még nem iratkozzatok fel, akkor oldalt azt is megtehetitek.:) Jó olvasást.^^
Love.: Dzsenniii.♥

*Hétfő*

Tegnap a srácokkal hatalmasat ünnepeltünk, mivel mindannyian simán bejutottak a következő showba. De azért Kye-t sajnáltuk… Nagyon tehetséges fiú… Nem neki kellett volna hazamennie, de már mindegy.

Hétfő van. Ami egyet jelent. Próba. A One Directionnel. Liammel szombat este óta nem is beszéltünk, de ezen nem is lepődtem meg, mivel eddig sem beszéltünk. Akkor is csak véletlen találkoztunk.

Épp a másik 7 táncossal melegítettünk be, mikor megjelent a producer, és utána jöttek a fiúk is. Mindenki egyből felállt, vagy kiegyenesedett, és a fiúkat nézte, akárcsak én. Mindenkire rámosolyogtam, majd egy kicsit több időt töltött a szemem Liamnél. Egyszerűen fogva tartotta a szemeimet. A szívem vadul kalimpált. Megint azt éreztem, mint 2 évvel ezelőtt. Ő énekel, én táncolok, és úgy csinálunk, mintha nem is ismernénk egymást. Vagyis ezt a látszatott kell mutatnunk.

- Na, akkor bemutatom nektek a One Directiont, aki még nem ismerné – itt feltűnően rám nézett – és bemutatnám nektek a koreográfusotokat, Alicet. – jött be egy magas kreol bőrű, barna hajú lány. Alig lehetett tőlem idősebb, sőt… Szerintem még fiatalabb is volt.

- Várjunk! Miért is kell nekünk koreográfus? Rohadtul nem vagyunk kezdők, ahhoz, hogy ne magunk csináljuk meg egy koreográfiát egy számra. – léptem előre, és kinyilvánítottam a véleményemet, aminek – ahogy láttam – a fiúk kifejezetten örültek, mert csak mosolyogtak.

- Danielle, tudom, hogy te egyedül is meg tudnád csinálni az egész shownak a táncát, de most ez nem annak minősül. Paul akarta, meg a menedzsmentje a fiúknak…

- Komolyan, a menedzsmentetek, most utál, engem vagy mi van? – néztem a fiúkra.

- Ne minket kérdezz. Nekünk sem mondanak miért-eket, csak mondják, és pont. Nem tudok ellene mit tenni. – tájékoztatott Zayn.

- Jó. Ezt majd később megbeszélitek, de most lehetőleg próbáljunk. Engem azért fizetnek. – kezdett el fontoskodni Alice. Megforgattam a szememet, majd odaálltam ahová mondta.

Elég jól sikerült végül a közös munka. Ja, nem. Nem Aliceszel. Hanem a srácokkal. Alice kitalált egy koreográfiát, azt megtaníttatta velünk, aztán ment is a dolgára. Vagyis, ha nem táncolnánk már egy jó ideje, akkor még mindig itt üvöltözne velünk, hogy rosszul táncolunk, és stb. Ez meg nagyon nem kell nekünk.

Amúgy magával a tánccal semmi gond nincs. Mindenkinek van egy párja, vagyis a táncosoknak, és úgy táncikálunk hátul. Igaz, tett bele néhány olyan mozdulatot, amit nem szívesen csináltam volna meg, HA Liammel még együtt lennénk. De mivel nem vagyunk, így bátran csináltam. Utána meg élveztem Liam fejét nézni a tükörből. Van egy olyan érzésem, hogy neki annyira nem tetszik, hogy ilyen táncot csinált nekünk Alice, és hogy az egyik legjobb táncossal vagyok párba, aki nem mellékesen nem is ronda. Ja, és a neve David. 2 éve táncol itt az X-Factorban, szóval a fiúkat még ismerte, úgymond. Nem kommunikáltunk soha, olyan sokat, de ma tánc közben meg volt köztünk az összhang, aminek nagyon örültem. Liam már kevésbe. Egyfolytában nevettünk, és jól éreztük magunkat. Amiben szerintem semmi rossz sincsen.

- Akkor most Alice már holnap sem jön vissza? Csak próbálunk és kész? – tettem fel a kérdést, mikor 10 perc pihenőt tartottunk, vagyis mindenki a földön feküdt. Véletlenszerűen Liam mellém került, és észrevétlenül kezdtünk el játszani egymás kezével. (értsd: simogattuk egymás kezét)

- Nem jön már be többet. Mindennap egy órát vagy többet kell próbálnunk és annyi. – Harry.

- Semmi felügyelet. Ugye tudjátok, hogy akkor itt gondok lesznek?

- Ne félj emiatt! Biztos elleszünk! – mosolygott rám Liam, mire csak nevetve megráztam a fejemet.

- Oké, akkor kezdjünk neki a próbának! Még egy óra, utána mehetünk haza! – úgy döntöttem, hogy felveszem a főnök szerepét, és felálltam a helyemről, majd a drámai hatás kedvéért még tapsoltam is kettőt, hogy ideje lenne felkelni. Mindenki nevetve kelt fel, és így folytattuk a próbát.

Egész próba alatt magamon éreztem Liam tekintetét, ami nagyobb önbizalmat adott, miközben egy kicsit erotikusabb mozdulatokat kellett csinálnom Daviddel. Jó volt húzni az agyát. Jó megmutatni neki, hogy mit is veszített el. Ha nem is örökre, legalább egy kis időre elvesztett engem. Az egy dolog, hogy szeret. Én is őt, de mint látszik, az most ide rohadtul kevés.

- Jól van! Szerintem bőven elég volt ennyi próba, nem? – szólalt meg először Liam, mikor leállt a zene. Tudtam, hogy az nem tetszik neki, ahogy Daviddel táncolok, de az most annyira nem érdekelt.

- Szerintem még nem. Még van bőven fél óránk. Ebben az időben még 5-ször simán lenyomhatjuk. Valahogy azért jöttünk, hogy próbáljunk, nem? – húztam direkt a húrt. Annyira jó őt piszkálni. Szúrós szemekkel nézett rám, amit én csak egy mosollyal fogadtam.

*Fél órával később*

- Jól van, most tényleg elég volt! Vége a próbának! Majd holnap folytatjuk! – mondtam, mire mindenkinek láttam a megkönnyebbülést az arcán. Mindenki elvonult a saját öltözőjébe. Ez a jó az X-Factornak. Minden táncosnak külön öltözője van. Bementem az öltözőbe, egyből lekaptam a pólómat. Annyi hátránya volt ennek az öltözőnek, hogy nincs fürdője, így csak otthon tudok lefürdeni. Éppen a ruháimat vettem elő a szekrényből, mikor megéreztem két kezet a fedetlen derekamon, majd „valaki” elkezdte csókolgatni a vállamat, és a nyakamat.

- Ne csináld! – szóltam rá, de egy cseppet sem akartam, hogy abba hagyja.

- Mégis miért ne? Tudom, hogy te is élvezed.

- Bármikor benyithatnak.

- Ezt könnyen megoldhatjuk. – mondta, majd odament az ajtómhoz, és kulcsra bezárta. Visszajött hozzám, majd egyből megtámadta az ajkaimat. Nem voltam ellene, mivel már én is erre vágtyam egy jó ideje. Egyszerűen hiányzott, úgy ahogy van. Elkezdett tolni a fésülködő asztalomhoz, majd egy laza mozdulattal fel is ültetett rá. Befurakodott a két lában közé, majd ajkai ismét a nyakamat találta meg. Fogai közé vette e legérzékenyebb bőrrészemet, és erőteljesen szívni kezdte. Tisztában voltam vele, hogy elég nagy folt lesz ott, de nagyon nem érdekel, mivel vele voltam, és ő teszi ezt velem. Miután végzett a nyakammal, ismét a számra nyomta az övéit, így alkalmam nyílt arra, hogy kezem felfedező utat tegyen meg. Egyből a pólója alá nyúltam be, és ott kezdtem el simogatni, mikor hallottam, hogy belemorog a számba, amin csak mosolyogtam. Levettem róla a pólót, majd megcsodáltam kigyúrt felsőtestét, amit mindig is imádtam. Szép lassan minden ruhadarab lekerült rólunk, és minden megtörtént, amire már mindketten vágytunk egy ideje.

****

- Nagyon hiányzol! – mondtam neki, miközben öltöztünk.

- Te is nekem! De nem tehetek semmit… Még 3 hónapig nem lehetünk együtt, és már elegem van. Nem bírom nélküled, Főleg az után, hogy így kell táncolnod azzal a gyerekkel.

- Davidnek hívják. És öröm volt nézni a fejedet, miközben táncoltam.

- Jó, neked lehet, hogy vicces volt, de én nagyon nem éreztem annak.

- Nyugi van! – mentem oda hozzá, és átöleltem a nyakát. – Tudod, hogy téged szeretlek! – adtam egy puszit a szájára.

- Én is csak tégedet szeretlek! – most ő csókolt meg, de sokkal jobban elhúzódott, mint hittem volna.

- DANIELLE! ITT VAGY? – hallottuk meg Harry hangját az ajtó mások oldalánál.

- Basszus! – tátogtunk szinte egyszerre Liammel.

- Igen! Itt vagyok! Baj van, vagy mi van? – kérdeztem vissza, miközben Liam kezét fogtam, és körbe néztem, hogy mégis hova tudna elbújni.

- Ha kinyitod az ajtót, akkor el is mondanám.

- De… de… csak fehérnemű van rajtam. Mond így!

- Akkor meg főleg engedj be! – nem láttam az arcát, de biztos, hogy mosolygott. Liam megszorította a kezemet, éreztem, hogy ideges lett egy kicsit. Nyomtam a szájára egy puszit, majd felkaptam gyorsan a pólómat, és a nadrágomat, és kinyitottam az ajtót, míg mutattam neki, hogy bújjon be a szekrény mögé. – A fenébe! Azt hittem, hogy tényleg fehérneműben vagy!

- Abban is voltam, csak gyorsan felöltöztem. Mondjad, mi történt?

- Nem tudod, hol van Liam? Sehol sem találjuk…

- Persze, Harry. Pont én fogom tudni…

- Itt vagyok. – jelent meg mögöttem Liam, és azt hittem, hogy leütöm ott helyben.

- Igen, Danielle. Pont te tudtad, hogy hol van Liam. – vigyorgott rám Styles.

- Na, jól van! Menjetek, mert nekem még dolgom van! Majd holnap úgyis jöttök. Sziasztok! – toltam kifelé Liamet, majd adtam Harrynek két puszit, majd Liamnek is, de ő nem bírta ki, hogy ne tapizza le a seggemet. Hát, igen… Úgy tűnik, amíg nem lehetünk együtt nyilvánosan, ilyenekre fog sor kerülni, mint a mai esett.