A szakítás ~1/1

Sziasztok.:) Na itt is van az új rész, mivel elég unalmas filmnek bizonyult, amit most nézek.:D Na, mindegy.:D Remélem tetszeni fog az első rész.:) Lécci szavazzatok, hogy milyen lett, és komizzatok is.:) Jó olvasást.! ^^

Love.: Dzsenniii.♥

- Liam ezt nem mondhatod komolyan! – keltem ki magamból, miközben a nappalimban ültünk.

- Sajnálom, Danielle. A kiadó ezt akarja. Több albumot kell eladnunk. Nem tudok mit tenni.

 - Attól adnátok el több albumot, ha szakítasz velem? Ez milyen logika? Semmivel nem tudnátok több albumot eladni ezzel.

- Danielle, nem tehetek mást. Még az X-Factor alatt kellett azt a szerződés aláírnunk. A banda az első.

- Most komolyan, ha bejelenteném azt, hogy terhes vagyok, akkor is el kellene, hogy hagyj?

- Mi? Terhes vagy? – állt fel ő is a kanapéról.

- Nem. Csak tegyük fel, hogy az vagyok. Akkor mit kellene tenned?

- Fogalmam nincs. Erre szerintem senki sem gondolt. De, Danielle! Valami baj van? Vagy valamit nem akarsz nekem elmondani?

- Nincsen semmi. Akkor most szakítunk?

- Egy időre muszáj lesz.

- Semmi sem muszáj. Ugye te is tudod?

- Sajnálom. – simította a kezét az arcomra.

- Nem kell. Majd akkor mond ezt, ha végre megint együtt lehetünk. – fordítottam el a fejemet.

- Kérlek, Dan! Ne legyél ilyen!

- Nem vagyok semmilyen. Csak, ha vége, akkor szerintem nincs semmi keresni valód itt. – mondtam, és próbáltam visszafojtani a sírást.

- Danielle. Szeretlek. Nem érdekel ez a szerződés, mi akkor is együtt lesünk majd. – arcomat két tenyere közé fogta, ezzel is kényszerítve engem, hogy a szemébe nézzek.

- Ja. Majd… Kell valakivel kavarnod? – tettem fel a kérdést, ami már egy ideje megfogalmazódott bennem. Nem válaszolt semmit sem a kérdésre, csak a földet kezdte el nézni, és elengedte az arcomat. Szóval igen. Szó nélkül odamentem a bejárati ajtómhoz, és kinyitottam neki. Értette a célzást, egyből megindult ő is utánam. Még az ajtóban mélyen a szemembe nézett. Láttam rajta, hogy meg akar csókolni, de megráztam a fejemet, hogy nem. Bólintott egy aprót, majd kilépett a házból.

Ahogy becsuktam mögötte az ajtót, egyből megéreztem a könnyeimet az arcomon. Lerogytam az ajtó mellé, és kiadtam magamból mindent. Szeretem Liamet. Mindig is szeretni fogom. És lehet, hogy csak egy ideig szól ez a szakítás, de én egyszerűen nem bírom nélküle. És érzem, hogy történni fog valami. Valami, ami mindent megváltoztat.

Fogalmam nincs, hogy mióta ülhettem ott a földön, kisírt szemekkel, mikor hallottam, hogy valali erőteljesen kezd el kopogni az ajtón.

- Jól van. Nyitom már! – mondtam unott hangon. Feltápászkodtam a földről, majd kinyitottam az ajtót. Nem ért akkora meglepetés, amikor megláttam legjobb barátnőmet az ajtóban, miközben barátja kezét fogja. – Sziasztok! Mi járatban? – próbáltam mosolyt erőltetni az arcomra, de most őszintén. Kinek menne ilyen helyzetben?

- Minden rendben van? – kérdezte Eleanor, majd a kezét elvette Louiséból, és megölelt. Visszaöleltem, majd a fejemet a nyakába fúrtam, és zokogni kezdtem. Eleanor nyugtatás képpen a hátamat simogatta, de nem hatott semmit. Percekig álltunk ott, míg El be nem vezetett a nappaliban, és ott ültünk le.

- Jól van Danielle! Nincs semmi baj! Minden rendben lesz. Nem kell félni! – nyugtatott még mindig El.

- Dan, mindannyiunknak alákellett írnia a szerződést. Liam nem tehet róla. Őt nem hibáztathatod.

- De miért nem volt képes szólni nekem erről?

- Nem tudom…

- Eleanor, te tudtál róla?

- Igen… - suttogta Eleanor.

- És mióta tudod?

- 4-5 hónapja. Amióta komolyabb lett a kapcsolatunk.

- Na, látjátok! Mi lassan 2 éve járunk, de egy szóval sem volt képes. De nem érdekel. Majd rájön, hogy mit veszített ezzel.

- Danielle! Ne csinálj semmi hülyeséget! – nézett rám szigorúan Louis.

- Ez nem hülyeség. Minden rendben lesz. Erről biztosíthatok mindenkit.