Hiányzik... ~1/5

Sziasztok.! Na itt is van az új rész.:) Remélem tetszeni fog, mivel elég hosszú is lett.:D Lécci, ha elolvastátok, írjátok le a véleményeteket, hogy milyen lett, és szavazzatok is.:) És ha még nem vagytok feliratkozva, akkor azt is tegyétek meg.:) Jó olvasást.! ^^
Love.: Dzsenniii.♥

Miután mondhatni megbarátkoztam azzal a ténnyel, hogy srácoknak kell, hogy legyek a háttértáncosa, foglalkozhattam a ma esti fellépéssel. Három produkcióban táncolok, így annyira nem vészes. És mivel holnap, ugyanúgy van show, így ma nem megyünk bulizni. Majd holnap. Főleg, ha James és a UnionJ-s srácok továbbjutnak. Meg Ella. Velük lettem nagyon jóba. Minden adást megünneplünk az egyik kisebb kocsmában. Soha nem visszük túlzásba az alkoholt, csak beülük és beszélgetünk.

Ma az élő adás után idejön Perrie, és elmegyünk valahová vacsorázni. Rájöttem, hogy így szingliként, sokkal több időm van a barátaimra, ami nagyon jó. Szerintem, ha még együtt lennénk Liammel, akkor Jamesékkel sem lettem volna ilyen jóba. Mióta kimondtuk, hogy „szünetet tartunk” a média előtt, azóta nem is beszéltünk egymással. Majd hétfőn lesz muszáj beszélnünk egymással. Magam sem tudom, hogy milyen lesz.

*Élő show után*

- Nagyon ügyesek voltatok! – mentem oda Elláékhoz, és megöleltem őket egyesével.

- Te sem voltál rossz. – mosolygott Josh.

- Jó, de én annyira nem számítok. Biztos, hogy tovább juttok. Bízok bennetek.

- Köszi. Akkor a holnap még áll? – JJ.

- Persze. De nekem mennem kell, mert Perrie szerintem már itt van, és nektek is kezdődik az Xtra Factor. – adtam mindenkinek egy puszit, felkaptam a táskámat, és mentem is ki a stúdió elé, ahol már Perrie várt.

- Sziiaaa! – köszöntem neki mosolyogva, amit viszonzott, majd erőteljesen megöleltem.

- Nagyon ügyes voltál! Zaynnel végig téged néztünk. – mondta, mikor elengedtük egymást, és a kocsim felé vettük az irányt, mivel Perrie taxival jött, és majd nekem kell hazavinnem.

- Nem a versenyzőket kéne inkább nézni? – kérdeztem nevetve, miközben beültünk a kocsiba.

- De, csak őket nem ismerjük. Téged pedig igen. Na, érted.

- Értem. Zayn jól van?

- Aham. Ezerrel dolgoznak. Mindenhová hívják őket fellépni, meg minden…

- De titeket is nem?

- Dehogynem. Mi is nagyon hajtunk.

- Liamről tudsz valamit? – muszáj volt ezt a kérdést is feltennem. Egyszerűen érdekel, hogy mi van vele. Hiányzik, hogy vele legyek. Nem tehetek erről.

- Dan.. Ezt inkább hagyjuk. Hétfőn úgyis látod. És nem haragban váltatok el, így biztos, hogy meg tudod kérdezni minden probléma nélkül.

- Nem tudom, hogy szeretnék-e vele beszélni. Lehet, hogy annyi lesz, hogy bemegyek, megtanulom a táncot, eltáncolom, és rohanok is el onnan. Így is nem tudom, hogy miért pont engem szemelt ki magának a producer, miközben tudja, hogy most gázban vagyunk Liammel…

- Egyszer úgyis találkoznotok kellett volna. Így legalább fel tudsz rá készülni.

- Nem tudom… Valahogy nem akarom, hogy sor kerüljön erre a találkozóra. És lassan december van… ami a 2 éves évfordulónkat is jelenti egyben… Ha nem lenne az X-Factor, akkor szerintem egész decemberre elutaznék valahová, ahol senki sem találna meg.

- Párizsba?

- Honnan tudtad, hogy odamentem volna?

- Imádod Párizst. Hova máshova mennél?

- Jó, igaz. – az út hátralévő részét is végigbeszéltük, míg meg nem érkeztünk az étteremhez. Leparkoltam az étterem parkolójába, majd bementünk. Egyből odajött hozzánk az „ajtónálló”, és az asztalunkhoz vezetett. Megkaptuk az étlapjainkat, majd ismét egy olyan kérdés fogalmazódott meg bennem, aminek nem kellett volna, de egyszerűen érdekel, hogy mi van vele.

- Nem tudod, hogy kivel kell kavarnia? – Perrie letette az étlapját, majd rám nézett. Egyből tudtam, hogy Liamre gondolok. Vett egy mély levegőt, majd belekezdett.

- Danielle… Tudom, hogy kivel fog, vagy már kavar, de az neki nem számít. Te is tudod, hogy nem önszántából szakított veled. Ha megjelenik a lemezük, és eltelik 2-3 hónap ismét együtt lehettek. Ha mi is Zaynnel ennyi időt kibírunk egymás mellett, akkor nekünk is kell majd egy ilyen szünetet tartanunk, amihez természetesen semmi életkedve nincs az embernek. Sokaknak ti voltatok, sőt lehet, hogy még most is az álompár, és hidd el, ha ismét együtt lesztek, sokkal kevesebb sértést fogsz kapni. Minden rendben lesz veletek.

- De hiányzik. Nagyon… - akaratlanul is elkezdtem sírni… Sírni?? Szerintem már egyből a zokogásnál tartottam. Amióta elkezdődött az X-Factor, és jóba lettem a versenyzőkkel meg a többiekkel voltam, azóta nem sírtam. Most minden kijött rajtam. De tényleg minden.

- Jajj, kicsim! Nyugodj meg! – állt fel Perrie a helyéről, és odajött hozzám és megölelt. – Komolyan, minden rendben lesz. Nem kell sok idő. Néhány hónap múlva meg csak nevetni fogtok az egészen. Ez egész biztos.

- Semmi sem biztos az életben, ezt te is tudod. – szipogtam. Amióta rákérdeztem ténylegesen, hogy szakítottunk, azóta azon a véleményen vagyok, hogy fogalmam nincs, hogy mikor ölelhetem, vagy csókolhatom meg még egyszer. Pedig azóta a nap óta másra sem vágyom, mint arra, hogy ismét azt tudjam valakinek mondani, hogy „Igen, ő az ÉN barátom!”

- Nyugodj meg! Nem sokára úgyis megint a tiéd lesz. – mosolygott rám, miközben visszaült a helyére.

- De annyira megváltozott. Vagyis, amiket láttam képeket. Levágatta a haját, és tetkót csináltatott. Belőle nem néztem volna ki a tetkót. De tetszik. Meg a haja is. Igaz, nekem az eddigi összes haja nagyon tetszett, de mindegy. – nevettem fel.

- Sikerült választani a hölgyeknek? - jött oda egy fiatal pincérsrác.

- Igen, köszi. – mosolyogtam rá, majd leadtuk a rendelést. Bort is akartunk inni, vagy valami szeszeset, de mivel én vezetek, így inkább elvetettük az ötletet. Miközben készült a vacsoránk, Perrie mesélt, hogy milyen jól megvannak Zaynnel. Zayn úgy viselkedik vele, mint egy hercegnővel. És Perrie ezt meg is érdemli. Nagyon szereti Zaynt, és Zayn is Perriet. Nagyon összeillenek, és ezt nem csak én mondom.

A pincér pont kihozta a kajánkat, mikor tényleg véletlenszerűen az ajtóra pillantottam. De lehet, hogy rossz döntés volt. Liamet láttam meg az ajtóban, ahogy épp egy lányról segít levenni a kabátot. A lánynak hosszú göndör haja volt, akárcsak nekem, csak neki világosabb volt. Jobban megnéztem a csajt, és hirtelen felismerés ötlőt belém. Ez Leona Lewis.

- Perrie? – szóltam oda barátnőmnek.

- Hmm? – nézett rám teli szájjal, mivel ő már elkezdte lakmározni a vacsoránkat.

- Liamnek Leona Lewisszal kell randiznia? – ahogy feltettem a kérdést, szegény Perrie félre nyelt, mivel pont akkor akarta lenyelni a sült csirkéjét. Hangosan elkezdett köhögni, mire én odanyújtottam neki egy pohár vizet, amit gyorsan meg is ivott. Liamre néztem, de ő hál’ Istennek semmit nem hallott Perrie köhögéséből. Nem úgy, mint a körülöttünk ülök. Ők elég érdekes fejet vágtak, miközben minket néztek.

- Honnan vetted ezt? – kérdezte barátnőm, mikor végre már nem akart megfulladni. Jó, nem mintha eddig megakart volna, de értitek…

- Talán onnan, hogy ebben a pillanatban jöttek be az étterem ajtaján, és együtt vonultak el, az egyik asztalhoz. Csak innen feltételezem.

- B*** meg, Liam, hogy nem tudtad más étterembe hozni…

- Miért nem mondtad el, hogy vele lesz?

- Úgyis megtudtad volna… Nem akartam én megmondani, mert nem hiszem, hogy ez rám tartozik. Ha Liam nem mondta el, akkor nekem sem kell.

- Bocsánat, hogy zavarok, de ugye te vagy Danielle? – jött oda hozzánk egy kislány, aki alig lehetett 6 éves.

- Igen, én vagyok. Miért? – mosolyogtam rá.

- Csinálhatnánk egy fotót? Tudom, hogy Liam volt barátnője vagy, és én nagyon szeretlek téged. – mosolygott még mindig a kislány. Egy aprót bólintottam, majd ami a kezében volt fényképező, azt odaadta Perrienek, én pedig az ölembe ültettem a kislányt, majd a kamerába mosolyogtunk. Miután kész lett a kép, Perriehez is odament, és most én készítettem a képet. Adtunk a kislánynak egy-egy puszit, majd visszament a anyukájához.

- Még mindig nagyon értesz a gyerekekhez. – hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül, aminek régen mindig örültem, de most nem. Mégis egy hatalmasat dobbant a szívem, és éreztem, hogy nem fogom kibírni sírás nélkül, de muszáj volt erősnek mutatnom magamat. Megfordultam, majd Liam mosolygó arcával találtam szembe magamat.

- Neked nem randid van? – kérdeztem ridegen.

- De. De szerintem nem hal bele, ha 2 percig egyedül van.

- Miért jöttél ide?

- Srácok, én elmegyek mosdóba, ti meg csak beszéljetek. – mondta Perrie, majd gyorsan le is lépett.

- Mond meg, hogy miért jöttél ide? Leonát miért hagytad ott?

- Azt mondtam neki, hogy mosdóba megyek. És ismétlem, nem hal bele, ha 2 percet egyedül van. És azért jöttem, mert megláttam, ahogy a kislánnyal fényképezkedsz.

- Miért, már az is baj, ha valaki idejön, és közös képet akar velem, én meg igent mondok?

- Ne érts már félre mindent! Csak aranyos kép lett.

- Ezért hagytad ott Leonát, hogy ezt közöld velem, hogy aranyos kép lett. Hát,a kkor köszönöm, de mehetsz is vissza.

- Danielle, kérlek, ne legyél ilyen!

- Milyen? Nem vagyok semmilyen. Csak olyan, mint egy dobott csaj, aki még mindig szereti a volt barátját.

- A volt barátja is szereti még őt, de nem lehetnek együtt.

- Istenem, nem a Rómeó és Júliában vagyunk, könyörgöm!

- Miért ne? Szívesen elszöknék veled Olaszországba.

- De a vége nagyon nem happy end. És nem hiszem, hogy holtan akarod végezni ilyen fiatalon. Vagy mégis?

- Ha veled lehetek, akkor azt is bevállalom.

- Liam, kérlek! Ne csináld ezt!

- Mégis mit?

- Tartogasd ezt a romantikus szöveget Leonának. Vagy nekem, ha ne talántán ismét együtt leszünk.

- Miért? Ismét együtt leszünk?

- Minden kiderül időben szerintem. Most menj vissza Leonához. Szerintem már aggódik.

- Veled akarok lenni.

- Most nem az van, amit mi akarunk. Ezt te is tudod. Majd idővel minden olyan lesz, mint régen.

- Szeretlek.

- Én is.

- Ígérem, hogy hamar vége lesz ennek az egésznek, és ismét együtt lehetünk.

- Remélem, Liam. Remélem. – mivel ez az étterem London egyik legfelkapottabb étterme, így körülötte mindig van egy-két paparazzi. Ezért, se egy ölelést, se egy puszit, és legfőképpen se egy csókot sem váltottunk. Hiányzik. Nagyon. De, ha hihetek neki, akkor még ő is szeret engem, ami valljuk be… Megkönnyíti a helyzetemet…